Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-13 / 573. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 13. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ...........$2.00 Fél évre ............. 1.00 Six Months ......... 1.00 Egyes szám ára........05 Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St, New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. KAPITALISTA PARADICSOM Sok szó hangzik el arról, hogy Amerikában olyan gyönyörű állapotokat van módunkban élvezni, hogyha Ádám apánknak és Éva anyánknak módjában lenne ezt a sok bőséget és boldogságot látni, megirigyelnének bennünket utódokat. Nézzétek meg New-Yorkot: mondják. Micsoda nagyszerű város. Yizzel körülövezve, a világ leggazdagabb országának leggazdagabb városát lelhetitek fel benne. És mi nézzük. Látjuk, hogy mint ver hullámokat benne az emberi áradat, majd egy ijedt sikolyra visszafordulunk és látjuk, mint bukik Orra egy sztrájk őrszem Bronx kövezetén, kit hátulról lelőtt egy civilizáció őr, a paradicsom csősze, a rendőr. Látjuk, amint erőtlenül beugratott ember- csoportok úgy.vélik kifejezni tiltakozásukat a rendőri brutalitások ellen, hogy a városháza elé csődülnek és kiabálnak. Halljuk, mint koppannak a rendőrbotok és látjuk, mint verik széjjel azokat, kik a civilizáció ezen paradicsom kertjében, tiltakoznak — az ő felfogásuk szerint — a brutalitás ellen. Azután megindul az “Igazság Istennőjéé”, lelép mezítlábasán a viz közepében felállított talapzatról s mintha mondaná, hogy kövess engem és mi elkisérjük az “ártatlant”, végig a világ leggazdagabb országán, szétnézve egy-egy városban. Éhes, lerongyolódott emberek az egész vonalon,. Elcsigázott embercsemeték, száraz mellű anyák, munkát követelő ezrek, népkonyhák előtt fagyoskodó, ingyen leevesre váró emberi alakok, ideges szemű, őszülő, kopaszodó munkásfejek, kik életük delén a negyvenen túl már hiába kinálgatják munkaerejüket eladásra, mert a friss erőt követelő tőke őket éhhalálra Ítélte. Halljuk a munkát és kenyeret követelő embererdők orkánszerü hangját s a civilizációnak, ennek a drága, áldott paradicsom birtokosainak látjuk merev tekintetét, mintha süketek, vakok volnának és fülük botját sem mozdítják meg. Leérünk Los Angelesbe, az angyalok városába és végig szemléljük, mint gyümöszö- lik a patrólkocsikba a munkásnőket és férfiakat, kik mertek olyan “SZEMTELENEK” lenni, hogy fényes nappal munkát kértek. Hát ez igazán gyalázat. Ezt hogyan is lehetne tűrni. Még mit nem akar az ebadta nép ? Munkát? És olyan sokan vannak, hogy megakasztják a forgalmat. Ezt a civilizáció nevében azonnal meg kell szüntetni. És jön a Fekete Mária (patról) kivont revolverrel a kezükben, félkézzel kapaszkodnak rajta a paradicsomunk csőszei, lövésre készen. A színhelyre érve eegy néhány lesoványodott munkás és kiszáradt munkáslány, mintha valami veszedelmes társadalmi felforgatok lennének, engedve az erőszaknak, várják sorsukat. A bölcs biró Ítéletet mond: Rendzavarás bűncselekmény. A város forgalmas helyén nem szabad a járdát eltorlaszolni. Várjátok be intelligensen, mig rátok kerül a sor és egyenként kérjetek munkát. Az ártatlanok, rendes esküdtszéki tárgyalást követelnek. Úgy? Kaptok azt is. Mars először a dutyiba és ha majd kitűzzük a tárgyalást, akkor ti rátok is sor kerül. Az “Igazság Istennője” megborzad. Elsi- koltja magát és visszakéredzkedik a new- yorki határba. Vissza a talapzatra. Elejti a kezéből a fáklyát, felszabadítva, mindkét kezét fülére szorítja, hogy ne hallja az éhezők segélykiáltását, szemét behunyja, hogy ne lássa a nagy nyomort. És mit csináltok ti éhezők és nyomorgók? Vártok? Mire? Kire? Talán megváltókra? Mikor fogja megtanulni a munkásság, hogy ez az álnok, rothadt rendszer megérett a pusztulásra! Mikor látjátok meg, hogy úgy tipornak benneteket, mint férgeket s hogy ennek az állapotnak megszüntetésére az első lépés, amit tennetek kell, a — szervezkedés. A BÉRMUNKÁSÉRT Lapunkban a múlt héten levelet közöltünk, amely példaadás arra, hogy a lelkesedéstől fütött meggyőződés a Bérmunkás érdekében milyen munkát tud kifejteni. Az alig néhány magyar családdal rendelkező kis acéltelep magyarsága úgy érezte, hogy addig, amig a nagy városok magyarsága hangos a különféle szobrok és házak építésétől, ők sem maradhatnak el a megmozdulástól, de ők először a saját és családjuk helyzetén kívánnak javítani azzal az egyedüli módszerrel, hogy erőt adnak a munkás osztály megszervezéséhezaz erre legalkalmasabb ipari szervezetnek, az IWW-nak. Az elhatározást nyomon követte a tett és anyagi eredményét, hetvenkét dollárt, nagy lelkesedéssel küldték be a Bérmunkáshoz, — hogy folytassa a munkások tanítását, nevelését. Amit ebben a kis pennsylvániai faluban a Bérmunkás néhány olvasója megcsinált, azt követni kell a többi városok öntudatos munkásainak is, miáltal a lapunknak nemcsak erős alapját teremtjük meg, de lehetővé tesz- szük, hogy nagyobb terjedelmében jobban szolgálhassa a munkás osztály felszabaditási törekvéseit az IWW sikeres eszközei segítségével. SZTRÁJK A RUHAIPARBAN A múlt hét keddi napján közel huszonöt- ezer nőiruhamunkás sztrájkba lépett, megbénítva New-York egyik legszámottevőbb iparát. A sztrájkolok közel hatvan százaléka női munkás. Ők a hírhedt sweth-shopok kizsákmányolt robotosai. A megállított gépek melletti siri csönd demonstrálja a munka hatalmasságát. A “gyöngébb nem” felvonulása ezres oszlopokban bizonyítéka annak, hogy nem halt ki a proletáriátusból a harci szellem. S akik reményteljesen nézünk a jövő felé, bízva a szervezett munkások gyözedel- meskedésében a kapitalizmus felett, megelégedéssel regisztráljuk a sztrájkot, még akkor is, ha annak vezetése nincsen méltó kezekben, tudva azt, hogy a szakszervezetekben tömörült munkások, tényleges győzelmet nem fognak elkönyvelni, viszont azt is, hogy a viszonyok javítása legalább valamelyes formában még sem maradhat el. A női ruhaipar az emberiséget pusztító legveszedelmesebb betegségeknek a melegágya. Itt szedi az áldozatát a tuberkolózis legnagyobb számban a nők közül, kik hosszú napi munka mellett, görnyedve a gépek felett egészségtelen odúkban elzárva olyan szégyenletes kevés béreket kapnak, hogy azokból, munka erejüket sem képesek kellőképen megújítani. A belülről fúrás mesterei, kiknek “lenini” filozófiájuk a new-yorki időjárással és az óceán áramlatával, úgyszólván állandóan és naponta változik, vagy öt esztendővel ezelőtt még azt hi dették, hogy a szakszervezeteket belülről kell fúrni addig, amig az összeesik. Addig az ideig az I. L. G. W. U. tartotta kezében a gyeplőt s noha a mühelyviszonyokat mint olyant, jónak mondani nem lehetett, de univerzálisak voltak és valamelyes beleszólásuk a munkásoknak is volt. A belülről fúrásnak, mint egy munkástársnőnk is megemlíti lapunk első oldalán közölt cikkében, az lett az eredménye, hogy a szervezett állapotok a belülről fúrás eredményekép, eltűntek az iparból. Gomba módra nőttek a “jobberek” és a “subjobberek”; más szóval a nagy koncentrációk idejében, mikor a trösztök super- trösztökké alakulnak át, ebben az iparban, a manufaktúra, a kis mühelyrendszerek mögé estek vissza. Ma New-Yorkban, mintegy ötszáz gyáros van és ezzel szemben vagy háromezer kis kontraktor “jobber”, kiknek legtöbb része olyan munkásokból kerül ki, akik beleuntak a jobb és balszárnyisták veszekedéseibe és önállósították magukat. Ez az önállósítás annyit jelentett, hogy a sztrájkokkal és kizárásokkal megbénított műhelyeknek munkáit, a kiéheztetett munkásokkal redukált bérek mellett végeztették el. A garment sztrájkban érdekes kombinációk kerültek most össze. A Manufacturers Association — a Független gyárosok, kon- traktorok és alkontraktorok oldala mellett állanak a balszárnyisták, kiket az Union Spuarei kommunista szerkesztőségekből irányítanak. Ezek egy tábort képeznek a sztrájkoló munkásokkkal szemben. Ugyanis az olyan gyárosok, kik a gyárosok szövetségébe nem hajlandók belépni, megragadták az alkalmat és kiegyeztek a balszárnyistákkal, kik arra való hivatkozással, hogy ők megnyerték követelésüket a vörös pápák utasítására, — munkában maradtak. Mi igazán nem hullatunk könnyeket a szakszervezetekért és senki a világon reánk nem foghatja, hogy azoknak volnánk patró- nusai. De megállapítanunk kelll egy tényt, Az osztályharc akkor is osztályharc, ha történetesen szakszervezeti basák irányítása alatt folyik. Nincs kibúvó. A munkásirodalomban használt összes fraziológiák átkutatása sem juttathat senkit abba a helyzetbe, hogy a kommunisták ezen cselekvését másként fejezze ki, mint közönséges sztrájktörésnek. Mintha csak a régi idők elevenednének fel előttünk, amikor az IWW nagy harcaiban az AFOL vezérei úgy működtek közre, hogy sztrájktörőket szállítottak vagy azok az idők, mikor a szakszervezetek egymás között a job jurist ikciókon marakodva egymás sztrájkját verték le, avagy, mikor Lawren- ceben vagy Pattersonban az SLP-isták próbálták a bérharcot elgáncsolni. Egy osztálytudatos munkásnak tisztában
