Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-13 / 573. szám
Február 13. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Gyermekrabszolgaság Keleten A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (B. I. T.) liivta fel a figyelmet a következő tünetre: Honkong angol uralom alatt levő kínai kikötő bírósága egy ítéletet hozott, amely az ottani angol lapok közlése szerint egy asszonyt, aki egy tizennégy esztendős “muj-cáj”-t meg nem engedett módon dolgoztatott, 100 dollár pénzbüntetésben, vagy két hónapi börtönbüntetésben marasztalt el. THE JUNIORS’ COLUMN In the recent issue of our paper we have gone on record and started a Junior Column. So far, as you will see, we have some results, two of the Juniors have sent in articles, each expressing their opinion, their thoughts and wishes. Nevertheless we will have to have more of the Juniors to participate and contribute articles to these columns. We have appealed to the parents; now our appeal is directed toward the Juniors and we sincerely hope that in the near future the Junior Wobblies will get acquainted and have a thorough understanding among one another throughout the country by which we will endeavor to help the establishment of Junior Locals. Don’t be bashful, fellow Juniors, let’s get started and follow the two examples. — We are looking forward for more articles. — EDITOR. Mi az a muj-cáj? Gyermekrabszolga, még pedig kis leány, akit a szülei potom pénzért eladtak valakinek, hogy az aztán munkaerejét kizsákmányolja, amig felnő, amikor is igen jó áron még egyszer eladatik a prostitúció piacán. Ez az intézmény az egész kínai birodalomban oly gyökeresen elterjedt, hogy kiirtására egyelőre nem lehet gondolni sem. Még az angol protektorátus, angol gyarmati uralom alatt levő vidékeken sem tudták megszüntetni ; valószínűleg nem is igen nagyon akarták, minthogy az olcsó gyermekmunka az ottani primitiv gyári kapitalizmusnak örvende tes kizsákmányolási alanya. Sőt, az angol hatóságok a gyermekrabszolgaságot hivatalosan elismerték és szabályozták a maguk terültén. Egy 1923-ból való hongkongi angol rendelet kimondja, hogy 10 esztendősnél kisebb muj- cájt alkalmazni nem szabad és hogy a “muj-cájt alkalmazója nem halmozhatja túl munkával nem büntetheti szigorúan, mint azt tenné, ha saját leánya volna. Élelmezni, ruházni és gondját viselni is úgy köteles, mintha saját leánya volna.” Ez a megható családias parancs azonban nem az angol hatóságok jó szivét bizonyítja, hanem azért került a rendeletbe, mert a rabszolgagyermek a rabszolga tar tónak jogilag valóságos gyermeke, — fogadott gyermeke. A régi intézmények más termelőrendben való elkorcsosodásá- nak jellemző példája ez a kiai gyermekrab szolgaság. Egyúttal megrázó példája annak is, micsoda kimondhatatlan, minden képzeletet tulcsigázó tömegszenvedésekkel jár az az átmeneti idő, mig az egyik, a halódó termelőrend a másik, kegyetlenül érvényesülni akaró termelőrendbe átvergődik. Azok a századok, amelyeket Európa népei éltek át a görög-római antik világnak a feudális középkorba való átmenetekor, majd később akkor, amikor a középkori rend a kezdő kapitalizmus világába ment át, borzalmas emlékei a mi történelmünknek a termelőrendek vergődésének ideiből és fogalmat adhatnak arról, micsoda szenvedéseken kell átmennie az ezer milliós Kelet népeinek, amig a maguk elposhadt és évezredes intézményeik avarában a kapitalizmus gyökeret verhet és gyümölcsözik. Kínában és Japánban a legelterjedtebb és legkedveltebb vallásos forma az ősök, a halottak tisztelete. Ha valakinek nincsen gyermeke, akkor örökre meghal, halhatatlansága megszűnik, mert nincs, aki emléke tiszteletéről gondoskodjék. Emberemlékezet óta elterjedt szokás tehát az örök- befogadás. Gyermektelen vagy kevésutódu házaspárok örökbefogadják sokgyermekes szülők gyermekeit, hogy emlékük imádá- sa mindörökre biztositva legyen. A régi kínai gazdasági termelő- rend nem a kapitalizmus formája volt. Nem a bérmunka volt a munka megszervezésének fő formája. De a rabszolga munka sem és a feudalizmus sem. Családias és szövetkezeti alapú szervezetekben volt a munka megorganizálva, amelyek működését még a gazdaságtörténelem nem derítette fel eléggé. Ezen belül azonban a kapitalizmusnak egyik része, a pénz- és árugazdaság mindéttől fogva igen erősen el volt terjedve. Úgy, hogy magától értetődő dolog volt, hogy az örökbe vett gyermekért ellenszolgáltatás, — pénzfizetés járjon. Az örökbe fogadott gyermek mindig áru volt, érte az eladó szülő pénzt vagy pénzértéket kapott. A cél azonban nem a gyermek kizsákmányolása volt, hanem az, hogy mint utód, az örökbefogadó emlékét őrizze. Általánosan elterjedt bérmunka nem lévén, a rabszolgaságot nem ismerték: az örökbe fogadott gyermek a családba illeszkedett és a családi szervezetben vett részt a munkában, mindenképpen tagja volt a családnak. A kapitalizmus betörésével, a termelő viszonyok gyökeres változásának kezdetével az ezeréves szokás, vallásos intézmény ugyancsak funkciót változtatott. A gyermekek örökbefogadása a bőséges és kényelmes kizsákmányolásnak egyik formájává, a gyermekdolgoztatásnak, a gyermekrabszolgaságnak irtózatos gazdasági berendezésévé vált. Az örökös polgárháborúkban és a betörő idegen kapitalizmusban tönkrement paraszt- és kézműves családok örülnek, ha megszabadulnak felesleges gyermekeiktől. Különösen a leányok kerülnek piacra először, mert a leánygyermeken könnyebben adnak túl, azután meg szívesebben is vásárolják, — mert ha a fiú felnő, nem lehet többé rabszolgának tartani, mig a leányt még mindig el lehet helyezni, vagy el lehet adni a —bordélyházba. Egy angol dáma, Lady Simon, aki különben könyvet irt a világszerte még ugyancsak virágzó rabszolgaságról — éppen mostanában tartott felolvasást Londonban tapasztalatairól a kínai gyermekrabszolgaság körül. Elmondotta, hogy az ilyen rabszolgagyermekeket rendesen bérbeadHarvey, Illinois, February 6, 1930. Answer to the Bérmunkás! I read in the Bérmunkás that the fellow workers ask if the Junior Wobblies would be interested in the column. We are not only interested but we need it very badly. If I just think of what I did years ago it is sure a shame. In our school the pupils said the colored children haven’t any feeling and they are built like dogs and you can hit them any time you please. They frightened and made faces at them. I did not like to do such things and I said I wouldn’t do it. A stronger boy slapped me right in the face and said if I didn’t do the same things as they did I would receive some more. Later I felt really ashamed of myself because of what they made me do, so I told my mother everything. She didn’t like that at all. But it was already done and could not be helped. Mother then ordered the Solidarity to get a clearer education. I am 13 now and when I think back on what I did, the tears come into my eyes. Think of how often we children are surrounded by bad teaching, shows, libraries and everything that they teach us is good only for the capitalists but not good for the working people. So you fellow workers from the Bérmunkás would give the most wonderful education for the Junior Wobblies. But what we need is our own labor school where we could learn the truth so that our ják valami ipari üzembe, amellett azonban házi rabszolgának is tartják. Abban az es&tben, amelyről a hongkongi angol biró Ítélete szól, a tizennégy esztendős muj-cáj egy kalapos üzembe volt bérbeadva, ahol este nyolctól reggel hétig dolgozott körülbelül harminc pengőnek megfelelő havi bérért, amit azonban nem a kis lány kapott, hanem a tulajdonosnője, a “mamája” dugott zsebre. Nappal azután a kis rabszolgaleánynak házimunkát kellett végeznie, vizet hordania, takaritania, stb. Lady Simon elmondta, milyen embertelen büntetésekkel présebrains would not be chained down with capitalist teaching. Our wonder writer “Marx” has died a half century ago and the organization of the working people has not progressed so far that they could open a school for their children. Because the working people don’t pay enough attention to teach the children the right way. That was shown us when I met the Junior Wobblies in Chicago, they said that the parents don’t co-oparate with them as they should. I wish the parents would pay more attention to their children and would send them to the Junior Wobblies School. * * * Fellow Workers Editor of the Bérmunkás! Philadelphia, Pa. February 1, 1930. I read in the paper January 30th, 1930, that we should have a junior wobblies column in the English language for our juniors of the Bérmunkás. I am twelve years old and would like to read and learn the conditions of working children. If I am going to see any more children interested in this subject, I am going to write some short stories in the Bérmunkás about my friends and myself. I wish that all the boys and girls in the United States would line up and join the Junior Wobblies and help to spread the Bérmunkás. Yours truly Junior Wobblies Stephen Rosenthal.. lik ki a munkát az ilyen kis mártírokból. Elmondott egy , esetet, amelyet véletlenül ellenőrizni tudtak .Egy tizenkét éves kisleányt büntetésből egy egész éjszakára kézcsuklóinál fogva a menyezetre akasztottak úgy, hogy amikor leszedték, meg kellett operáltatni. A muj-cájoknak, a gyermekrabszolgáknak Hongkongban, tehát angol uralmi területen, egész börzéjük van, ahol adják-veszik őket, mint a gabonát vagy az olajmagot. Vannak olyan nagyvállalkozók, akik ilyen kis rabszolgákat, tömegesen vesznek bérbe tulajdo- (Folytatása a 7-ik oldalon)
