Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-06 / 572. szám
S-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 6. A CENTRÁLIAI ÜGYRŐL NYILATKOZIK HARTLEY KORMÁNYZÓ Mrs Gartz levelére válaszol A New Republic januári számában két levél került közlésre, melyeket Upton Sinclair iró küldött és adott nyilvánosságra. A levelek magyar fordításban alább kerülnek közlésre és kétségkívül érdeklik olvasóinkat, hogy Hartley Washington állam kormányzója, miként vélekedik a centraliai esetről. Mrs Kate Crane-Gartz egyébként meglehetősen ismert arról, hogy nagy odaadással fáradozik a centraliai tragédia áldozatainak kiszabadításán és a munkás védelem érdekében. A kormányzó levele Mrs Gartzhoz: Tisztelt Asszonyom! “Az október 8-án keltezett levelét a centraliai ügygyei kapcsolatban megkaptam. Önnek rossz benyomása van a helyzetről. Ezek az emberek rendes'tárgyalásban részesültek és bűnösöknek találtattak az ö osztályukból való 12 esküdt által. Az ügy aztán a felsőbb bíróságra került, ahol az alsóbb fokú bíróság döntését megerősítették és igy a vádlottak az állami fegyházba lettek utalva. Kiszabadításukat tehát ilyen szemszögből kell inkább szorgalmazni, nem pedig hamis propagandával, mellyel a kormányt, a köztisztviselőket és a bíróságokat ítélik el, feltétel nélküli szabadságot követelve a foglyok részére. Nincs olyan, aki ismeri az ügyet és pártatlanul vizsgálja, hogy be ne ismerné, hogy ezek az emberek igazságos tárgyalásban részesültek. A teljes tárgyalás 8—10 hetet vett igénybe. Az állam részéről 132 tanú és a védelem részéről 116 tanú vallott, tehát összesen 248. A vádlottak részéről mindannyian beismerő vallomást tettek, hogy fel voltak fegyverkezve és valami 25-től száz lövést adtak le. Osztályokhoz való appellálás és csoportok elfogultsága, propaganda terjesztése, folyamodványok aláíratása és hasonló cselekmények nem tekinthetők igazságos eljárásoknak ilyen ügyekben. Ezeknek az embereknek mindig alkalmuk van kegyelemért folyamodni akár a kegyelmi tanácshoz, akár a kormányzóhoz közvetlenül és minden költség nélkül. Az igazságot sem megvásárolni, sem eladni, sem pedig megtagadni nem lehet a kormányzói hivatalban. A mi törekvésünk, hogy mindenki részére félelem nélkül, egyszerű, igazságos, tiszta és őszinte szolgálatot teljesítünk. A kormány lerombolása, mely alatt élni akarnak, hogyha kiszabadulnak, egyáltalán nem változtat a helyzeten. Az az ember, aki nem szolgálhatja azt a zászlót és kor- mányintéZpiényeket, amely alatt él, az költözzön oda, ahol azt megteheti. Minél előbb elszakadnak ezek a Walla-Wallai foglyok az agitátoroktól és propagandistáktól, annál reményteeljesebb lesz a jövőjük. Roland H. Hartley.... Washington állam korm. Mrs. Gartz válasza a kormányzóhoz : Tisztelt Uram! Levelét október 15-iki keltezéssel megkaptam, melyben a centraliai foglyokról nekem nyilatkozik és amelynek tartalma nagyiján megzavart. Ön azt Írja nekem, mint idegennek, hogy “Nincs olyan, aki eléggé ismeri az ügyet és pártatlanul vizsgál, hogy be ne ismerné, hogy ezek az emberek igazságos tárgyalásban részesültek.” Ez a kijelentés azonban ellentétben van azokkal az információkkal, melyek birtokomban van- pak és amelyek pedig megbizha- tóaknak tűnnek fel és ezért kénytelen vagyok magyarázatot kérni fenti kijelentésére. Hát vájjon nem-e igaz az, hogy heten a 12 esküdt közül megváltoztatták bírálatukat és eskü alatt vallották, hogy az akkori bírálatuk a háborús hisztéria és terrorisztikus atmoszféra következtében volt kedvezőtlen a vádlottakra? Hát vájjon nem-e igaz, hogy ez a hét esküdt ljülön-külön levelet irt önnek, melyben a foglyok szabadon bocsájtását sürgették és nem-e nyújtottak be együttesen is kérelmet ugyanilyen értelemben? Hát nem-e igaz, hogy hét közül öten személyesen voltak átnyújtani a kérvényt? Előttem fekszik egy hivatalos másolata annak a kérvénynek és ismerem a hét esküdt nevét és címeiket. Tehát igazán nem tudom, hogy mit gondoljak nyilatkozata felől. Ön letagadhatja, hogy ez a hét esküdt, mentes minden előítélettől és eléggé ismerik az ügyet? Ha Ön letagadja ezeket, akkor mi lesz a megbízhatóságukkal, mely szerint az esküdtszék tagjai lehetnek, és hogy van az, hogy Ön a levél első részében reájuk hivatkozik? Ön azt Írja, hogy a foglyokat rendes tárgyalásban részesítették 12 esküdt előtt az ő osztályukból. így tehát úgy tűnik fel, hogy Ön ezen esküdtek bírálatára támaszkodik és mégis megtagadja ugyancsak ezen esküdtek későbbi bírálatát, mely szerint fenyegetések alapján hozták meg a foglyokra kedvezőtlen Ítéletüket. Mindezek olyan logikátlan és észszerűden fejtegetések, hogy., indíttatva érzem magam arra, hogy Öntől magyarázatot kérjek, hogy mit rejteget gondolatában? Aztán a levél további folyamán Ön azt mondja, hogy “a vádlottak részéről mindannyian beismerő vallomást tettek, hogy fel voltak fegyverkezve és 25-től 100 lövést adtak le.” Feltétlenül felvoltak fegyverkezve a vádlottak, amihez feltétlen joguk is volt. Ők a saját gyülekezési tulajdonukon tartózkodtak és alkotmányunk olyan jogok gyakorlására ruházták fel, mely szerint “A nép fegyverviselési jogán senki csorbát nem ejthet.” Ezen emberek életére törtek és a törvénytelen csőcseléknek a helyiség összerombolása volt szándékában, melyet már előre is hirdettek. Hiába folyamodtak törvényes védelemért, azt tőlük megtagadták. Természetes tehát, hogy felkészültek saját maguk a védekezésre és nem tüzeltek addig, amig a csőcselék rájuk nem törte az ajtót. Ön talán azt akarja magyarázni, hogy nem cselekedne ilyenformán hasonló körülmények közt? Ön talán nem védelmezné mint amerikai polgár az otthonát, vagy üzlethelyiségét ? — Persze, hogy védelmezné és mégis hogy lehetséges, hogy az ilyen jogokat megtagadja egyszerű munkásemberektől? Ön azt tanácsolja a foglyoknak, hogy szakítsanak a propagandistákkal és agitátorokkal. Én azt kérdem erre, hogy hogyan szakíthatnak az “agitátorokkal”, amikor bárki is szóvá teszi ügyüket és érdekükben eljár, az már “agitátor”, “propagandista” a hatóság szemében? Az általános követelés, hogy ezek az emberek igazságos elbírálásban részesüljenek. — Minden igazságszerető egyénnek ez a kívánsága az egész világon. Én úgy értesültem, hogy ezek között van 200 centraliai illetőségű polgár is, ahol a tragédia lejátszódott. Hát vájjon ez nem felel meg az igazságnak ? Ha pedig igaz és tény, akkor ismételten kérnem kell Önt, hogy magyarázná meg levelében tett azon kijelentését, mely szerint: A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba “Detroiti Munkás” A fenti címen lapot indítottak az IWW detroiti tagjai abból a célból, hogy közelebb férkőzhessenek az autó ipar rabszolgáihoz. A lap első száma meg is jelent február 1 dátummal. Terjedelme 4 oldal. Úgy összeállításra, mint tartalomra kitűnő. Remélhetőleg nagy segítségére lesz a detroiti ÍWW-istáknak az építő munkában. Egy ilyen angol nyelvű közlöny nagy hézagpótlóvá válhatik olyan városban, mint Detroit, hol egyik leghatalmasabb ipari gócpontja van Amerikának és mely várost úgy ismerünk, mint a világ automobil központja. A lap egyelőre kéthetenkét jelenik meg és előfizetési ára egy évre ötven cent. Mikor sok sikert kiváunk az uj harcosnak, nem mulaszthatjuk el detroiti munkástársainkat arra felszólítani, hogy a műhelyekben és a gyárakban terjesszék a “Detroit Workert”.--------o-------Értesítés A BÉRMUNKÁS NAPTÁR agitációt január hó végével lezártuk, ezért kérjük mindazokat, akiknél Naptárak vannak, hogy azokkal szíveskedjenek elszámolni. Munkástársi üdvözlettel A LAPBIZOTTSÁG. “nincs olyan, aki eléggé ismerné az ügyet és pártatlanul vizsgálja, hogy be ne ismerné, hogy ezek az emberek igazságos tárgyalásban részesültek. ” Szerintem én Önhöz itt őszinte kérdéseket intéztem és hiszem, hogy nem egyedül vagyok, aki a választ várja. Sokan mások is olvasni fogják levelét és várják kijelentéseire a magyarázatot. beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. Őszintén Mrs Crane Gartz ELY IN YIL ATKOZ AT.
