Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-02-13 / 573. szám

HUNGARIAN OFFICIAL, ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKER8 OF THE WORLD. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. VOL. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y., F E B R U A R Y 13, 19 3<0^ UMBER 573 SZAM. HATVANEZER DOLLÁROS ÉRVÁGÁSRA KÉSZÜL AZ AMOSZ SZTRAJKTORESA BALSZÁRNYIAK JELSZAVA Előre bejelentik, hogy “nyilvános elszámolásra” nem számíthatnak a magyarok 25 ezer női ruhakészítő bérharcának előzményei Egy sztrájkoló nőmunkás eredeti tudósítása. Az AMOSZ sárban döcögő ökrös szekere elé fogott fajmagyar vezérek, mint látszik, a téli fagyos időt akarják felhasználni arra, hogy dollárokkal kivert utakon mielőbb eljussanak Horthy kegyébe és az amerikai magyarok dollárocskáinalt ezrei bevándoroljanak az AMOSZ vitézek zsebeibe. Tudtuk mi ezt nagyon jól, hogy a fennen hangoztatott “önzetlen­ség” az a bizonyos dupla hazafiság, az amerikaikaira galvanizáltak epedése a csillagsávos lobogó alatt, a piros-fehér-zöldért, meg a meg­szállott területek magyarságáért hullatott krokodilus könnyek mind­megannyi maszlag és hogy az elhájasodott papok, meg az éhen kórász lapszerkesztők, mintmegannyi dögkeselyűk, az amerikai magyarok vérrel keresett dollárjaira akarnak lecsapni. És mindezt nem volt nehéz tudni, mert ismerjük azoknak az alakoknak múltját, kik az AMOSZ gyűjtőnév alatt egy táborba sereglettek. Amint látszik, már elérkezett­nek látják az időt ezek a magyar stréberek és dupla hazafiak, hogy a nyilvánosság elé rukkoljanak tulajdonképpeni céljukkal. Egy­szerre több magyar sajttakaróban jelent meg az AMOSZ jelentése és programmja, melyben nyiltan és szemtelenül, csekély 50—60 ezer dollárt követelnek az ame­rikai magyarságtól. Mire kell a pénz? A tavalyi Kossuth-szobor üzlet olyan jól bevágott, hogy .felül­múlta az összes eddig levezetett amerikai magyar szélhámosko­dást, a Hűség-Liga kivételével, így számítanak arra, hogy egy másik szoborakció is hozhatna né­hány ezret a konyhára. Kikeres­ték a lomtárból Kovács Mihály óbestert, ki állítólag az amerikai függetlenségi harcban esett el. Jól hangzik. Egy kuruc-magyar, ki az amerikai is volt. Miután az amerikaiak, soha sem tartották érdemesnek neki szobrot emelni, hát majd emel egyet az AMOSZ. Miért ne emeljen? Hiszen ez az emelés — mint már számítják — könnyen eredményezhet másik negyvenötezer dollárt. A költségvetésben szerepel egy másik tétel is. Mint emlékeznek az újságolvasó emberek, az A. M. 0. Sz. megalakulás idejében, a duplahazafiak, féltéglával verték mellüket, hogy “őket nem vezetik önző érdekek, — nekik nem kell az amerikai magyarok pénze, — minden hazafias munkát a nem­zet érdekében a revízió szellemé­ben fognak cselekedni. És csodák csodája. Erre a díjmentes munká­ra 12 ezer 500 dollár előirányzá­sát kérik. Ezen összeg irodai munkákra, alkalmazottak és szervezők fize­tésére, nyomtatványokra (itt jön­nek be a magyar lapok) kell, de sürgősen. így néz ki a duplahaza- fiság, az önzetlen munka. Azt nem mondják, hogy a szo­bor mennyibe fog kerülni. De azt sem, hogy a talapzata esetleg nem-e fogja felülmúlni Berkó harmincezresét. Megnyugtatás­képpen előre bejelentik, hogy: “A többi pénz revíziós célokra használtatik fel. Ezeknek leg­többje az ügy természeténél fog­va — nem hozható nyilvánosság­ra. így la amerikai magyarok. — Most azután csak rajta és gyüjt- sétek a dollárokat. Az eddigi gyűjtések és kétes akciók betető­zésére most kell még egy 50—60 ezer dollár. Azonban ez a gyűjtés már nem olyan lesz, mint a mult- baniak voltak. Azok után előfor­dult, hogy több helyről elszámo­lást követeltek, amit nem kaptak soha. — Most tehát előre kike­rülendő, mindez, “mert az ügy természeténél fogva” mint előre bejelentették, azok soha nem hoz­hatók nyilvánosságra. Vigyázat amerikai magyarok! Egy szemtelen és párját ritkító érvágás készül zsebeitek ellen. — Készüljetek fel az AMOSZ ügy­nökök fogadására s ha megjelen­nek közietek, ha betolakodnak az egyletek ajtaján, verjétek ki őket! Február 4-én az International Ladies Garment Workers szakszer­vezet hívására a női ruhakészítők bérharcot indítottak rövidebb mun­kaidőért és bérjavitásért. Ez a szakszervezet 1925 óta, amióta a jobb és balszárnyi harc megkezdődött, minden kontrolt elveszített az ipar­ban. Az igaz, hogy mint minden szakszervezet, úgy ez is csak arra volt jó, hogy a harci szellemet lecsapolja a munkások között, vagy pedig megalkuvással egy nagyon csekély előnyt könyörögjön ki a gyárosoktól. Az ilyen szakszervezeti elő­nyök közé tartozott pl. az, hogy a gyárosok beleegyeztek, — hogy munkásaikat nem dobhatják ki a gyárból akkor, amikor ők akar­ják, hanem először kérdést intéz­nek a szakszervezeti basákhoz. — Ezek az előnyök annyira meg­szűntek a vezéri állásokért indí­tott jobb és balszárnyi harcokban, hogy a munkásokat napközben dobálták ki a gyárakból és ha va­lamelyik munkás szót emelt a gyáros által megszabott bérek el­len, az egyenlő volt azzal, hogy azonnal mennie kellett és tiz perc múlva már ott volt egy másik jobb vagy balszárnyi munkás, aki az elképzelhetetlen alacsony bé­rek mellett azonnal munkához fo­gott. Sokan a munkások közül, akik beleuntak az állandó veszekedé­sekbe, összeálltak négyen-öten és részletfizetésre vettek néhány gé­pet és felcsaptak kontraktorok- nak. Elvállalták a munkát a gyá­rostól még olcsóbban, mint amennyiért a gyáros csináltatta és aztán ők alkalmaztak még ala­csonyabb bérek mellett jobb és balszárnyi munkásokat. Ez volt a forradalmi előnye a belülről fú­rásnak, mely mint kommunista taktika szent és sérthetetlen — moszkvai parancs volt mindad­dig, mig újabb diktátori parancs nem érkezett, hogy uj szakszerve­zetet kell csinálni, melynek ipari unió elnevezést kell adni, hogy a párt javára gyümölcsözzön az ipari unió 25 esztendős forradal­mi tanítása. Természetesen ebbe nem egyeztek bele a régi vezérek, mert csak ők nem mondanak le egy könnyen a zsíros állásokról, viszont az ő lemondásuk nélkül nem lehet zsíros fizetéseket kisaj­tolni még pártvezéri parancsra sem, a tagság nélküli szakszerve­zetben. így folytatódott a harc, melyet mindkét részről hivatásos gangszterekkel vívtak meg, mig végre a jobbszárnyi union pénz- belileg megerősödött, mivel az A. F. of L. egész masinációja mellé­jük állt. Már pedig az világos, hogy a rendőri karhatalom ott van, ahol a pénz van, ezt bebizonyították a szűcsök sztrájkjában, melyet a balszárnyiak vezettek és abban az időben pénzük is volt, mivel a szakszervezeti kasszára rátették a kezüket. A rendőrség egész appa­rátusa a balszárnyi kommunisták mellett volt és a jobbszárnyiakat úgy verték agyba-főbe akkor, — mint más esetekben a balszárnyi­akat. Mert a pénz beszél és rend­őrbot üt! Ezek az előzményei a mostani sztrájknak, melynek aktiv része­se vagyok és naponta 12 órát töl­tök a picketlineon, igy tehát er­ről akarok a Bérmunkás olvasói­nak beszámolni. Jól tudom, hogy nincs különbség sem a jobb, sem a bal szeakszervezet között, mind­kettő egyformán csak a munká­sok félrevezetésére szolgál. De amikor azt látom, hogy 25 ezer múnkás leteszi a szerszámot és na­gyobb darab kenyérért harcba lép, akkor én nem kérdezem, — hogy hová tartoznak, hanem ve­lük együtt harcba megyek, mert addig, mig bérkövetelésről van szó, nem lehet és nem szabad elvi vitákat a gyakorlati harcba vinni. És mit látunk a new-yorki ru­hakészítők harcában? Azt a gya­lázatot, amit szervezett munkás soha nem követhet el, hogy sztrájktörővé válljon. Már pedig körülbelül 5—600 balszárnyas kommunista a pártvezérek pa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom