Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-02-06 / 572. szám

6-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 6. A lángész, a tehetség és a — pénz Az ipari erő— minden­ható hatalom Fischbein László bridgeporti elő­adása. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség 4-ik osztályának meghívá­sára Bridgeporton január 19-én. értelmes és tanulságos előadást tartott Fischbein munkástárs, “A munkanélküliség okai és megol­dása” cimen. Világosan kimutatta, hogy a politikai lármázok nem tesznek és nem is tehetnek semmit sem a munkanélküliek és a munkanél­küliség megoldása érdekében, mert ők csak a kapitalista osztály lakájai. “Miért nem hivta Mr Hoover a szenátust, vagy a kon­gresszust össze?” kérdezte az elő­adó egy munkanélküliséget meg­oldandó konferenciára? És miért hivta össze az ipar fejedelmeit? hogy dolgozzanak ki tervezetet és adjanak munkát azoknak, kik munkáért esedeznek? Igen a tőké­seket, a trösztök fejeit, a “Big Boys”-okat. Azért, mert minden hatalom a gazdasági erőben van s akik a termelési eszközök fölött rendelkeznek, azok rendelkeznek minden, sőt az élet felett is. Majd rátérve az IWW-ra. Vas­kos érvekkel és dokumentumok­kal bizonyította, hogy ez a szer­vezet már huszonöt esztendő óta felismerte, hogy hová vezet a 'ejlődés és következetesen m" kell tenni a munkásságnak, ha az ipari zsarnokság alól önmagát felszabadítani akarja. Az ipari szervezkedés eszméjét igazolják a mai állapotok és mindinkább több lesz azon munkásoknak a száma, kik az IWW felé fordulnak. Hiszen a munkások tudnák or­vosolni a munkanélküliséget és megszüntetni volnának képesek, nyomort, nélkülözést, a háború­kat és a kapitalista rendszerrel vele járó minden mizériát, ha he­lyesen szervezkednének és világ- szervezetet alkotnának, mint azt az IWW tanítja. “Egy ipar min­den munkását egy szervezetbe és valamennyi ipart Egyetlen Hatal­mas szervezetbe. Ilyen szervezet­tel képesek lesznek a munkások rövidebb munkaidőt kivívni, — melynek arányában bevonni lehet a munkanélkülieket is munkába és csakis ilyen szervezetei lehet véget vetni a kizsákmányolásnak és eltörölni a bérrendszert. Beszélt a gépek tökéletesedésé­ről, rámutatva arra, hogy a fejlő­dés nyomában mint kerülnek munkások ezrei és milliói a mun­kanélküliségbe. Marxi alapon fej­tegeti, boncolgatja az értéktöbb­let elméletet, az áru értékét és árát. Kimutatja, hogy a nagy trösztök mint alakulnak át még hatalmasabbakká, hogy kontrolt szerezzenek a piacok felet s igy megszabják az áruik árát, bizto­sítva a legnagyobb ellenértéket. Ilyen trösztöt kell alkotni a mun­kásoknak is. Meg kell szervezni a Sokszor halljuk a majdnem szállóigévé vált mondást: a tehet­ség előbb-utóbb, de biztosan érvé­nyesül és a lángész minden nehéz­ség ellenére is “kitör és eget kér.” A polgári sajtó bőven fel­díszítve meséli el, ha tudomást szerez egy-egy ilyen esetről és le­írásaiból mindig kicsendül az a megállapítás, hogy baj, nagy baj ugyan a szegénység, de az igazi tehetség érvényesülését nem aka­dályozza. Nem ritkán még meg is fordítják a tételt, amely akkor igy hangzik: a szegénység egyenesen hasz­nos és szükséges a tehetség kifejlődésére. Munkára ösz­tönzi a tehetséges embert és nem engedi, hogy szellemi erői még kibontakozásuk előtt elsorvadjanak a jómód­ban. A vagyon elaltat, a nyo­mor harsány^ ébresztő. Marx tanítása szerint valamely kor szellemi életét végső fokon gazdasági viszonyai határozzák meg. A gazdasági viszonyok a tár­sadalmi berendezkedés fundamen­munkaerő trösztjét az Egy Nagy Szervezetet, hogy teljes kontrolt gyakorolhassunk afelett, amit mi munkások eladunk, a munka­erőnk fölött. Akkor módunkban lesz majd olyan árat kapni árun­kért, MUNKAERŐNKÉRT, ami­lyent mi akarunk, mi pedig a munkánk teljes gyümölcsét köve­teljük. Fischbein munkástárs népsze­rűén és olyan érdekfeszítően ma­gyarázta a tárgyat, hogy a hallga­tóságot mindvégig figyelemre kö­telezte. Voltak néhány kérdések, melyekre kielégítően válaszolt. Befejezésképpen meg kell emlí­tenem, hogy gyűjtést rendeztünk, melynek eredménye, 11 dollár és 30 cent volt. Ezt az összeget Róth- fisher munkástárs részére utaltuk át a chicagói G. R. U. 2-es csopor­ton keresztül, amit a gyűjtés előtt bejelentett a gyülésvezető. Róthfisher munkástárs, az IWW magyar nyelvű lapjának, a Bérmunkásnak volt szerkesztője. A háború alatt, a szövetségi bör­tönbe került, hol egészsége meg­rongálódott. Később a hosszú bör­tönbüntetés elől külföldre mene­kült, hol a börtönben szerzett dővész teljesen aláásta fizikumát. A gyűlés igen tanulságos volt s lelkes hangulatban ért véget. Ifj. Feczkó János. Ezt a tudósítást a Solidarity testvérlapunkból fordítottuk ma­gyarra. Nagyon örülünk, hogy öreg harcosok ilyen gyermekeket nevelnek, mint ifj. Feczkó, mégis méltatlankodnunk kell, hogy a magyar tudósítást elfelejtették megírni a magyar munkástársak. Reméljük, hogy a jövőben e téren sem lesz mulasztás. Szerk. túrna és a szellemi élet ezen az ala­pon emelkedő felépítmény. Áll ez az egyénre és az egyéni tehetség kiindulására is. Az egyes kivéte­lek ritkák és a nagy többség te­hetségének akadálytalan kibonta­kozását és szellemi érvényesülését már előre eldöntik és meghatároz­zák azok a körülmények, amelyek között a tehetséges ember szüle­tett, felnőtt és az osztályokra ta­golt társadalomban élni kényte­len. Alfréd Odin egyetemi tanáré az érdem, hogy ezt a szocialisták előtt közkeletű igazságot elsőnek vonatkoztatta az irodalmi életre és pontos statisztikai adataival először oszlatta el a homályt, — amellyel a mai társadalmi rend védelmezői ezt a kérdést bebur­kolják. Odin csak a francia irodalmat tette vizsgálat tárgyává és kuta­tásainak területén, az 1300-tól az 1825-ig terjedő időszakban 6000 “irodalommal foglalkozó tehet­ség” életkörülményeiből vont le mélyen járó következtetéseket. — Eredményei eloszlatnak egy le gendát és az irodalmi életre vo­natkoztatva is meggyőző erővel bizonyítják a szocialista tanítás igazságát. Azt szokták mondani, hogy a lángésznek nincs szüksége semmi­féle nevelésre. Ezzel szemben Odin 827 irodalmi lángész életrajzából erre az eredményre jut: Közepes v. semmi Jó iskoláz- iskoláz- tatásban tatásban nem részesült részesül t 1301—1500 33 — 1501—1600 110 2 1601—1700 192 7 1701—1750 145 1 1751—1800 199 4 1801—1825 132 2 811 16 vagyis 827 híressé vált iró közül 811, azaz 98 százaléka akadályta­lanul hozzájuthatott a maga korá­nak műveltségéhez: taníttatták és tanulhatott. Még sokkal érdekesebbek azok az adatok, amelyek ugyancsak a francia irodalom kiválóságainak ifjúkori anyagi helyzetére vonat­koznak : Anyagi Nyomor­jólétben ban nőtt fel nőtt fel 1300—1500 24 1 1501—1600 81 4 1601—1700 157 9 1701—1750 89 12 1751—1800 138 20 1801—1825 73 11 562 57 Vagyis a kiváló Íróknak csak az egyötöde töltötte el ifjúságát anyagi gondok és nélkülözések közepette. A kérdést azonban marxista alapon, az osztályokra tagolt tár­sadalom és osztályhelyzet néző­pontjából legjobban megvilágítja a harmadik táblázat, melyben Odin az 1300—-1825 közti időszak­ban 600-nál több iró társadalmi helyzetét veti egybe. E célból a fraucia írókat öt nagy osztályba sorolja: nemességre, közalkalma­zottakra, szabad szellemi foglal­kozásúakra, ipart és kereskedel­met folytató polgárságra és mun­kásokra. A táblázat egy pillantás­ra megmutatja, hogy az osztály- helyzet mennyire kedvez a láng­ész és a tehetség kialakulásának. 44 '© N •a ^ M | Társadalmi jg ® 's l .'S 3 i g osztály ® 4g a m S & § s g .a 3 < a p ill száma Nemesség 125 34 159 Közalkalmaz. 157 29 62 Szabadfoglalk. 116 27 24 Polgárság (ipari vállalk. keresk.) 62 7 Munkások 50 11 0.8 510 111 Az első három osztály, a francia társadalom kiváltságos osztályai kereken 80 százalékát adták a te­hetséges és 82 százalékát a láng­eszű Íróknak, noha a három. osz­tályhoz tartozók száma csak igen kis része volt Franciaország lakos­ságának. De még jellegzetesebb a kép, ha a harmadik számoszlopot nézzük át: a nemesi osztályból két és félszer több iró került ki, mint a közalkalmazottakból, huszonkét és félszer több, mint a polgárság­ból és kétszázszor több, mint a proletáriátusból. Marc Ickowicz, aki Odin adatait elsőnek értéke­sítette, a harmadik táblázatból ar­ra a megállapitásra jutott, hogy a lángész problémája is osztálykér­dés. Ugyanígy áll azonban a szá­mok alapján az is, hogy az az iro­dalom mindenkor osztályirodalom volt, nyilt vagy leplezett fegyvere az osztályharcnak. “Figyelő.”--------o-------­Detroitiak figyelmébe A General Recruiting Union helyi angol csoportja saját helyi­ségében 958 Michigan Ave. alatt, 1930 február 16-án, vasárnap este 5 órakor BANKETTET rendez. Vacsora után lesznek kitűnő magánszámok a vendégek szóra­koztatására. A vacsora ára egy dollár. Mindazokat, kik egy kellemes estélyt akarnak eltölteni, ezúttal szívélyesen meghívja a Rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom