Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-30 / 571. szám

u-m umai.

DüíXVlVl U IN A.AÖ

Január 30.

A munkásság gazdasági elnyomorodása

Gyakran utalnak rá, hogy Marx állitása szerint a kapitalizmus annyira megrontja a munkások helyzetét, hogy azok egyszer csak nem képesek majd tovább elviselni a nyomort és a kizsákmányolást. Ez a körülmény lázadásba kergeti őket és a tőkés kisajátítók kisajátítására, hogy megteremtsék a szocialista társadalmat.

Marx pedig külömbséget tesz a munkások helyzetének relativ és abszolút rosszabbodása között. — Relative (viszonylagosan) akkor rosszabbodik a munkások helyzete, ha a munkabér észrevehető emelkedése dacára a termelő tőke gyors növekedését nyomon követi a tőkés gazdagságának, fényűzésének, társadalmi igényeinek és társadalmi élvezeteinek gyors növekedése, — aminthogy igy is történik — és ezáltal, jóllehet a munkás igényei is emelkedtek, a társadalmi külömbség a . munkások és tőkések között még nagyobb lesz. “Szükségleteink és élvezeteink társadalmi termékek, tehát a társadalomhoz mérjük őket és nem kielégítésük tárgyaihoz. Minthogy társadalmi természetűek, relativ természetűek.”

Ha a fejlődés menete úgy hozza magával, hqgv egy a legényével együtt lakó kis takács mester unokája kastélyszerü, pompásan felszerelt villában lakik, mig a mesterlegény unokája bérlakásban és ha ez sokkal jobb is, mint az a padlásszoba, amelyikben a nagyapját szállásolta el a takács- mester, a társadalmi különbség mégis sokkal nagyobb lett. És a takácslegény unokája annál súlyosabban érzi majd' a nyomorát, mennél jobban megfigyelheti azokat az élvezeteket, amelyek munkaadójának még egyébbként is rendelkezésére állanak. Az ő helyzete jobb, mint a nagyapjáé, de relative rosszabbodás állott be. A szociális nyomor fokozódott.

‘•‘Minden emberi szenvedés és nélkülözés a kiegészítés eszközei és ugyanabban az időben meglevő szükségletek és megszokások arányától függ. Minden emberi szenvedés és nélkülözés és minden emberi helyzet csak a többi ember helyzetével mérhető meg. Egy társadalmi osztály helyzete csak a többi társadalmi osztálynak ugyanazon időben adott helyzetével való összehasonlítás utján állapítható meg.

Senki sem vonja kétségbe, hogy a tőkések és munkások között a társadalmi különbség egyre nagyobb lesz. A szociális nyomor tehát növekszik. A munkások viszonylagosan elnyomorodnak.

De elnyomorodnak-e abszolút értelemben? Életmódjuk romlik-e vagy javul? Munkabérük nem a társadalmi különbséghez mérve, hanem azon áruk mennyiségéhez, amelyekre becserélik, illetve amit érte vásárolhatnak, nagyobb lesz-e vagy kisebb ? Ez fontos kérdés, fontos nevezetesen a Gazdasági szervezetek szempontjából, mert a választól függ a felelet arra a kérdésre is, vájjon hozzájárulhatnak-e a Gazdasági szervezetek a munkásosztály helyzetének javításához.

Marx-kritikusok gyakran hangsúlyozzák, hogy a Gazdasági szervezetek tevékenysége nem fér össze MMarx tanaival; a Gazdasági szervezetek ugyanis azt tűzték ki céljukul, hogy a tőkés társadalmi renden belül is megjavítsák a munkások helyzetét, holott Marx azt igyekezett bizonyítani, hogy a tőkés gazdálkodás általános törvényei szerint a munkások abszolút (általános) elnyomorodása elkerülhetetlen, ami ellen küzdeni tehát hiábavaló. Tagadhatatlan, hogy Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban, ebben az alapvető és legelterjedtebb munkájukban az abszolút elnyo- morodás tanát képviselték. Ott ezt Írták:

A jobbágy a jobbágyság idején a község tagjává küzdötte fel magát, mint ahogy a kispolgár bur- zsoává a hűbéri önkényuralom járma alatt. A modern munkás ellenben ahelyett, hogy az ipar fejlődésével felemelkedhetnék, egyre mélyebben sülyed saját osztályának létfeltételei alá. A munkás gyámoltalan szegénnyé válik és a gyámoltalan szegénység még gyorsabb iramban fejlődik, mint a népesség és vagyon. Ebből világosan kitűnik, hogy a burzsoázia képtelen arra, hogy még továbbra is ő maradjon a társadalom uralkodó osztálya és hogy saját osztályának életfeltételeit irányadó törvény gyanánt rákényszerítse a társadalomra. A burzsoázia képtelen az uralkodásra, mert rabszolgáinak létét még bérrabszolgaság keretében nem képes biztosítani, mert kénytelen őket olyan helyzetbe lesíilyeszteni, ahol el kell őket tartania, ahelyett, hogy azok tartanák el őt.”

Ezek az igen élesen megfogalmazott mondatok a tőkés társadalom halálos Ítéletét mondják ki, mert a munkás ebben a társadalomban egyre mélyebbre és mélyebbre sülyed, úgy, hogy végre is a gyámoltalan szegény sorsára jut és végül már önmagáról sem képes gondoskodni, hanem a polgári társadalomnak kell őt eltartania. A Kommunista Kiáltvány a kommunista eszmék terjesztését szolgálta. Marx és Engels ebben a munkájukban felülmúlhatatlan módon röviden összefoglalták az uj materialista módszeren nyugvó kutatásaik eredményét és mindenkor sokkal inkább tudósok voltak, semhogy agitátori fordulatoknak alárendelték volna tudományos meggyőződésüket. — 1847—48-ban tehát az volt a nézetük, hogy a proletárság a tőkés társadalomban feltétlen elnyomo- rodik. Amikor 1872-ben újra kiadták a Kommunista Kiáltványt,

ők maguk történeti okiratnak nevezték, amely különböző pontjaiban idejét múlta, a megváltoztatáshoz azonban nem éreztek jogot magukban. így is kell tekinteni a Kommunista Kiáltványt és nem mint szocialista bibliát.

Vájjon 1847—48-ban olyan volt-e a helyzet, hogy Marx és Engels joggal következtethették-e, hogy a munkásosztály a gyámoltalan szegénység felé halad? Elegendő, lia az ember átlapozza En- gelsnek “A dolgozó osztályok helyzete Angliában” cimü könyvét, hogy észre vegye, miképen nyomorodtak el annak idején a munkások abszolút módon a kapitalizmus minta államában, Angliában. Marx később a “Kapital”- ban, nevezetesen a normál munkanapért folytatott küzdelemről és angol gyári törvényhozásról szóló fejezetekben még egyszer megvilágította ezt a kort és ugyanarra az eredményre jutott. Hozzájárult még mindehhez az a nagy válság, amely Angliából indult ki a negyvenes évek közepe táján és amely többek között Németországban is olyan állapotokat teremtett, hogy a türelmes német nép megérett a forradalomra, miután már ezt megelőzően is a német szövőipar hanyatlásnak indult. Teljes joggal írhattak akkor Marx és Engels a feltétlen el- nyomorodásról, annál is inkább, mert azok a gátak, amelyek feltartóztathatták volna az elnyomo- rodás folyamatát, akkoriban még csak épülő félben voltak és a döntő pillanatban felmondták a szolgálatot.

A “Bérmunka és tőke” cimü cikksorozatban Marx már nem szól az abszolút elnyomorodásról olyan kiélezetten, mint a Kommunista kiáltványban, hanem tárgyilagosan megindokolta, kifejtvén, miképpen hat vissza a termelő tőke növekedése a munkabérre. Ezek a fejtegetések meg- támadhatatlanok. A kapitalista fejlődés alapvető törvényeit fedte fel bennük Marx. Ezek a törvények valóban az abszolút elnyo- morodás felé visznek. A kapitalizmus arra törekszik, hogy a munkabért és ezzel együtt a munkás egész életszínvonalát fokról-fokra leszorítsa. Még ezekben a cikkekben sem szól Marx az elnyomoro- dás ellen ható erőkről. Amit a Kommunista Kiáltványból idézett mondatok megfogalmazásának körülményeiről mondottunk, az a “Bérmunka és tőké”-re is vonatkozik. Ezeket a cikkeket ugyanis, amint már említettük, még 1847- ben irta meg Marx és olvasta fel a brüsszeli munkásoknak.--------o--------:

1930 február 15-én

A M. B. Szövetség new-yorki első osztálya kitűnő műsorral egybekötött táncmulatságot rendez a pénztár javára.

Az estély a szokott helyen fog lezajlani, 347 E. 72-ik utcában. A new-yorki összmagyarság pártfogását kéri a Rendező Bizottság.

Károlyi gyűlések Cleve- landban

Két ligának, -a Commik Horthy- Öllenes és a Progresszív Liga e szánt verseny csatája előzte meg Károlyi megérkezését. Még az utols órákban is tájékozatlan volt a clevelandi magyarság zöme, — nemtudván, kinek higyjen — tekintetei arra, hogy mindkét fél ugyanazon órára hirdette gyűlés ugyanazon órára hirdette a gyűlés kezdetét.

Amig végre a gyűlés úgy oldódott meg, — hogy először beszél a Progresszív Liga által egybe hivott gyűlésen és csak azután a IIorthy-Ellenes. Liga gyűlése előtt.

Azonban a csorba, mely Károlyi ide jövetelének céljába esett, kiköszörületlen maradt. A kommunisták belekontárkodásával az egység meg lett bontva. A clevelandi magyarok ezreit zárták el a gyűlésen való részvételnek a lehetőségétől. Mi nem állítjuk, — hogy bármelyik alakulatnak joga van a gyűlést párt célból kisajátítani, de határozottan állítjuk, hogy a kommunistáknak, ha tisztességes szándékkal akartak vele a magyarországi munkásság helyzetén segíteni, akkor Károlyit kisajátítani nem lett volna szabad. De mivel a tisztességes szándékot náluk felfedezni eddig sem lehetett, úgy nem lepődtünk meg azon, hogy a helyzet igy alakult.

Károlyi kisajátításával csak a cirkuszi motívumokat vették tekintetbe. Mint cirkusz járják be Amerikát, melynek főattrakciója Károlyi Mihály.

Károlyi kinyilatkoztatta, hogy ő nem kommunista, ezzel megmondotta, hogy semmi köze a kommunistákhoz. Károlyi reformista, meggyőződött köztársasági. Tragikomédia aljas anyagi célból, amit a Károlyi mozgalomból csinálnak magyar Amerikában. Vállukon hordozzák az országon keresztül és ugyanakkor ütik-verik, hogy miért nem kom munista.

Károlyi csak tájékozatlanságának köszönheti ezt a rá nézve sajnálatosan kompromittáló helyzetet.

J. H.--------o-------Február 20-án kezdik meg az orosz-kinai békeértekezletet

Londonból jelentik, hogy az orosz-kinai béke-konferenciát elhalasztották egy hónappal. A konferencia, amelyet Moszkvában fognak megtartani, február 20-án kezdődik és nem január hó 20-án, amint azt a fegyverszüneti tárgyaláson tervezték. A konferencia elhalasztása azzal függ ösz- sze, hogy a két kormány még nem készült el különböző javaslatai kidolgozásával.