Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-30 / 571. szám

u-m umai. DüíXVlVl U IN A.AÖ Január 30. A munkásság gazdasági elnyomorodása Gyakran utalnak rá, hogy Marx állitása szerint a kapitalizmus annyira megrontja a munkások helyzetét, hogy azok egyszer csak nem képesek majd tovább elviselni a nyomort és a kizsákmányolást. Ez a körülmény lázadásba kergeti őket és a tőkés kisajátítók kisajátí­tására, hogy megteremtsék a szocialista társadalmat. Marx pedig külömbséget tesz a munkások helyzetének relativ és abszolút rosszabbodása között. — Relative (viszonylagosan) akkor rosszabbodik a munkások helyze­te, ha a munkabér észrevehető emelkedése dacára a termelő tő­ke gyors növekedését nyomon kö­veti a tőkés gazdagságának, fény­űzésének, társadalmi igényeinek és társadalmi élvezeteinek gyors növekedése, — aminthogy igy is történik — és ezáltal, jóllehet a munkás igényei is emelkedtek, a társadalmi külömbség a . munká­sok és tőkések között még na­gyobb lesz. “Szükségleteink és élvezeteink társadalmi termékek, tehát a társadalomhoz mérjük őket és nem kielégítésük tárgyai­hoz. Minthogy társadalmi termé­szetűek, relativ természetűek.” Ha a fejlődés menete úgy hozza magával, hqgv egy a legényével együtt lakó kis takács mester unokája kastélyszerü, pompásan felszerelt villában lakik, mig a mesterlegény unokája bérlakás­ban és ha ez sokkal jobb is, mint az a padlásszoba, amelyikben a nagyapját szállásolta el a takács- mester, a társadalmi különbség mégis sokkal nagyobb lett. És a takácslegény unokája annál sú­lyosabban érzi majd' a nyomorát, mennél jobban megfigyelheti azo­kat az élvezeteket, amelyek mun­kaadójának még egyébbként is rendelkezésére állanak. Az ő helyzete jobb, mint a nagyapjáé, de relative rosszabbodás állott be. A szociális nyomor fokozó­dott. ‘•‘Minden emberi szenvedés és nélkülözés a kiegészítés eszközei és ugyanabban az időben meglevő szükségletek és megszokások ará­nyától függ. Minden emberi szen­vedés és nélkülözés és minden em­beri helyzet csak a többi ember helyzetével mérhető meg. Egy társadalmi osztály helyzete csak a többi társadalmi osztálynak ugyanazon időben adott helyzeté­vel való összehasonlítás utján ál­lapítható meg. Senki sem vonja kétségbe, hogy a tőkések és munkások között a társadalmi különbség egyre na­gyobb lesz. A szociális nyomor te­hát növekszik. A munkások vi­szonylagosan elnyomorodnak. De elnyomorodnak-e abszolút értelemben? Életmódjuk romlik-e vagy javul? Munkabérük nem a társadalmi különbséghez mérve, hanem azon áruk mennyiségéhez, amelyekre becserélik, illetve amit érte vásárolhatnak, nagyobb lesz-e vagy kisebb ? Ez fontos kér­dés, fontos nevezetesen a Gazda­sági szervezetek szempontjából, mert a választól függ a felelet ar­ra a kérdésre is, vájjon hozzájá­rulhatnak-e a Gazdasági szerveze­tek a munkásosztály helyzetének javításához. Marx-kritikusok gyakran hang­súlyozzák, hogy a Gazdasági szer­vezetek tevékenysége nem fér össze MMarx tanaival; a Gazda­sági szervezetek ugyanis azt tűz­ték ki céljukul, hogy a tőkés tár­sadalmi renden belül is megjavít­sák a munkások helyzetét, holott Marx azt igyekezett bizonyítani, hogy a tőkés gazdálkodás általá­nos törvényei szerint a munkások abszolút (általános) elnyomoro­dása elkerülhetetlen, ami ellen küzdeni tehát hiábavaló. Tagad­hatatlan, hogy Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban, eb­ben az alapvető és legelterjedtebb munkájukban az abszolút elnyo- morodás tanát képviselték. Ott ezt Írták: A jobbágy a jobbágyság idején a község tagjává küzdötte fel ma­gát, mint ahogy a kispolgár bur- zsoává a hűbéri önkényuralom járma alatt. A modern munkás ellenben ahelyett, hogy az ipar fejlődésével felemelkedhetnék, egyre mélyebben sülyed saját osz­tályának létfeltételei alá. A mun­kás gyámoltalan szegénnyé válik és a gyámoltalan szegénység még gyorsabb iramban fejlődik, mint a népesség és vagyon. Ebből vilá­gosan kitűnik, hogy a burzsoázia képtelen arra, hogy még továbbra is ő maradjon a társadalom ural­kodó osztálya és hogy saját osz­tályának életfeltételeit irányadó törvény gyanánt rákényszerítse a társadalomra. A burzsoázia kép­telen az uralkodásra, mert rab­szolgáinak létét még bérrabszol­gaság keretében nem képes bizto­sítani, mert kénytelen őket olyan helyzetbe lesíilyeszteni, ahol el kell őket tartania, ahelyett, hogy azok tartanák el őt.” Ezek az igen élesen megfogal­mazott mondatok a tőkés társada­lom halálos Ítéletét mondják ki, mert a munkás ebben a társada­lomban egyre mélyebbre és mé­lyebbre sülyed, úgy, hogy végre is a gyámoltalan szegény sorsára jut és végül már önmagáról sem képes gondoskodni, hanem a pol­gári társadalomnak kell őt eltar­tania. A Kommunista Kiáltvány a kommunista eszmék terjesztését szolgálta. Marx és Engels ebben a munkájukban felülmúlhatatlan módon röviden összefoglalták az uj materialista módszeren nyug­vó kutatásaik eredményét és min­denkor sokkal inkább tudósok voltak, semhogy agitátori fordu­latoknak alárendelték volna tu­dományos meggyőződésüket. — 1847—48-ban tehát az volt a néze­tük, hogy a proletárság a tőkés társadalomban feltétlen elnyomo- rodik. Amikor 1872-ben újra ki­adták a Kommunista Kiáltványt, ők maguk történeti okiratnak ne­vezték, amely különböző pontjai­ban idejét múlta, a megváltozta­táshoz azonban nem éreztek jogot magukban. így is kell tekinteni a Kommunista Kiáltványt és nem mint szocialista bibliát. Vájjon 1847—48-ban olyan volt-e a helyzet, hogy Marx és En­gels joggal következtethették-e, hogy a munkásosztály a gyámol­talan szegénység felé halad? Ele­gendő, lia az ember átlapozza En- gelsnek “A dolgozó osztályok helyzete Angliában” cimü köny­vét, hogy észre vegye, miképen nyomorodtak el annak idején a munkások abszolút módon a kapi­talizmus minta államában, Angli­ában. Marx később a “Kapital”- ban, nevezetesen a normál mun­kanapért folytatott küzdelemről és angol gyári törvényhozásról szóló fejezetekben még egyszer megvilágította ezt a kort és ugyanarra az eredményre jutott. Hozzájárult még mindehhez az a nagy válság, amely Angliából in­dult ki a negyvenes évek közepe táján és amely többek között Né­metországban is olyan állapoto­kat teremtett, hogy a türelmes német nép megérett a forradalom­ra, miután már ezt megelőzően is a német szövőipar hanyatlásnak indult. Teljes joggal írhattak ak­kor Marx és Engels a feltétlen el- nyomorodásról, annál is inkább, mert azok a gátak, amelyek fel­tartóztathatták volna az elnyomo- rodás folyamatát, akkoriban még csak épülő félben voltak és a dön­tő pillanatban felmondták a szol­gálatot. A “Bérmunka és tőke” cimü cikksorozatban Marx már nem szól az abszolút elnyomorodásról olyan kiélezetten, mint a Kom­munista kiáltványban, hanem tárgyilagosan megindokolta, ki­fejtvén, miképpen hat vissza a termelő tőke növekedése a mun­kabérre. Ezek a fejtegetések meg- támadhatatlanok. A kapitalista fejlődés alapvető törvényeit fedte fel bennük Marx. Ezek a törvé­nyek valóban az abszolút elnyo- morodás felé visznek. A kapitaliz­mus arra törekszik, hogy a mun­kabért és ezzel együtt a munkás egész életszínvonalát fokról-fokra leszorítsa. Még ezekben a cikkek­ben sem szól Marx az elnyomoro- dás ellen ható erőkről. Amit a Kommunista Kiáltványból idézett mondatok megfogalmazásának kö­rülményeiről mondottunk, az a “Bérmunka és tőké”-re is vonat­kozik. Ezeket a cikkeket ugyanis, amint már említettük, még 1847- ben irta meg Marx és olvasta fel a brüsszeli munkásoknak.--------o--------: 1930 február 15-én A M. B. Szövetség new-yorki első osztálya kitűnő műsorral egybekötött táncmulatságot ren­dez a pénztár javára. Az estély a szokott helyen fog lezajlani, 347 E. 72-ik utcában. A new-yorki összmagyarság pártfo­gását kéri a Rendező Bizottság. Károlyi gyűlések Cleve- landban Két ligának, -a Commik Horthy- Öllenes és a Progresszív Liga e szánt verseny csatája előzte meg Károlyi megérkezését. Még az utols órákban is tájékozatlan volt a clevelandi magyarság zöme, — nemtudván, kinek higyjen — te­kintetei arra, hogy mindkét fél ugyanazon órára hirdette gyűlés ugyanazon órára hirdette a gyű­lés kezdetét. Amig végre a gyűlés úgy ol­dódott meg, — hogy először beszél a Progresszív Liga által egybe hivott gyűlésen és csak az­után a IIorthy-Ellenes. Liga gyű­lése előtt. Azonban a csorba, mely Káro­lyi ide jövetelének céljába esett, kiköszörületlen maradt. A kom­munisták belekontárkodásával az egység meg lett bontva. A cleve­landi magyarok ezreit zárták el a gyűlésen való részvételnek a le­hetőségétől. Mi nem állítjuk, — hogy bármelyik alakulatnak joga van a gyűlést párt célból kisajá­títani, de határozottan állítjuk, hogy a kommunistáknak, ha tisz­tességes szándékkal akartak vele a magyarországi munkásság hely­zetén segíteni, akkor Károlyit ki­sajátítani nem lett volna szabad. De mivel a tisztességes szándékot náluk felfedezni eddig sem lehe­tett, úgy nem lepődtünk meg azon, hogy a helyzet igy alakult. Károlyi kisajátításával csak a cirkuszi motívumokat vették te­kintetbe. Mint cirkusz járják be Amerikát, melynek főattrakciója Károlyi Mihály. Károlyi kinyilatkoztatta, hogy ő nem kommunista, ezzel meg­mondotta, hogy semmi köze a kommunistákhoz. Károlyi refor­mista, meggyőződött köztársasá­gi. Tragikomédia aljas anyagi célból, amit a Károlyi mozgalom­ból csinálnak magyar Ameriká­ban. Vállukon hordozzák az or­szágon keresztül és ugyanakkor ütik-verik, hogy miért nem kom munista. Károlyi csak tájékozatlanságá­nak köszönheti ezt a rá nézve saj­nálatosan kompromittáló helyze­tet. J. H.--------o-------­Február 20-án kezdik meg az orosz-kinai békeérte­kezletet Londonból jelentik, hogy az orosz-kinai béke-konferenciát el­halasztották egy hónappal. A konferencia, amelyet Moszkvá­ban fognak megtartani, február 20-án kezdődik és nem január hó 20-án, amint azt a fegyverszüneti tárgyaláson tervezték. A konfe­rencia elhalasztása azzal függ ösz- sze, hogy a két kormány még nem készült el különböző javaslatai kidolgozásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom