Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-30 / 571. szám

Január 30. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Ahol a borravaló a fizetés. Ama szakmák körében, ahol a munkások nem fixfizetést kap­nak vagy legalább is nem ez a főjövedelmük, hanem a borrava­ló, ott is lényegesen rosszabbodott a helyzet. A kávéházi és éttermi alkalmazottak szervezete 167 szakmunkás és 38 segédmunkást tart mint munkanélkülit nyilván, amellett a kávéházakban az átla­gos munkaidő napi 15 óra, étter­mekben 13 és a segédmunkásoké ennél is több: 16 óra. A munka- nélküliek alig egyharmada tud heti 1—2 napi kisegitő munkát találni. A béreket a munkáltatók állapítják meg, sőt vannak egyes mulatóhelyek, ahol a felszolgáló­személyzet nem kap fizetést, ha­nem még ő fizet a mulató tulajdo­nosának. Elmúlt a könnyű pénz­szerzés ideje és az emberek ma jobban megnézik a filléreket és az általános elszegényedés ará­nyában redukálódik a borravaló és a kereset. A borbély- és fodrászoknál kö­rülbelül 200—220 a munkanélkü­liek száma, ami főleg a tanoncok nagy számban való alkalmazásá­nak tudható be. Az ipartestület felhasználja ezt a nagy munka- nélküli tartaléksereget a bérek letörésére és a napi kisegitési di­jat 5 pengőről 3 pengőre redu­kálta. A boravaló itt is mindin­kább kevesebb lesz és ezzel is csökken a kereset. Amire nem volt még példa, karácsonykor és Szilveszterkor 62 borbély maradt kisegítés nélkül. Női fodrászok is tömegesen sétálnak és miután az emberek kínjukban a körmüket rágják, 36—40 manikiirözőnő van alkalmazás nélkül. A gépjárművezetés fellendülő­ben levő iparág. Minden szakma fölösleges munkásait ide ontja és a különböző soffőriskolák száz­számra képezik ki a különböző foglalkozású egyéneket gépkocsi- vezetőknek, kiknek azonban csak egy része tud alkalmazást találni. A magánalkalmazásban levő gép- járművezető kereset is csökkent, de különösen nagy csökkenést mutat a taxikon alkalmazott ve­zetők keresete. Az emberek nagy tömegének nincs pénze autózásra, soknak még villamosra sem s aki már rákényszerül, hogy autót igénybe vegyen, az pár filléres borravalóval intézi el a soffőrt, akinek pedig ez a boravaló teszi jövedelmének nagy részét. Hogy azután a jövedelem különös gon­dot ne okozzon, jelentkezik a rendőrség, amely a legcsekélyebb okból is bünteti a vezetőt, nem is szólva arról a rizikóról, amit a kocsi épségéért vállalnia kell. A szállítómunkások. Ők volnának hivatva lebonyolí­tani azt a forgalmat, amely a gazdasági életben nélkülözhetet­len, dé az itt mutatkozó munka- nélküliség a legjobb bizonyság arra, hogy mennyire nincs az ipar és a kereskedelem foglolkoztatva. A szénszállítás meg sem indult jóformán, a bútorszállítás évek óta pang, a kereskedelem és az. ipar részbeni szünetelése a mun­kások százait tette feleslegessé. Amellett még rontja a viszonyo­kat az államilag támogatott MÁV. ART. szállítási vállalat, mely elő­szeretettel alkalmaz nyugdíjas vasutasokat megállapított bérek­nél" lényegesen alacsonyabb fizeté­sek mellett és teszi kenyértelenné a szállító iparban alkalmazott munkások százait. — Ugyancsak csönd van a dunai rakodóparto­kon is, ahol a hajóforgalom nagy arányú csökkenése folytán az ed­digi munkaalkalmak is megszűn­tek. A közüzemekben alkalmazott munkások közül a fuvartelepen az ősz beálltával elbocsátották az al­kalmazottak egy részét, a temet­kezési üzem is még mindig kisegi­tő munkásokkal dogozik. A segédmunkások szervezeté­ben ugyanilyen rossz kilátások vannak és az iparban alkalmazott munkásokat tulhosszu munkaidőn keresztül foglalkoztatják, ezzel megakadályozzák újabb munká­sok beállítását. A bányászat. Végül meg kell emlékeznünk a gazdasági élet alapját képező ter­melési ágról, a bányászatról is, ahol eddig még teljes üzemmel dolgoztak, de máris vannak jelek, amelyekből üzemredukcióra lehet következtetni. A Dunagőzhajózá- si Társaság pécsi telepén 50 mun­kásnak mondottak föl, ugyanak­kor, szombaton este 16 órát dol­goztattak. A kivándorlás ezen iparban állandó jellegű, a leg­utolsó hetekben is közel 300 mun­kás vándorolt ki Franciaország különböző bányatelepeire. A hely­zetet teljes egészében jellemzi az, hogy kivándorlásra mindenki kész és mindig ötször annyi mun­kás jelentkezik, mint amennyi al­kalmazást találhat. Nem jobb a helyzet a vidéki városokban sem. Részletes jelen­tés fekszik előttünk Pécsről, ahol 4 nap alatt 1505 munkanélküli je­lentkezett, dacára annak, hogy a számláló lapokat a rendőrőr­szobákon osztották szét és ez sok embert visszatartott a jelent­kezéstől. A jelentkezettek között van 263 kőmives, 106 asztalos, 101 épület- és mülakatos, 79 gyári­munkás, 82 cipész, 69 szobafestő és mázoló, 43 ács, 41 kereskedelmi alkalmazott és 40 kovács, 38 sza­bó, 34 sütő, 30 bádogos és szerelő, 24 cserepes és tetőfedő, 6 állvá­nyozó, 8 borbély és 4 egyébb szakmabeli. A jelentkezett közül 727 vállal napszámos munkát, 429 ipari munkát és 37 szellemi és 312 munkás szakmunkát. A munka- nélküliek száma még ennél is több, mert a rendőrőrszobában nem egy munkást utasítottak el azzal, hogy az összeíró lapok már elfogytak. Mi lesz? Mi lesz most! Ezt kérdi min­denki. És senki sem tud rá vála­szolni Minden iparból csak né­hány kiragadott példát soroltunk fel, amelyen keresztül mégis be­pillantást nyerhetünk abba a rettenetes nyomorba, amelynek leírására kevés volna lapunk ter­jedelme. Az ország dolgozó népe végső­kig elkeseredve és még mindig néma türelemmel vár. De hogy mit hoz a holnap, ki tudná azt megmondani!--------o-------­Clevelandi hírek. Befejeződött a tüipari munká­sok sztrájkja. Körülbelül 2500-an hagyták abba a munkát. Alig egy hetes sztrájk után Ígéretekben gazdagodva, ezerötszázan újra felvették a munkát. A kint ma­radt ezernek pedig megígérték a boldog győztesek, hogy pénzbeli támogatásban fogják őket része­síteni, csak folytassák a sztrájkot tovább. Hát kell ennél nagyobb szolidaritás? Azt nem várhatja el senki az 1500-tól, hogy egy másik ezerért kockára tegye azt a szép Ígéretet, amit kaptak arra az eset­re, ha visszamennek dolgozni. — Kaptak két egész órát egy hétre és Ígéretet arra, hogy a summa­rendelést az unió műhelyek fog­ják megkapni. A Comik azt állít­ják, hogy a vezetők nem jók. Mi pedig azt mondjuk, hogy a szer­vezet nem jó. Emlékezzünk csak vissza a szövő sztrájkokra, me­lyeket a Commik százszázalékban buktattak el. A szakszervezeti harcoknál az volna a meglepő, ha a sztrájk győzelemmel végződne, még ha az vörös vezérek irányítá­sa mellett folyna is. A munkásoknak vezérektől mentes ipari szervezetekre van szüksége, ahol a vezérek helyét az ipari szolidaritás tölti be és csak akkor és nem előbb lesznek a sztrájkok győzelmesek. Kérdés, hogy maradt-e tagja a Clevelandi Magyar Commi párt csoportnak. A legfrissebb értesü­lésünk szerint már Takács Józse­fet is kizárták, pedig úgy tekin­tett rá mindenki, mint a Buckeye- roadi társadalom jövendő népbiz­tosának reprezentánsára. Hiába, az élet utjai kifürkészhetetlenek. Most már csak Gfrécs következhe- tik, Takács magántitkára és Er- dey bácsi, akivel hisszük, lesznek oly méltányosak, hogy nyugalom­ba vonultatják, eléggé kiérde­melte. Nem érdemesek a mártirom- ságra. 11 Commi forradalmárt vád alá helyeztek Clevelandban, nem kell megijedni, nem a forradalmi ösz- szeesküvésnek a vádja alapján, csak amolyan illetlen magaviselet és békésen gyülésezők háborga­tása címén. Összeszedtek egy csoport gye­reket, felfegyverezték őket sípok­kal, meg vörös zászlókkal és győ­zelmesen beevonultak a város­atyák békés gyülekezése helyére, ahol is sippal-dobbal követelték a szegény városatyáktól, hogy hozzanak egy törvényt, miszerint a villamos társaság kényszerittet- nék a gyermekeknek ingyen való szállítására. De mivel a város­atyák ebbe bele nem mentek, — nagy lármát csapva sípokkal és más zajt okozó tárgyakkal, míg­nem az őrök őket onnan kizavar­va, 11-et közülük letartóztató na k és bíróság elé állítanák. A biró nagy bölcs lévén, megállapítván, hogy nem lévén sok eszük, nem tudván, hogy m it cselekedének, amiért is szabadon bocsátván őket.--------o-------­Heti $8.00, aztán börtön Hatvanöt esztendős korában került a new-yorki börtönbe E. 0,Neil, aki pedig 15 esztendeig dolgozott heti nyolc dollárért egy restaurantban, mint kisegitő fel­szolgáló. A heti nyolc dollárból persze nem tudott ruházkodni rendesen és most miután már a szemei és lábai is rosszak, elkiil- dötték. A legutóbbi helyen amolyan mindenes volt és csupán a regge­liért dolgozott, fizetés nélkül. Egy alkalommal azután rábízták, hogy a bankbetétet elintézze. Miután nem volt más médja, hogy cipő­höz meg ruhához jusson,, hát fel­használta a reája bízott pénzt, -— melyből a szobabérletet is kifizet­te. Mindössze 175'dollárt használt igy fel, de ez is nagy bűn a mai társadalmi rendszerben és ezért csukták le 65 esztendős korában. Ez a szervezetlenség követekez- ménye és a munkás jutalma egész életének hasznos munkájáért. Az ilyen esetek fennforognak mind­addig, amig a munkásság szerve­zetlenül kiszolgáltatja magát a munkáltatóinak.--------o- .... ­Szerkesztői üzenet W.F. New-Brunswick, N.J. Cik­két vettük s elolvasása után saj­nálattal kell értesítenünk, hogy azt a múltban többször levélben is megindokolt okoknál fogva nem közölhetjük. Tartalmánál és összeállításánál fogva alkalmatlan. A “Bérmun­kás” olvasói sokkal magasabb ní­vón vannak, semmint a politiku­sok lapjainak olvasó tábora és azokat szecskával kielégíteni nem lehet. Mi kértük olvasóinkat, hogy MUNKAHELYI tudósításokat Ír­janak, hogy a helyi eseményekről küldjenek tudósításokat, de el­vont fogalmakra és polgári érte­lemben vett “nagy emberek” aranyköpéseinek idézeteire nem pazaroljuk lapunk hasábjait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom