Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-30 / 571. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 30. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ........ $2.00 Fél évre ....... 1.00 Six Months ......... 1.00 Egyes szám ára........OB Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A SZAKSZERVEZETEK ALKONYA A munkanélküliség halálos öleléssel szorítja magához a milliós munkástömegeket, a világ minden kapitalista országában. Éhség, nélkülözés és nyomor jut osztályrészül azoknak a munkásmillióknak, kik megtömik a világ éléskamráját, előállítják a javakat, melyek szükségesek az ‘emberiség jólétéhez és boldogságához. A kapitalizmus könyökig vájkál a javakban, jómódjában azt sem tudja, mit csináljon, a munkás nyomora az egekig csapdos. Borzalmas a jelen és kétségbeesés fogja el a holnap gondolatára. De nemcsak a javakban vájkál könyökig a kapitalizmus. A kéjenc finyáskodásával válogat az emberekben is. Mustrál, szortíroz s mikor készen van a művelettel, a negyven éves proletárok fölött kimondja a halálos ítéletet. A tegnap szakmunkása negyven éves korában érte el az élet Zenithjét és határtalan önbizalommal rendelkezett, mert tudta, hogy gyakorlata és tudása nélkülözhetetlen a termelésben. És mit látunk ma? A negyven évet elért munkás, mint megannyi elhasznált ócskavas, vagy kifacsart citromhéj kerül a szemétdombra. A fejlett ipar, a tökéletesedett gép feleslegessé tette a szaktudást és vele együtt a szakmai szervezkedést is. A szakszervezeti bürokraták annyira bele híztak állásikba, hogy szembe helyezkedve a fejlődéssel, görcsösen ragaszkodtak a szakszervezetek fentartásá- hoz, melyek nekik jó megélhetést biztosítottak. Ám amit a fejlődés-törvénye pusztulásra ítélt, annak el kell pusztulnia. Minden erőfeszítés dacára sem lehetett megtartani a szakszervezeteket, melyek az utóbbi években már csak hanyatlásról tanúskodnak. Bár tragikus és mégis nevetségbe illő, a san franciscoi pincérek szakszervezetének ama tiltakozása, amit a negyvenéven felüli munkásoknak az iparokból való elbocsájtása kiváltott a minap. Ugyan kinek tiltakoznak? Ki fogja meghallani az ő panaszukat? Hiszen az alapvető iparokban már régen nem csak tünet, hanem állandóan gyakorolt folyamat az ilyesmi. És hogy ez már az élelmiszer iparban is mind nagyobb arányokban jelentkezik csupán az ipar tökéletesedését mutatja. Az automaták és cafeteriák, a pincérek ellen irtó hadjáratot kezdtek és tiltakozásuk üres kiáltás a pusztába. Kötelességeink vannak Lapunk más helyén közölt magyarországi tudósításunkban találkozunk egy olyan ciklussal, mely arról számol be, hogy az idősebb munkásokat kezdik rostálni a magyar tőkések is. A kapitalizmus nemzetközi. A racionális termelést mindenütt bevezetik a tőkések. A különböző érdekcsoportok közül csak azok bírják a versenyt, kik a legtökéletesebb szervezettséggel rendelkeznek. A magyar kapitalisták ugylátszik rájöttek erre, de ugyanezt nem tapasztalhatjuk a magyarországi szakszervezeteknél. Pedig ha a magyarországi munkásság bele nézne a nyitott könyvbe, könnyen megláthatná azt, hogy mily sors vár reá, ha hallgat a bürokratákra. A magyar szakszervezeti basák a szociáldemokrata vezérekkel egyetemben kórusban fújják, hogy nem szabad a szakszervezeti egységeket megbontani, de az amerikai Gompersek nyomdokain haladva, amellett, hogy az amerikai tónust fújják, szembe helyezkednek a fejlődés következményeivel. Tiltakoznak, a “kormánynál” hatósági beavatkozást kérnek mint a san franciscoi pincérek és nem veszik észre, hogy a szak- szervezeti egységet megbontotta, izzére szedte a gép s jönni kell az ipari szervezeteknek. Az I. W. W. ezt a folyamatot már huszonöt esztendővel ezelőtt felismerte és a negyed század leforgása alatt mindenüvé behatolt, ahol kapitalista kizsákmányolás folyik s igy eljutott Magyarországra is. Az amerikai magyarajk ipari unionisták kitartó munkájának eredménye az, hogy Magyarországon az ipari szervezet zászlót bontott s mikor a szakszervezeteknek már <jtt is erősen alkonyodig az ipari szervezeteknek eljött a hajnala. A magyarországi ipari mozgalom fejlődése és megerősödése nem maradhat el, de vele szemben bizonyos kötelességeink vannak nekünk is, amit az I. W. W. magyarajku tagjai elvállaltak. Nem maradhat ez puszta ígéret és arra szóllitják fel csoportjainkat,' hogy az Ígéretek mielőbbi beváltására tegyenek lépéseket. A nagy leszerelési ámítás A munkástömegeket soha sem ámították olyan szemérmetlenül, mint teszik napjainkban. Vegyük csak elő a nagy hangon hiresz- telt leszerelési hazudozásokat. A nagy kapitalista lapok állítása szerint, a leszerelési konferenciák a világbéke megteremtésére történnek. A világbékét csak úgy lehet biztosítani, fiizik tovább a hazudozást, hogy leszerelnek. A most összeült leszerelési konferenciának állítólag az lesz a hivatása, hogy a haditengerészetet szerelje le. Azonban, bármilyen optimisták is lennénk, lehetetlen ész re nem venni, hogyha a ieszerelési konferencia teljes eredménnyel járna, még akkor is fenn marad a háború veszélye, mert a leszereléssel nincsen a kapitalizmus leszerelve. A másik tény a sikertelenségre pedig az, hogy a leszerelés például úgy van tervbe véve és úgy. is lesz végrehajtva, hogy az országok terjedelméhez viszonyítva maradnak fenn .a tengerészeti hadihajók. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ két leghatalmasabb tengeri haderővel reendelkező országa, mint pl. Anglia és az Amerikai Egyesült Államok még mindig tetemes haderővel fognak rendelkezni a többi országok haderejével szemben. A jelenlegi haderőkkel szemben már ma is az Amerikai Egyesült Államok vezet, tonna- mennyiséget véve alapul, amennyiben közel másfél millió (1,343,151) tonna mennyiséggel rendelkezik. Anglia áll a második helyen, valamivel több mint egy és negyed millió (1,295,837) tonna mennyiséggel. Utána következik Japán 748,192 tonnával, azután Franciaország 456,996 tonnával és utoljára Olaszország 331,086 tonna mennyiséggel. Németországnak nincsen tengeri hadereje, azt a háború után elvették tőle és Oroszországnak a hadereje ismeretlen, vagy pedig alatta áll még Olaszországénak is, mert nem szerepel a kimutatásban. A mostani leszerelési konferencia bázisát nem is a hadihajók teljes leszerelése képezik, hanem inkább az, hogy ne építsenek a jövőben nagy tonna mennyiségű hatalmas vizóriásokat. Ebből is látható tehát, hogy az egész leszerelési cécó csak ámítás. Mert ha a nagyhatalmak megegyeznek abban,, hogy nem építenek 32.000 tonnás hadihajókat a jövőben, de építenek 10 tonnásakat, azzal a kérdés nincsen megoldva, csak annyiban, hogy az egy 32.000 tonnás hajó helyett három fog ugyanannyit képviselni. Látható az Egyesült Államok költségvetéséből, hogy egyáltalán nincs szándékában leszerelni. Hiszen az 1930 évre előirányzott költségek meghaladják minden eddigieket, — mely szerint 378.879,067 dollár van előirányozva hadiköltségekre. Hiszen ez rettenetes nagy összeg hadicélokra. De nem is tehetnek egyebet, amig a kapitalista rendszer fennmarad. A kapitalista termelés rendszerének sajátsága, hogy saját országának határain belül képtelen a termelt áru elhelyezésére, tehát külföldi piacok után kalózkodnak, ami állandó csatározásokat idéz elő, a többi kapitalista országok kapitalista kalózaival, mert azok is ugyancsak piacok után kutatnak. Az ilyen kis csatározások aztán nagyobb harcokban törnek ki és akié a nagyobb haderő, az kerül ki győztesen a küzdelemből. Ezeket a harcokat csak a munkásság szüntetheti meg nemzetközi méretű ipari szervezkedéssel. A munkásság hivatott arra, hogy a haderőket leszerelje, szervezkedve az IWW-ban. Az iUinoisi szénmezőkről Hónapokkal ezelőtt indította meg az I. W. W. a szénbányászok szervezési kámpányát Dél Illinoisban s azóta állandó kitartó szervezési munka folyik, melynek eredménye biztató reménységgel tölt el valamennyiünket. Forest Edwards munkástárssal az élen az I. W. W. számos delegátusa dolgozik, fáradhatatlanul a bányászok szervezésén. Az eddigi eredmények ismeretesek olvasóink előtt. Tartottak a szénbányászok egy sikeres konferenciát, melyen megbeszélték a módozatokat a szervezési kampány kiszélesítésére, a propaganda intenzivebbé tételére. Az I. W. W. irodalom egész halmaza jutott el a szénbányászok kezébe és minden jel arra vall, hogy az I. W. W. szénbányászok Ipari Szervezete meg fog erősödni Illinoisban. Nem számíthattunk arra, hogy a nagyszerű szervezési munkák, minden ellentállás és zavar nélkül folyhatnak a végletekig és nem lepett meg bennünket az sem, hogy a munkáltatók és csatlósaik lépéseket tettek a szervezési munka megakadályozására, amiről lapunk más helyén adunk beszámolót. Szervező munkástársainknak eszük ágában sincsen meghátrálni s minél nagyobb lesz velük szemben az ellentállás, annál vehemensebben vetik magukat a küzdelembe. Az I. W. W. harcban érzi magát legjobban, a harc szervezetünk éltető ereje. Az illinoisi szénmezőkön működő szervezőink és delegátusaink az osztályharc frontjára kerültek s mint jó katonák, ott számítanak maradni a fronton, szembe nézve minden veszéllyel. Nem az ő bátorságuk és harcikedvüktől függ mégsem
