Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-30 / 571. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 30. helyi Pohl-gyárból például 210 vasmunkást bocsátottak el. A munkaidő rendezésének hiánya lehetővé teszi egyes üzemekben a túlórázást, igy a diósgyőri vasgyárban egyes üzemekben majdnem rendszeresen 12—16 órát doloznak, az ózdi vasgyárban a napi munkaidő 12 óra, ami szombaton és vasárnap 24 óra, nyomorúságos 30—50 filléres bérek mellett. Faipar. Itt kivánjuk megemlíteni, hogy a fa- és vasipari gyáraknak nagy része, de más üzemek is, karácsony előtt beszüntették üzemüket és csak újév után vagy még később vették fel újból a munkát, ami átmenetileg az összes munkásokat sújtja. Egyes faipari gyárak azonban oly nagy mértékben redukálták a munkások létszámát, hogy egyenesen megdöbbentő. A világhirü Thélc-gyár, ahol rendszerint 250 munkás dolgozott, most összesen 20 munkással dolgozik, a Malomsoki-gyárban, ahol ezelőtt 200 munkás dolgozott, most 15 dolgozik, a Magyar- Amerikai Faárugyár, amely egyik legmodernebb faárugyár, 300 munkás helyet most 70 munkást foglalkoztat. Az asztalos munkások nagy tömegét foglalkoztatta az újpesti faipar, ahol ma talán még sivárabb a helyzet, mint máshol. A tiz nagyobb üzemből a dolgozó 536 munkásból, akik még decemberben dolgoztak, bár már akkor is redukált volt a létszám, most összesen 210 dolgozik és 326 munkást bocsátottak el. A közép- és kisiparban ugyanez a helyzet. 100 kis műhelyből alig 20 üzemben 1—1 ember és tanonc dolgozik. Vidéken a helyzet még nyomorúságosabb. Nagykanizsán alig dolgozik már famunkás. Békéscsabán 200 közül 12, Szombathelyen 225 közül 32, Makón 55 közül egyetlen egy sem dolgozik. Pápán 70 közül 15 dolgozik. Az építkezés teljes hiánya és a bútor- export válsága az utcára dobta a munkások ezreit. Ezeknek egy része beláthatatlan időn belül * nem is remélhet alkalmazást. Építőipar. Már a koraőszi hónapokban megszűnt az épitőipari termelés, most pedig a hideg folytán még azokon az építkezéseken is szünetel a munka, ahol más években télen a belső munkákat végeztették el. Régebben 1000—1500 munkás dolgozot télen is, most alig egvpár ember lézeng az épületeken. Több mint 30.000 épitőipari munkás van minden kereset nélkül. Ugyanez a helyzet a téglagyárakban, ahol a munkások 80 százaléka van most munka nélkül. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy az építő munkások országos átlagban az elmúlt évben alig dolgoztak 100 napot. — Debrecen és Szeged kivételével a vidéken számottevő építkezés nem volt. Ezeknek a munkások- naknagy része a fővárosba* tódul, leszorítja a munkabért. Az üvegipari munkások nagy része az építkezés szünetelése folytán munka nélkül van és azok, akik üvegcsiszoldákban vannak alkalmazva, redukált munkaidő mellett dolgoznak. A nagyobb műhelyekben az elmúlt héten 15 munkásnak mondtak föl, ugyanez a helyzet más műhelyekben is és a javulásra kevés a remény. Az építőiparral összefügg a szobrászmunka is, akár fa-, kő-, vagy gipszmunkáról van szó. Az építkezés szünetelése a gipsz- és kőszobrászokat , a bútoripar és építkezések szünetelése a faiparban foglalkoztatott munkásokat tette kereset nélküliekké. Az elmúlt héten 44 faszobrász, 8 kö- szobrász és 72 gipszszobrász, tehát összesen 124 szakmunkás volt munkanélkül, akiknek munkáját túlnyomó részt a majdnem ingyen dolgozó tanoncok munkájával igyekeznek pótolni. Élelmezési iparok. A budapesti sütödékben körülbelül 900—1000 sütőmunkás van alkalmazva, ezzel szemben Budapesten a szakszervezeti közvetítőnél 249, az állami közvetítőnél 102 munkás van nyilvántartva és ha ehhez hozzászámítjuk még az ipartestületi és egyébb közvetítőnél nyilvántartott 10—15 munkást, a munkanélküliek száma a dolgozók 35—40 százalékát teszik ki. A munkanélküliek száma az elmúlt három hét alatt közel 20 százalékkal emelkedett. Semmi esetre sem jobb a helyzet a-malom iparban, ahol az őszi forszírozott őrlést befejezték és most szélnek eresztik a munkásokat. A Hun- gária-malom elbocsátott 50 munkást, a Concordia-malom 38-at, a Gizellla-malom 12-őt, a Király- malom 11-et, amellyel azonban az elbocsátások sorozata még nem ért véget. A munkások most heti 1 pengő külön járulékot fizetnek, hogy az alapszabály szerinti segélyen kívül a munkanélküli segélyt már kimerített munkástársaikat rendszeres pótsegélyben részesítsék. A húsiparban a húsfogyasztás állandó csökkenése és a külföldi export hiánya nagy számú munkást tett kenyértelenné. December végén 24 százalékkal több volt a számuk a munkanélkülieknek, úgy, hogy a szervezet tagjai közül 514 a kereset nélküli. A húsipar egyik ágában, a szalámigyártásnál most van a szezon. Csakhogy a budapesti, szegedi és debreceni gyárak kartellban vannak és úgy szabályozzák a termelést, hogy ott rendkívüli megtakarítások legyenek elérhetők. A foglalkoztatott munkásoknak 10 százaléka szakmunkás, a többi segédmunkás, napszámos, akikkel napi 13 órát dolgoztatnak. Érdekes, hogy ezeknek a gyáraknak a Herz-gyárnak, meg a Pick-gyár- nak Ausztriában is vau üzemük és amig nálunk a munkások felvételét akadályozó 13 órát dolgoztatnak naponta, addig Ausztriában napi 8 órát, sőt Ausztriában 25 és 30 százalékkal többet is fizetnek nekik. Az utóbbi időben a fogyasztóképtelenség következtében sok hentes- és mészárosüzlet megszűnt. De megszűnt egy pár olyan üzem is, ahol 15—20 embert alkalmaztak. A ruházati ipar. Legsúlyosabb a helyzet a cipésziparban, ahol a nagymérvű behozatal és a téli hó- és gumicipőknek a viselése sok száz embert fosztott meg a kenyerétől. A szűcsöknél a szezon befejeződött és a munkások valamelyes munkaalkalomra csak az őszi hónapokban számíthatnak megint. A bőröndös és a bőrdíszműves munkásoknak most volna a szezonjuk és ennek ellenére a munkanélküliség nagyobb arányokat öltött. December 31-én már 206 cipészt, 161 felsőrészkészitőt, 381 szűcsöt és 94 bőröndöst és diszmümun- kást, összesen 842 munkást tartót nyilván az egyesület közvetítője, amely szám január 9-ig 909- re. emelkedett. Csőd és fizetésképtelenség folytán 113 munkás van november óta foglalkoztatás nélkül. A szünetelő üzemekből 313 munkást bocsátottak el és munkáslétszámredukció címén 82 munkást. Ezekben az üzemekben szervezett munkások dolgoztak és hozzájuk jön még körülbelül 280 olyan munkás, — akik szervezetlenek. A helyzet javulására kevés a kilátás. A szabóiparban évek óta egyre rosszabbodik a konjunktúra és most a téli holt szezon még elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet. A szabóság majd minden ágában szünetel a munka és egyesek csak szórványosan vannak alkalmazva. A férfi és női konfekció üzemekben a tavaszi és nyári munkák készítését most kelleüe megkezdeni, egyelőre azonban még itt is alig vannak munkások és munkásnők alkalmazva. Karácsony óta a munkanélküliek száma 156-ról 208-ra emelkedet, amihez ha hoz- záveszük még az állami munkaközvetítőnél nyilvántartott 280 munkást, úgy ebben a szakmában Budapesten közel 500 munkás van foglalkoztatás nélkül. A szakszervezeti taglétszámnak 10.4—23.3 százaléka közt ingadozik a munkanélküliek száma, de a dolgozók is a legtöbb műhelyben 3—4 napon át vannak foglalkoztatva. A kalaposiparban két gyár teljesen megszűnt, másik két gyárban pedig redukáltak a létszámot és megröviditet munkaidő mellett folyik a munka. A munkásokat darabszám szerint fizetik, de kényszerítik, hogy a gyár területén maradjanak akkor is, ha nincs munka. A viszonyok rosszabodá- sát jellemzi, hogy egyes munkások karácsony hetében 7 (hét) pengőt kerestek. A kisiparban az állapotok még rosszabbak. A kisipar helyzetét ugyanis a gyáripari verseny megnehezíti és a szakmában dolgozó munkások az évnek alig 5—6 hónapján át vannak csak foglalkoztatva. A ruhaipar nagymérvű munka- nélkülisége kifejezésre jut a textilgyártásban is, ahol több gyárüzemben , főleg a posztóiparban, már hetek óta redukált munkaidő mellett dolgoznak s a munkások egy részét szabadságolják. Még a pamut-, selyem- és nyomóiparban van valamelyes munkaalkalom, bár itt is nagyobb arányú elbocsátások történtek. Magánalkalmazottak. Nem jobb a helyzet az alkalmazottak munkaviszonyaiban sem. Épp olyan szomorú itt is az állapot, mint az ipari munkásoknál. A magántisztviselők szervezete 657 munkanélkülit tart nyilván, ami végeredményben a tagok több mint 10 százalékát teszi ki. Javulásra alig van kilátás, sőt ellenkezően, újabb elbocsátások is varhatók. Az előző évek szokásával ellentétben, a cégek most inkább idősebb és hosszabb szolgálati idővel biró tisztviselőknek mondják fel az alkalmaztatást, hogy esetleg a felmondás lejárta után uj szerződést ajánlanak fel kisebb fizetéssel és meghosszabbított munkaidővel. A január 1-e nagyon szomorú dátum volt, mert számos tisztviselő kapta meg felmondó levelét, arról nem is szólva hogy az azelőtti években szokásos pótlékok nagyon sok helyen elmaradtak. A kereskedelmi alkalmazottak szomorú helyzetét igazolják a lehúzott redőnyök, a kiárusítást jelző és egyébb csábitó reklámplakátok. A vásárló közönség egyre kevesebb lesz, a forgalom csökken és az alkalmazottak nagy tömegev válik állásnélkülivé. Aki pedig egyszer kiesik valamely alkalmazásból, az hónapokon, nem ritkán éveken keresztül sem talál uj. megfelelő elhelyezkedést. Nem hozott javulást a karácsony sem, legfeljebb 2—3 napi ideiglenes kisegítő munkát sikerült szerezni. Most már csak a tavaszi szezon sikerében van minden remény. Ki tudja, nem hoz-e az még nagyobb csalódást? A pénzintézeteknél a bankok összevonása és a létszám redukciója az emberek százait dobta az utcára. Újabban az Angol-Magyar Bank 17, a Wiener Bankverein pedig 9 tisztviselőt bocsátott el. Az egyesület 259 tisztviselőt tartott nyilván, ami azonban nem jelenti , hogy csak ennyien vannak alkalmazás nélkül. A bankok előszeretettel alkalmaznak fatal gyakornokokat 60—80 pengős fizetéssel, amellet állandóan rettegni kell az idősebbeknek, hogy mikor kapják kézhez a felmondó levelet.
