Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-30 / 571. szám

2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 30. helyi Pohl-gyárból például 210 vasmunkást bocsátottak el. A munkaidő rendezésének hiá­nya lehetővé teszi egyes üzemek­ben a túlórázást, igy a diósgyőri vasgyárban egyes üzemekben majdnem rendszeresen 12—16 órát doloznak, az ózdi vasgyárban a napi munkaidő 12 óra, ami szombaton és vasárnap 24 óra, nyomorúságos 30—50 filléres bé­rek mellett. Faipar. Itt kivánjuk megemlíteni, hogy a fa- és vasipari gyáraknak nagy része, de más üzemek is, kará­csony előtt beszüntették üzemü­ket és csak újév után vagy még később vették fel újból a munkát, ami átmenetileg az összes munká­sokat sújtja. Egyes faipari gyá­rak azonban oly nagy mértékben redukálták a munkások létszá­mát, hogy egyenesen megdöb­bentő. A világhirü Thélc-gyár, ahol rendszerint 250 munkás dolgo­zott, most összesen 20 munkással dolgozik, a Malomsoki-gyárban, ahol ezelőtt 200 munkás dolgo­zott, most 15 dolgozik, a Magyar- Amerikai Faárugyár, amely egyik legmodernebb faárugyár, 300 munkás helyet most 70 munkást foglalkoztat. Az asztalos munká­sok nagy tömegét foglalkoztatta az újpesti faipar, ahol ma talán még sivárabb a helyzet, mint más­hol. A tiz nagyobb üzemből a dol­gozó 536 munkásból, akik még decemberben dolgoztak, bár már akkor is redukált volt a létszám, most összesen 210 dolgozik és 326 munkást bocsátottak el. A közép- és kisiparban ugyanez a helyzet. 100 kis műhelyből alig 20 üzem­ben 1—1 ember és tanonc dolgo­zik. Vidéken a helyzet még nyo­morúságosabb. Nagykanizsán alig dolgozik már famunkás. Békés­csabán 200 közül 12, Szombathe­lyen 225 közül 32, Makón 55 kö­zül egyetlen egy sem dolgozik. Pápán 70 közül 15 dolgozik. Az építkezés teljes hiánya és a bútor- export válsága az utcára dobta a munkások ezreit. Ezeknek egy része beláthatatlan időn belül * nem is remélhet alkalmazást. Építőipar. Már a koraőszi hónapokban megszűnt az épitőipari termelés, most pedig a hideg folytán még azokon az építkezéseken is szüne­tel a munka, ahol más években télen a belső munkákat végeztet­ték el. Régebben 1000—1500 mun­kás dolgozot télen is, most alig egvpár ember lézeng az épülete­ken. Több mint 30.000 épitőipari munkás van minden kereset nél­kül. Ugyanez a helyzet a tégla­gyárakban, ahol a munkások 80 százaléka van most munka nélkül. Súlyosbítja a helyzetet az a kö­rülmény, hogy az építő munkások országos átlagban az elmúlt év­ben alig dolgoztak 100 napot. — Debrecen és Szeged kivételével a vidéken számottevő építkezés nem volt. Ezeknek a munkások- naknagy része a fővárosba* tódul, leszorítja a munkabért. Az üvegipari munkások nagy része az építkezés szünetelése folytán munka nélkül van és azok, akik üvegcsiszoldákban vannak alkalmazva, redukált munkaidő mellett dolgoznak. A nagyobb műhelyekben az elmúlt héten 15 munkásnak mondtak föl, ugyanez a helyzet más műhelyek­ben is és a javulásra kevés a re­mény. Az építőiparral összefügg a szobrászmunka is, akár fa-, kő-, vagy gipszmunkáról van szó. Az építkezés szünetelése a gipsz- és kőszobrászokat , a bútoripar és építkezések szünetelése a faipar­ban foglalkoztatott munkásokat tette kereset nélküliekké. Az el­múlt héten 44 faszobrász, 8 kö- szobrász és 72 gipszszobrász, te­hát összesen 124 szakmunkás volt munkanélkül, akiknek munkáját túlnyomó részt a majdnem ingyen dolgozó tanoncok munkájával igyekeznek pótolni. Élelmezési iparok. A budapesti sütödékben körül­belül 900—1000 sütőmunkás van alkalmazva, ezzel szemben Buda­pesten a szakszervezeti közvetítő­nél 249, az állami közvetítőnél 102 munkás van nyilvántartva és ha ehhez hozzászámítjuk még az ipartestületi és egyébb közvetítő­nél nyilvántartott 10—15 mun­kást, a munkanélküliek száma a dolgozók 35—40 százalékát teszik ki. A munkanélküliek száma az elmúlt három hét alatt közel 20 százalékkal emelkedett. Semmi esetre sem jobb a helyzet a-malom iparban, ahol az őszi forszírozott őrlést befejezték és most szélnek eresztik a munkásokat. A Hun- gária-malom elbocsátott 50 mun­kást, a Concordia-malom 38-at, a Gizellla-malom 12-őt, a Király- malom 11-et, amellyel azonban az elbocsátások sorozata még nem ért véget. A munkások most heti 1 pengő külön járulékot fizetnek, hogy az alapszabály szerinti segé­lyen kívül a munkanélküli segélyt már kimerített munkástársaikat rendszeres pótsegélyben részesít­sék. A húsiparban a húsfogyasztás állandó csökkenése és a külföldi export hiánya nagy számú mun­kást tett kenyértelenné. Decem­ber végén 24 százalékkal több volt a számuk a munkanélküliek­nek, úgy, hogy a szervezet tagjai közül 514 a kereset nélküli. A húsipar egyik ágában, a szalámi­gyártásnál most van a szezon. Csakhogy a budapesti, szegedi és debreceni gyárak kartellban van­nak és úgy szabályozzák a terme­lést, hogy ott rendkívüli megta­karítások legyenek elérhetők. A foglalkoztatott munkásoknak 10 százaléka szakmunkás, a többi se­gédmunkás, napszámos, akikkel napi 13 órát dolgoztatnak. Érde­kes, hogy ezeknek a gyáraknak a Herz-gyárnak, meg a Pick-gyár- nak Ausztriában is vau üzemük és amig nálunk a munkások felvéte­lét akadályozó 13 órát dolgoztat­nak naponta, addig Ausztriában napi 8 órát, sőt Ausztriában 25 és 30 százalékkal többet is fizet­nek nekik. Az utóbbi időben a fogyasztó­képtelenség következtében sok hentes- és mészárosüzlet meg­szűnt. De megszűnt egy pár olyan üzem is, ahol 15—20 embert al­kalmaztak. A ruházati ipar. Legsúlyosabb a helyzet a ci­pésziparban, ahol a nagymérvű behozatal és a téli hó- és gumi­cipőknek a viselése sok száz em­bert fosztott meg a kenyerétől. A szűcsöknél a szezon befejeződött és a munkások valamelyes mun­kaalkalomra csak az őszi hóna­pokban számíthatnak megint. A bőröndös és a bőrdíszműves mun­kásoknak most volna a szezonjuk és ennek ellenére a munkanélkü­liség nagyobb arányokat öltött. December 31-én már 206 cipészt, 161 felsőrészkészitőt, 381 szűcsöt és 94 bőröndöst és diszmümun- kást, összesen 842 munkást tar­tót nyilván az egyesület közvetí­tője, amely szám január 9-ig 909- re. emelkedett. Csőd és fizetésképtelenség foly­tán 113 munkás van november óta foglalkoztatás nélkül. A szünetelő üzemekből 313 munkást bocsátot­tak el és munkáslétszámredukció címén 82 munkást. Ezekben az üzemekben szervezett munkások dolgoztak és hozzájuk jön még körülbelül 280 olyan munkás, — akik szervezetlenek. A helyzet ja­vulására kevés a kilátás. A szabóiparban évek óta egyre rosszabbodik a konjunktúra és most a téli holt szezon még elvi­selhetetlenebbé teszi a helyzetet. A szabóság majd minden ágában szünetel a munka és egyesek csak szórványosan vannak alkalmazva. A férfi és női konfekció üzemek­ben a tavaszi és nyári munkák ké­szítését most kelleüe megkezdeni, egyelőre azonban még itt is alig vannak munkások és munkásnők alkalmazva. Karácsony óta a munkanélküliek száma 156-ról 208-ra emelkedet, amihez ha hoz- záveszük még az állami munka­közvetítőnél nyilvántartott 280 munkást, úgy ebben a szakmában Budapesten közel 500 munkás van foglalkoztatás nélkül. A szakszervezeti taglétszámnak 10.4—23.3 százaléka közt ingado­zik a munkanélküliek száma, de a dolgozók is a legtöbb műhelyben 3—4 napon át vannak foglalkoz­tatva. A kalaposiparban két gyár tel­jesen megszűnt, másik két gyár­ban pedig redukáltak a létszámot és megröviditet munkaidő mellett folyik a munka. A munkásokat darabszám szerint fizetik, de kényszerítik, hogy a gyár terüle­tén maradjanak akkor is, ha nincs munka. A viszonyok rosszabodá- sát jellemzi, hogy egyes munká­sok karácsony hetében 7 (hét) pengőt kerestek. A kisiparban az állapotok még rosszabbak. A kis­ipar helyzetét ugyanis a gyáripa­ri verseny megnehezíti és a szak­mában dolgozó munkások az év­nek alig 5—6 hónapján át van­nak csak foglalkoztatva. A ruhaipar nagymérvű munka- nélkülisége kifejezésre jut a tex­tilgyártásban is, ahol több gyár­üzemben , főleg a posztóiparban, már hetek óta redukált munkaidő mellett dolgoznak s a munkások egy részét szabadságolják. Még a pamut-, selyem- és nyomóipar­ban van valamelyes munkaalka­lom, bár itt is nagyobb arányú el­bocsátások történtek. Magánalkalmazottak. Nem jobb a helyzet az alkalma­zottak munkaviszonyaiban sem. Épp olyan szomorú itt is az álla­pot, mint az ipari munkásoknál. A magántisztviselők szervezete 657 munkanélkülit tart nyilván, ami végeredményben a tagok több mint 10 százalékát teszi ki. Javulásra alig van kilátás, sőt el­lenkezően, újabb elbocsátások is varhatók. Az előző évek szokásá­val ellentétben, a cégek most in­kább idősebb és hosszabb szolgá­lati idővel biró tisztviselőknek mondják fel az alkalmaztatást, hogy esetleg a felmondás lejárta után uj szerződést ajánlanak fel kisebb fizetéssel és meghosszab­bított munkaidővel. A január 1-e nagyon szomorú dátum volt, mert számos tisztviselő kapta meg fel­mondó levelét, arról nem is szólva hogy az azelőtti években szokásos pótlékok nagyon sok helyen el­maradtak. A kereskedelmi alkalmazottak szomorú helyzetét igazolják a le­húzott redőnyök, a kiárusítást jelző és egyébb csábitó reklám­plakátok. A vásárló közönség egy­re kevesebb lesz, a forgalom csökken és az alkalmazottak nagy tömegev válik állásnélkülivé. Aki pedig egyszer kiesik valamely al­kalmazásból, az hónapokon, nem ritkán éveken keresztül sem talál uj. megfelelő elhelyezkedést. Nem hozott javulást a karácsony sem, legfeljebb 2—3 napi ideiglenes ki­segítő munkát sikerült szerezni. Most már csak a tavaszi szezon si­kerében van minden remény. Ki tudja, nem hoz-e az még nagyobb csalódást? A pénzintézeteknél a bankok összevonása és a létszám reduk­ciója az emberek százait dobta az utcára. Újabban az Angol-Magyar Bank 17, a Wiener Bankverein pedig 9 tisztviselőt bocsátott el. Az egyesület 259 tisztviselőt tar­tott nyilván, ami azonban nem je­lenti , hogy csak ennyien vannak alkalmazás nélkül. A bankok elő­szeretettel alkalmaznak fatal gya­kornokokat 60—80 pengős fize­téssel, amellet állandóan rettegni kell az idősebbeknek, hogy mikor kapják kézhez a felmondó levelet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom