Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-16 / 569. szám
Január 16, 1930 BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. A VAK POLITIKUS ÉS EGY VÁLASZ NÉLKÜL HAGYOTT KRITIKA A válasz nélkül hagyott kritikát nem csak azért tartjuk fontosnak mert válasz nélkül maradt, hanem azért is, mert oly felfogást igyekezett éltetni, melynek nyugvó alapot csak a felszines gondolatok adnak, és tagadhatatlan, hogy nagyon sok magyar munkás nem veszi észre, hogy a ló nem csak vak de sánta is, nyerget tesz rá és lovagolni próbálja A kritika, melyet Tomasi Károly a dalárda karnagyának felszólalása nyújtott, összefoglalva a következőket tartalmazza: Mindkét mozgalomnak megvannak a súlyos hibái. Az örökös koldulás, amit végre is megun a munkásság. És az idegen jelleg, amitől csak úgy tudna megszabadulni, ha amerikaiakat állítana a mozgalom élére. És további hibája az ipari szervezetnek, hogy egyszerre nem egy ipar megszervezésére összpontosítja erejét, — hogy ott kontrolt nyerve, mindenkit bevonhatna a szervezetbe. — Ezt megokolandó, saját helyzetével igyekezett igazolni. Egy munkás, aki a szakszervezet által kontrollált szakmában dolgozik, kényszerülve van a szakszervezetnek tagja maradni akkor is, ha az ipari szervezetnek hive. Eddig szólt a kritika. Most pedig lássuk a vak Politikus válaszát. Az igaz, hogy a kérés volt ez- ideig a leghatásosabb eszköz a párt anyagi szükségleteinek a beszerzéséhez, de ő hiszi, hogy a párt ezentúl már találni tud oly anyagi forrást, amely felfogja menteni az örökös kérések kényszere alól. És ezzel be is fejezte a kritikára adandó válaszát. Pedig a védekezés jobb is lehetett volna. Például bebizonyítja, hogy az a több, mint egy millió, amit az Uj Előre megszületése'óta kéregetésből, patent medicinák, fékdoktorok és sztrájk hirdetésekből beszedett és megemésztett, menynyiben növelte meg a munkásságnak ellenálló erejét. Be kellett volna bizonyítani, hogy a telhetetlen pocak érdemes volt a tiz, meg tizenötezer dolláros “me- nuek” élvezésére. De hát ehhez bátorság kell, különösen ott, ahol IWW-isták is vannak jelen. A nézet, mely a válasz után kialakult, nem hozhat más Ítéletet, —- mint pusztulást az olyan lapra vagy mozgalomra, amely ily óriási áldozatok árán sem képes más eredményről elszámoni, mint a konjunktúra lovagok hizlalásáról. Ami az IWW-t illeti, a válasz könnyű és egyszerű. Az IWW-nak nincs takarni valója. Leszámol minden centtel, ami a pénztárába befolyik. Oly bevételei és kiadásai nincsenek, amiknek nyilvánítása rossz erkölcsi színben tüntetné fel a szervezetet. Ha anyagi bajokkal küzd, nyíltan szól azokhoz, akiknek gondolata, érzelme az IW W-val és annak céljával van összenőve. Megmondjuk nyíltan, hogy milyen támogatásokkal milyen eredményeket tudunk elérni mielőtt a támogatásért folyamodunk. Hogy a munkásmozgalom utalva van a munkások anyagi és erkölcsi támogatására, illetve-oly munkások támogatásának igénybe vételére, akik szervezethez nem tartoznak, nem lehet a munkásmozgalomnak sem bűne, sem hibája, ha a kért és adott ösz- szeg a segélykérés céljára nyíltan és becsületesen az adakozó sérthetetlen ellenőrzési jogának a fenntartása mellett lett felhasználva. Az I.W.W. tisztán a bérmunkások szervezete és mint ilyen, teljes joggal fordulhat a bérmunkásokhoz támogatásért. A szervezet anyagi és erkölcsi terheit a legnagyobb részben a tagok hordják vállaikon, csak amikor ezen teher súlyos, kérik azok támogatását, akik közel állnak a mozgalom megértéséhez. A jelen alkalommal kétezer dollárt kérnek az IWW illinoisi bányász tagjai. Nem azért, hogy kioszthassanak tizenötezer union kártyát Ingyen a bányászok között, mint ahogy a “Comik” azt megcsinálták komédiában illő “sztrájk’’ felhívásuk előtt. Nem is a hivatalnokok fizetését akarják rendezni vele. A bányász ipari uniónak az IWW nak alapjait rakják le Illionisban, és ehhez kérnek kétezer dollárt. Nevetséges kis összeg, ha számításba vesszük azt a billiót, amit az egyházak beszedtek Amerikában az adakozásokból, nem is szólva arról a még több billióról, amit különféle szervezetek szintén adakozásból elköltötték. Ezek a forradalmárok nem kérnek többet, csak kétezer dollárt két hónapon belül és azt mondják, adjátok ide a kért összeget a kért időn belül és az IWW nemcsak fejlődőképes lesz Illinoisban, de támaszt fog képezni a többi államok bányászainak a szervezéséhez. Aki ad, az megértésből ad, aki nem ad, annak pedig nincs joga elitélni a szervezetet azért, mert adakozásra szólit. Az IWW-nek adott minden cent az ipari szervezet építésére szolgál. Tanít, nevel. A másik nagy hiba a kritizáló szerint, hogy bevándorlók is vannak a munkásmozgalmak élén. Mi ennek teljesen az ellentétes nézetét valljuk. Az volna a hiba, ha nem volnának bevándorlók a mozgalmak élén. Amerikában nemcsak a termelés terén, de úgy a politikában, mint az üzleti világban nagy súlyt képeznek a bevándorlók. Bányákban, az acéliparban, a gépiparban, bár a bevándorlást már hosszú éveken keresztül korlátozzák, még mindig az idegenek vannak túlsúlyban. Ila végig lapozgatunk az amerikai munkásmozgalom történetén és ha ki akarjuk keresni a sze- replő személyek születési helyét, minden száz közül 98-at Európa valamely országából találjuk. — Ugyanezt találjuk a kapitalista osztály történeténél is. Ez a helyzet csak a mi generációnk kihalásával változik meg. Nagyon siralmas volna a helyzet, ha ez a nézet lett volna irányadó a munkás mozgalomban, még csak szak- szervezeteink sem volnának. A kritikának harmadik pontja: hogy az IWW miért nem egy iparra összpontosítja minden erejét. Az IWW-nak az ereje mindig ott van, ahol a helyzet kívánja. Ahol a talaj érett az ipari unio- nizmus terjesztésére. Jelenleg a szénbányászok ipari szervezetére adja a fősulyt. — Hogy milyen eredménynyel? Történelmet csinált a bányaiparban. Hogy Coloradói nem követte mindjárt egy másik, egy annál nagyobb nyomon, nem azt jelenti, hogy a szervezés munkája megszűnt. — Az IWW sohasem azért megy a küzdelembe, hogy azt kihasználva, belőle pénzt csináljon és anyagilag megerősödve kerüljön ki a küzdelemből. Az IWW elvérzik, elgyengül, lapjai eladósodnak, mert minden anyagi erejét a sztrájkolok segélyezésére használja fel. Maga a ‘Bérmunkás’ több mint ezer dollár adóssággal terhelten került ki a coloradói küzdelemből. És mivel a szervezetünk tagjai nem tőkepénzesek, a vérveszteséget pótolni nem egykönnyen lehet. Az IWW ereje a munkásosztály tudatos forradalmi fejlődésében van, jelzi a forradalom útját és akik ezt megértik — csatlakoznak, még akkor is, ha kényszerülve vannak jelenleg oly szervezethez tartozni, — amely már csak kerékkötője lehet a forradalmi fejlődésnek. Az IWW helytelennek tartja szétzülleszteni a szakszervezeteket addig, amig az ipari szervezettel azt helyettesíteni nem tudja a munkásság. A bányászok nem fogják otthagyni a U.M.W.A.-t azért, mert tagjai az IWW-nak. Építik ipari szervezetüket amig elég erősek lesznek ahhoz, hogy átvegyék a kontrolt nem a U.M.W.A. szervezetén, hanem a bányaiparon. J. H.--------o-------New yorki csoport- gyűlések Január 22-én, szerda este, február 5-én és 19-én. Azután is minden hó első és harmadik szerdáján. Kérem a munkástársakat, — hogy szíveskedjenek ezt figyelembe venni és a gyűlésekre teljes számban eljárni, mert csak úgy leszünk képesek eredményesen működni. A gyűléseket a szokott helyen tartjuk és igy ne várják, hogy külön értesítéseket küldjék, mert az költséges és felesleges munka. Üdvözlettel a titkár. Megint egy jó hir Magyarországról! Mikor lesz már, hogy tényleg jó híreket fogunk kapni? Elszomorító, hogy más államokból néha mégis van egy jó kis hir, de Magyarországról soha. Avagy már a magyar nép meg van átkozva, hogy csak szenvedés jusson osztályrészül? A képviselőház előtt fekszik egy javaslat, amely visszaállítja a katonák megkorbácsolását, a mely már 1855-ben el lett tiltva. Úgyszintén a tisztek kötelező párbaját, mint elégtétel formát. Ugyanakkor felruházza a tiszteket azzal a joggal, hogy bárhol és bármikor, sértés esetén a fegyverüket használhatják. Bármelyik tiszt megtagadja ezt az elégtételi formát, rangjától megfosztandó. Ha valamelyik olvasó még emlékszik azon németországi esetre, mikor egy katonatiszt egy sánta susztert a nyílt utcán kardjával összevagdalt, mert megsértve érezte magát, az tudatában van, mint jelent ilyen törvény. Ha a katonaságot, amely mindég szemefénye volt az arisztokráciának és korbáccsal fenyegetik, vájjon mily bánásmód várható az általános népre? . AMIKOR A SZENÁTOR RADIKÁLIS LESZ “Önök nem akarják, hogy diktátorokat ültessünk a kormányzati székbe. Én sem akarom. Önöknek kell a problémát megoldani. Mindazok, akik profitolnak a kapitalista rendszer mellett, mindazok, akik pénzt csinálnak az emberek munkájából, felelősséggel tartoznak velük szemben. Önök nem ítélhetik a munkásszervezetek megalakulását, mindaddig, amig saját maguk nem gondoskodnak azon munkásokról, akiket gyáraikban alkalmaznak.” A fenti szavakat mondta szenátor Cougen Detroitban a Michigan állam gyárosainak gyűlésén. Figyelmeztette őket, ha nem fogják biztosítani a munkásoknak az állandó jövedelmet, megélhetést, akkor a kormány kénytelen lesz közbelépni olyformában, bogy munkanélküli és aggkori törvényt fog életbe léptetni. Mindez nagyon szép egy szenátortól, csak elfelejti, hogy ezek nem fogják orvosolni a munkanélküliséget, sem a belőle származó bajokat, amint azt Európa bizonyítja. Egyedül a kapitalista rendszer eltörlése oldhatja meg, amit a szenátor sem óhajthat, hisz ő saját maga is milliókhoz jutott, amikor Ford visszavásárolta a részvényeit. TERJESZD tóm. s olvasd a BÉRMUNKÁST!
