Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-06-19 / 591. szám

Junius 19. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Az IWW nemzetközi kapcsolatainak megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. Paul Mattick munkástárs cikkei, melyek a “nemzetközi kapcso­latok” cim alatt lapjainkban megjelentek, arra késztetnek, hogy vál­toztassak előbbeni tervemen, e kérdések tárgyalását illetőleg. Mint emlékezetes olvasóink előtt, a magyar kérdésekről irt cik­kem alkalmával bejelentettem, hogy sorban veszem elő a különböző országokat, mielőtt visszatérek Németországhoz. Ugyanakkor szóvá tettem, hogy sok változás történt a velünk rokonszenvező szervezetek­ben, amelyekről csupán azért nem Írtam ezideig, mert szervezetünk sok más ügyével szabad időm legnagyobb része teljesen le van kötve s igy a kényszer hatása alatt halogatnom kell a nemzetközi ügyekkel kapcsolatos kérdésekről való Írást. Miután azonban a német kérdés az olvasók elé került, annak meg­vitatása nagyon is időszerűvé vállott. <3»-----------------------------------------­Mattick cikke inkább egy fel­hívás az IWW és az AAU (Né­metország Általános Munkásszer­vezete) egyesülésére s mint ilyen sajnálatos, hogy hosszú lére eresz­tett kritikát gyakorol az IWW fölött és ami sokkal fontosabb lett volna, keveset foglalkozik az AAU-val. Nézetem szerint éppen megfordítva kellett volna, hogy történjen a dolog, ha azt akarta a cikkíró, hogy lekösse az IWW tagjainak érdeklődését, különös­képpen akkor, mikor egyesülésről, vagy társulásról beszél az IWW- val, volna szüksége tagjainknak tudni, hogy milyen természetű, — milyen karakterrel bir a felkin ál­kozó pártner. Ahhoz, hogy az olvasó kellő megvilágításban lássa az ügyet, röviden vissza kell térjünk azon levelezésekre, melyek közel két évvel ezelőtt lefolytak az IWW és Németország számos szervezetei között. Az 1927-es évet megelőzőleg éveken keresztül azzal házaltak kommunista barátaink Európá­ban, hogy a valamikor militáns, hősies forradalmi IWW már meg­szűnt létezni Amerikában. S hogy a szomorú kimúlásról költött me­sét hitelesítsék, még könnyeket is hullattak a hipokraták az általá­nos kimúlás fölött. De az IWW által vezetett coloradói bányász­sztrájk az egész világ osztálytuda­tos forradalmárjait felfüleltette és alkalmuk volt meggyőződni ar­ról, hogy bizony mi sem áll mesz- szebb a valóságtól, mint az IWW haláláról költött hamis hírek, — mert a valóságban nyert beigazo- lást, hogy az IWW bizony nagyon is él. Németország és Európa forra­dalmi sajtója telve volt beszámo­lókkal és elismerésekkel hódoltak az IWW előtt, méltatták, hogy mily nagyszerűen vívja és vezeti le az osztályharcot. Levelek egész sora kezdett érkezni az IWW egyetemes központjához. A Németországi Általános Mun­kásszövetség (AAU). Az első levelek egyike Németor­szágból az AAU-tól érkezett. De nem direkt a szerevzettől, hanem annak nevében, a Németországi Kommunista Munkáspárttól, mely egy antiparlamentárista politikai párt együtt működött az AAU- val. A levelek a barátság legszebb hangján Íródtak és kifejezésre juttatták Németország munkássá­gának azon óhaját, mely őket és az IWW-t egymással szorosabb kapcsolatokba kívánta összehozni. Befejezésül azt ajánlották, hogy nyissuk meg lapjaink hasábjait közösen egy vitának, hogy a két szervezet álláspontja és taktikája megvitatásából, a két programm összehasonlításából a tagság le­vonhassa a helyes konklúziót. A pártot mellőzve, mi direkt az AAU-hoz címeztük válaszunkat, melyben közöltük velük, hogy ajánlatukat készséggel fogadjuk. Ezután mindkét szervezet sajtói­ban egy nagyobb vita vette kezde­tét. Befejezés előtt még annyit sze­retnénk itt megjegyezni, hogy az említett vita következményeként nem vállott szükségessé változá­sokat eszközölni az IWW állás­pontjában, de az AAU (és más német szervezetek) sokban meg- •változtak és közelebb kerültek az IWW-hoz. Az AAU állásfoglalása az emlí­tett vitában a következő sarkala­tos kérdések körül forgott. 1. A parlamenti akció ellentétes a munkásosztály érdekére, amiért is a forradalmi munkásmozga­lomnak nemcsak ignorálni kell a parlamentáris akciót, hanem szem­beállítani kell vele a munkásosz­tályt. 2. A szakszervezkedés a kapita­lizmus jelen ipari centralizációjá­val szemben a munkásosztálynak nem előnyt, hanem hátrányt je­lent, a szakszervezetek a mai vi­szonyok ködött, nem lehetnek má­sok, mint a kapitalizmus védőbás­tyái, tekintetnélkül arra, hogy re­akciós vagy kommunista vezetés alatt állanak. 3. A szakszervezetek ellenforra­dalmiak azon egyszerű oknál fog­va, mert félrevezetik a munkássá­got és azt a tudatot hintik közöt­tük, hogy a munkásosztály elő­nyöket nyerhet a kapitalista rend­szerben is, mint például rövidebb munkaidőt, magasabb munkabére­ket stb. sztrájkok és egyezkedések révén. 4. Az ipari formák nem jelente­nek haladást a szakszervezeti for­mák fölött; Németországban ez beigazolást nyert, mert a szakszer­vezetek egyesülése iparai szerve­zetekben semmi mást nem ered­ményezett, mint a munkásbürok­raták megerősödését az össztagság fölött, ami végeredményben oda vezetett, hogy nagyobb erőt, na­gyobb tömeget könnyebben szol­gáltattak ki és adtak el a tőkések­nek. 5. A munkásosztály kizárólag úgy javíthat helyzetén, hogy for­radalommal megdönti a kapitalis­ta osztályt és e célból szervezke­dik gazdaságilag mühelyszerveze- tekbe és politikailag, antiparla- mentáris pártokba. A miihelyszervezetek funkciója abból áll, hogy felkorbácsolják a tömeghangulatot a forradalmi tömegakcióra, a kapitalista rend­szer és az állam megdöntésére: a párt funkciója pedig, a proletá- riátus ELITJÉNEK összevonása és kiképzése az államhatalom el­foglalására és a proletár diktatú­ra megteremtésére: miután már a munkások miihelyszervezetei győ­zedelmeskedtek a forradalomban, a politikai párt szellemi nagyjai­nak vezetése mellett. A mühelyszervezetekre az volt a terv, hogy csak lazán kell össze­kapcsolni őket. A központosítástól inkább elriasztották őket, sem­mint ösztökélték volna s az érv az volt, hogy ilyesmi csak a munkás- fékerek és bürokraták számát nö­velné. A központosítás szerintük a pártban kellett, hogy végbemen­jen. Kétséget kizárólag megfigyelte az olvasó, hogy az itt felsorolt programm minden sarkalatos vo­násban messze eltérő az IWW pro­gramújától. Annyira elüt, hogy szinte gondolkodóba estünk, hogy miért is akarnak ők közelebbi kapcsolatot teremteni velünk. Ezeket a differenciákat abban az időben alaposan megvitattuk s csupán azért, hogy tiszta képet kapjunk, e sorok folyamán, még egyszer érinteni fogjuk őket, — hogy jobban megérthessük a vál­tozást, melyen keresztül ment az­óta az AAU, az a szervezet, mely­ről Mattick munkástárs beszélt. Alakulóban a Világszervezet. Mattick munkástárs a fősulyt arra helyezi cikkében, hogy Né­metország munkásságát lehetetlen az IWW-ba beszervezni, mert hi­szen a németországi viszonyok tel­jesen eltérők az amerikai viszo­nyoktól. De eltérőek-e? Hiszen cikkében hasonlóan nagy súlyt he­lyez arra a tényre, hogy a nemzet­közi kapitalizmus mindjobban ki­bontakozik. Azt mondja többek között: “Amilyen mértékben bon­takozik ki a kapitalizmus nemzet­közi karaktere, olyan mértékben növekedik és válik valóvá nemzet­közi krízise.” Miután az IWW szervezkedési formája szoros harmóniában van az ipari fejlődéssel, csak logikus, hogy első sorban Amerikában kel­lett, hogy kibontakozzon, miután ez az ország vezetett az iparok központosításában. És amint más országok követik és átveszik az amerikai termelési és kizsákmá­nyolási módszereket, ugyanolyan szervezetek alakulása szükségessé elkerülhetetlenné válik azokban az országokban is. Csak természetes és logikus fo­lyománya az eseményeknek, hogy az ilyen alakulatok keresik az ösz- szeköttetést, a nemzetközi megér­tés fonalát, szövetséges létesí­tését, sőt ennél is többet, szorosan összefüggő nemzetközi szerveze­tek megalakítását. • Bár igaz, hogy a jelenben há­rom intemacionálé is van és az IWW egyikhez sem tartozik. En­nek oka az, hogy közülök egyik sem képviseli az IWW nézeteit. Sőt kettő egyenesen ellentétben van az IWW-val. A berlini (szin- dikalista) internacionaléval szem­ben pedig nem táplál az IWW el­lenszenvet, hanem ellenkezőleg; lehetséges és kívánatos is, hogy e két szervezet kellő alkalommal együtt működjön és egymást tá­mogassa. De az IWW-nak a ber­lini internacionáléhoz való csatla­kozása csak puszta gesztus volna s nem jelentene előnyt az egyik félnek sem. Ugyanez vonatkozik számos cso­portra és szervezetre más iprilag fejlett országokban is, melyek úgy látják, hogy helyük egyik in- ternacionáléban sincsen és osztják nézetüket az IWW-val e téren. Ezen cikkel valamint azokkal, melyek nyomában megjelenni fognak, azt kívánjuk elérni, hogy megállapítást nyerjen, vájjon mi­lyen közel jutottak a Világ Ipari Munkásainak szervezetéhez és mi­lyen időn belül várhatjuk el a tel­jes kibontakozást. (Ezen kérdéssel Wagner mun­kástárs két másik cikke is foglal­kozik, melyet jövő heti lapszá­munkban hozunk. ) Éhségtől összerogyva találták a világháború egy veteránját RED BLUFF, Calif ormából hoz za a hírszolgálat, hogy az ottani határban, az ut mentén eszmélet­len állapotban találtak egy em­bert. Kórházba szállitása után megál­lapították, hogy az embert James T. Moy-nak hívják. Elmondta, — hogy Washingtonból indult el munkát keresni és hosszú utjának nagyrészét gyalogszerrel tette meg. Résztvett az amerikai kapitaliz­mus ‘ ‘ demokráciáért ’ ’ folytatott háborújában és kitüntetést is ka­pott. Már két nap óta nem evett, mikor ereje felmondta a szolgá­latot. ™£Ä BÉRMUNKÁST!

Next

/
Oldalképek
Tartalom