Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-19 / 591. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Junius 19. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ...........$2.00 Fél évre ............... 1.00 Egyes 8iám ára..... .05 Csőm. rendelésnél .03 Subscription Rates: One Year ...........$2.00 Six Months ......... 1.00 Single Copy ............06 Bundle Orders ........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Szüntessük meg a bérrendszert A folyton növekedő munkanélküliség és a vele járó nyomor olyan arányokat ölt ma az Egyesült Államokban, amilyen még nem volt soha ez ország történetében. A centeket, számoló proletár tömegek, megtanulják a milliók emlegetését, gondterhes apák és lerongyolódott fiatalok már szinte megszokták, hogy a nyomorgó szolgasereg, kiktől a vérrel és a verítékkel kiizzadott megélhetés megteremtését is megtagadták a kapitalisták, — milliós számokban nyernek kifejezést. A* még dolgozók, szinte borzongva teszik fel önmaguknak a kérdést: mikor kerül mi- reánk a sor? Hova jutunk, mikor lesz ennek vége? Mikor éri el ezen állapot a végső feszültséget ? Rezignáltan felelgetnek egymásnak és a konklúzióban megrajzolják a kétségbeeséssel várt holnapot. A holnapot, mely semmi jót de annál több rosszat rejteget magában a nincsteleneknek. A kitartott vagy lepénzelt kapitalista sajtó öles címekkel ellátott cikkel szédíti a népet. Állítólagos nagy emberek nyilatkozatai a jövendő prosperitást a küszöbre varázsolják, majd jön egy kis szellő s a nyomortól álomba zsibbadt agyak kinyílnak. A napokról hetek, hónapok, és immár évekbe nyúló depresszió, csak fokozottabb méreteiben jelentkezik. Mindebből vajmi keveset ért meg ugyan a proletár. Csak azt tudja, hogy mikor a napilapot kezébe veszi, az ő részvényei állanak a legrosszabbul. Rengeteg nagy a kínálat és nincs rá vevő. Az ő részvénye, két karja senkinek sem kell és a Help wanted Male — Help wanted Female — rovat napról-napra zsugorodik össze. A nagy városok napilapjai, melyek az úgynevezett normális időbekben oldalakra kiterjedő hirdetéseket közölnek munkaalkalmakról, ma egy-két hasábra, — vagy a nullára zsugorodtak össze. Nem kell pszichológusnak lenni annak megállapításához, hogy milyeen változásokon megy keresztül, milyen lelkitusát viv egy munkásember, ki ott ólálkodik a nagy napilapok nyomdája előtt, várva a legfrissebb lapot, hogy milyen torzképet vág, mikor pár pillanat alatt keresztül futotta a hirdetési rovatot. Egy-egy egész regényt le lehet olvasni ilyenkor a munkásember arcáról. Nyomban megjelenik rajta a kétségbeesés. Nem egyszer lehet látni, hogy az egyébbként silány szellemi táplálékkal élő, a vicceket és sportot habzsoló amerikai proletár, dühösen gyűri össze a lapot, dobja a papírkosárba, — anélkül, hogy megnézné, átolvasná, mert ami Nagy munkanélküliség és még nagyobb profit Alant közlünk egy kis kimutatást, mely mindennél világosabban bizonyítja, hogy hogyan néz ki az érem másik oldala és hogy a nagy munkanélküliség miatt, miért csak a munkásoknak fáj a fejük. Egy kis szemléltetőt arról, hogy mit jelent az áru felhalmozódás, hogy a szervezett kapitalizmus miként biztosította magának a jövedelmét és dacára az ipari pangásnak, milyen osztalékot fizet a részvényeseknek. Májusban kifizetett osztalékok: 1930 1929 Vegyes iparokban ................................................... $ 219,500,000 $ 173,900,000 Vasúti társulatok........................................................ 35,800,000 30,400,000 Villamos jármű társulatok........................ 8,000,000 7,600,000 Bankok, financtőke (keleten) ................................. 45,000,000 41,000,000 Összesen: $ 308,300,000 $ 253,400,000 A különböző trösztök által kifizetett osztalékok havi kimutatása 1928-tól 1930 júniusig. Ipari osztalékok: 1930 1929 1928 Január................................................ $ 419,000,000 $ 289,800,000 $ 182,800,000 Február.............................................. 220,100,000 179,500,000 125,900,000 Március.............................................. 255,000,000 204,5000,000 132,500,000 Április ............................................... 243,000,000 208,000,000 150,000,000 Május ............................................... 219,500,000 173,900,000 105,900,000 Összesen: $ 1,356,600,000 $ 1,055,700,000 $ 697, 100,000 Junius..................................................................................... 185,800,000 118,050,000 Julius............................................................... 284,500,000 200,500,000 Augusztus................................................................ 165,000,000 112,100,000 Szeptember ............................................................................ 191,000,000 121,100,000 Október ............................................................................. 269,000,000 175,900,000 November................................................................................ 230,000,000 141,200,000 December................................................................................ 230,000,000 141,200,000 Összesen: ......................... $ 2,601,800,000 $ 1,692,900,000 A fenti kimutatás a new yorki kereskedelmi kamara hivatalos lapjában a New .York Yournal of Commerce-ben jelent meg. Bármennyire unalmas számok, mégis azt bizonyítják, hogy a mi nagy munkanélküliségünk közepette a részvényesek osztaléka ez évben 24 százalékkal haladta meg a múlt évit. — Tehát itt a válasz a nagy kérdésre. Van prosperitás, mert a munkások nyomora dacára növekszik az osztalék és profit. most legjobban érdekli, az a MUNKA és munkaalkalom pedig nincsen. Nyomasztó a légkör. A kapitalista társadalom, hullaszaga tölti be. A túltermelés és az embertelen kizsákmányolási rendszer bosz- szulja magát. Az örökös áldozati bárány a szolganép, fizet nemtörődömségéért. Fizet, amiért nem szervezkedett, saját érdekeinek védelmezésére. A speed-up renedszer, a feje- tetejére állított termelési mód, rettenetes következményei ezek. Túltermelés, túlfeszített munka és a piacok hiánya — a felesleges áruk parlagon he- verése a társadalmi bajok legfőbb okozója. Következetesen a munkások szervezetlensége maga azon tény, hogy nincs beleszólásunk a termelés és szétosztás irányításába, hogy oly kezekben van a kontrol, melyek csak a profitot nézik, melyek ha kell embermilliókat is feláldoznak a profitért, kik ragaszkodnak a hatalomhoz, mit sem törődve embermilliók nyomorával, meg kell érleljék a munkásságba azt a tudatot, hogy szerevezkedéssel kell az ilyen állapotoknak véget vetni. Szervezkedni kell a munkásságnak, hogy jobb viszonyokat teremtsen, hogy rövidítse a munkaidőt, ami által helyet csinál a termelésben a munkanélkliekníiek, hogy a termelés és szétosztásba beleszólást nyerjen, és végeredményben olyan erőt gyűjtsön, mellyel képessé válik a kontrolt kicsavarni azoknak kezéből, kik azt ma bitorolják, hogy megszüntesse az árutermelést és helyébe a szükségletre való termelési rendszert állítsa fel. Ezt a célt tűzte ki maga elé az IWW, a Világ Munkásainak Ipari Szervezete. Ezért küzdenek az ipari forradalmárok az IWW zászlaja alatt. Ha a mai állapotok megszüntetését óhajtjátok, akkor csatlakozzatok az IWW-hoz, növeljétek azoknak táborát és erejét, kik & minden társadalmi bajok legnagyobb mizériáját a bérrendszer megszüntetését tűzték ki célul. “Amit szabad Jupiternek — Nem szabad a szamárnak” A fent idézett cim lett legújabb jelszava annak a szélhámos részvénytársaságnak, — melynek cégére a Union Squaren van kifüggesztve. Legalább is ezt üzenték a “kis” Rákosinak, aki amellett, hogy Rákosi Mátyásnak testvéröcscseként szerepel, nagyokat köpött az Ipari Unionisták felé az “Uj Előre” lepedőre. Ez a kis Róth fiú nagy reményeket táplált arra, hogy ő is odakerülhet majd valamikor a húsos fazékhoz. De ugy- látszik egyszer-máskor hangosan is gondolkozott és a pártvezérek észrevették opportunista hajlamait és elkergették a kis malacot a vályútól, még mielőtt disznóvá vállhatott volna. Naponta olvashatjuk a nagy disznók röfö- gését a lőrében és olykor már agyaraikat is összeesattogtatják a kis Róthra, amiért az erővel lapszerkesztő akar lenni, ha másként nem, hát saját lapot indít, de just is. Azt üzenik tehát neki, hogy amit szabad Jupiternek, — azt nem szabad a szamárnak. Schwarc of Weiss, Róthnak Grosshoz intézett leveléből, amit egy — majd a Rákosi sorsára kerülő inas — ellopott, azt idézik, — hogy “a lapkiadást nekünk megélhetési forrásnak kell tekinteni”. Ebadta kis malaca. Hát nem tudta megtanulni a pártban, hogy ilyesmit csak a pártvezéreknek szabad! -— Vagy nem? Hát ugyan hány hülye halt már meg éhen az Uj Előrét szerkesztő firkászok közül?
