Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-16 / 569. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 16, 1930 BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........$2.00 One Year ............$2.00 Fél évre ............... 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára........05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .........03 Make MonSy Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. GYAKORLATI MUNKA Volt idő, amikor helyi szakszervezetek is megfeleltek a követelményeknek és előnyöket vivtak ki tagjaik részére. Azonban a mai idők gépkorszakában, ha mindjárt az összes munkások szervezve volnának szakmai szervezetekben, még akkor is csak széttagoltságot látnánk és tapasztalnánk, tekintet nélkül, hogy a szakszervezetek tartanak-e fenn kapcsolatot eegymással vagy neüi. Képtelenek volnának, mint ahogy képtelenek is előre haladni az egyesült kapitalista erőkkel szemben. Úgy szét vannak tagolva és olyan nagymérvű a szakmai féltékenység, annyira mé- telyezettek a szakmunkások azáltal, hogy elhitték, hogy nekik és munkáltatóiknak egy az érdekük, hogy minden forradalmi gondolat, vagy cselekvés hajótörést szenved náluk. Legfeljebb csak kevés hányada érheti el azt, hogy munkája után megkapja az úgynevezett “tisztességes bért”. Az iparok egymásrautaltsága feltétlenül szükségessé teszi, hogy a foglalkoztatott munkások egymást egészítsék ki a munkán. Egyetlen egy munkás sem képez ma már egy egészet az iparban; hanem csak az összes képez egy egészet. Ilyenképpen kell a munkásoknak is egyesülésre, szervezkedésre törekedni a saját javukra, mert csak miután iparilag tömörítik az iparokban egyébként összevont hatalmas erőt, akkor lesznek képesek maguk javát is hatványozottabban szolgálni. A gépteehnika fejlődése oda juttatta az ipari termelést, — hogy ma már úgyszólván csak egy ipar van, vagyis a különböző iparágak egymást egészítik ki és olvadnak egyetlen nagy iparrá. A mai ipari termelés társadalmi tevékenység ug/szólván s az, hogy milyen formában történik, ismét egy másik kérdés. Természetesen, ha a munkások ellenőrzésében folyna a termelés, akkor a köz javára történne használatra és nem pedig azon néhány javára, akikből a munkáltató osztály áll. Nézzük csak például az erdőmunkást. A favágó vállára veszi a fejszét, fűrészt és egyébb szerszámot és kimegy az erdőségbe napfeljöttékor. Valóságos szimbólumként áll előttünk, hogy a mai termelés társadalmilag történik. A fadöntőnek fejszére, ruhára, hajlékra és élelemre is szüksége van, hogy a munkát folytathassa. Most már képzeljük el, hogy mennyi iparág együttműködésére van szükség, hogy a fadöntő megfelelhessen hivatásának. Ugyanígy állunk a többi munkások helyzetével is. Bármelyik ága az iparnak, ha hirtelen megszűnne a termelést folytatni, azonnal észrevehető hátrányára lenne a többi ágakra is. így tehát, ha a faiparban megszűnne a tevékenység, akkor kihatással lenne az acél, vas és egyébb iparágakra és igy tovább, a végletekig lehetne felsorolni a következményeket, amelyet egyetlen iparág beszüntetése maga után vonna. Ezen társadalmi erők megnyilvánulását már néhányan 1905-ben meglátták, felismerték és megalkották a munkások egy nagy szervezetét az Industrial Workers of the World ipari szervezetet. Azóta is százezrei a munkásságnak ismerték fel, hogy helyzetükön csak úgy képesek javítani, ha iparilag szervezkednek, amint a kapitalizmus őket az iparokban összevonta. Ezen felismerés alapján működnek az IWW tagjai és ez viszi előbbre a forradalmi haladást, mert ez a helyes gyakorlati munka. S. S. GEORGE WASHINGTON A polgári történelemirás bizonyára a tőle megszokott bőbeszédűséggel fog az utókornak beszámolni azokról a nagy és komoly hivatásokról, amelyeknek a szolgálatában állott az amerikai hajózási tröszt fent nevezett úszó városa. Ugyanis ennek a hajónak a tulajdonosai zsebelték be azt a nem kis összeget, amelybe a Wilson elnök európai látogatása, közvetlen a nyílt háború befejezése után az amerikai dolgozóknak került. Ennek a hajónak a nevétől volt hangos az elmúlt hét eseményei is. Ugyanis Károlyi Mihály, akit az amerikai magyar munkások széles rétegeiben is érdeklődéssel vártak, Amerikába, a George Washington hajóval érkezett meg. Mig a visszautját ennek a hajónak az tette nevezetessé, hogy Amerika delegátusai az újabb békekonferenciára a Geo. Washington-on keltek útra. Ezzel a fontos szereplésével kerül bele ez a hajó is az amerikai történelembe. Azonban nem lesz érdektelen, ha munkás szempontból is megvizsgáljuk most különösen azt a célt, amelyet a hajó legutolsó utjá- val teljesít. Az öntudatos munkások már tudják azt, hogy a mai rendszer védőinek a Hágában és egyebütt a béke megteremtésére való kísérlete csak szineskedés, hiszen éppen az elmúlt hónapokban került nyilvánosságra hogy az előbbeni ilyen értekezlet delegátu- rait, akiknek az lett volna a küldetése, hogy a békét biztositó leszerelést valósítsák meg, ugyanazok a delegátusok fizetést kaptak a háborús felszereléseket gyártó amerikai trösztöktől, hogy a leszerelést szabotálják el, hogy határozathozatalra sor ne kerülhessen. De a mai társadalmi berendezkedés mellett nem is lehet a népek és nemzetek békéjét megteremteni, mert a haszonra való termelési rendszerben a termelő munkás nem tudja a termelt dolgokat megvásárolni és igy külföldi, idegen piacokat kell szerezni. Az e körüli versengés a gyujtózsinórja annak a tűznek, amely az örökös háborút zúdítja az emberiségre. A népek és nemzetekkel való örök béke legőszintébb hívei az öntudatos munkások, akik hogy igazi békét teremthessenek a háborúk okozóját, a haszonra való termelési rendszert fogják megváltoztatni. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha szervezkedünk olyan szervezetben, amely szervezett erejénél fogva rendelkezhet a termelési eszközök felett. A politikai szervezetek, legyen azoknak bármilyen radikális a programjuk erre a küzdelemre alkalmatlanok. Az egyéni és a kis termelés idejéből fennmaradt szakmai szervezet sem alkalmas és hivatása sem a termelési rendszer változás. Az ipari szervezet, amely az egész város dolgozóit egy szervezetbe tömöríti az egész ország dolgozóinak csoportjaival és az egész ország munkásságát felölelő szervezet egy uniót képez a világ minden részében élő dolgozókkal, csak az ilyen szervezetnek van meg az ereje ahoz, hogy a haszonra való termelési rendszert megváltoztassa. Az I. W. W., amely megtestesítője az ipari szervezetnek, nem áltatja a munkásokat, hogy ezt a harcot megvívhatja máról-holnapra, de hirdeti és minden irodalmába tanítja, amilyen mértékben a munkások csatlakoznak ehez a mozgalomhoz, olyan lépéssel kerülnek közelebb a népek és nemzetek igazi békéjéhez. EGY BAKUGRÁS ÉS EGY KITÖRÖTT NYAK Lassan elült a csatazaj s már csak a felelőségnélküli árulók önmosakodása maradt meg abból a felfújt, de soha nem létezett sztrájkból, melyet az illinoisi bányászok rovására csak a pártlapokban avattak fel sztrájkká gyűjtési célból. Nem maradt belőle semmi csak egy bakugrás és egy kitörött nyak. A pártpolitika szenvedett csúfos vereséget s miután aljas munkájukat befejezettnek tekintik a bányászok és többé nem kaphatók a politikusok követésére, a pártvezérek trágyalébe mártott tollal firkálnak, öltögetik nyelvüket az I. W. W.-ra. Spicliket állítanak munkába, kiknek írását feltálalják a csudálkozó párthiveknek, mintegy ellenértéket a dollárok fejében, amit velük egy féksztrájkra gyüjtettek. így kerül a Daily Worker szennyes hasábjain megjelent cikk az “Uj Előrébe” magyar fordításban; az a förmedvény, melyhez hasonlót naponta láttunk az utóbbi időben, de rondábbat nem. Jót nem vártunk tőlük soha és igazán akkor kellene önmagunkat megvizsgálni, ha bennünket ők dicsérnének. De ahhoz, hogy az I. W. W.-t az A. P. of L.-lel vagy a U. M. W. A.-val hasonlítsák össze és a sztrájktörés vádjával illessék, elefántbőrnél is vastagabb pofa kell. Ok, akik csak két évvel ezelőtt még ellen- forradalminak tartották az I. W. W.-t, mert összetételénél és meggyőződésénél fogva, a kezdettől kezdve harcot hirdetett a U.W.W. A. ellen és nyakig gázolva a feltőben a korrupt szervezetet menteni akarták (Save the Union), merik most az I. W. W.-t azzal vádolni, hogy Fiswick—Lewis-ékkal léptünk egységfrontra. Ők, akik segítettek összetörni a bányászsztrájkot, a mentőangyalként próbálnák pózolni, hogy még jobban elárulják. ők, akik soha nem tanultak, kiknek nem nyújtott leckét a letört bányászsztrájk, melyben százezrek sem voltak képesek a bányabárókat megtörni a helyes szervezkedés hiányában, most pár százzal kísérleteztek politikai célokból s másra kiabálják az árulást. Ők, akik egész multjúk, minden ténykedésük, munkásharcok árulásában nyilvánul meg hirtelen felcsapnak erkölcsbiróknak és egy őrült bakugrásért, a törött nyakért, másokat akarnak felelőssé tenni. Hát csak rajta. Tüipari, szövőipar, bányászsztrájk, Illionis . . . Ezek után az árulások után már sok nem jöhet. De a felelőségre vonás sem maradhat el. A holtnak vélt I. W. W. kemény öklét még érezni fogjátok ti árulók, stréberek, ti élősdiek, ti nyomorultak.
