Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-06-12 / 590. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., nnder the Act of March 3, 1879. VOL. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y., JUNE 12., 1930 NUMBER 590 SZAM. NEM REPÜLNEK A DOLLÁROK ÖRDÖG ÉS POKOL KÖZÖTT LEBEG A REPÜLÉS A Horthy-kormány lepénzelt new yorki napilapjában félreverték a reakció harangját. A hónapok óta nagy garral folytatott “óceán repülés” fölött gyászmisét tartottak és elsiratták annak a rongyos harmincezer dollárnak azon részét, mely az óceánrepülést megelőzőleg sehogy sem akart kirepülni az amerikai magyar munkásság zsebéből. A magyarországi if jumunkásmozgalom Az ifjúmunkás mozgalom itt Magyarországon a pártpolitiku­sok jóvoltából nem a szocializmus eszméjének megfelelőleg együttes a felnőtt munkásokéval, amint ez kivánatos volna, hanem már azt lehet mondani, egy újabb kaszt kitermeléséhez vezetett. Mint a Horthy-terror lepénzelt ágyasa, az Amerikai Magyar Nép­szajha ökölnyi betűkkel ellátott cikkéből kitűnik, az egész haza­fias cécóra ezideig alig 3—4 ezer dollár futott be a kasszába, mely­nek kezelője a pokol ördögeinek földi megtestesitője. Bördögh to- ledoi csukás volt. A nagy jajveszékelésből kitű­nik, hogy a magyar menyecskék­be és jobbvágásu legényekbe egy- egyaránt szerelmes “szentatya” egyszerűen belebetegedett, mikor látta, hogy nem repülnek a har­mincezer dollárok. Ágynak esett, gondolván, hogy: ha nem jön be az a rongyos 30 ezer, akkor leg­jobb lesz megbetegedni, hogy az eddig beérkezett pénzekről ne kelljen elszámolni, HADD VIGYE EL AZ ÖRDÖG. És akik elszámo­lást kérnek, akik egy beteg csu- hásban sem bíznak, azok meg menjenek a pokolba 1 Erre azután beleszólt a játékba, Horthyék amerikai zsida ja, ki volt gazdája mellett, nem egyszer szo­pogatta a csontokat, melyeket, mint a Népszava boszorkánykony­háján sütött pecsenyének marad­ványait, Berkórius odadobott ne­ki. Székely Izsónak még most is ott van szájában az ize anak a negyvenezer dollárocskának, amit a vasból készült Kossuth-szoborra gyűjtöttek és megzabáltak. Ő bi­zony nem akarja megengedni, -— hogy egy ilyen zsiros falatok egy sovány, korhely hetilap szerkesztő és egy kövér csuhás bendőjén ke­resztül az óceán (repülésbe) vesz- szenek. Félreverték a harangot és az amerikai magyar dzsungel hétpró- bás zsebmetszőit sorompóba állít­va, New Yorkba helyezték át az óceán, illetve a dollárrepülés köz­pontját. Izsóék kiadták a jelszót: “Az Eördögh menjen a pokolba, a dol­lárok jőjjönek New Yorkba.” Re­pülni azért mégis csak fogunk”. Na ja. Hát persze, hogy fogtok. Ha egyszer az oly sokszor becsa­pott és kizsarolt amerikai magyar­ság nemcsak a zsebén tartja a ke­zét, hogy az ilyen zsebelési akciók és Horthy-propagandák ellen vé­dekezzen, hanem felemelve onnan, hatalmas öklével lesújt, lesz itt olyan repülés, amilyent a földi ör­dögök, Horthy házizsidók és a re­akció képviselői még nem láttak. Lesz repülés! Az öntudatra éb­redt amerikai munkásság fog ben­neteket röpíteni ti aljas szélhámo­sok Nehéz szívvel hagytam ott New Yorkot, ahol hasznára lehettem a mozgalomnak az országos agitá- cióban, de rövid itt létem alatt azt látom, hogy Clevelandban több munkát fejthetek ki az ipari unionizmus érdekében és az azt tanitó Bérmunkásért. A magyarság itt oly tömege­sen lakik, hogy a város mindkét részében mértföldeket mehetünk, ahol esetleg csak a fiatal gyerme­kektől hallunk angol szót, az idő­sebbek, a felnőttek CSAK magya­rul beszélnek. De a fenti bejelen­tésemet azért is tehetem meg, — mert már résztvettem az east sidei csoportunk gyűlésén és ott meg­győződött IWW-istákat találtam, akik a Bérmunkásért dolgoznak és több és több munka elvégzé­sére vállalkoznak. Az east sidei csoport gyűlésen. Munkástársnők és munkástár­sak, akikkel hosszú esztendők óta csak posta utján beszélgettem, — most mint régi ismerőst látnak Clevelandban és a kérdések özöne kerül elém, amiből az elsők között van, hogy hogyan állunk a Bér­munkás anyagi helyzetével? A helyzet e téren azonos azzal, amit az egyházi u. n. ifjúsági cso­portok a butítás, a félrevezetés céljából ezideig szép sikerrel al­kalmaztak. Semmi gyakorlat, — semmi osztályharc és főleg egy lépés sem ama cél felé, hogy az iparok vezetésére a termelő eszkö­zök lefoglalása révén a szküség- letre való termelésben való rész­vételre készítsék őket elő, illetve képezzék ki. Az egyházak a zsidóktól kezdve a baptistákig — minden nációt beleértve — jól tudjuk, a tőkés­A clevelandi munkástársaink kiforrott ipari unionisták, akik tu­datában vannak a Bérmunkás hi­vatásának a tanítás és nevelés terén és ezért legfontosabb nekik is, hogy a lap anyagi zavarok nélkül jelenhessen meg. Hogy en­nek érdekében milyen munkát vé­geznek ma is, a gyűlés lefolyásá­ról egy pár eseményt jegyzek itt fel. Az IWW huszonöt éves fenn­állásának megünneplésére vasár­nap egy nyári ünnepély lesz Ak­ron, Bedford és a környék bevo­násával. A bizottságok jelentenek a végzett előkészületekről: a west sidei munkás dalárda, amely már több ízben tanúságát adta az 1WW iránti rokonszenvének, tel­jes számban való megjelenését ha­tározta el, igy határozott a női vegyes kar is, ami azt jelenti, — hogy egy kétszáz tagú munkás daltestület hangversenyében lesz alkalmunk gyönyörködni. A ven­dégek ellátására a bizottság egy egész borjut vásárolt gulyásnak, 70 font húst lacipecsenyének, 50 láda soft drinket stb. Olyan tö­meget várnak a Munkástársak, — jó idő esetén, hogy félnek, — (Folytatás a 8-ik oldalon.) osztály cselédei és hü támogatói. Természetes, a dogmák, vagy ha úgy tetszik, a hazugságaik hirde­tésében merül ki minden tényke­désük. Minden úgy van jól, ahogy van. Ez “Isten” rendezése és em­ber ezt meg nem változtathatja. Ha pedig mégis meg merné kísé­relni? Óh, jaj, kár, hogy megszűnt az ... . inkvizíció. És a hitetlene­ket a szeretet és megbocsátás ne­vében már ahelyett, hogy eleve­nen lehetne elégetni, csupán bör­tönbe lehet csak vetni. De hagyjuk ezt; Jól tudjuk, — hogy a vallás csak úgy a tőkésosz­tály érdekeit szolgálja, mint a csendőr , rendőr, katona és hason­ló “produktiv” munkát végző in­tézmény. Ebből megérthetjük, hogy a pa­lást, a kaftán és a csuha miért egységes abban, hogy az ifjúságot szőrös mancsai közé kaparintsa. Ezeket, mint nyilt ellenségeket is­merjük és igy bár a magyar pro- letáriátus rabigába nyög, minda­mellett úgy, ahogy tudja ellensú­lyozni ezek kutmérgezését. Ám sokkal veszedelmesebbek és nehezebb védekezni azok ellen a pártpolitikusok ellen, kik munkás­álarcban, a szocializmus eszméjé­nek palástja alá bújva bár, de ugyanazt végzik, mint akiket fön­tebb említettem. Nézzük például az öregebb ganefet, a szociálde­mokratát. Vájjon minek lehessen nevezni, ha nem kutmérgezésnek és mint ahogy az utcai nőknél di­vatos, becsalogatásnak azt. Ami­kor az ifjúmunkásokat főleg a pártmozgalmuk számára akarják csupán megnyerni Hogy ezt elér­jék, uzsonnákat stb .-eket rendez­nek az ifjúmunkások részére. — Láttam még a békevilágban egy kókuszzsir gyár reklámját, amely igy szólott: “A szerelem útja a gyom­ron keresztül vezet, ezért süs­sön, főzzön Kunéról mester­séges növényzsirral, vajjal”. Valahogy ezek a szociáldemok­rata párt ganefek ezt szószerint veszik és azt gondolva, ha a szere­lem útja a gyomron keresztül ve­zet, hát a szocializmus már az ő patentirozott szocializmusuk tér­CLEVELANDBAN A Bérmunkás múlt heti számában egy néhány sorban bejelen­tettem, hogy a lap- és szervező-bizottságban végzett munkálkodáso­mat be kellett szüntetnem, mert a gazdasági helyzet kényszerűsége New Yorkból elszólitott. Régen elszoktunk még a hallásától is annak, ami velem megtörtént: MUNKÁT AJÁNLOTTAK. így történt meg azután, hogy New Yorkot, ahol majdnem egy negyed századot töl­töttem el a mozgalom és a barátok körében, olyan hirtelen kellett el­hagynom, hogy azok nagy részétől el sem köszönhettem. <S)------------------------------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom