Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-12 / 590. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Junius 12. mészetesen miért ne vezetne a koponyába ugyanazon az utón? Vadas munkástársunk egyik cikkében frappánsul rámutatc tt arra, hogy “szociáldemokrata ifjúmunkás mozgalom már nincs”. Legalább tényleg olyan nincs, — amely az osztályharc, a munkás- osztály felszabadulása végett folyó harcban számításba jöhetne. Ilyent a pártvezérek sem akarnak. Lényeg, hogy szavazó automatákká váljanak 24 esztendős koruk ban. Ezzel rátérhetünk egy másik ifjúmunkás mozgalomra. Ez pedig nem más, mint a kommunista pártvezérek által kezdeményezett és általuk vezetett “valódi” forradalmi és osztályharcos mozgalom szerintük. Amíg az első kettő a békés és jámbor puha gerincű jövő munkásgenerációt igyekszik a tőkések és saját párturalmának biztositá- sára kitermelni, azt gondoljuk, hogy a kommunistk mást akarnak? Nem .Nézzük, hogy igyekeznek, hát ők osztályharcos nemzedéket nevelni. Ok ugyan nem adnak uzsonnákat, ellenben, mint a Judást, az akkori tőkések főpapjai, pénzzel, pénzsegélyek nyújtásával vásárolják a mozgalom számára az ifjúmunkásokat. Nyilt titok ez itt Magyarorszgon. Ha azután valamelyik ifjúmunkás egyszer felvette a “segélyt,” többé nincs joga másra, mint arra, sőt ez kötelessége is, hogy a biztos fedezékben meglapuló “vitéz” pártvezérek utasitásait vakon kövesse és végrehajtsa. Ha azután az ilyen megvásárolt ifjúmunkás felismeri, hogy ő semmi egyébb, mint egy sakkfigura, egy balek, a pártvezérek kezébe és önállóan kezd gondolkozni, magyarul nem hajtja vakon végre a kapott utasitást. Sok esetet pertraktálnak itt, hogy a kommunisták a rendőrség kézére játszották át az ilyen “likvidátor” ifjúmunkásokat, mint olyanokat, kik kommunista üzelmeket folytatnak. — Hogy azután, ha egyszer az ilyen ifjúmunkás a rendőrség kezére jut, ez mit jelent, azt nem kell részletesebben taglalnom. Már most nem nehéz megállapítani, hogy amit a munkástógába öltözött munkásvezérek az ifjúmunkásokkal müveinek, semmiben sem különbözik a csuhások, kaftánosok módszereitől. Hol van ott, ahol pártvezér a vezér, osztályharc? Éppen úgy nincs, amint a csuhások és kazánosoknál nincs. Az ifjú ipari unionizmus ez- ideig semmi súlyt nem helyezett arra, hogy az ifjúmunkásokhoz férkőzzék. Ezt csupán azért kerülte el, mert azt tartotta, és hogy helyesen, azt az események már igazolják is. Az ifjúmunkások, önmaguk, ha felismerik azt, hogy ők szenvedő alanyai csupán a pártmozgalmakat irányitó link forradalmárok kezében. Úgy önmaguk fognak ettől megundorodni és önmagukat kiszakítani igyekezve a butítás légköréből keresik majd a helyes szervezkedés útját és a gyakorlati osztályharc eszközeit. Ma már igazolta a fejlődés, — hogy ez bekövetkezik. — Az ifjúmunkások elitje, amely nem elégedett meg azzal, hogy az osztályharcról prédikáltak nekik anélkül, hogy gyakorlati alkalmazását ismertették volna velük. Önállóan kezdték kutatni azokat az utakat, amelyeket a pártvezérek, mint a papok, a túlvilágot misztikus fátyollal borították le, hogy valahogy meg ne találják és megtalálták. Önmaguk minden befolyás vagy agitálás nélkül ismerték fel az ipari szervezkedésben rejlő hatalmas erőt, mint a hami- sittatlan osztályharcnak fegyverét. Hívás, uzsonnák és pénzsegély osztogatás nélkül találták meg az itteni ipari unionista szervezetet és ez a mi ifjú szervezetünk szeretettel, megértéssel fogadta be őket. Oktatta, nevelte és irodalmának bő tárházát bocsájtotta rendelkezésükre. Bár szokatlanul hangzik, de a valóság az, hogy az itteni ipari unionista szervezet az ifjúmunkások részére mielőtt a szövetségbe tagoknak felvenné, 5 hónapon át szemináriumi tanfolyamban részesíti az ifjakat. A szeminárium tananyaga az őskortól az ipari demokráciáig mindent felölel — és az osztály- harc szempontját tartva szem előtt — felboncol. Sokat jelent ez. Csakis oly ifjú ipari unionistát (HU) vesz fel a szövetség rendes tagnak, aki már az 5 hónapos kurzust végig hallgatta és vitaestéken önállóan mint előadó vezetett előadásokat. — Ez nem sovinizmus avagy nagyképűség. Nem. Ez nem más, mint az ifjú ipari unionista generáció komoly és harcra való felkészültséggel való bevonulása az ipari unionisták forradalmi táborába. Az ipari unionista mozgalomnak nincs szüksége nagyszájú demagógokra, amint ez a politikai mozgalmaknál van. Az itteni ifjú ipari unionisták sem ilyenek. — Annál jobban ismerik azt, hogy mint kell a tőkés- osztálylyal szemben eredményesen szembeszállani, azt, ha táboruk megerősödik, visszavonulásra, a direkt akciókkal kényszeríteni. A termelő eszközök lefoglalását és a profitról szükségletre való termelési rendszerre való áttérést zökkenő nélkül megvalósítani stb. Szavuk már nem pusztába elhangzott kiáltás. Az igába nyögő és hetenként 5—8 pengőkért robotoló ifjúmunkások, kik vak eszközei voltak a pártvezérek kezébe, kezdenek felfigyelni szavaikra. — Magyarország ifjúmunkásai megdöbbenéssel veszik tudtul, hogy szándékosan tévútra vezették őket a pártvezérek. Mind többen és többen értik meg az igazság szavát és hagyják faképnél azokat, akik tudatosan félrevezették őket. Egy egy előadáson ragyogó szemekkel és feszült figyelemmel kisérik a soraikból kikerült és mindamellett még ifjúmunkás előadójuk minden szavát. — És tudásszomjjal veszik át mint egy fáklyát a Bérmunkást, mint az ipari unionizmus szócsövét. Igen, a magyar ifjúmunkás Bérmunkást olvas már és a világ ipari unionistáival egyesült erővel vívja élet-halál harcát a tőkésosz- tálylyal szemben a munkásosztály felszabadításáért, ahol nem lesz kizsákmányoló és kizsákmányolt, de pártvezéri uralom sem. Cs. R. 2. A nemzetközi kapcsolatok megteremtéséről Irta: PAUL MATTICK. Pár héttel ezelőtt, amidőn leközöltük a Szindikalista Internacio- nálé által a magyarországi IWW-istákhoz intézett levelet, bejelentettük, hogy vita indult meg hivatalos angol lapunkban, az IWW nemzetközi kapcsolatait illetőleg. Szóvá tettük, hogy mihelyst arra sor kerül, a megindított vita-cikkeket le fogjuk közölni magyar fordításban, a Bérmunkásban is. Alant hozzuk a második és befejező köz- leményt. Szerk. A kapitalizmus nemzetközi karaktere, dacára, vérszomjas, kegyetlen versenyháboruinak, mind jobban megnyilvánul és válik valósággá. S amilyen mértékben válik a kapitalizmus nemzetközivé, olyan mértékben bontakozik ki a nemzetközi krízise is. így természetesen a különböző országok, különböző és sajátos viszonyai automatikusan egyszerűsödnek s mint ilyenek, megsemmisülnek. Ha objektiven vizsgáljuk a dolgokat, úgy az amerikai, mint az európai munkás helyzetéből megállapíthatjuk, hogy a forradalomra lesznek kényszerítve. Az ugyanazon viszonyok között, a munkások érdeke is azonos. Azonban az objektiv viszonyoknak a forradalomért, nem feltétlenül kell párhuzamot tartani a szubjektív viszonyokkal. Mi sem bizonyítja ezt élénkebben, mint nemlétezése a forradalomnak; és azon tény, hogy a meddő, káros és tradíciókból élő “munkás'” szervezeteknek még mindig van erejük és léteznek. A munkásság gondolatvilágát még ma is olyan állapotok irányítják, melyek régen elmúltak. A materiális evolúció éppen ezen állapotok miatt fut előtte a szellemi evolúciónak. Az IWW mint felszabadító. Az IWW roppant küzdelmet kell vívjon, hogy önmagát, mint szervezetet fentartsa, de jövője biztosítva van. Bár meglehet, — hogy a felszabadulásért folytatott nagy küzdelmek közepette az IWW mint szervezet számbeli csökkenést fog mutatni s hogy mennyit, az igazán lényegtelen, mert maga az IWW összetételében osztályszervezete a proletá- riátusnak és az is marad. Harcokban, küzdelmek közepette fogja megvalósítani a végcélt, a kapitalista társadalom megdöntését. Az IWW vagyis a proletáriátns osztályszervezete mutatja a kivezető utat az európai proletariátusnak is; a nagy probléma helyes megoldását. Még ez azonban nem jelenti azt, hogy az európai proletáriátus osztályszervezete, a jelenleg chicagói székhelyű IWW- nak válik szerves részévé. Ezt még betetézi az, hogy szinte lehetetlen hogy az európai szervezetek pro- grammja, minden tekintetben megegyezzék az IWW hivatalos programmjával. Az európai proletariátus gyakorlati tapasztalata dönti el és szabja meg, hogy milyen taktikát alkalmazzon és ez teszi lehetetlenné az IWW teljes programmjának elfogadását, mely részben egészben, az amerikai viszonyokból az amerikai osztályharcból nőtte ki magát. Az IWW törekvése, hogy az európai talajban gyökeret eresszen, de különösen Németországban, legfeljebb csak törekvés marad: éppen úgy, aminthogy nevetséges volna az AAU részéről az a próbálkozás, hogy az Egyesült Államokban kezdjen propagandát. A munkásosztály gondolatvilágában, mindkét szervezet belevéste magát, a folytonos osztályharcokon keresztül. Mindkettő egymás mellett nem is létezhetne és ilyen törekvés csak észszerütlen energiapazarlás volna amúgy is. Az alkalmazhatatlan orosz szak- szervezeti álláspont évekkel visz- szavetette a németországi forradalmat. Az IWW elhelyezkedése Németországban, az AAU mellett, az IWW propagálása, elejét vette a proletárerők összevonásának és hátráltatta a forradalmi helyzet gyorsabb kibontakozását. Az AAU fel is ismerte ezt és a legutóbbi országos kongresszuU j olvasók szerzésével építsük a One Big Uniont
