Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-05 / 589. szám
Június 5. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. A nemzetközi kapcsolatok megteremtéséről Irta: PAUL MATTICK. Két héttel ezelőtt, amidőn leközöltük a Szindikalista Internacio- nálé által a magyarországi IWW-istákhoz intézett levelet, bejelentettük, hogy vita indult meg hivatalos angol lapunkban, az IWW nemzetközi kapcsolatait illetőleg. Szóvá tettük, hogy mihelyst arra sor kerül, a meginditott vita-cikkeket le fogjuk közölni magyar fordításban, a Bérmunkásban is. Ezen cikk közlésével, Ígéretünknek teszünk eleget és most átadjuk a szót a cikk Írójának. Szerk. Miután tagja vagyok az IWW-' nak és hosszú évekig aktív tagja voltam az AAU-nak is. (Németországi Általános Munkásszövetség) az én részemről nagyon ajánlatosnak tartanám, hogy az IWW lapjainak hasábjain felelevenítsük az abbahagyott vitát a nemzetközi kapcsolatokat illetőleg abból a célból, hogy Európa különböző forradalmi szervezetei és az IWW között mihamarább olyan megértés jöjjön létre, melynek eredményeképp az IWW harci frontja a nemzetközi téren jobban kiszélesedhetne. Már szervezetünk neve is azt igazolja, hogy az IWW nemzetközi munkásszervezet. Programmja pedig nem más, mint a világ pro- letáriátusának olyként való tömörítése, hogy a nemzetközi burzsoáziát legyűrni legyen képes. Történetében számos feljegyzett eseménynyel van igazolva, hogy mindig arra törekedett, hogy megteremtse a nemzetközi munkásmozgalom frontját a nemzetközi kapitalizmuséval szemben és lefolytatott vitái, más országok munkáscsoportjaival kellőképpen igazolják, hogy őszintén kívánta egy valódi munkásinternacionálé megvalósítását és mindig azon fáradozott, hogy a világ munkásságának Egy Nagy Szervezetét megteremtse. Az IWW kifejezője a szervezett osztályharenak, a kapitalizmus és a magántulajdon rendszere ellen s mint ilyen ellensége a kapitalizmus védbástyájának és minden olyan intézménynek, mely a mai mai rendszernek falaz: ilyenek az Amsterdami Intearnacionálé és az American Federation of Labor. — Nemzetközi kapcsolatot nem teremthet az IWW a moszkvai Szakszervezeti Internacionáléval sem, mely a pártpolitikusok irányítása alatt azok érdekében fejti ki működését. Az IWW nem reformisztikus alakulata a társadalomnak, mint amilyenek a szakszervezetek, melyek a fejlődő kapitalizmus nyomában kullognak, hanem éppen azoknak ellentéte, az osztályharc szervezete. Minden törekvésében arra iparkodik, hogy a proletáriá- tust képessé tegye arra, hogy gazdasági hatalmával kicsavarja az irányítást a kapitalizmusé kezéből, mert tudja, hogy rohamosan közeleg az idő, amikor az önmagával ellentétbe kerülő kapitalizmus a folyton fejlődő és tökéletesedő iparizálódás közepette a kontrolt megtartani nem lesz képes. Magától értetődő, hogy úgy összetételében, mint célkitűzéseiben, más az IWW magára vállalt történelmi hivatása, mint a szak- szervezeteknek. Éppen ezért, szerves kapcsolatot nem is teremthet az IWW csak olyan szervezetekkel, melyeknek összetétele, szerkezete és célja az övével azonos; illetve olyan szervezetekkel, amelyek elismerik az IWW elvének, szerkezetének és céljának helyességét, forradalmiságát és meglátják, hogy a jelen kor legtökéletesebb szervezete. Tehát gondolni sem lehet az idejét múlta anar- chistikus és szindikalisztikus szervezetekkel való egyesülése, amit az IWW sajtójában 1928-ban a Wagner és Souehy között lefolytatott vita olyan helyesen beigazolt. Csak a németországi Ipari Szervezet DIV és a németországi Általános Munkásszövetség AAU és az IWW GÉB elnöke között lefolytatott levelezések kecsegtettek bennünket olyan Ígéretekkel, melyektől egy puszta vitánál többet remélhettünk, melyek tovább mentek annak megvitatásánál, — hogy milyen formája és célja is legyen a proletáriátus szervezetének. Mivel azonban az IWW számos európai szervezettel folytatott szimultán levelézéseket ebben az időben, praktikus eredményekre nem vezethettek a tárgyalások. Az IWW országos kongresszusa toleráns és várakozó álláspontot fogadott el az európai szervezetekkel szemben az akkori GÉB elnök következő ajánlata alapján: “Éppen azért én nem ajánlom ennek a konvenciónak, hogy lépéseket tegyen szorosabb kapcsolatok megteremtésére Európa különböző munkásszervezeteivel, hanem inkább azt, hogy maradjunk barátságos viszonyban mindazokkal a forradalmi gazdasági szervezetekkel, melyek mentesítve vannak a politikai dominálástól. Ha most bármelyiket elismernénk, az azt jelentené, hogy hadat üzentünk a többieknek.” Ma már nem állanak fenn azok a körülmények, melyek Wagner ezen állásfoglalását előidézték. — Azóta a zavarok elsimultak. Az IWW-nak immár nem kell választania Németország különböző csoportjai között; ma már csak egy ilyen számításba jöhető szervezet van és legrosszabb esetben csak azoknak haragját vonná magára egy elismerés esetén, akik egy amúgy is jelentéktelen szervezetnek csak foszlányaiként maradtak meg. Egyesülés vagy csatlakozás. De miért is beszéljünk az IWW és más európai munkásszervezetek egyesüléséről? Hiszen maga az IWW tiszta nemzetközi munkásszervezet és fel fogja építeni világ méretekben az ipari szervezeteket, melyek szerves részeit fogják képezni az IWW-nak. Miért kellene például az IWW és az AAU egyesüléséről beszélni? Miért nem arról inkább, hogy az AAU adja fel működését mint független szervezet és váljék hivatalosan az IWW németországi adminisztrációjává. Amilyen logikusnak látszik ezen beállítás, éppen olyan logikátlan a gyakorlatban. Az IWW egyik sarkalatos argument je a Moszkvai Internacioná- léval szemben abban domborodik ki, hogy az utóbbi, szinte idiótiku- san reáerőszakolni akarta az orosz taktikákat és módszereket a többi országokra. A téziseket Moszkvában gyártották exportálás céljából s amig azok Moszkvában az oroszországi viszonyoknak megfelelhettek, addig teljesen hasznavehetetlenek, károsaknak, ellen- forradalminak bizonyultak a német, angol és az amerikai proletá- riátusnak. A belülről fúrás fiaskója. Az orosz szakszervezetek nem számítottak sem forradalmi, sem ellenforradalmi szempontból. Számottevő intézményekké csak a cári uralom megdöntése után nőtték ki magukat. A bolsevikiek köny- nyü szerrel szerezték me g fölöttük a kontrolt, hiszen ők alakították. Hanem e könnyűnek látszó metódus átpalántálása a többi európai országokra, hogy igy hódítsák meg a szakszervezeteket (belülről fúrással) olyan taktikának követelése volt, melynek végrehajtása lehetetlennek bizonyult s ezt nem mi mondjuk, hanem a lezajlott események bizonyították be helyettünk. A szakszervezetek meghódítása fiaskóval végződött: a szakszervezetek, minden belülről fúrás és a beléjük helyezett sejtek ellenére, ma reakciósabbak, mint valaha is voltak. Egy ideig, mégis az volt a német kommunisták legvasko- sabb érvük az AAU-val szemben, hogy a szakszervezeteket ki kell fúrni, mert mellettük lehetetlen más szervezetek építése. De Amerikában fel kellett adniok ezt az álláspontot. Mert van Amerikában egy szervezet, mely történelmi múlttal rendelkezik, az IWW: és van (helyesebben csak volt) egy szervezet az American Federation of Labor, mely úgyszólván semmi közösségben nincsen a munkásosztály érdekével. De az amerikai Kommunista Párt az AFOL mellett tört lándzsát. És miután az AFOL kapitalista mancsokat nyaldosó lakájai a kommunisták nadrággal függönyözött testrészük közepébe jól illesztett rúgásokkal ki- röpitették őket, a Kommunista Párt, szervezet (illetve csak próbált) nem osztályharcra képes mozgalmat, hanem szakszervezeteket. ” így vált a kommunista politikusoknál a szakszervezkedés princípiummá az osztályharc helyett. Egy ország nem az egész világ. Oroszország nem az egész világ, de — és ezt azért hangoztatom — Amerika sem az. A kommunista társadalomban minden kétséget kizárva, olyan alapon kell follyon a termelés, ahogyan az IWW állítja, az IWW szervezeti formája kell legyen az alapja, mint azt elvi nyilatkozatában kinyilatkoztatja: “Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom alapját építjük a régi társadalom keretein belül.” Mindamellett, a uj társadalom nem fog magától megszületni az evolúció eredményeképp. Sőt még egy vak militarista sakkhuzás által sem, hanem csak akkor, ha a munkásosztály keresztül gázolt a Golgothán. Vereséget vereség fog követni. Tudást, tapasztalatot egymásra fog halmozni, kísérletezéseken és harcokon keresztül jut el az időig, mikor végső elszántsággal megvalósítani fogja történelmi hivatását, ha a pillanat elérkezik, mint Marx mondja: “Hic Rhodus, hic salta”. (Itt van a rózsák szigete, most táncoljatok.”) (Jövő héten folytatjuk) JUNIUS 15 ÉN, VASÁRNAP ÉS KÖRNYÉKÉNEK munkásai által rendezendő JUNI US 15~EN, VASÁRNAP NAGY 25 - ÉVES JUBILEUMI ÜNNEPÉLYE az IWW-nak, melyen minden Bérmunkás olvasó már csak azért is fontos, hogy megjelenjen, m ért a tiszta jövedelem, a Bérmunkás javára lesz fordítva. Az Ipari Unionizmus hívei, a Kalló Farmon fognak találkozni. ÚTIRÁNY: Clevelandból A Bedford villamos veendő a 28 és feles megállóig, ahol már jelezve lesz az ut. Autóval jövők vegyék a Lee vagy Sender roadot a Northfield roadig. Onnan balra csak pár perc a Kalló Farm.
