Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-16 / 569. szám
Január 16, 1930 BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. A TŐKE SZERVEZKEDÉSE PIACOK HÓDÍTÁSÁT S NAGYOBB KIFOSZTÁST JELENT A munkásság is szervezkedéssel küzdhet ellene A szabad kartellek, aszerint, hogy milyen célt tűztek maguk elé, nagyon lényegesen korlátozhatják már az egyes üzemek termelési önállóságát, jóllehet a piac uralására alakult kartellek még nagyon laza szervezetei csupán az önállóságukat megtartott vállalkozóknak. Sokkal erősebben korlátozzák a vállalkozó önállóságát az úgynevezett fúziók, amelyek egységes fővezetés alatt üzemközösséggé foglalják össze a hasonnemü vagy egymást kiegé-. szitő üzemeket. Ezek a törekvések eddig legélesebben a trösztben öltöttek testet. Ezeknél már a dolgok odáig fejlődtek, hogy a vállalkozónak már egyáltalán semmi köze sincs a termelési folyamathoz, ő már csak résztulajdonos és osztalékelfogadóvá vált. Az efajta, egyesülések kétségkívül előmozdítják a tőke felhalmozódásának Marx által leirt folyamatát, akinek idejében a részvénytársaság volt a legmagasabb üzemforma. És ha ezek az egyesülések gyöngítik a szabad versenyt, csak terjedelmüktől függ, hogy a válságok lefolyására is hatással legyenek. De nem gyöngíteni, hanem fokozni igyekeznek a trösztök a tömegnek mint fogyasztóknak és termelőknek a kizsákmányolását. De a tömeg sem ugyanaz, mint volt Marx idejében. A gazdasági mozgalom nemcsak a munkások vékony felső rétegét öleli fel, az egykori szakmunkást, hanem a munkásság nagy részét. Ezáltal a munkásság ellenálló ereje hatalmasan meggyarapodott és nemcsak tartani tudják már osztályuk életszínvonalát, haneín emelni is. A munkásság ma már egészen más kulturnivón áll, mint ötven évvel eezelőtt. A munkásosztály nemzetgazdaságtanának győzelmét a burzsoázia nemzetgazdaságtana felett — ahogy Marx nevezte az angol tízórás munkanaptörvényt, — még sok más hasonló győzelem követte. A gazdasági mozgalom ereje nem egy eredményt érlelt meg a szociálpolitika területén, amelyek a vállalkozók önkény- uralmát az üzemben korlátozzák. A munkásmozgalom közvetlen és közvetett befolyása lassanként az államot uj utakra kényszeri- tette. Azonban az állam a kapitalizmus érdekeinekvédelmére szolgáló szervezet, de mégsem ugyanaz már, mint volt századokkal ezelőtt. Bármily habozva is tette meg az első lépéseket és bármely fáradságos is őt előre hajtani a megkezdett utón, ha gyakorta reakciós indokokból cselekedett is, egészen még sem vonhatta ki magát a gyöngék védelmezésé- ből. Mindezeket a körülményeket méltányolni kell, ha vizsgálat tárgyává akarjuk tenni, változott-e valami azon feltételeken, amelyeknek — Marx szerint — a tőkés rendszernek az összeomláshoz és a proletáriátusnak a győzelméhez kell vezetniük, amely azután megvalósítja a szocialista társadalmat. Ezeket a körülményeket figyelmen kívül hagyni nem volna marxista gondolkodási mód. Marx a maga következtetéseit mindig a rendelkezésére álló tényekből vonta le, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Esze ágába se jutott volna egy bizonyos, meghatározott következtetés kedvéért — például a várva-várt forradalom kedvéért — uj tények mellett vakon elhaladni. Ezt ő annál kevésbbé tette volna meg, mert a munkások növekvő befolyása és helyzetük javulása nem maradt hatás nélkül gondolkozásukra sem. A munkások nem hajlandók többé mindent egy kártyára föltenni, mint azelőtt, amikor valóban nem volt más kiút láncaikból. Olyan körülmény ez, amely nem változtat ugyan akaratukon, hogy megteremsék az uj szocialista társadalmat, de arra inti őket, hogy csak biztos utakon járjanak . 1 De vájjon ennek a változásnak olyannak kell-e lennie, amely úgyszólván máról-holnapra megy végbe, amint azt a munkásokkal gyakran elhitetik? Jogosult a kérdés, hogy egyáltalában lehetséges-e az ilyen változás. A tőkés társadalom fejlődésében az ilyen események nagy szerepet játszottak, különösen Franciaországban. — Ezeket az emlékeket a munkásosztály szeretettel ápolja, nem úgy a polgárság, holott az ő számára tették szabaddá az utat. Azonkívül igen gyakran egészen kritikátlanul figyelmen kívül hagyják, hogy a proletárság teljesen más helyzet előtt áll, mint annakidején a polgárság. A polgárság akarta is és kellett is neki a termelést korlátozó bilincseket széttörni. Az árukészitők akkor fennállott szervezetét és az állam gyámkodását meg kellet szüntetnie, hogy a szabad verseny alapján mindenki tetszése szerint cse- lekedhessék. Ezt meg lehet valósítani máról-holnapra. De a proletárság egészen mást akar. Tár- sadalmositani akarja a munkát, azaz meg akarja szervezni. A polgárságnak csak rombolni kellett, hogy szabad kezet kapjon. A pro- letárságnak hatalmas szervezeteket kell kiépítenie, hogy az uj társadalomban mindenkinek biztosítsa létét. Az az álom, hogy ez gyors és hirtelen átalakulás müve lehet, szép álom ugyan, de csak álom és semmi egyébb. Marx és Engels nem is álmodoztak ilyesmiről. Ok azt gondolták, hogy egy erőszakos forradalom meghozza ugyan a proletárság diktatúráját, azonban nem teremti meg a szükséges szervezeteket. Ok sem ugrottak fejjel a szocialista társadalomba, hanem átmeneti időt is számításba vettek. De nem vagyunk-e már benn ebben az átmeneti időben, ha ez nem is olyan, mint amilyennek azt képzelték. Még egyszer hangsúlyozni kell: a tőkés elv a szabad verseny. Semmi szervezkedés, semmi állami beavatkozás; ezzel az alapelvvel a tőkések maguk is szakítottak, amennyiben — amint már vázoltuk — egyesüléseket teremtenek, amelyek akár a termelésben, akár az áruk értékesité- nél a vállalkozó önállóságát korlátozzák vagy egészen megszüntetik. Ok nem akaimak ezzel szocializálni, nem is teszik, de mégis olyan munkát végeznek, amely különben a proletárságra hárult volna és amely bennünket hatalmas lépéssel közelebb visz a szocializmushoz. Az állam maga is egyre növekvő arányokban vállalkozóvá lesz. Ehhez járul még az állam beavatkozása egész sereg szociálpolitikai kérdésbe és emellett még alig vagyunk túl a szerény kezdeteken. Azonban a kezdet gyakran nehezebb, mint a tovább építés. Mindenesetre sza- kitottak azzal az elvvel, hogy a társadalomnak semmi köze hozzá, milyenek az állapotok az üzemekben és hogy a proletárnak csupán az a joga, hogy minden körülmények között dolgozzék vagy éhen pusztuljon. A munkásság dolga volt és továbbra is az marad, -— hogy helyzetén javítson. Erre hatásos fegyverük is van, amelyet egyre jobban tudnak is használni: az általános sztrájk. Hogy milyen értékes ez a fegyver és hogy mennyire átalakította a proletártaktikát, azt semmi jobban nem bizonyítja, mint korunk eseményei. Engels abban az előszóban, amelyet Marxnak: ‘ ‘ Osztályharcpk Franciaországban 1848-tól 1850-ig” cimü munkájához irt, korábbi felfogását alaposan módosította. Nyíltan beismerte, — hogy a történelem nem igazolta őt és Marxot, amikor 1850-ben proletárforradalomra számítottak. ‘‘A történelem még tovább ment: nemcsak hogy megdöntötte akkori tévedésünket, hanem fenekestül fölforgatta azokat a feltételeket is, amelyek között a proletárság harca folyik. Az 1848-as harcmodor ma már minden tekintetben elavult . . . Engels, mely leírja a korábbi forradalmakat, amelyek mint a kisebbségek forradalmai, mindig csak uj osztályuralma? ültettek a régi helyére, majd kifejti, hogy 1848-ban a gazdasági fejlődés ko- (Folytatás a 6-ik oldalról) Karcolja: L. F. A washingtoni Bureau of Standard jelenti, hogy nagyon szükséges a hetenkinti napfürdő. Mi a jelentést tudomásul vesszük, sőt még kibőyitjük azzal, hogy néhány millió munkanélküli haladéktalanul hajlandó megkezdeni a napfürdőzést, csak értesítésre várnak, hogy mikor indulhatnak a floridai üdülőhelyekre. — Vagy ezért is “ rendf elf orgatók ” vagyunk, ha a kapitalista statisztikusok ajánlatát követni akarjuk. Cook Countyban a mult évben minden 55 percben egy elválást folyósítottak, külön e célra berendezett bíróságokon. — Mégis csak igaza van Hoovernek, van prosperitás, van munka elég. — Azok a szegény bírák különórát dolgoznak a házasság “szent törvényének” szétvágásánál. Egy pennsylvaniai kis városban 1400 dollárt kifújt a szél az egyik városi politikus zsebéből. Nem tudjuk, hogy nem-e a pitts- burghi Egyetem AMOSZ termében vizsgázott-e le a szél, csakis a fajvédő brigantiktól sajátíthatott el a pénz után szaglászó kitűnő képességet. A francia farmerek rendszeresen hizlalják kihasznált lovaikat. Állandó piacra találnak a világháború emlékeiből megmaradt lómészárszéken. Az amerikai farmerokat még ettől a jövedelmi forrástól is megfosztotta az ipari fejlődés, mert sem a kihasznált Ford traktor, sem pedig a döcögő “lizzi” nem kerülhet mészárszékre. Ellenben azoknak szemétdombra helyezése sok esetben a farmer megélhetésének utolsó reményét mészárolja le. Elindultak a békeapostolok a londoni konferenciára. Hivatalosan csak öten vannak kinevezve és mégis összesen 157-en mentek át Amerikát képviselni.* Talán már mindjárt ott helyben szükséges lesz egy kis hadsereeg a kapitalista békét helyben hagyni! A napilapnak nevezett kizárási közlönyben, arról is írnak, hogy Tllionis Livingston bányaterületén felrobbant egy bomba, mely után a bányászok tömegei csal- lakoztak a NEMZETI BÁNYÁSZ UNIO-hoz. Akik a durranás után sem szédültek meg annyira, hogy a NEMZETI köntöst maguk r vegyék, azok sztrájktörők. Na. igen, mivel sztrájk nincs, hát csakis sztrájktörésről lehet szó a pártvezéri banditák pénzgyűjtő sénél.
