Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-05-15 / 586. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. VOL. XVTII. ÉVFOLYAM N E W Y 0 R K, N. Y. M AY 1 5. 1 9 3 0. NUMBER 5 8 6 S Z Á M. KEGYETLEN TERROR ÉS ELNYOMATÁS WEST VIRGINIÁBAN XAil ElfojtottákTÍolumbusi rablázadást ÖTVEN FOGLYOT HELYEZTEK ÁT AZ ŐRÜLTEK HÁZÁBA Féltik a bányászokat a szervezkedéstől A TÁRSULAT FEGYVERES BÉRENCEI ÉJJEL-NAPPAL ŐRZIK A TELEPET SZTANA GYÖRGY RIPORTJA Amerre megfordulok a bányászok között, mindenütt nagy lelke­sedéssel fogadják az IWW.-t. Star City-ben sikeres gyűlést tartottunk az ottani bányász munkástársak közreműködésével. A bányászok vál­lalkoztak arra, bogy épiteni fogják az IWW szervezetet és megkezdik a szélesebb körű propagandát mindenütt, ahová kezük elér. Persze nem lehet azt mondani, hogy mindenütt ilyen fogadtatás­ban részesülök, mert vannak West Virginiában olyan bányatelepek, melyeken valóságos rabszolgaság uralkodik. Az ipari városok munkás­sága előtt ismeretlen forma az a kegyetlen terror, melyhez megszok­tatni akarják a bányászokat, melybe a tarthatatlan helyzetük miatt sokan, ha nem is véglegesen, de ideig-óráig beletörődnek. <3>-----------------------------------------­Ilyen és ehhez hasonló állapoto­kat találtam Fairmon Ion és kör­nyékén. Vannak bányatelepek, a hová idegen ember be sem teheti a lábát. Ilyenek a Rockefeller bá­nyatelepek, a Consolidated Coal Co és a Betlehem Coal Corpora­tion, a nagy acéltröszt által birt bányatelepek. Plakátokon adják itt tudomásá­ra az idegennek, hogy a “Telepre belépni tilos”. Nyiltan hirdetik, hogy idegenekkel nem szabad a bá­nyászoknak szóba állani, mert akit ilyesmin rajta csipnek, azt azon­nal elboesájtják és kiűzik a telep­ről. Ne gondolja senki sem azt, hogy ez puszta ijesztés. Mert ahol kifüg­gesztve vannak az ilyen plakátok, ott gondoskodott arról is a társu­lat, hogy a legszigorúbban érvényt szerezzen neki. Kis bányatelepek tömve vannak fegyveres őrökkel, fekete kozákokkal, kik a Yellow Dog* rendszernek érvényt szerez­nek. Husz-harminc fegyveres őr cirkál a falvakban és a vidékeken, hogy idegent szimatoljon. Az ilyen embert nyomon követik, hogy vele együtt felfedezzék a bányászt, ki vele szóba állt. Ilyenkor azután az idegent azonnal, aki vele szóba ál­lott, tiz napon belül menesztik a telepről. Ennek a drákói szigornak és ke­gyetlenségnek hátterében találjuk meg azt a tarthatatlan helyzetet, melyben a bányászok vannak. Bér­levágások és éhbérek az egész vo­nalon. Mozdulni nem tudnak, mert mindenükből ki vannak fosztva, teljesen el vannak szegényedve. — Egymással nem beszélhetnek, mert a fegyveres őrök tiltanak minden összejövetelt. Idegent nem enged­nek be, mert attól félnek, hogy a hamu alatti szikra kirobban és szervezkedni fognak a bányászok. Már csak azért is érdemes lett volna eljönni erre a környékre, hogy a külvilágnak beszámolhas­sunk arról, ami itt végbemegy. De a külső látszat csal ám sokszor. Nem annyira fekete a helyzet, nem is reménytelen, ha valakinek sike­rül becsúszni, kikerülni a rabszol­gaőröket. Az megtudhatja, hogy a bányászoknak minden reménye a szervezkedésben van, hogy a leg­nagyobb elnyomatás és félemlités dacára is cselekvésre készen áll­nak, csak alkalomra várnak. Van­nak itt is hívei az IWW-nak, kik félelmet megvető bátorsággal dol­goznak, agitálnak a szervezetért. Az United Mine Workers szer­vezetnek még a nyoma is eltűnt erre. Más szervezetet pedig nem is akarnak a bányászok, mint az IWW-t. Megelégelték a kísérlete­zéseket és kevés van közöttük olyan, ki nem hallott volna vala­mit az IWW-ról. Az értelmesebb elemek minden alkalmat megra­gadnak a többiek felvilágosításá­ra. Sokan kérdik, meddig tarthat ez az állapot. Mások azt hiszik, hogy valami megváltóra van szükség, én pedig azt mondom és egyet ér­tenek velem a harcos bányászok, hogy csakis akkor változtathatnak helyzetükön, ha kezükbe veszik sa­ját sorsuk intézését, ha szervezked­Columbus, 0. (Az IWW sajtó tudósítójától.) —Amióta az álla­mi milicia kezébe vette a (rend) megteremtését, minden elcsönde- sedett Columbusban. Az állapotok lassan vissza helyezkedtek a nor­mális mederbe. Megrendítő volt a katasztrófa, a maga nemében páratlan. Nem is csoda, hogy a nagy tűz után fellá­zadtak a rabok. Különösen meg­érteni lehet akkor, ha tudomást szerzünk arról, hogy az állami börtönből több mint ötven rabot kellett áthelyezni az elmegyógy­intézetbe. A hosszú börtön, a sok kínzás, és a tűz elégségesnek bizo­nyult ahhoz, hogy ötven rabot az őrületbe kergessen. De nemcsak az őrültek házába kerültek a Columbusi rabokból. Tele van velük a kórház és a váro­si temető is. A tüzkatasztrófa után fellázadt rabokkal nem sokat te­ketóriáztak. Lőtték őket halomra, elölről, hátulról, ahogyan jött. Ilyen körülmények között azután szent lett a béke, megszületett a csendes, nyugalmas, REGI álla­pot. Statisztikát nem bocsájtottak arról, hogy a tüzkatasztrófa Recseg-ropog a Lewis-gépezet alatt a talaj. A munkásárulásba megkeményedett szőrösszívű had­nagyai a United Mine Workers végvonaglásban szenvedő bá- nyászszervezetnek, most azon saj­nálkoznak, hogy Canada néhány ezer bányászát is elveszíti a Uni­ted Mine Workers of Amerika. Erről kapunk jelentést mi is legújabban Canadából. A canadai szakszervezeti vezérek ugyan megpróbáltak loyalisak lenni a Lewis-gépezethez. Fékezni igye­keztek az elégedetlen tagságot és dajkamesékkel ringatták őket, — hogy még minden rendbe jöhet. nek az Egy Nagy Szervezetbe, az IWW-ban. Az IWW harci készsé­gével, harci szellemével és félelmet nem ismerő bátorságával szabadít­hatják meg magukat a rabszolga­ságból, mert ami W. Virginiában van, azt másnak nevezni nem le­het. után hány áldozata lett, a javítás munkájának. A lapok is elhallgat­tak vele. Nagyon mindegy, hogy miért. Akár önmaguktól, akár pa­rancsszóra történt. Tény az, hogy minden csendes. Columbus börtön parancsnoka azzal dicsekszik, hogy az ő börtö­ne a legolcsóbbak egyike az Egye­sült Államokban. Itt egy rabnak napi ellátása csak 188 centbe ke­rül. Hogy miért ilyen olcsó, azt nem kutatják a hivatalos közegek. De aki ismeri a helyzetet, az tud­ja, tudják a kereskedők is, kiknek kevés bajuk van a hulladékhor­dókkal. A rothadásnak indult táp­szerek lerakodó helye a Colum­busi börtön hosszú évek óta. Az igy vásárolt élelmiszerek olcsók. Haszon a kereskedőnek és haszon a vásárlónak. A rabokkal meg sen­ki sem törődik. Javítja őket a ka­pitalista társadalom. Kit az őrül­tek házába, kit a temetőbe, kit a kórházba juttat. A megjavitotta- kat pedig, mint munkaképtelen, gyomorbajosokat, megjavítva ta­szítja vissza a fertőbe, további bűnözésbe. De a pusztulás és szakadás sze­le átcsapott Canadába. Az ottani bányászok nem tudnak többet tenni a bürokrata gépezettel szemben, mint az amerikaiak tet­tek. És a jobbik eszüket vették elő és megtagadták a tagsági di­jak fizetését Lewiséknak és ca­nadai csatlósainak. Ez észre téritette a canadai ve­zéreket, de kissé későn. A fellá­zadt tagság fölött elvesztették a kontrolt. Ez igy van rendjén, — mert a reakciós szervezet helyébe egészséges szervezkdési folyamat lép, melynek a Lewis-gépezet ed­dig útját állta. Május az év legszebb hónapja. Jöjjetek ki a szabadba. Nézzétek hogy ujhódik meg az élet, hogy hajtanak a fák lombokat és mint szöknek virágba a bimbók. Hall­gassátok a madárdalt és a cigány­zenét. Gyertek el az Edenwaldba, a Bérmunkás javára rendezendő első nagy kirándulásra. Canada bányászai kiválnak a U. M. W. of A.-ból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom