Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-15 / 586. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 15. A KUTATÓ EMBER ÉS FELFEDEZÉSEI A szállítási eszközök nagyszerű fejlődése Irta: CONVINGTON HALL. Ezen cikk testvérlapunk május 1-ei számában jelent meg. Az Industrial Solidarity rendkívül gazdag májusi számának egyik legértékesebb közleménye volt s bár mint alkalmi cikk íródott, értékéből mitsem veszített és bátran bocsájtjuk olvasóink rendelkezésére magyar fordításban. Szerk. A szállítás és a civilizáció terminológiája egy és ugyanazt fejezi ki, egymástól csaknem meg- külömbözhetetlen. A civilizáció alatt az egész társadalmi rendszert értjük, melyet a hatalmas emberi erő emelt óriási kolosszussá, kifejezője az erő: legyen az mérhetetlen súlyban avagy a teherszállítás gyorsaságában. Az erők kombinálása tette az amerikai vasutakat a legtökéle tesebbekké, a legjobbakká az egész világon. Minden kétséget kizárva, a modern vasait és gőzhajózás a zseniális emberi elme legnagyszerűbb alkotása és egyben bizonyítéka annak, hogy az ember méltóan tölti be nagyszerű társadalmi hivatását, hogy “Urává váilk a földnek és annak minden kincsének.” A kezdet kezdetén, mikor az ember kezébe ragadta a kormánypálcát, bizony másként festett a társadalom, másként nézett ki minden, mint most. Akkor a szállításnak a legelemibb formája volt csak ismeretes. A kezdet kezdetén az ember, az ő nagy terhét csak nagyon lassan, nagy erőfeszítéssel, nagy fájdalommal cipelte roskadozó vállain. De ugyan ilyen lassan fejlődött és haladt a civilizáció, a haladás csöppel sem volt könnyebb, észlelhetőbb, mint amilyent a szállítás fejezett ki: súlyban az emberi izom, gyorsaságban az emberi lábak haladása vonta meg a szemmellátható határvonalait az emberi társadalomnak. Ilyen nehézkes mozgás közepette haladt az ember évezredeken, évmilliókon át az ő göröngyös utain. Minden valószínűség szerint emiatt keletkezett az első civilizáció a folyók partján, mert a vizek szolgálják a természetadta országutakat. Ott volt a folyamok és folyók mellett, ahol leggyorsabban rájött az ember annak titkára, hogy hogyan lehetne a természetes erőt felszerszámozni abból a célból, hogy a saját vállain cipelt terheket a mechanikai rabszolga hátára rakja át. Nem tartott neki sokáig, a fatörzset tutajjá, a tutajt csolnakká formálni át: hogy későbben az evezőlapátokat vitorlákkal cserélje ki. Óriási haladás volt ez. Mert a vitorla feltalálásával a szelet szerszámozta fel az ember, a szélnek lett a parancsoló ja és ezzel olyan területekre hatolt, melyeket azelőtt nem mondhatott magáénak. A vitorlával meghódította a folyamokat, de ura lett a tengerek vizének is az idők folyamán. Igen. Az Eufrat, a Nílus, a Yangtze, a Tiber, a Szajna, a Themze, a Rajna, a Duna, a Volga, a Hudson, Mississippi, Congo, az Amazon, az Orino- ca és a La Plata partjain emelkedtek és emelkednek ma is a Köztársaságok, az Imperiumok és végül az emberiség világbirodalmaOtt a folyók partján kezdődött és indult el mérhetetlen útjára az emberi civilizáció. Ott kezdődött először a mechanikai szállítás, ott mentették fel a korlátoktól, melyhez az emberi izomerő kötötte. A folyók partján kezdődött civilizációnk s ott is ért volna véget, ha az ember megelégedett lett volna, ha beérte volna annyival, ameny- nyit a vizek és szelek meghódítása neki juttatott. De nem érte be. Túl a folyamok partján terültek el a földek, erdők és rónaságok. Természeténél fógva az ember földi állat. — A földből szerzi legnagyobb hányadát szükségleteinek, vagyonának. Onnan teremti elő élelmét, ruház- , kodását, ott üti fel lakóhelyét. — ' Ezért tehát behatol a földre, rátelepednie kell, be kell hatolni annak belsejébe, vagy lemond a további haladásról, megáll, tehetetlenül nézni, hogy álmai szétfo- szoljanak. De az ember nem pihent. Sohasem pihen. Hosszú,, veszedelmes és tikkasztó utján, hegyen, völgyön, rengetegen és pusztaságokon keresztül törtetve haladnia kell, fejleszteni kell társadalmát. Vagy megyen el0ret szembeszállva minden veszéllyel és halad, vagy visszahúzódik, megáll és visszaesik. De az ember haladni akart, hajtotta a létért való ösztön. Bérceken, völgyeken keresztül, cipelte hátán a terhet, mígnem belefáradt és kutatni kezdett erősebb gerinc után, hogy hátát a teher viselése alól felszabadítsa. És újból, mint rendesen, megtalálta, amit keresett. Megszelídítette a szarvasmarhát, a lovat, a szamarat, az elefántot, a lámát, a tevét és minden idők legcsodálatosabb találmányát az öszvért. Ezen állatok hátára pakolta terhét és vállait megszabadítva, kiegyenesedett, előre nézett s az ember önmagára talált, ura lett víznek és szárazföldnek egyaránt. Most mór könnyebben mozgott, haladt 'előre, gyorsabb tempót vett nemcsak a vizek hátán, hanem hegyeken túl, a gazdag rónaságok felé. Övé lett a föld, ahová elért, ott megtelepedhetett, ura volt mindennek, úgy kormányzott, ahogy akart, úgy épített, ahogy neki jólesett. Szaporodtak, terebélyesedtek a törzsek_ mind nagyobbá, hatalmasabbakká váltak és nőttek a királyságok olyan méretekben, amilyen méretekben tökéletesedtek a szállítás eszközei. Múltak az idők: a nyomok helyén mesgyék, azoknak helyén utak keletkeztek, az utak helyén országutak. A pusztákból tanyák, a tanyákból falvak, a falvakból községek, azokból városok és a városokból hatalmas metropolisok. A szállítási módszerek és eszközök mind jobban tökéletesedtek. Babilontól Carthagóig, Thyretől Londonig, Ninevetől Rómáig, Nankingtól Parisig, Samarkandtól Calcuttáig: hajók, hajórajok s flották, kocsik, karavánok végtelen raja vágta, szelte az utakat keresztül és bonyolította oda-vissza a kereskedelmet, amint a folyton és nagyobb méretekben fejlődő társadalom követelte. Múltak az évezredek^ az évszázadok, amint javult, tökéletesedett a szállítás, úgy fejlődött az emberek alkotta világ. De amint szaporodtak a törzsek, amint népesedett a föld és mind közelebb jutott egymáshoz az ember, úgy nőttek igényei, vágyai, szaporodtak hiányai. Már-már úgy látszott hogy a fejlődésben holtpontra jutott a világ, melyet oly nehezen, nagy fáradsággal épített, szűkülni kezdett, mintha összeomlás fenyegette volna. Az ember még egyszer kényszerítve é rezte magát, hogy tökéletesebb formákat eszeljen ki a szállításra, a teherhordásra : az élelmiszerek, ruházkodási kellékek, a tüzelőanyagod építkezési anyagok, könyvek és a munkaerő szállításához tökéletesebb eszközök, a haszná latban levők fogyatékossága hátráltatta a fejlődést. Reményeinek, vágyainak megvalósítása elé uj akadályok tornyosultak. Az Ember problémája most már az lett, hogy hogyan tudna megszabadulni a régi formáktól, ho gyan tudná a szálitás terheit az igavonó állatok hátáról erősebb tökéletesebb, gyorsabb alkotó sokra áthelyezni. Ekkor a prob léma már nehezebbnek mutatko zott, mint valaha. Szinte megold hatatlannak látszott. De sokszor mondhatta a nagy többség a ki sebbségnek, hogy: “LTgyan mi nek a fejtörés? Lehetetlenségen spekuláltok. Megfejthetetlen, az amin ti töritek a fejeteket. Rabszolgák, lovak, ökrök, tevék és öszvérek, nagyon is megfelelnek. Még jobbat akartok, mint a vitorlák? Ki akar ennél tökéletesebb szállítási eszközöket? — Ugyan hagyjátok!” De bezzeg a kevesek nem hallgattak a többségre, mert úgy szüleiének ők, hogy semmit sem tartottak lehetetlennek, álmodozásaikban túlszárnyalták az átlagos emberi fantáziát. És a kevesek csak kutattak tovább. Kutattak, kerestek, mígnem egy napon megtalálták, amit keresgéltek. Ez a lelet egy igazi gép volt- Stepliensonnak hívták, aki megtalálta. Lokomotivnak nevezték el, mert önmagától mozgott. Gőz hajtotta, vas sínpárokon. — Persze, hogy nagyon kezdetleges volt az első példány. Csak kevesen hitték, hogy a “tákolmány’' életképes. Éppen ezért egy szép napon próbát rendeztek a “ Rocket ”-nek, igy keresztelte Stephenson az első mozdonyt — és a bemutatáshoz összesereglett a nép, köztük az angol parlament tagjai is: mind hitetlen voltt bí- zalmatlankodott és csak azért mentek el, hogy egymáshoz fordulva, elégedetten mondhassák: “Nem megmondtam, hogy nem fog menni.” És mégis, hogy-hogy nem, mikor a “tákolmány” megindult és óránként tizenöt mértföldes “félelmetes sebességgel elrobogott a sínpárokon” messze maga megett hagyva a lovasokat, kik elkísérni akarták a szűz utón, a bámulok hatalmas tömege lélek- zet elállva nézett utánna. Nézhettek is. Mert az embernek nem adatik meg mindennap az alkalom arra, hogy szemlélője lehessen egy uj kor születésének. S mert az uj mindig idegen, furcsa emóciókat vált ki az emberekből, mindent felforgat, gyanakvást, félelmet, méltatlankodást vált ki, az örömujjongók hangját eltemette a nagy tömeg zúgolódó moraja és a rémület sikolya. Az örömujjongók csoportja azokból került ki, kik egy kicsit előrelátók voltak, akik megérezni tud- tá, hogy egy uj kor, egy uj világ van születendőben, egy magasabb fokú civilizáció bontogatja szárnyait : mig a félelem azokat töltötte el, kiknek a letűnt korral veszíteni valójuk volt, kik lelki szemeik előtt látták a postakocsik, teherszállító lovak, istállók, teher- karavánok alkonyát és pusztulásukkal együtt nagy anyagi veszteségeiket. Bizony nagy nap volt. De mekkora! Amikor a “tákolmány”, a Rocket tova száguldott a sínpárokon, egy uj rendszer született és meghúzták a feudalizmus lélekharangját. Ipari korszak vette kezdetét és vele együtt csirába szökött a munkások szervezkedésének gondolata, az Ipari UnionizU j olvasók szerzésével épitsük a One Big Uniont
