Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-04-03 / 580. szám

2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 3. az, hogy Fosterék a subwayn mentek, illetve vonultak a new yorki City Hall-hoz és ugyanak­kor a tömeget gyalog akarták a rendőrkordonon keresztül marsol- tatni, de ez nem a vezérek gyáva­sága .... Őnekik az volt a céljuk, hogy “mindenáron, minden esz­közzel a városháza elé” és a sub­way választása taktika volt. (Azt nem mondta, hogy forradalmi.) A Munkás-Paraszt kormányról tett megállapitása Wienernek he­lyes. Igaza van abban, bogy Ame­rikában a mezőgazdaság iparizá- lódott és az iparban a termelés mikéntjének vázolása alapos, tö­kéletes. Azonban a következteté­sei rosszak. Rosszak azért, mert elfelejti, hogy Amerikában 7 mil­lió dirt farmer van, kiket szervez­ni kell és azok szervezése forra­dalmi feladata a pártnak. A gyarmati proletárokat is for­radalmi köteleségtől hajtva veszi a kommunista párt védelmébe, — mondja Bebrits. Bár Wienernek igaza van abban, hogy a kapita­lizmust imperialista törekvésében nem lehet meggátolni. Hogy az áruk elhelyezése több piacot kö­vetel, hogy a nyers anyag terüle­tek meghódítása olyan szükséglet a kapitalizmusnak, amitől elállani nem hajlandó. A párt tudja eze­ket. Tudja, hogy a Le a kezeket erről, meg arról, mind csak frázis, de kitűnő propaganda eszköz. Tu­datában van annak, hogy e téren minden lépésük csak frázis, de propaganda célnak megfelel. Hogy a párt roppant sok rene- gátot termelt, ez igaz. Hogy még többet fog még termelni, az előre­látható folyamat. De ettől az IWW sem mentes, ők is zártak ki renegátokat soraikból. Az IWW egyes helyeken inak­tiv. Az IWW teljesen inaktiv. Az IWW és a kommunista párt for- radalmiságát bírálva, ő bátran ál­lítja, hogyha: a tudatlan tömegre bizzuk a kommunista párt és az IWW forradalmiságáról voló dön tés, akkor ő nem fél a verdikttől. Itt már annyira megzavarodott Mr. Bebrits. hogy folyton o gyü- lésvezető felé tekintgetett, valószi nüleg abhan a reményben, hogy az tőle a szót megvonja és igy al­kalma lesz neki leülni, hogy az “Uj Előré”-ben öles betűvel ír­hassa meg a szólásszabadság je­gyében összehívott gyűlésen a Tőle való félelemben .a szót meg­vonták. Ez nem sikerült nekik, mert a gyiilésvezető a legteljesebb csendet tartotta fenn az egész idő alatt, mitsem törődve azzal, hogy válaszra már nem lesz idő. Bízott a megjelent munkások gondolkozó képességében és nem félt, hogy Bebrits makogása az IWW szónokok által elért si­kert lerontsa. Tudósitó. Szerkesztői megjegyzés: Múlt heti tudósításban terjedelmesen tényeknek megfelelően megírta a tudósitó munkástárs az ott lefolyt dolgokat és ahhoz kevés hozzáfűz­ni valóm van. Egyébként a másik előadó a házzal kapcsolatosan irt egy cik­ket e jelen számunk részére is, igy röviden azon részhez szólok hoz­zá, ami kézzelfoghatóan rávilágít a kommunista pártnak és szóno­kainak hipokratizmusára, mely­ből önmagától jön a válasz arra, hogy miért reakciós a kommunis­ta párt. Bár olvastam az Uj Előrében megjelent szánalmas és egyben Ízléstelen, undorító tudósítását Bebritsnek, ki a személyeskedés terére szeretné terelni a kérdés tudományos elintézése helyett a vitát, de éppen ezért maradok meg a tárgy mellett. Hiszen az ilyen Bebrits-féle úri embereket Socrates már több ezer évvel ez­előtt azzal a mondással intézte el, hogy: Megrugott egy szamár. Mit csináljak? Bepereljem a szama­rat? Beszéljünk tehát annak a hét millió farmernek “forradalmi” megszervezéséről, amit a kommu­nisták forradalmi feladatként ke­zelnek. Miután Bebrits elismerte azon tényt, hogy a mezőgazdaság ipari- zálódott Amerikában és a párt is elfogadta, hogy a mezőgazdasági munkások, mint tényleges bér, ipari munkások jönek számításba az Egyesült Államokban, magá­tól értetődő, hogy a dirtfarmerek- nek a mezőgazdasági munkások­kal együtt való szervezése, fából vaskarika. Vagy az egyiknek vagy a másiknak szervezése a fon­tos, de egyforma fontossággal a kettő nem bírhat. Nem bírhat an­nál az egyszerű oknál fogva, hogy a kis specerájosok, grocerisok, mészárosok sem tartozhatnak egy és ugyanazon szervezetbe, mely­ben munkásaik tömörülnek. Az amerikai dirtfarmerek is munkáltatók. Némelyek, igaz, csak a termés betakarítása idején alkalmaznak munkásokat, de, — mint aki ismerem alaposan, GYA­KORLATBÓL ezt a termelési ágat, állítom, hogy New Yorktól San Frnnciscoig és Settletől Key- westig úgy bérlő, mint a tulaj­donnal rendelkező farmerek — MUNKÁLTATÓK. A mezőgazdaság iparizálódási folyamatában, igaz, hogy irtó hadjárat folyik a kisfarmerek és a bérlők ellen. Ugyanez a folya­mat megyen végbe a kisiparosok ellen is a nagy gyárosok és trösz­tök, a szupertrösztök részéről. Ez történik a nagy departement sto- reok részéről, a kis üzletemberek­kel is. Már most: ha a kisiparosok megmentése és szervezése; ha a kis üzletemberek megmentése és szervezése: végbe mehet a Bebrits kommunista párt féle nyakate- kert elmélet alapján, ha lehet eze­ket és a munkásaikat egy és ugyanazon szervezetbe, mint egy­forma érdeküeket szervezni, ak­kor természetes, hogy lehet a far­mereket és mezőgazdasági munká­sokat is. És miután azt állítja Bebrits, hogy mindez lehetséges, és ezt állítja az American Federa­tion of Labor szakszervezet is, melyről MOST MÁR ők is (a kommunisták) megállapították, hogy a kapitalizmus védbástyái. Melyről mindenki tudja, hogy nem az osztályharcnak, hanem az osztályközi békének hívei, hogy a tőke és munka testvériségét is­merik el; Mi következehtik ezen megállapítások után. Az, hogy akik a dirtfarmereket mentik, reakciósok, az AFOL-al egy gyé­kényre kerülve, hipokratáskod- va, lerakodóhelyet teremtenek a pusztulásra Ítélt középosztálynak és mentési akciójukkal, az exter- minálásra Ítélt ellenforradalmi osztályokkal egyetemben a fejlő­dés kerekeit próbálják visszatar­tani, tehát reakciósok és ellenfor­radalmárok. Az a Bebrits, az a többi pártvezér és lapszerkesztő az a párt,melynek ilyen hipokrata programmja van. Az IWW megmarad régi állás­pontja mellett. Szervezi a mező- gazdasági ipar robotosait a hi- pokraták nyelvöltögetése dacára is. És végzi a forradalmi munkát. A másik és nem kevésbbé fon­tos védekezése Bebritsnek az volt, hogy a gyarmati proletárok melletti állásfoglalás szintén for­radalmi feladat. Nem szabad a pártot ezen a téren kifejtett mű­ködéséért reakciós, vagy ellenfor­radalmi bélyegzővel megpecsétel­ni. És a Bérmunkás szerkesztőjé­től egyáltalában nem várta volna azt el, hogy azt mondja, hogy “ezeket egye meg a fene ott, ahol vannak.” Az “Uj Előre” csak papír és mint érzéktelen anyag, nem tilta­kozhat olyan hazugság ellen, mint amilyeneket belenyomatnak a vezérek. A Bérmunkás szerkesztőjéé a gyarmati kérdésben kifejtette, hogy a gyarmatosítandó népek, nem proletárok, a gyarmatokon, Brazíliában és Libériában,a For- dok és Firestoneok, a vadonban élő törzseket hajtják bérrabszol­gaságba. Hogy az onnan jövő megbízható jelentések arról szá­molnak be, hogy a törzsfőnökök, napi egy cent munkabérért szál­lítják a természet embereit a gummitrösztnek. Ahol nincseneek proletárok, ott nem lehet a proletárokat megvé­delmezni. Ott nem lehet senkinek s igy a Bérmunkás szerkeesztőjé- nek arra az álláspontra helyez­kedni, hogy “ott egye meg őket a fene.” A Bérmunkás és az IWW nem hipolcratáskodik. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy mi megyen vég­be a gyarmatokon, tudjuk, amint­hogy a kommunista párt Trenton- ban mekegő lapszerkesztője is be­ismerte, hogy az imperializmust a gyarmatosító törekvéseiben, nem képes a szervezetlen munkásság megakadályozni. Nem is volna üd­vös dolog megakadályozni azt, hogy iparizáljon a kapitalizmus mindent. A történelmi fejlődés nyitott könyve, mozaikszerben rakta ösz- sze a társadalmi fejlődés történel­mét. Nem beszél szökésről, nem is­mer el ugrásokat. Aminthogy a rabszolgaságból keletkezett a feu- dalista rend, úgy feszitette széjjel ennek burkolatát is a kapitalista rendszer, a bérrendszer, melynek elpusztítása a proletáriátus hiva­tása, mely után jön az osztálykü- lömbségnélkiili társadalom, a kö­zös termelés, közös fogyasztás rendszere, melyben nem árut, ha­nem szükségletre fog termelni az egyetlen, a termelő osztály. Következetesen, az olyan orszá­gokban, melyek visszamaradtak a fejlődésben, nem számíthatunk proletár forradalomra, ahol a ka­pitalizmus ismeretlen, ahol még nincsen proletáriátus, ahol nin­csen géptermelési rendszer. Azok a népek nem dönthetik meg a ki­zsákmányoláson alapuló bérrend­szert, kik nem ismerik. Kommunista jellemre vall, hogy (Folytatás a 3-ik oldalról) ''VVVSAAAA/S/VSA/\A^AA/V\A/VS/V\AA^/VWVtA/S^<WA/>^<WA/WVW>A/VWw"«AAA/S/\A/SA^AA«iA/WWN DETROITIAK FIGYELMÉBE Az IWW detroiti tagjai és a Modern Színkör együttes közre­működésével 1930 április 13-án, vasárnap délután fél 3 órai kezdettel a Református Hallban (S. West End Ave. és Vanderbilt Ave. sarok) nagyszabású programm keretében ünnepli meg az IWW 25 éves fennállását. A programm keretében fellépnek: A Detroiti Általános Magyar Munkás Dalárda, A Litván Munkás Dalárda, A Finn Munkás Dalárda, A Finn Ifjúmunkás Dalárda. Színre kerül Shakespeare egyik leghatalmasabb drámája “JULIUS CAESAR” eredeti római jelmezekben. Előadás után tánc, a detroitiak által legjobban közkedvelt zene­kar mellett. Ha igazán élvezetes napot akar eltölteni, akkor ne mulassza el ezt az alkalmat és váltsa meg jegyét előre a színkör tagjainál vagy a szervezet helyiségében. Ételekről és hűsítő italokról gondoskodva van. Belépti dij előre váltva 75 cent, mely a táncra is érvényes, a pénztárnál 1.00 dollár. Csak a táncra 50 cent. Ne felejtse el a napot, április 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom