Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-03-27 / 579. szám

6-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 27. ta, a tizenhetedik század hami­sítványa. ’ ’ Ezt, — igen tisztelt katolikus magyar hazafiak miért nem tanít­ják, ezt miért nem hirdetik? Miért nem hirdetik azt, hogy maga a korona adományozása nem áll mai napig sem tisztán és nagyon sok, a fentebbiek alapján, indo­kolt gyanú fér hozzá, hogy a pá­pát is becsapták és az a mese, hogy a pápa egy, Isten által su­galmazott álom alapján adta a ko­ronát a magyaroknak, nem vehe­tő be, mert — a pápák nem hisz­nek az ilyen isteni álmokban. És hol van az írás arról, hogy a pápa egyáltalán adta a koronát a ma­gyar királynak? Egy emlék van Istvánról, me­lyet e cikk elején az idézetben más szavakkal helyettesítettem és eredetiben igy szól: Hol vagy Ist­ván király — Téged magyar kí­ván— Gyászos öltözetben — Te utánad sírván. Ugyanezt az Istvánt siratják, akinek koponyájának egy darab­ja a zágrábi — horvát! — székes- egyházban van eltemetve. Csodá­latos az egyház logikája: embere­ket boncolni nem szabad, de agyonütni vagy elevenen elégetni évszázados gyakorlat volt. A magyarországi püspöki kar egy felhívást bocsátott ki, mely szerint “Péter és utódai által maga Krisztus kormányozza az Isten egyházát, minthogy to­vábbá Isten által uralkodnak a királyok . . . .” Erre mindre sem­miféle bizonyíték nincs és szerény kérdésem volna, hogy például ak­kor is Krisztus kormányozta Is­ten egyházát, mikor Péter utóda mint pápa, a Rómában elszaporo­dott utcai nőktől adókat szedett és ebből a pénzből tartotta fönn a pápai hatalmat ?! Tudnék sok ily kérdést feltenni. De a magyaror­szági püspöki felhívás csak az el­ső sorokban beszél a királyról, utánna pedig konzekvensen már az “állam” kifejezést használja, ez a katolikus egyház eddig kö­vetett politikája szerint emlékez- tetés és tüszurás Horthynak, hogy ő “nem jogos.” De gyönyörűen logikus ez más­felé is. Amely országban nincs ki­rály, ott nincs is isten; sőt a zsi­dóknak már évszázadok óta nincs istenük, mert nincs királyuk. Egyház és Haza — a felhívás szerint — egy test, egy lélek-. De- hát és tehát a cseheknek, romá­noknak és szerbeknek más iste­nük van-e vagy egy az isten és megengedi, hogy édes gyermekei egymást marcangolják ? ? ? A határon innen imádkoznak ugyanahhoz az istenhez, hogy te­gyen pont a megforditottját an­nak, amiért a határon túl is imád­koznak. Az egyház a hatalom és a hatalmasok cselédje — és semmi más! Nagy a verseny, hogy ki halász- sza el a másik elől a zarándokot. Valósággal egymás fejéhez verik azt a keresztes szimbólumot, ame­lyen egy forradalmár a szegénye­kért keresztre feszittetett és ugyanezek a zarándokvezető pa­pok ma is, ha rájuk parancsolják, segítenének keresztre feszíteni akármelyik magyar katolikus forradalmárt, ha az urak ellen fellázadna! Zarándoklás Amerikából Ma­gyarországba tavaszszal, holott Imre napja még csak november 5-én van! És tart a cécó egész nyáron át-, nem azért, mert oly nagy az ünnep, hanem “gyüjjék a piz” és uralkodni lehessen to­vábbra is a lelkeken. Ha május­ban lehet egy november 5-iki ün­nepélyt megtartani, akkor kará­csonyt is lehet husvétkor ünnepel­ni, pünkösdöt pedig újévkor. Ha egy egynapos ünnepet egész évre lehet kiterjeszteni, akkor kará­csonyt is egy darabban lehet ka­DEAR JUNIORS! I would like to write a few lines about the Junior Wobblies Union. We have local branches almost every­where in the United States. Many other branhes are being formed in different parts of the country. We are certainly showing our dad­dies how to organize. However if we are to be a well organized group, functioning pro­perly, we must all do our part. We must attend all business and educa- tention to all matters before us. It is necessary to know thorougly all mat­ters connected with our union. Let us always remember to be quite and orderly at all meetings, for our own benefit, and for the respect we owe to the opinions of others pre­sent. We must bear in mind that we will not always have time to play with marbles, to fly kites or play with dolls. Many of us will not be able to attend school for a very long time. We will grow up eventually, and be forced to work in the mines, factories, farms or offices, just as our fathers and big brothers and sis­ters are doing now. If we are not properly organized when that times comes, we too will be compelled to work for small wa­ges, just as our parents are now doing, because they at one time know nothing about labor organizations that might improve their working conditions. Why are the workers mostly unor­ganized and not class conscious ? There are many reasons , and I think that one of the most important is that there were no organizations, — similar to the Junior Wobblies, where they could learn the truth about social and economic conditions. Even as children they were separated from other children due to religious and racial differences. We must ne­ver dislike children because their lan­guage or color is different than ours. We must stand together, and when we grow up we will fight to better our conditions. The future is going rácsonyig megtartani — a papok ünnepelnek is ilyenformán. De térjünk vissza a tárgyhoz: az u. n. Szent Imréhez. A legna­gyobb izzadsággal sem tudnak még az őt kihasználó üzlet-lelké­szek sem mást kiizzadni róla, — mint amit itt Írtam. Hát akkor miről jó az egész hü-hó? Nem Szent Imrét kell megtisztelni, ha­nem kell a baksis az isteni pap ve­zetőknek, kell a pénz a protestáns és zsidó hajótársulatoknak és ügynököknek. És ha vége lesz a komédiának, szépen majd együt­tesen megolvassák a közösen szer­zett profitot és éltetni fogják Szent Imrét és még azt is, aki az ilyen humbugokat kitalálta. Ezt nevezik a huszadik század­ban — ‘ ‘ kultúrának ’ ’! to be just what we make it. When we are going to work in the mines, the mills, or the factories, we will go together and join in one big union, for we know that in solidarity there is strength. The freedom of mankind from wage slavery lies in the solidarity of labor, such as the Industrial Wor­kers of the World. Not only must the children of this country realize this fact, but also the children all over the world. In this way we can bring about the brotherhood of man. Helen Lockner. Cleveland Ohio.--------0-------­A DREAM The early spring sun danced mo­ckingly on the walls of a dingy two room flat, in an old tumble down tenement on Main Street. Main Street? Yes, that was just a nick name for a dirty narrow alley some­where in the slums of a large city. And for the people that lived there it was really the main streeet. As I said before, the sun danced mockingly on the dirty, crumbling wall. Mo­ckingly? Yes, the early morning sun seemed to mock and make fun of this miserable two room flat with its rude and unconfortable furnishings. At the same time it also seemed to say, '‘Soon 111 be leaving this dirty place, and in a few hours, 111 be back again in some cozy parlor.” In these rooms the sun danced un­concernedly on the pale and withered face of a poor, helpless woman, who lay on an old squieky couch. Her head rested on an old, worn out coat, folded together, wich served as a pil­low. Another ragged coat took the place of a blanket. She had confined to bed for many months. Tuberculo­sis gripped at her lungs. It was slowly crushing her life out. Her soft brown eyes were filled with tears, as she glanced at her son, sit­ting in an armless rocker near her couch, watching, like a faitful dog at his masters side. Poor Paul he was supposed to be watching his mother. A very tired, sad smile appeared on her face as she observed her son. He had fallen asleep. Paul had not slept a wink the night before, for old T. B. had tried his stunts again on his poor helpless mother. There were large, black circles under his eyes, due to lack of sleep, and his straight thin lips, wich were like his mothers, were stern and bitter. Paul’s thin bony finger clutched at his throat. He uttered a terrifying scream. His frightened mother tried, with all her strength, to raise herself, but did not succed. Slowly she sunk back on her uncomfortable pillow. Paul, wide eyed,ran to his mothers side and fell down on his knees. “Mother! — You are alright?” stammered Paul, in a whisper, as he clutched his mothers thin hands. “Yes son,” his mother answered. Then in a steady voice, — but what frightened you?-— A dream mother, and such a dream! — Paul answered, shudde­ring. (To be continued.) Betty Székely, Bedford, Ohio. --------o-------­COMMENT We are glad to stat that our corres­pondence is increasing to such an extent that it is impossible to pub­lish immediately, all the contributions we are now receiving. Our writers will simply have to wait patiently untill we can give their letters our editorial consideration. Begining with this issue we are publishing the first part of a short story which will appear in weekly in­stallments. In asmuch we would like to publish it as a whole, we cannot, for it would take up the entire space of the J. C. for at least two weeks. That this would be unfair to our other writers is obvious. Some time ago we wrote Upton Sinclair a letter, telling him about the J. C., and the prizes that were going, (I should say, are going) to be awarded each month for the best lite­rary contribution. He answered our letter and is going to send us a copy of “The Cry for the Justice” and a half a dozen copies of “The Spokes­mans Secretary”, which we are going to give away as prizes. We sincerely thank him. He is not only a great writer, but also a great man. Junior Editor.--------0------— Detroiti munkások figyel­mébe! Az IWW és a Modern Színkör most szombaton este március 29- én egy NAGYSZABÁSÚ KEDÉLYES ESTÉT rendez tánccal egybekötve, a sa­ját helyiségében, 914 S. West End Ave, melyre Önt és becses család­ját, valamint barátait és ismerő­seit tisztelettel meghívja a Rendezőség. JUNIOR COLUMN Organization and the Junior Wobblies

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom