Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-10 / 15. szám
Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre ......................8 korona Fél évre...........................4 korona Negyed évre ..................2 korona Egy szám ára a dohány tőzsdékben IO E. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. RE1SMFIN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Széchenyi-tér 33. sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba kéziratok a szerkesztőségbe küldendők Olvasóinknak szives tudomására adjuk, hogy egyik munkatársunk, aki a lap élén mint főmunkatárs voll feltüntetve, tőlünk megvált és lapunk kötelékéből kilépett. Lekerül tehát egy név a lapról, mindössze ennyi az, ami olvasóinkat érdekli, egyébként marad minden a régiben. Tovább is küzdeni fogunk az/igazságért, tovább is megmaradunk szóki mondó, harcos orgánumnak s ha ebben a harcban, ebben a küzdelemben egyik vitéz el is esik, a másik kényelmes otthonába vonul vissza a csatazaj elől, jönnek a régiek mellé uj harcosok, akik hozzánk hasonló lelkesedéssel, kitartással tovább fognak küzdeni az — igazságért!... * A tisztes sajtó védelme. Az olvasóközönséghez, laptársainkhoz fordulunk, mert az ügy, beleértve az olvasóközönséget, —- mindnyájunk közös ügye. Az történt ugyanis, hogy az Ungvári Közlöny egyik munkatársa az oláh kispapok neveletlen, arcpi- ritó esetéből kifolyólag lapunkban azt irta, hogy a csúnya ügy megvizsgálására kiküldött bizottság nem eleg erélyesen kezelte az oláh kispapok elleni vádat, ellenben az oláh kispapok vádaskodására a magyar theologusok ellen indítottak szigorú vizsgálatot amiatt, hogy borozgatnak, lumpoinak, stb. Bár az oláh ügy, Papp Antal püspök határozata folytán nem úgy intéződött el, mint ahogy az oláhok remélték, de el kell ismernie mindenkinek, hogy a mi szomorú viszonyaink mellett nyert elégtételben nagy része van a közönség, főleg a sajtó magat. rtásának. Nos, éppen ezt a sajtót nagy sérelem érte. Ezért a különben igazán ártatlan cikkéért munkatársunknak el kell hagynia Ungvári. A nem rossz- akaratbó1, hanem hazafias érzésből aposztróf .lt bizottsággal nexusban állók ugyanis nevezett munkatársunk kenyéradójának tudtára adták, hogy bojkottálják üzletét, ha őt állásából el nem bocsátja. Újságcikkből kenyérkérdés lett tehát!... Mindvégig tárgyilagosak akarunk maradni. Országos botrányt tudnánk támasztani ez ügyből, de magasabb személyekre való tekintettel ezidőszerint elál- lunk ettől. Hanem a közönséghez és laptársainkhoz van néhány szavunk. Az.igazi újságírás nemcsak az események krónikus hű előadásából áll. Még magasztoA sajtó ujjongva, üdvözölve harsogja be az országot, hogy: ime, hiába van terror, megfélemlítés, zsarnokság, Tisza-abszolutizmus Magyarországon, a politikai önkény mellett van egy utolsó menedékhelyünk, — egy sziklaszilárd varunk, amely végső esetben még védelmet nyújt nekünk: a független magyar bíróság. Valahányszor egy politikailag exponált pörben fölmentő ítélet hangzik el, a sajtó mindig arra az állandó következtetésre jut, hogy minden romlott, megvesztegetett, korrupt nálunk, csak a bíróság, a független magyar bíróság áll mocsokta- lanul és tisztán az ország közvéleménye előtt» Igaz, a magyar bíróság lelkiismeretesen őrködik az igazság, a törvények tekintélye és megtartása fölött, de abból még nem kellene olyan lármát, ujjongást csapni. hogy magyarországon van egy intézmény, amely nincs megmételyezve a korrupció áramlataitól, hanem becsületesen, tisztességgel, komoly hivatottsággal teljesíti feladatát. Ha nálunk az egész közélet, a politikai is, a társadalmi is, nem volna olyan szennyes, megfertőzött, mint amilyen tényleg: akkor a magyar bíróság sabb feladat az igazi, a nemes ügy védelme. A bátor, az igazságért harcoló újságíró közszükségletet képez, annak elnémitása oly cselekedei, melynek a közönség issza meg a levét. Ha valaha időszerű volt, most az, hogy 'az ungvári újságírók szövetségét megalakítsuk. Meg kell csinálnunk, kell, hogy legalább utólag magunkévá tegyük ezt az ügyet, mert ha nem, akkor igazán rászolgáltunk sorsunkra. j partatianságán és igazság- szeretetén egy cseppet sem l^’iene csodálkozni. Mert hi- jÄtm a bíróság azért létesült, Talakult és van, hogy a hibásokat megrójja, a bűnösöket elítélje, a társadalmi rend ellen vétőket megbélyegezze. Ha tehát valaki hibázott, felforgatta, az erkölcsi törvényeket, hozzányúlt a közvagyonhoz, megsértette a tulajdonjogot; ha valaki olyasvalamit követett el, ami kihívja maga ellen az erkölcs és állam törvényeit: akkor a bíróság csakis azért van, hogy az illetőt felelősségre vonja, bűnösségét megállapítsa és a rendelkezésére álló eszközökkel a bűnt megtorolja. Azon tehát egy szemernyit sem kellene csodálkoznunk, ha az igazságszolgáltatás kötelességszerüen, ren- oeltetéséből kifolyólag meg- bélyegzi vagy felmenti a politikai vádoltakat; ellenkezőleg, ez csak természetes joga és feladata a bíróságnak, mint társadalmi és igazságosztó intézménynek. Ámde a valóságban másként áll a dolog. Az ember, éppen emberi mivoltánál fogva, gyönge, a csábításoknak engedő, az akadályoktól megrettenő, sokszor a körülményekkel és nenv az igazsággal megbékülő bíró. Hiába tartalmazza magában a törvény az igazságot, a szigorú, kemény pártatlanságot : az igazság azért mindig csak az embertől függ, az Ítélő jellemétől, gondolkozásától, akaratától, becsületességetől és nem a törvénytől, amely homályosan, szárazon, élettelenül, a paragrafusok útvesztői között bujkál. És ezért van különbség a biró Ítélete és a törvény ítélete, a biró, mint ember és a bíróság, mint intézmény között. Ha mar most • tovább analizálunk, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a magyar bíróságban van sok megközelíthetetlen, világosságot kutató, ridegül igazságos, a lényeghez és nem a formához ragaszkodó biró. akik együttvéve képviselik az egész intézmény jellegét és feladatát: az igazságot. Hogy a kir. tábla elrendeli á Désy-Lukács perben a bizonyítást, az csupán annyit jelen', hogy a magyar bíróságban még vannak, — akadnak bírók, akik merik és akarják eloszlatni a mesterségesen szított homályt, hogy a kényes, de meztelen igazság burkolatlanul álljon az ország előtt. Hogy a Désy vádjai a vizsgálat és bizonyítás tárgyai lesznek, az csupán annyit jelent, hogy még vannak magyar bírók, akik a mellékszempontokat mellőzve, csakis az igazságot fürkészik és nem riadnak vissza a politikai fenyegetések kellemetlenségeitől sem. Ezt pedig szükségtelen olyan üdvrivalgások között fogadni. A magyar bíróságnak ilyen alkalomból való fölmagasztalása és kiemelése többet árt, mint használ az igazságszolgáltatás presztízsének. Mert az ilyen üdvrivalgás és agyondicséret azt bizonyítja, hogy a tábla döntése csak egy kedvező véletlen kifolyása, hogy mi BBIBBHBISBBHBBBBBBBBISBBBBBIiBIBBBSBBBBBBBBflBBflBBBBBfl A magyar bíróság. Ungvár, 1913 április 10 15. szám. Harmincötödik évfoli/am