Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-22 / 8. szám
Ungvár, 1912 február 22. 8. szám Harmlncnegijedik évfolijam. Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre .............................8 korona Fél évre .............................4 korona Negyed évre ........................2 korona Egy szám ára a dohányfözsdékben 10 f. Kossuth párt. Az ember szinte gondolkodóba esik, hogy ennek a Kossuth Lajos örökét magának vindikáló álfüggetlenségi pártnak, szabad e még a Kossuth nevével visszaélni. Mert hogy a Kossuth párt ma minden inkább, mint függetlenségi, az már a köztudatba ment át. Kossuth Lajos utódai nagyon messze távolodtak el felejthetetlen ősüktől ... Egy párt, amely folyton a kormány felé kacsint s most is, mikor minden ellenzéki a közeledő nagy harcokra készülődik, messzelátókon keresi a békés kibontakozás útjait, csak usur pálja a Kossuth nevet. Furcsa játék is az, amit Kossuth Ferencz és Ap- ponyi Albert pártjukkal űznek. Egy 48-as pártnak vezetői s ennek dacára saját pártjuk kívánságaival nem törődve Andrássy Gyula útmutatásait követik. Megszabták pártjuknak minimális katonai követeléseit, hangoztatták aztán, hogy percentre nem alkusznak s végül azt lesik folyton, ha nem-e lehetne valahogy megalkudni. S az egész politikai komédia érthetetlen volna, ha nem figyelnők meg a dolog hátterét. Apponyi és Kossuth békét akarnak, pártjuk zöme harcolni óhajtana. A párt elégedetlen azzal a felelettel, amit a miniszterelnök vezércikknek adott, Apponyi és Kossuth ellenben meg vannak elégedve a miniszteri válaszszal, mert ez Justh Gyuláéknak határozott kosarat adott. < Ok egyezkednének csak azért, mert Justhék radikális igényei kielégítő feleletet nem kaptak. S ezt nevezik nálunk becsületes, függetlenségi „Kossuth“ politikának ! . . . * A koldulás megrendszabá lyOZása. A közönség nevében azt a kérelmet intézzük Berzeviczy István rendőrfőkapitány úrhoz: kop- pintson a körmére az Ungvári rettenetesen elszaporodott álkoldusoknak. Ép, erőteljes fiatalemberek bezörgetnek a lakásokba a következő mondókával: Iparos vagyok, és mivel nincs szerszámom, nem kapok sehol munkát. Tessék valamivel rajtam segíteni ! A háziasszonyok első pillantásra tudják, hogy nem szánalmat, segélyt érdemlő nyomorékokkal, ha nem haszontalan kicicomázott munkakerülőkkel van dolguk, akik tudva azt, hogy a férj gyárban, műhelyben, hivatalban, irodában van, a nő majd nem meri magát kitenni a gorombaságoknak, oda dob inkább 10—20 fillért, csakhogy az udvaron kívül lássa a furcsa kerégetőt. Egyik bát P011TIKH1 UJSH6 felelős szerkesztő: Dr. RSISMHN HENRIK Főmunkaíárs: Dr. BÁNÓ VILMOS rabb uriasszonynyal történt meg a minap : hogy azt felelte az egyik ilyen kerégetőnek : annyi fám van a fatartómban, hogy 2 óra alatt felvághatja. Fejszét, fűrészt is kap s egy korona napszámot. Maga ép, egészséges ember, ilyennek alamizsnát nem adok : magára nézve szégyen a koldulás. — Mit gondol maga — kérdezte go rombán a kéregető favágó vagyok én ? Én segítséget kértem s egyáltalában nem vagyok kiváncsi a maga véleményére. Azután majd gorombán fo gok beszélni, ha éppen kiváncsi a | Nacscsága. Természetes rendőrt nem Í hivathatott az illető hölgy, mert a rendőrt Ungváron csak akkor találja „ meg az ember, ha nem keresi. Min- I den olyan embert, a ki nem munka- I képtelen s kolduláson érnek, irgalmatlanul el kellene távolítani a városból. Ezfek a munkanélküli áliparosok valóságos rémei a magányos háziasszonyoknak. Az Ung partfala. Az Ung folyó körüli gondatlanság újabb áldozatot követelt. Ez az eset ősz óta már a harmadik. Az Ungba fűlt szegény kézbesítő egy asszonyt özvegyen, nyolc apró gyermeket árván hagyott. Ez az eset és a hasonlók folytonos ismétlődése gondolkodóba kell, hogy ejtsen mindenkit, aki csak némi humánus érzéssel bir. A helyi sajtó minden esetnél felhívta a város figyelmét, hogy ily partfalnak, mint az Ungé, korlátra vagy legalább valami párkányi a van szüksége. A város nagyon sokat áldozott már a partfal kiépítésére. Maga a partfal is gyönyörű dísze a városnak. De a város a partfal építésénél az egyéni közbiztonságról megfeledkezett. Az pedig baj ! Mert az ily szerencsétlenség nem magánügy. Az Ung egész vonalán (a kicsit és nagyot értem) alig van egy kis korlát. Itt van például a Dayka Gábor-utca. A polgári leányiskola nagy darabot foglalt le a köztérből. Ezen köztér ellenében valóban uj forgalmi pontot nyit. De általa, különösen az építkezés ideje alatt a nagy kocsi forgalom miatt, az úttest megszükült. Szinte hajmeresztő elgondolni, mily szeren esetlenséget okozhat ez. A partfal igen magas, korlát pedig nincsen. Már az iskolára és növendékeire való tekintettel is meg kell csinálnia a korlátot. De van még egy veszedelmes pontja a partfalnak. Nagyhid mellett az Ungra vezető lepcsőzet párkánya teljesen sima lejtő. Az iskolából hazajövő gyermekek ott olcsó de veszedelmes szórakozást találnak, felülnek rá és lecsúsznak rajta. Ezen is lehetne segíteni. A lejtő közepére megfelelő távolságba alkalmazott, tompa vasszeg megszüntetné a nyaktörő játékot. Általában legfőbb ideje, hogy a partot korláttal lássák el. Ha a város nagyobb költségre nem talál fedezetet csináltasson egyszerűt de a célnak megfelelőt. De mindenesetre gondoskodjék adózó és dolgozó polgárainak közbiztonságáról! BSÍ3SaaEH£SBSanSüB9S3 BQ1IBS Városatyák programja. Azóta, hogy Lehoczky Béla polgármester igazgatta a múlt század utolsó éveiben a város önkormányzatát azzal a táborkarral, akik délutánon- kint az ő fehér terítékes asztala melleti döntöttek a felett, hogy mit és hogyan határozzon a képviselőtestület, sok minden megváltozott. A képviselőtestület azóta fontosságban nagyra nőtt. Most már inkább a képviselőtestület kormányozna a polgármester utján, ha a városatyáknak kidomborított programjuk volna. Csakhogy nincs. A tanács néha még azt is elfeledni látszik, amit a képviselőtestület határozott s a maguk szakákéra intézkednek és hallgatnak. Lehoczky mikor ilyenek miatt kikezdték, nem hallgatott, de visszavágott, nyomtatásban adta közre, hogy „olyan polgármestere a városnak még nem volt, mint ő, s hogy lesz-e jobb, abban is kétkedik“. A régiek megírását bízzuk azonban más krónikásra. A régibb időből kevesen vannak már a képviselőtestület- bsn- Uj nemzedék hurcolko- dott be a közgyűlési terembe. Természetes tehát az érdeklődés az iránt, hogy mi képezi a városatyák programját ? A város fejlesztésének munkája különben most áll a kezdet kezdetén, sok munka vár tehát a városatyákra. Ha majd ismét egészen uj nemzedék foglalja el a mostani helyét, jönni fognak nyugodt városatyák, a kik már egy Megjelenik minden csüíöríökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Széchemii-lér 33. sz. (Kreisler-nijomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők rendezett város fejlődött állapotát fogják élvezni s a kiknek nem lesz egyéb föl- I adatuk, mint ezt a fejlesz- í tést folytatni tovább. De nem fognak bírni a küzdelem em- lékezetével, a mely a mai városatyák törekvését lángolóvá, tetteiket messze jövőbe kihatóbbá teszi. Itt áll homloktérben például a szegényház létesítése. Csigalépéssel halad előre. A községi törvény értelmében, a szegényekről minden községnek magának kell gondoskodni. Gondoskodik valahogy városunk is és még sincs a szegényügy az emberbaráti igénynek megfelelően megoldva. A városi gyűlések megkezdése előtt mindössze egyik- másik szóba hozza szegényeinket. akik kénytelenek olyan helyeken lakni, amelyekből, a lakókat ki kellene lakoltatni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az egészségtelen lakások a betegségek különböző csiráit rejtik magukban, s megmételyezik a lakókat, akkor egy percig sem szabadna habozni, hogy azokat kiürittessük, mert a lakók, különösen a szegények, koldulási utjokon minden házhoz beviszik a ragályt s az egész város egészségét fertőztetik meg. Ha a város egy szegényházat létesítene, ebben a szegények elhelyezhetők volnának. A közönség a koldulás betiltása után szívesen juttatná a heti filléreket a a város utján önmegadóztatással a szegényház fentar- tására. Erre szolgálna a közsegély céljára a költségvetésben felvett összeg is. A szegények munkaerejükhöz mérten foglalkoztathatók volnának, apró, nekik megfelelő munkákkal, amelyért a nyert összeg szintén a szegényház fentartási költségeire volna fordítandó.
