Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-05-28 / 22. szám
TJ- ii g v á r i JEZ ö 2 1 ö n y 1910. 21. Ő a politikai erkölcsök sírásója, ő vitte bele a közgazdaságba a felekezeti kérdést, ő a falusi kereskedő megrontója. Az ilyen politikus eljátszotta szerepét, s egyáltalán nem szólhat bele az ország ügyeibe akkor, a midőn arról van szó, hogy az ország társadalmilag és gazdaságilag ujjáteremtes- sék. (Élénk helyeslés.) Amit a mezőgazdasági érdekekről mondottam, még erősebben áll az ipari és kereskedelmi \ érdekekre. Ezeket a célokat kell támogatni, ezeket a célokat kell elősegiteni. De mit szólnak önök egy olyan politikához, amely midőn tudja, hogy az ország iparának egyetlen természetes kiviteli piaca a közel kelet, éppen ezt a piacot zárja el az ország ipara és kereskedelme elől. Elzárja az által, hogy megakadályozza ezen államokkal a kereskedelmi szerződést. És tudják Önök, hogy miért? Csupán azért, hogy onnan állatokat be ne hozhassunk. Tehát a kenyér mellett a húst is megdrágítja. Ez az agrarizmus politikája. Ezen néprontó agrárpolitika ellen küzdünk mi és nem a mezőgazdasági politika ellen. A mezőgazdaság, a földmivelés, a legmesszebbmenő állami támogatást igényli, a mezőgazdaság igen, de nem a nagybirtokos. Ha egy millió családdal több foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, ha utat nyitunk az iparnak, ha fejlesztjük a kereskedelmet, ez esetben nem kell félnünk, ekkor minden megrázkódtatás nélkül, egész nyugodtan, minden további nehézség nélkül, berendezkedhetünk gazdaságilag önállóan. (Helyeslés és éljenzés.) Most uraim, az önálló vámterület az a nagy gazdasági cél, melyért küzdünk. Nem kell ettől tartani. Hiszen minden egyes embernek joga az, hogy a saját házában, a sajat háztartásában önállóan intézkedjék, úgy áll ez az országra is. És ha ez igy van a világon minden országban, miért ne éppen minálunk ? Önálló gazdasági politikát kell folytatunk, # mert különben gazdaságilag tönkre megyünk. Évente 1000 millióért hozunk be Ausztriából iparcikkeket és tudják Önök, hogy mivel * fizetjük? hát azzal, hogy 1000 millióért exportálunk mezőgazdasági terményeket. íme, összes munkánk csak arra szolgál, hogy Ausztriát gazdagítsuk. És ez mindazért, mert Ausztriával gazdasági közösségben vagyunk. A gazdasági önállóság legyen az a nagy cél, a mely felé törekedjünk és ezen hatalmas cél biztos elérésére meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. Meg kell tenni minél előbb, inkább ma, mint holnap. Mert ezen előkészületek nélkül nincs önálló gazdasági berendezkedés. De mit tettünk e téren eddig ? Semmit ? Tettek-e valamit arra, hogy az önálló vámterület 1917-ben életbe léphessen ?Nem! Megtették-e azt, amit a legkönyebben megtehettek volna, az önálló bank biztos előkészítésére, a kész fizetések fölvételét ? Nem ! Mit jelent ez ? Azt, hogy a ha- ( talom egyáltalában nem gondol arra, hogy még 1917-ben is az önálló gazdasági berendezkedést életbe léptethessük. (Úgy van 1) Jól vigyázzanak t. választók ! A magyar polgárságnak egy nagy hibája van, az, hogy nem törődik a gazdasági kérdésekkel még politikának sem tekinti ezeket, mert hiszen politikával még foglalkozik, de gazdasági kérdésekkel nem. Hogy mennyire nem foglalkoznak Önök gazdasági kérdésekkel, bebizonyitom egyetlenegy példáival. Ilt van az a sokat emlegetett adóreform, amelyről azt állították, hogy a nép terhein könnyíteni fog. Senkisem foglalkozott vele, pedig ennél károsabb törvényt még alig alkottak. Ezt ma már érzi mindnyájunk zsebe és legelső legfontosabb kötelesség, oda hatni, hogy ez az adótörvény életbe ne lépjen és oly adótörvény alkottassák, , amely védi a kisembert. (Úgy van, úgy van!) Tisztelt Urak ! Most már érthetik, hogy miért mondottam, hogy a társadalmi és a gazdasági kérdéseknek mindig együttesen, kéz-kézbe kell menniök. Különösen ott, ahol iparról, midőn kereskedelemről van szó, soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy az ország csak akkor fog boldogulni, hogyha minél inkább iparos állammá lesz. (Úgy van!) Miért ? Minél inkább iparos állammá leszünk, annál jobban fogyaszthatjuk a mező- gazdasági terményeket. Ennélfogva az iparos állam a legjobb előmozdítója a mezőgazdaságnak. (Úgy van ! Úgy van ! Elénk tetszés 1) Minél erősebb iparos állam vagyok, annál nagyobb tere van a kereskedelemnek (Úgy van! Úgy van!) Ennél fogva az ipar a legjobb ápolója a kereskedelemnek. (Úgy van I) így kell felfogni a kérdést, urak, ebből a szempontból kell mindig kiindulni, és ha ebből a szempontból indulunk ki, akkor Önöket nem téveszti meg a hamis próféták jajszava. Nézzék, Urak, az országot ma beutazza, mint igazi politikai agitátor, Tisza István gróf (Le vele 1 Abcug 1) és akármely nemzeti kérdés merül fel, az ő neki mind katasztrófa. Őneki katasztrófa az általános választói jog, ő neki katasztrófa az önálló vámterület, őneki katasztrófa az' önálló-bank. Ámde hogy mennyire nincs igaza, bizonyítja, hogy mikor Szegeden beszélt és azt mondotta, hogy az önálló-bank« tönkre teszi ezt az országot, hogy az egy katasztrófa, egy vízözön, amely elsöpör és tönkre tesz mindent, akkor mindjárt, egy lélegzet vételben azt mondta : „mindazonáltal majd tárgyalunk még Ausztriával és igyekezünk némi engedményekei elérni, de ha nem kapjuk meg ezeket, akkor berendezzük az önállóbankot“. Hát, ha ez az önálló bank olyan hogy katasztrófa, szabad-e ezt berendezni ? Hát mikor mondott igazat, ez az igazság utazó lovagja ? (Felkiáltások : Soha!) Akkor-e, amikor azt állította, hogy az önálló bank katasztrófa, vagy akkor, mikor azt mondta, hogy rátérünk ? Hát se egyik esetben, se a másik esetben nem mondott igazat. Mert először is az önálló bank soh’sem lesz katasztrófa, másodszor pedig: ő sohasem fog az önálló bank terére lépni. A társadalmi és gazdasági reform a mit elérni kell, oda irányuljon, hogy mindig az egyén lássa hasznát. Biztosítani kell az egyén boldogulását. Mert minél erősebb az egyes polgár, annál erősebb a nemzet. Olyan társadalmat kell teremtenünk, a mely dolgozik és oly törvényeket kell alkotnunk, a melyek biztositják a munka eredményét. Egy nagy, hatalmas reformra kell törekednünk, arra, hogy a mai feudalaristokratikus Magyarország helyett megalkossuk a dolgozó, demokrata Magyarországot. (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) De hát elképzelhető-e, hogy a mai választójog alapján alkotott országgyűlés életbelépteti ezt a hatalmas reformot? Elképzelhető-e, hogy egy parlament, a mely a nép kizárásával jött létre, a nép jólétével igy foglalkozzék? Ez lehetetlen. De miután a nemzet érdekében immár elke- rülhetlen, hogy a nemzet életét biztositó gazdasági és társadalmi reformok a lehető legrövidebb idő alatt okvetlenül életbe léptettessenek, meg kell változtatni a mai káros választói törvényt és gondoskodni kell oly törvényről, amely feltétlenül biztosítja azt, hogy az országgyűlés igazi, hamisítatlan népképviselet legyen. Ezt pedig egyes egyedül az általános, egyenlő és titkos választói jog biztosítja. íme most láthatják, hogy az általános választói jog, amit mi hirdetünk, nem csupán politikai kérdés. A leghatalmasabb fegyver ez, oly fegyver, a melylyel a nép erkölcsi és anyagi boldogulását fogjuk kivívni. Aki ezt ellenzi, a nép javát ellenzi, és aki a nép javát ellenzi, az ellenzi a haza javát. Mi azonban, akik a magyarság politikáját követjük, nyíltan követeljük az általános választói jogot, mert úgy ennél, mint mindenhol és mindenben azt az egy nagy célt tartjuk szem előtt, hogy a polgárság erősítésével erősítsük a nemzet boldogulásának alapját. Ezért a nagy célért küzdöttem mindig és ha bizalmuk folytán bejutok az ország tanácsába, ott is mindig ezekért a nagy célokért fogok küzdeni. (Lelkes éljenzés, helyeslés és taps. Felkiáltások: Éljen Lederer! Szónokot számosán üd- vözlik.) Az óriási éljenzés és taps elmúltával Dr. Blauncz Mór az általános választójogi liga budapesti titkára tartott az eső dacára nagy figyelemmel hallgatott és lelkes beszédet, amely különösen az általános választói jog kérdésével foglalkozott. Minthogy eközben az eső erősen megeredt, Dr. Kerekes István a gyűlést berekesztette, mire a közönség Báró Bánffy Dezső és Dr. Lederer Sándor éltetése mellett a nagy politikai beszédek hatása és egy szép nap emlékével szétoszlott. Báró Bánffy Dezső ezután visszavonult a Bercsényi szállóban berendezett lakosztályába, ahol a választópolgárok közül sokan tisztelegtek nála. Majd az egész társaság a városban sétára indult, mialatt a Kis- és Nagyhid-utcában tüntető lelkesedés és meleg szeretet vette körül Br. Bánffy Dezső személyét, akinek az Ung folyó környéke felete megtetszett s különösen az izr. templom hívta fel figyelmét, annyira, hogy ennek belsejét is megtekintette. Este 7 órakor Br. Bánffy Dezső és kísérete Dr. Lederer Sándorral együtt a Klein Adolf-féle vendéglőben jelent meg, ahol az izraelita választó- polgárok óriási tömege gyűlt össze vacsorára. Kétszáz ötven személyre terített asztal mellett elsőnek Schvarcz Albert üdvözölte Br. Bánffy Dezsőt és Dr. Lederer Sándort, mire Br. Bánffy nagy hatást keltő szónoklatában a magyarságért 5, oldal. küzdő izraelita polgárokat köszöntötte fel. Güntzler Henrik nagy hatást keltő s szép beszédben Dr. Lederer Sándort és Br. Bánffy Dezsőt, mint a szabadelvüség legnagyobb harcosait üdvözölte. Ezután Dr. Lederer Sándor tartott mély tartalmú, hatalmas és óriási hatású beszédet, melyet Gábel Gyula budapesti tanár magvas beszédje követett. A beszédek hatása alól a választó közönség nem tudta magát kivonni s óriási tüntető szeretet nyilvánult meg Dr. Lederer Sándor képviselőjelölt és a társaságában megjelent Bánffy báró személye iránt. Este 8 és fél órakor vette kezdetét a Korona szálloda nagytermében rendezett díszvacsora, melyen legalább 600 választó jelent meg. Természetes, hogy miután terítve csak 400 személyre volt, óriási tolongás, tülekedés és zavar uralkodott a teremben és a megnyitott két szomszédos helyiségben. A helyet nem kapó választók az ajtókban, ablakmélyedésekben és a teremben körül helyezkedtek el úgy, hogy mozdulni nem lehetett. Ilyen lelkesedést, ilyen nagy érdeklődést Ungvár még soha sem látott. Báró Bánffy Dezsőt beléptekor tapsvihar és szűnni nem akaró éljenzés fogadta, a szeretet megnyilvánulásából kijutott dr. Lederer Sándor képviselőjelöltnek is. Az első felköszöntőt dr. Guttman Sándor mondotta báró Bánffy Dezsőre, akit — mint a hatalomtól visszavonult és uj politikai átalakulást hirdető sovén magyar politikust üdvözölt. Az éljenzéssel fogadott beszéd után báró Bánffy Dezső emelkedett szólásra s nagy tetszés, óriási hatás mellett fejtegette, mi vitte őt rá arra, hogy a hatalom eszközeit eldobva magától, a népjólét szolgálatába álljon. Gyönyörű szavakkal ecsetelte azt a szomorú tényt, mint távolodnak el a hatalom gyakorlásától visszavonuló politikustól a sáska módra tolongó azon alakok, akik a hatalom letéteményesét, mig annak birtokában van, körülrajongják. Az Ungvári kerület választópolgárságára emelte poharát s éltette azokat, akik az ő legkedvesebb hívét, dr. Lederer Sándort támogatják, azt, aki éppen akkor csatlakozott hozzá, midőn a hatalom gyakorlásától visszavonult. Dr. Bródy Lajosnak dr. Lederer Sándort fel- köszöntő beszédje után Lederer Sándor szólalt fel s beszédjét nagy figyelemmel hallgatták, amint azt magvas és gyönyörűen előadott, gondolkodó főre és tisztán látó szemre valló szónoklata meg is érdemelte. A beszédet a következőkben közöljük: Dr. Lederer Sándor. Tisztelt Uraim! Mint a nyári nap, mely ragyogó fényével világit és éltet, úgy ragyogja be lelkemet az Önök lelkesedése. Az a nagy szeretet és rokonszenv, melylyel az Önök körében találkoztam, erőt, bizalmat és kitartást önt belém. Csak pár hét előtt, mint teljesen idegen jöttem el Önök közé s ma úgy érzem magam, mintha testvérük volnék. És mint igazi jó testvér, ki ha csak; rövid időre távozik el otthonról, mindig valami ajándékkal jön vissza, én is elhoztam Bánffy Dezső bárót. (Taps és éljenzés) Eljött, hogy tanúbizonyságot tegyen amellett, hogy a zászló, melyet lobogtatok, az ő zászlaja, hogy tanúbizonyságot tegyen, hogy erre a zászlóra az erős magyar nemzeti állam kiépítésének jelszava van Írva. Eljött azért, hogy nagy múltjával és szerencsés jövőt biztositó munkájával harcra, küzdedelemre, győzelemre buzdítson bennünket. (Zajos éljenzés.) Uraim 1 Győzni akarok az Önök bizalmával, győzni akarok nemcsak azért mert ambícióm oda vonz a parlamentbe, hol munkatársa kívánok lenni vezéremnek, de győzni kívánok azért is, hogy megmutassam Önöknek hogy azok akik igazán akarnak valamit, be is tudják váltani szavukat, Nem üres Ígérgetés és áltatás ez. Akik programmomot hallották, meggyőződhettek arról, hogy minden kicsinyes fogástól tartózkodtam és kijelentéseimet tényekre alapítom. (Zajos helyeslés.) Ezeknek a tényeknek a veleje az, hogy az ország csak akkor lehet boldog, önálló, ha gazdaságilag erős. (Úgy van!) Gazdaságilag pedig csak akkor erős, ha polgárai erősek. Oda kell tehát hatnunk, hogy a megalkotandó törvények mindig a polgárság javára szolgáljanak. Mindig az egyén boldogulását kell szem előtt tartani. A mezőgazdaságban iparban és kereskedelemben mindig azon cél felé kell törekednünk, ahol az azt művelők boldogulása rejlik. Odáig kell jutnunk, azt kell elérnünk, hogy amint azt annak idején a római polgár felirta kapuja fölé, mi is azt mondjuk: Ez a ház a részem a hazából, a hazának én is egyik része vagyok. Ehhez urak, önérzet kell, és ha a polgár önérzetes, megelégedett is. (Helyeslés.) Amint
