Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-21 / 21. szám

1910. 21. TJ~ n g v á r i 3HH c ’z 1 ö n y S. oldal. bátran tanulmányozhatják, mert kizárólag agrár-szempontból ismertetik és tárgyalják a szövetkezetek kérdését és egyebek között a szövetkezetek állami támogatását is. Ez iratokból látni fogják, hogy: Ausztria csakis a termelő szövetkezeteket, támogatja, külö­nösen a bortermelő- és a tej-szövetkezeteket, továbbá a szeszgyári szövetkezeteket. És hogy az osztrák kormány eljárása mily okszerű és mily óvó figyelemmel van létező gazdasági érdekekre, kitűnik abból, hogy pl. szövetkezeti malmok csak oly föltétel alatt kapnak segélyt, ha csupán saját tag­jaiknak őrölnek, gabonát nem vásárolnak, lisztet nem adnak el. — Franciaország csakis a tej- és sajttermelő-szövetkezeteket támogatja. — Angliában, a szövetkezeti eszme szülőföldjén, csakis Írországban és itt is csakis a lentermelő-szövetkezetek része­sülnek támogatásban. — Németország egyes országaiban állami és hatósági támogatásban részesülnek a tejszövetkezetek, állattenyésztő­szövetkezetek, talajjavító-szövetkezetek és az erdőmüvelő-szövetkezetek. — Svájcz: a szövetség és a kantonok csak állattenyésztő­szövetkezeteket támogatnak. — Dánország csakis a tej szövetkezeteket és a mütrágya- beszerző-szövetkezeteket támogatja. — Luxemburg egész modern mezőgazdasági politikája a szövetkezeteken alapszik ; e kis területen van: 89 tejgazdasági-, 20 gyümölcs- termelő- és értékesítő-, 113 talajjavító-, 573 útépítő-, 71 öntöző-szövetkezet. íme, az államok okszerű támogatása. Nincs egyetlen állam, amely mást, mint termelő-szövetkezetet támogatna. És hol van­nak a magyar nép boldogitását célozó fogyasztó-szövetkezetek ? Oh, ilyenek is van­nak minden országban, de csakis a nagy városokban és a gyáriközpontokon. Falusi fogyasztó-szövetkezetek csak Oroszország­ban vannak. Ez maga egyenesen elitélő. Oroszországban 926 falusi fogyasztási-szö­vetkezet van; egy-egy orosz fogyasztási­szövetkezetnek 591 tagja és 12 alkalmazottja van, tehát minden 50 tagra átlag 1 (egy) alkalmazott jut. Nincsen érv, amely hatal­masabban szólhatna a falusi fogyasztó-szö­vetkezetek létjogosultsága ellen. Ámde ma­guk a szövetkezeti kongresszus iratai is a falusi fogyasztó-szövetkezetek ellen érvelnek. Ugyanis Angliáról szólva, a jelentés meg­állapítja, hogy a fogyasztó-szövetkezetek legjobb esetben a nagy gyáripari közpon­tokban lehetnek. A gyári munkás sürü, együtt dolgozik, ismeri egymást, érdekei és szükségletei azo­nosak, a szövetkezetét maga és nem más létesíti számára, hetenként kapja az egész éven át bérét és igy mindig készpénzért vásárol. Nem igy a mezei munkás, nem igy a paraszt. Munkája időszakhoz kötött keresetét hetenként vagy havonkint vagy időszakonkint kapja, szükségletei rendszer­telenek, időszakiak, arra van sűrűn utalva, hogy hitelben vásároljon és vajmi sok eset­ben, hogy a boltos tőle gazdasági termé­nyeket vegyen. A fogyasztási-szövetkezet mind ezt nem teheti. A falu nem nélkü­lözheti a boltos kereskedőt. A ki a falu né­pét a boltostól megfosztja, az elveszi gaz­dasági támaszát, szügségben segitöjét A fogyasztó szövetkezeteknek nincs gyökere a falvakban. És a ki a falvakban fogyasztó szövetkezeteket létesít, az rombol és pusztít. És mindennek dacára a nép boldogitás nagy problémája a falusi fogyasztó-szövet­kezetek létesítésében leli megoldását nálunk. Ugyan miért? Hiszen ha igaz — és min­den esetre szóról-szóra igaz a luxemburgi kormány jelentésének végmondata, hogy „a népjólét, főleg a kisemberek jóléte a cél­szerűen berendezett termelő szövetkezésben van“ — miért nem létesitenek a szövetkezeti apostolok nálunk is termelőszövetkezeteket ? Miért nem veszik kezükbe az áruforgalmi statisztikát és miért nem létesitenek konyha­kertészeti-, gyümölcskertészeti-, baromfi te­nyésztő-, vagy len- és kendertermelő-, vagy faipari-, vagy szalma- és gyékényfonó- vagy egyéb háziipari-szövetkezeteket? Vagy az illető vidék gazdasági viszonyaival össz­hangzásban lévő egyéb termelő-szövetkeze­teket ? Ez az igazi szövetkezés, ez az igazi szövetkezeti munka. Avagy talán éppen azért nem foglalkoznak ezzel az agrár apos­tolok, mert munka ? Mindenesetre könnyebb rombolni, mint építeni. És ezt a rombolást maga az állam- hatalom segélyezi és segíti elő azok adó­filléreivel, akiket tönkretesz. Rombol anyagi­lag és rombol erkölcsileg. Hiszen a mellett hogy exisztenciákat tesz tönkre, a fogyasztó- szövetkezetekgazdasági rombolásával kapcso­latban meg azt az erkölcsi rombolást is előidézi, hogy a pap korcsmárossá lesz. X Öröm, a városházán. Közelebb meg­jött a belügyminiszter rendelete az 1909. évre szóló kétmillió várossegélyezési összegnek felosztásáról. Mig a miniszternek az e tárgyú korábbi rendelete a szűkmarkúság jegyében volt tartva, most a bőség­szaruja csak úgy ömlik. Mert most az egész 2 milliót városi tisztviselők között rendeli felosztani. Egyben a fizetési osztályozás a jövőre is szól. A városi tanács már elkészítette a jövő pénteki gyűlés elé a felosztási tervezetet. Ez a felosztás nagyobbára a rendelet keretében mozog ugyan, de a rendelet mégis megköti némileg a képviselőtestület kezét, mivel magasabb állású elnevezést viselő csak olyan tisztviselőknek kívánja megadni a magasabb fize­tést, akik tényleg fogalmazással és nem egyszerű kezeléssel vagy adminisztrációval foglalkoznak. A képviselőtestület különben majd elintézi az ügyet. A tervezet a következe : Polgármesternek eddig volt 4400 kor. fize­tése, most lenne 5400 korona, Rendőrkapitány 3600—4400, Főjegyző 2600—3600, Számvevő 2000--3600. Tanácsosok: Mocsári M. 2800-2900, Reviczky Károly 2000—2900, 1910 aug. 25-től 3200, Felföldy István 2000—2900, 1910 jan. 25 tői 3200. Orvosok: Dr. Ország Jakab 1000—3200, Dr. Reisman Arnold 1000-2200. Ügyész 1400-2600, Alkapitány 2000—3200, Pénztárnok 2000—3600, Adóhivatali főnök 2000 -2600, Mérnök 2000-2900, Árvaszéki jegyző 1200—2200, Ellenőr 1600-2400. Rendőrségi iktató 1200—2200, Irodavezető 1200 —2000, Másodkönyvelő 1400—2000, Állatorvos 1000 — 1400, Rendőrbiztos 1400—1400, Utmester 1300—1600. írnokok: Seyfried József 900—1400, Moskovics Jakab 900—1800, Hazslinszky Lajos 900—1200. Végrehajtók: Tomcsányi Géza intéző 1200—1800, Dinovics Miklós 1000—1400, Közig, fogaim, gyakornok 900—1400. Választási mozgalmak. Az ungvári választókerületben immár kialakult a helyzet. Két jelölt küzd egymással a képviselő­ségért : Nehrébeczky György munkapárti és Lederer Sándor dr. Bánffy párti programmal. Dr. Lederer Sándor az egyesült ellenzék jelöltje s a függetlenségi párt támogatását is bírja. A füg- getlensegiek a támogatásra f. hó 15-én délután 5 órakor tartott közgyűlésen határozatot is hoztak és minden párttag kötelességévé tették azt, hogy Dr. Ledererre adja le szavazatát. Minthogy igy Lederer támogatása pártkérdéssé lett téve, hiába­való a munkapártiak minden erőlködése, a füg­getlenségi polgárokat régi, igaz ellenzéki érzelmeik­ből nem fog sikerülni kivetkőztetni, hiába történnek e tekintetben próbálgatások, puhitások. Szomorú és szégyenteljes dolog volna, ha a függetlenségi érzel­mek legrégibb, valódi letéteményesei anyagi ígére­tek által magukat elveiktől eltántorítani hagynák 1 Mi a magunk részéről nem tudunk a polgár­ság, különösen az iparosság elvmegtagadásában hinni. Biztosak vagyunk, hogy nem fognak szé­gyent hozni arra az ellenzéki lobogóra, amelynek leghívebb katonái, felesküdt harcosai voltak. S ha fog akadni áruló, aki azért, hogy az ipartestületi székház építésére munkapárti körökből bizonyos anyagi támogatás leit kilátásba helyezve, felül az ilyen kortesfogásból eredő ígéretnek, az ilyen méltán megérdemli a polgárság részéről hirdetett kipellengérezést és megvetést. Mert egyrészt párt- határozat köt minden függetlenségit, hogy Lederer Sándor drt, mint az egyesült ellenzék jelöltjét támo­gatni köteles; másrészt ha valaki az önálló bank, önálló vámterület és általános választói jog elveit hirdető és Báró Bánffy igazi magyar és valódi demokrata programmja ellen, képes a gazdasági önállóság és szociális haladás ellenségei, a reakciós politikai áramlatokkal együtt haladó munkapárti, mindenről lemondó elemek támogatására sietni, az ilyen elvmegtagadó és áruló — megvetésnél egye­bet nem érdemel. Nem hihető azonban, hogy akadna olyan ember, aki függetlenségi létére, a munkapárti Nehrebeczkyre adná le szavazatát. A hangulat ugyanis oly lelkesen nyilatkozott meg a pártgyülé- sen Lederer dr. mellett, azóta pedig ez fokozott mérvben emelkedett, annyira egyhangú a választók szimpátiája Dr. Lederer Sándor irányában, hogy szinte bizonyos a városi szavazatok óriási nagy többségének Lederer-párti volta. Dr. Lederer Sándor, aki vasárnap délután érkezett meg titkára kíséretében, előbb a Keres­kedelmi Csarnokba látogatott el, ahol a közgazda- sági kérdésekről beszélgetett a nagy számban össze­gyűlt kereskedőkkel, majd a függetlenségi párt kül- döttségi meghívására a Herz-féle étteremben tartott pártgyülésen jelent meg, s itt néhány őszinte szó­val politikai elveit fejtegette, rámutatván nagy hatás mellett arra, hogy a Bánffy híveit Justhék magvas programmjától semmi sem választja el. Este a Herz éttermében ismerkedésre gyűltek össze a választópolgárok, akik közül mintegy 400 asztalok körül ült, a később jövők azonban már ülő helyet nem találtak és állva gyönyörködtek abban a nagy diadalmas lelkesedésben, amely a nagy teremben észlelhető volt. Legalább 600 vá­lasztó volt jelen az étteremben és hallgatta Dr. Guttmann Sándor, Dr. Reisman Henrik, Dr. Brody Miklós, Dobrovszky József, Dr. Groszman Emil, Hevesi Mihály és mások felköszöntőit. A képviselő- jelölt Dr. Lederer Sándor is felszólalt és nagy tet­szést aratott beszéde azon része különösen, ahol politikai elveiről tevén hitvallást, tiltakozott azon kortesfogás ellen, melylyel megvádolják, hogy ő a munkapártba fog belépni megválasztása esetén. Dr. Léderer Sándor f. hó 17-éig időzött váro­sunkban, amely idő alatt számos hivatalos látoga­tást eszközölt s úgy ő maga igen kellemes benyo­másokkal távozott, mint itt is, ahol megjelent, nagy képzettsége és kellemes modora révén általá­nos szimpátiát szerzett meg. Elutazása után megindult a városban az általános választási mozgalom, melynek tetőpont­ját Br. Bánffy Dezsőnek f. hó 26-ára bejelentett látogatása fogja képezni, amikor is Dr. Lederer Sándor programmbeszédje meghallgatására és támo­gatására Br. Bánffy nagy politikai kísérettel fog megjelenni, a többi között Gróf Degenfeld, Linder, György dr., Benedek János és Hock János is el­jönnek, ami természetesen ünnepi fényt fog adni a programmbeszédnek s városunkat hatalmas politikai megnyilatkozások központjává fogja avatni. A programbeszéd megtartása előtt is azonban Dr. Lederer Sándor a mai nap folyamán ismét körünkbe érkezik és holnap Szerednye vidékét fogja meglátogatni, estére pedig tiszteletére bankett lesz rendezve az ungvári polgárság körében, mely­nek lelkesedése napról-napra nő úgy, hogy az egyesült ellenzék tábora óriási módon majorizálja a munkapárt mondva csinált lelkesedését és kis csoportját. Báró Bánffy Dezső fogadtatására már nagy­ban folynak az előkészületek, amelyeket Dr. Kerekes István elnöklete alatt egy bizottság intéz. Báró Bánffy f. hó 26-án d. u. 3 órakor fog megérkezni s fogadtatására egy bandériummmal élén az egész vármegye közönsége készül. A naggyülés, melynek keretében a programmbeszéd elhangzik, előrelát­hatólag a szabadban fog megtartatni s estére nagy­szabású bankett fogja bezárni Magyarország leg­nagyobb, legmagyarabb zászlósurának tiszteletére felejthetetlenné avatott napot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom