Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-03-26 / 13. szám
2. oldal. TJT n g v á i i közlöny 1910. 13. A főispán informált, a telefon, táviró munkában voltak, mig végre a biztossághoz közeli valószinüséggel ismerjük, hogy kik lesznek Ung- tnegye négy kerületében a képviselőjelöltek. Ezt a rovatot a választások befejeztéig állandósítjuk olyan formában, hogy az aktuálitások mellett közöljük a pártok vagy a pártárnyalatok mozgalmait, a közönség köréből felszínre kerülő véleményeket. Sorrendet tartva, elsőben jelentjük, hogy a négy éven át leláncolt régi 67-esek a tavasz jöttével újra életre keltek, tehát nekik is felvirradt. íme a husvét másodnapi felhívás szövege: MEGHÍVÓ. Az országos nemzeti munkapárt Programmja alapján szervezendő UNGVÁRMEGYEI NEMZETI MUNKAPÁRT Ungvári, 1910 évi március 28-án d- u. 4 órakor a Korona szálló nagytermében tartja alakuló gyűlését, melyre a párthoz csatlakozó választópolgártársakat tisztelettel meghívja az előkészítő-bizottság. Ez az alakuló gyűlés bizony nagyon is háttérbe látszik szorítani különösen az ungvári kerület függetlenségi pártját. Az országos függetlenségi pártban hónapokkal ezelőtt kiütött válságtól eltekintve, kerületünk függetlenségi pártja kezdettől fogva nem tudta magát akcióképessé tenni; nem fejtette ki azt'az intensiv összekötő erőt, hogy magát egy választásra előkészítse. Nagygyűléseket nem tartott, csak néha a választmány tagjai jöttek össze, immel-ámmal, hogy épen csak tessék-lássék, miként nálunk egyáltalán a függetlenségi párt szervezve van. E közben összetett kezekkel nézték, hogy a helybeli kereskedő világot az uj párt javára Budapestről irányítja az OMKE. A vége most az, hogy kereskedőink legtöbbje már nyiltan hangoztatja, a Munkapárttal való rokonszenvét s az ahhoz csatlakozását. így áll iparosaink nagy része is. Most tehát magukra vessenek, hogy husvét másodnapján a Munkapárt számaránya hatalmasan megnövekszik. De a függetlenségi párt tagjai sorába belépettek közül sokan csak divatból lettek függetlenségiek, mire most számosán ezek közül egy kis szégyenlősség leküzdése után a Munkapártba kezdenek besétálni. Ez itt a helyzet képe. A Munkapárt megalakulása tehát mint látszik sokkal nagyobb arányt ölt föl, mint ahogy arra még csak nemrég számítottunk is. Sőt az alakuló gyűlésen — mint halljuk — a választóknak kedveskedni is fognak. Az annyi odysseán átesett ungvári törvényszék kérdése újból fel lesz vetve, olyan formán, hogy illetékes helyről tett olyan nyilatkozat lesz tolmácsolva, hogy mihelyt az uj parlament az alakuláson átesik s a parlament komoly működését megkezdi, az igazságügyminiszter, a helyi jogerős határozatok akceptálása mellett, az ungvári törvényszék szervezését illető uj törvényjavaslatát nemcsak benyújtja, hanem nyomban .tárgyalás alá is véteti. A volt 67-esek örömmámorban úsznak tehát, mivel puhatolózásuk szerint a Munkapárt nem is remélt erővel és számarányban fog megalakulni. Vajon ez az öröm nem korai-e, az megválik majd! ? A húsvéti alakuló gyűlésen Bradáts Gyula volt 67-es pártelnök fogja a beszédet tartani s kérni az uj kialakuláshoz, a Munkapárthoz való tömörülést. A függetlenségi párt akcióját 31-én kezdi meg. Amikorra itt lesznek Justh és hívei nehányan a volt képviselőkből és Visontai Soma is. Az ipartestület előljái ósága nevében Flach Jakab elnök hivott össze f. hó 23-ára értekezletet, hogy a függetlenségi párt részéről megállapítsák a f. hó 31-iki programot, amikor Justh Gyula, Visontai Soma s többen a volt képviselők közül Ungvárt fognak népgyülés előtt buzdítani a függetlenségi párt elvei mellett és sorakoztatni a párthi- veket. Az értekezleten az intelligencia sorából is többen jelen voltak. Megállapították a fogadtatás észleteit s a fogadó bizottság tagjait. A délután l/g 4 órakor érkező vendégeket Csapon Dr. Nagy József, Ungvárt Vidor Marci fogadják, a város nevében Fincicky polgármester, a fogadásra felkéretett A gyűlés kedvező idő esetén valamelyik köztéren lesz, ha az idő kedvezőtlen lenne, akkor a Korona termében. A felléptetendő képviselőjelöltnek az iparosok érdekei előmozdítását is figyelmébe fogják ajánlani. A jelölések az ungvári kerületben későbbre vannak áttéve. Valószínű azonban, hogy Visontait már 31-én lépteti föl a függetlenségi párt. A Munkapárt ungvári kormányjelöltje tudvalevőleg Nehrebeczky György volt főispán, aki szívesebben tartotta volna meg volt kerületét, a nagy- bereznait de a kormánynak Bereznával más tervevan. A nagykaposi kerületben pedig Kende Péter volt alispán a kormány jelöltje. E tekintetben a kormány emlitett jelöléseit illetőleg is azt hallottuk, hogy a személyi kérdés még nem változhatlanul befejezett. A nagykaposi kerületet illetőleg közöljük: MEGHÍVÓ. A kaposi választó-kerület függetlenségi és 48-as pártja nevében közgyűlést hívok össze, és pedig : folyó év március hó 28-lk napjának d. u. 3 órájára Nagykaposra, a „Társaskör“ helyiségébe; március hó 29-ik napjának d. u. 21/* órájára Csapra, a községházára. Ezen gyűlések tárgyai lesznek: 1. Nagyságos Bernáth Zoltán országgy. képviselő ur beszámoló beszédének megtartása. 2. Képviselő jelölése pártunk részéről, a bekövetkezendő választások idejére. Ezen gyűlésekre t. polgártárs urakat tisztelettel meghívom. Hazafias üdvözlettel Tiszasalamonban, 1910. március hó 14. Széles István pártelnök. Tudvalevőleg Bernáth Zoltánt ismét jelölni fogják, a győzelemre erős kilátásokkal. Bár a hírek szerint a nagykaposi kerületben erős küzdelemre lehet számítani, mivel Kende Péter munkapárti jelöltnek a kerület számos községében erős nexusa van árra, hogy azon községbeliek zászlója alá állanak. A szobránczi kerületből más positiv hirt nem hozhatunk, annál az egynél, hogy gróf Sztáray eddigi képviselő mint pártonkivüli lép fel. Jön még a dicső nagybereznai kerület. A felől azt tartja a hir, hogy skartba helyezték. Ami úgy értendő, hogy fentről olyan jelöltet kapnak, aki mandátumát megválasztása után nyomban letenni fogja olyan munkapárti nagyság részére, aki valahol kibukott s akinek a parlamentből nem szabad kimaradni. Ennyit közlünk az eddigi hírek, megállapodások felől. Ma még csak terveznek, készülődnek, egyik-másik helyi párt kebelében. Lehet, hogy napok múlva a helyi politika szédületes változásairól fogunk tárgyilagos szemlét hozni. ÚJDONSÁGOK. — Boldog ünnepeket l Ez a kívánság fog holnap hangzani husvétkor, a tavasznak magasztos ünnepén. Remek ünnep ez, a családi békével, a pászka szenteléssel, templomi ájtatossággal s délutáni szórakozásaival a szabadban, ahol már rügyeznek a bokrok, bimbósok a fák, s gyönyörködünk a természet igaz ébredésében. Mi is boldog ünnepeket kívánunk lapunk olvasóinak és munktársainknak! Húsvéti beharangozáskor. — Elbeszélés. — Kiüldözték. A faluban azt mondták róla, ku- ruzsol. Megbabonázta a legszebb és legmódosabb legényt, ki betegje lett Árnál ragyogó szempárjának, friss orcáinak és hajlékony karcsú alakjának. Szemeiben ibolyák nyíltak, orcáinak pírja frisebb voíi'ä-.havasi rózsák szirmainál, midőn a hegyek mögül kibukó nap rájuk veti vet Pedig oly egyszerűen járt. Eg -oknya simult tagjaira,- hajába egészen any pántlikát font, csupán pici lábait cipőbe s fejére kötött áelyemk s Ez volt az ő piperéje, irigyel. Tánchelyen meg nem fordult, a fonooa el nem járt. Rá nem ért szegényke ilyesmire. Hétközben napszámban volt az uraság udvarában, hogy kicsi testvérkéit fölnevelhesse, vasár- naponkint pedig foldozgatta öccsének és hugocs- kájának foszlós ruháit. Különösen szerette a korai miséket. Akkor kevesen voltak a templomban. A sok cifra leány le nem nézhette, ki nem nevethette egyszerű ruhájáért. Aztán nem hallgathatta a legények pajzán megjegyzéseit sem, melyekért őt senki felelősségre nem vonhatta, mivet senkije sem volt, aki talán pártját fogta volna. Azaz, egy mégis volt! A gazdag Felszeghyéknek a legény fia. Még az iskolából ismerte Amált. Ha diót kapott, megosztotta Amáliái, ez meg a lángosból hozott neki egy jókora darabot. A cicázásnál csak akkor fogatta el magát Pista, ha Amálka volt a farkas és csak akkor játszott szívesen, ha Árnál volt az űzőbe vett bárány. A szülők nem sokat törődtek a gyerekek játékával. De amikor Pista embernyi ember lett és Árnál gyönyörű hajadonná serdült, egyszerűen betiltották Pistának a további bolondozást, mert hiszen a zsellér lánya soha sem lehet a telkes gazdának a menye. A Felszeghyék a Balogékkal nem jöhetnek rokonságba. Húsvéti beharangozáskor történt aztán, hogy Pista anyja a templom ajtajánál várta be Amált. — Ne csalogasd a fiamat te leányzó. Nem hozzád való. Az a selyemkendő a fejeden s ez a cipő bizonyára a fiam pénzéből került ki. Minek pusztítod a házunkat? Miért kapaszkodói oly személy föl nem vesz? vottpk Felszeghyné szavai. — Megkovetem nagyasszonyom, a fiát nem csalogatom. Ő jár utánam. Eleget beszéltem neki, verje ki fejéből, hogy én felesége legyek. Azt feleli rá mindig : az leszel! — De nem leszek, nem akarok terhére lenni nagyasszonyom, elmegyek hát a faluból, el a városba. Megkeresek én ott annyit, hogy testvérkéim éhen nem halnak, s hogy eszibe nem jő nagyasszonyomnak szememre hányni a selyemkendőt a melyet béremből vásároltam s nem a fiának a pénzéből. — Eredj csak te szineskedő! A ki az urasági udvarba eljár napszámba, az nem jár oda hiába. Béredből ? Mintha bizony kifutná a sovány béredből a szép kendő 1 ? E gyalázatos gyanúsítás arcába kergette a vért a szegény leánynak. Kitörő haraggal megragadta a nagyasszony kezeit s hirtelenséggel oda- szóllott: — Nohát nem tagadom, szeretem a flát, de becsületesen. Szegény vagyok, de soha egy garasa nem kellett. Néha kenyérrel kalácscsal, túróval kínálta testvérkéimet. Ennyi az egész. Én viszonzásul bokrétát kötöttem számára, melyet neki a kerítésen átnyújtottam, mert Pista soha házunk küszöbét át nem lépte. Esküszöm : én sem léptem át házuk küszöbét soha, de soha. Elmegyek, hogy híremet sem hallják. Akkpr talán nagyasszonyom is elhiszi, hogy Árnál becsületes leány volt.“ Másodszor harangoztak be misére. A nép a templomba sietett. Felszeghyné is beigyekezett, nehogy a kiváncsi falusiak Amáliái lássák beszélni, a mi sok pletykára adott volna, alkalmat. Amál elment. Összecsomagolta kis batyuját, elvitte kis testvérkéit egy öreg rokonához. Megcsókolta őket százszorosán és hangosan zokogva hagyta el a szülői házat. Felérve a hegyek oldalában kígyózó országúira, még egyszer visszatekintett tiszta fehérre meszelt hajlékára, a kicsike kertjére, a nagy almafára: gyermekjátékainak öreg tanújára. Azután fölkereste szemével Pistáék házát. Rendes nagy házhely volt, a legszebbik a faluban. Éppen a harmadikat húzták a templomban. Már szólt is az orgona és messziről is jól volt kivehető a megható húsvéti ének egyszerű dallama, melyet máskor Amál oly édes örömmel énekelt: „Feltámadt Jézus e napon! Alleluja!" Szive összeszorult ... De visszaemlékezett az asszony becsmérlő szavaira és saját esküjére, hogy kitér az asszony utjából, elhagyja örökre a falut. Maradnia, visszatérnie lehetetlen. El kell mennie s el kell hagynia boldogságát, ha mindjárt [meghasad is az a szenvedő szív bánatában ! . . . Elment. . .
