Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-03-26 / 13. szám
1910. 13. XT n g- -v á r i JSZ ö z 1 ö rau 37“ 3. oldal. — Március 21. Habár az elmúlt tél enyhe lefolyású volt és szokott zordságából csak keveset kaptunk — jó órában legyen mondva -— de ezért most, is csak igaz örömmel fogadjuk ezt a dátumot amely a hivatalos tavasz kedves és alig várt időjelzője. Az előjelekből ítélve — persze a Meteort figyelmen kívül hagyva — az annyiszor, jól és rosszul megénekelt bájos tavasz bizonyára be fog köszönteni minden kellemességével és gyönyörűségével. Lehet, hogy időjóslásunk a félhivatalos könyomatos szavai szerint, légből kapott állítás, amelynek semmi alapja nincs, mindazonáltal ha beválik, mint időjósok is, kapacitásokká válunk és amellett meg közönségünknek is örömet okozunk. Tehát üdvözlünk Téged szépséges Tavasz hivatalból és hivatalon kívül. Az állandó szép tavaszi időjárás kicsalta a fák rügyeit, a barackfa is virít már, kicsalta a szabadba vágyó embereket uj életkedvvel, reménységgel töltötte el a lelkeket. . . . Emellett a gazdaközönségnek is kedveskedett valamivel, aminek mezőgazdasági szempontból igen nagy jelentőseget szoktak tulajdonítani: valódi hamisítatlan márciusi porral! Ugyanis a száraz márciust igen jó előjelnek veszik gazdáink a termésre nézve, az lévén a közhit, hogy minél szárazabb a március, annál bővebb és jobb lesz a termés! Oh bár igaz volna ez a régi tapasztalatokon alapuló jóslat 1 . . . Akkor az idén igazán kánaáni esztendő, valóságos Eldorado volna 1 . . Mert bizony egyhamar nem igen emlékezünk esőre, ide nem számítva a szerda éjjeli kis esőt, de sőt nem csak esőre hanem oly porra sem, amilyenben mostanában oly bőven van részünk. No, de egy kis bő termésért mit ^el nem néz az ember! Az a kis por az igazán bagatell 1 Aztán mira való a berozsdásodott városi utcaöntöző hordó? Annak igazán nem árt egy kis használat. A pornak és az egészségünknek tartozunk egy kis — húsvéti locsolással! — Gábor napja. Gróf Sztáray Gábor főispán csütörtökön névnapja alkalmából meieg ovációkban részesült. Nemcsak a helybeli hivatalok tisztikara, hanem a helyi társadalom számos tagja keresték föl s fejezték ki a népszerű főispánnak jókivánataikat. — Komjáthy Gábor református lelkész is e napon sok látogatót fogadott házánál akik őt névnapja alkalmából üdvözölték. — Közgyűlési küldöttek választása. Az Ungvári kerületi munkásbiztositó pénztár közgyűlési kiküldötteinek választása vasárnap ejtetett meg a városház tanácstermében. A választás iránt különösen az alkalmazottak részéről nagy érdeklődés nyilatkozott meg, több mint 400-an adtak le szavazatukat, a munkaadók már kevésbbé érdeklődtek e választás iránt. Alighogy megnyitották a szavazást, oly nagy számmal vonultak az urnák Csakhogy magával vitte Pista nyugalmát is . . . Egy ideig kerestette, tudakozódott Árnál holléte felől, de nyomába nem jöhetett. Öreg rokonától csak annyit tudott meg, hogy megtakarított bérét pontosan küldi be testvérkeinek felruházására, iskoláztatására, de hogy hol él, hova dobta a sorsa: azt egy árva szóval sem említette az öreg. Minek keserítse a leányt egy megtiltott szerelem megújításával ? . . . Minek vezesse nyomra Pistát, hogy feldúlja a Felszeghy portának nyugodalmát ? . . . Pedig az úgy is fel volt dúlva már. Árnál eltűnésével eltűnt Pistának jó kedve is. Nem pattogtatta többé ostorát, nem kellett bokréta ; kerülte a tánchelyet, de annál sűrűbben kereste fel az ivót. Éjfélig elmuzsikáltatta a legbánatosabb nótákat, nem szóllott senkihez, csak az Árnál testvérkéit dédelgette, csókolgatta — ha ölbe kaphatta a kicsinyeket. A testi-lelki gyötrődés végtére erőt vett rajta. Ne gondolja senki, hogy csak a finom emberek, a városi emberek idegrendszerét támadja meg a bánat, a lelki tépelődés . . . Az egyszerű falusi ember szive is csak szív I Az érzelem egy. A szerelem egyforma kunyhóban és palotában egyaránt. Sőt talán egy elrejtett kis falunak embere jobban érzi a veszteség fájdalmát, mint a nagyvárosban élők. Ezek szórakozhatnak, láthatnak, a falusi ember kis körében mindig az egyfélére van utalva. Azért jobban fájhat annak a szive . . . A legényt epekedése, bánata és búfeledő mulatozása beteggé tették. Az orvos agyvelőgyuladás- tól tartott és a legszorgosabb ápolást kötötte hozzátartozóinak lelkére. Anyja éjjel-nappal virrasztóit fia ágya mellett, elé, hogy a városház kapualja, lépcsőzete s a tanácsterem folyosója megtelt szavazókkal; a nagy tömeg az egész választás ideje alatt példás viselkedést tanúsított. Érdekes hogy a szakmunkásokon kívül — törvónyadta jogukkal élve — tanon- cok és női alkalmazottak is részt vettek a szavazásban. A szavazás titkos volt. A választást délután 1 órakor zárták be, az eredményt azonban akkor fogják konstatálni, ha a vidéki körzetekből is beérkeznek a szavazatlapok. Legtöbbnyire két rendbeli szavazati lapok forogtak közkézen, személyi pártállás szerint. — A Társaskörből. Az ungvári Társaskör évi közgyűlését kedden f. hó 29-én tartja. — Papszentelés. Firczák Gyula munkácsi püspök vasárnap papszentelést végzett az ungvári székesegyházban. Az egyházi rendet a következő papnövendékek vették fel: Román József, Kon- korday Andor, Újhelyi Mihály, Seregélyi Sándor, Petraskó Endre és Chanál János. Érdekes a megemlítésre, hogy Román József a középiskolai tanári oklevelet megszerezte és jelenleg Aradon főgimnáziumi rendes tanár. — Májusi előléptetés a hadseregben. A hadügyminisztériumban a napokban küldötték szét a csapatparancsnokságokhoz a májusban előlép- tetetendő tisztekre vonatkozó kérdőíveket, melyeket kitöltve e hónap végéig kell visszaszolgáltatni. Ebből az intézkedésből az tűnik ki, hagy az alantas és törzstisztek előléptetése a normális keretek között mozog és a májusi avangement sem lesz kedvezőbb ezekben a fizetési osztályokban, mint a novemberi. Ellenben igen sok magasabb rangú tisztet nyugdíjaznak és ezt már a rendeleti lap legközelebbi száma közzé fogja tenni. — Halálozások. Kelen Gyuláné szül. Cseh Ludovika, kincstári erdőmérnök fiatal neje f. hó 20-án rövid szenvedés után Ungvárt meghalt. Halálhíre városszerte fájdalmas részvétet keltett Példás hitves és anya volt a megboldogult akit, városszert tiszteltek s lelki szép tulajdonságaiért osztatlanul becsültek. Négy apró ‘gyermeke vesztették el szerető anyjuk gondosságát. A kiváló nőt Besztercebányán temettek el, előzőleg Ungvárt gyászszertartás volt, mely alkalommal Margócsy Aladác evangélikus lelkész- gyászbeszéddel búcsúztatta el a halottat a rokonság és a nagyszámú résztvevő közönség élőit. A család gyászjelentése igy hangzik. „Kelen Gyula m. kir. erdőmérnök az alulírottak nevében is fájdalomtól megtörve tudatja, hogy forrón szeretett jó hitves, iegpéldásabb anyjok hálás és szerető gyermek, testvérük, menye és sógornéjok Kelen Gyuláné sz. szentkatolnai Cseh Ludovika, boldog, rövid 7 és fél évi házassága és a nő legszentebb és legmagasztosabb feladatáhüsitette az izzó homlokot, csititgatta rémlátásait, de csak azt az egyet nem birta fia feltüzesült képzeletéből kiverni, hogy Árnál meghalt, elemésztette magát és hogy Felszeghyné volt halálának okozója. Ismét húsvéti beharangozáskor történt. Árnál a reggeli misére sietett. Urasága szívesen engedte el, mert sehová sem járt a lány. Csöndes, komoly, dolgos cseléd volt, kinek még nótára sem nyílt meg ajka soha. Minden keresményét félretette és midőn újévkor tetszésére bízták, mit kíván ajándékul, imakönyvet kért. Azt gondolták, ilyen a természete és nem törődtek vele. Hja! Ki keresne paraszt szívben nemesebb, gyöngédebb érzelmeket ? . . . A városi nép a reggeli mise után szokta a húsvéti kalácsot szentelni. Hosszú sorokban állanak a templom ajtaja előtt és várják a mise végét. A nagy sokaságban tehát Árnál csudálkozva nézett körül, midőn nevét hallá említeni. Ki ösmerné őt e nagy városban ? — Árnál néni, drága Árnál nénike! hangzott egyszere két kicsi törökkői. A hang ismeretes, kedves drága hang volt ez előtte.Testvérkéi hitták őt,aranyos árva testvérkéi. Odarohant a kicsikékhez és megütődve találta őket a gőgös Felszeghyné oldalán. — Leányom, monda az asszony, megbántottalak. Haldokló fiam nevére kérlek, bocsáss meg. Jer vissza. Ments meg fiam életét. — Gyere édes nénike ! rimánkodtak a kicsinyek, miközben kötőjébe kapaszkodtak, gyere haza kedves jó nénikénk és gyógyítsd meg a szegény Pista bácsit! Csak ő csókolt, mig te távol voltál!.. . A beharangozás zúgása fojtotta el az örömtől és bánattól sirók zokogását . . . (x—y.) i nak teljesítése alkalmával rövid szenvedés után folyó hó 20-án este 7 és fél órakor mennybe szált, gyermekét követte. A megboldogult földi maradványa Ungv árról folyó hó 22 én délután 2 órakor fog az ágostai hitvallású szertartással Besztercebányára kisértetni és ott 24-én délelőtt 10*/, órakor a vasúti állomásról végtisztességben része- sittetni. Ungvárt, 1910. évi március 21-én. Nyugodj békében, emlékedet örökké megőrizzük, özv. Cseh Lajosné sz. Erii Kornélia édesanya, [özv. Kelen Gusztávné sz. Zörnlaib Mária anyósa, Kelen Editke, Kelen Rózsika, Kelen Guszti, és Kelen Tibor gyermekei. Özv. Wittich Lajosné sz. Cseh Mariska, Cseh Herminka testvérei, Kerekes Istvánné sz. Kelen Irma sógornője, Kerekes István sógora.“ — Mrávincsics Guido ny. cs. és kir. százados, f. hó 19-én 69 éves korában Ungvárt meghalt. Az elhunyt nyugdíjaztatásáig állandóan a 66. gyalogezred kötelékéhez tartozott, melynek ezidő- ben legöregebb tisztje volt. Az általánosan ismert százados széleskörű képzettséggel,birt, különösen a vegyészetid foglalkozott, de csak szórakozásból s igy szép tanulmányait nem igykezett érvényesíteni. Az ezred tisztikara illő pompával temettette el. — Donner Rezső a cs. és kir. 65 gyalogezred nyug. alezredese, f. hó 19-én Mukácson meghalt. — özv. Jaczkovics Sándorné, volt alsódo- monyai gk. lelkész özvegye, f. hó 24-én 72 éves korában Ungvárt meghalt. A tiszteletben részesült úrnő halálát számos gyermeke és rokonság gyászolja, köztük Jaczkovics Mihály szentszéki tanácsos, alapítványi pénztáros, Jaczkovics Sándor székesegyházi s. lelkész. Temetése ma van Alsó- domonyan. — Bartus Boldizsár, nyug. uradalmi felügyelő, f. hó 20-án 80 éves korában Nagymihályori meghalt. Nagyszámú rokonság gyászolja. — Az idei nagy-gyakorlatok, mint már irtuk volt, Galíciában és Magyarországnak ezzel határos területein fognak megtartatni. Mint most hirt veszünk, a gyakorlatokon a przemsli, a lem- bergi és a kassai hadtestek vesznek bennük részt és oly nagyszabásúak lesznek mint az 1903-iki (Chlopy) gyakorlatok voltak. — Két felebbezés gyógyszertár ügyben. Az alispán határozata ellen, a melylyel megengedi, hogy Tomcsányi Ödön a savanyuvizi városrész területére engedélyezett gyógyszertárát törvény ellen a belvárosi városrészbe áthelyezhesse, ismertettük már a városrész lakosainak felebbezé- sét. Az indignációval fogadott alispáni határozat ellen még két felebbezés adatott be. A képviselő - testület felebbezése szerint az alispán határozata figyelmen kívül hagyja a város autonomikus jogait s a nélkül hogy meggyőződött volna a véghatározatában felhozott indokok helyességéről, teljesítette Tomcsányi Ödön kérelmét. Hihetetlen ugyanis, hogy az 1904. évben engedélyezett gyógyszertár, melynek felállítása közérdekből engedélyeztetett, 5 év alatt oly állapotba jutott volna, amint kérvényező azt előadja. Amikor a gyógyszertár engedélyezésének ügyében a város képviselőtestülete határozott, elfogadta az ott elhangzott érveket, határozottan kimondva, hogy a gyógyszertár helyéül a savanyuvizi városrészt jelöli ki. Most az alispán az áthelyezést engedélyezte a belügyi szabályrendeletet idézve, ez azonban egészen másképen hangzik. A szabályrendelet szerint az uj gyógyszertár köre szabatosan kijelölendő, a község e részbeni véleménye figyelembe veendő; az uj gyógyszertár mint közegészségügyi intézmény akként helyezendő el, hogy az nem a meglevők közelében, hanem úgy helyezendő el, hogy ez a városrész lakosai által könnyen elérhető legyen. A belváros viszonyai, ahol két gyógytár van, nem változtak olyanokká, hogy itt harmadik gyógyszer- tár felállítására szükség volna. Amit az alispán felhoz, hogy a belügyminiszter nem mondotta ki azt, hogy ezen gyógyszertárnak ott kell máradni, amig el nem pusztul, az ellenkezik a jogszabályokkal és törvénybe ütköző. Mert hogy a Tomcsányi gyógyszerész kiélhetése biztosittassék, meg nem engedhető hogy e miatt a másik két gyógyszerész viszont kárt szenvedjen. A gyógyszerész kérvényében merészen állít, de nem bizonyít üzleti könyveivel, holott szép jövedelmet élvez a köz- kórház, városi szegények, bútorgyár, laktanyák, iskolák stb. részére kiszolgáltatott gyógyszerek révén. Hogy a savanyuvizi városrész talajvize miatt a gyógytárban a szerek romlásnak vannak kitéve, ez is alaptalan, ilyen észrevételt a gyógyszertár évi vizsgálatáról felvett jegyzőkönyvek soha nem tettek. Megcáfolja a többi indokok elfogadhatóságát is, hangsúlyozva végül, hogy közegészségi tekintetből ezen városrészben gyógyszertárra szűk*
