Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-02-12 / 7. szám
Ungvár, 1910. február hó 12 7. szám. Harminckettedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Dayka Gábor-utcza. Telsfonszám S3. Megjelenik minden szombaton. SZERKESZTIK: Dr. Lukács Géza Dr. Reisman Henrik ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre . . . 8 K. I Negyed évre . . . 2 K. Fél évre . . . . 4 K. | Egy hóra . . . 80 f. Egyes szám ára 12 fillér. ===== Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. ■■ -= Hirdetések kizárólagos felvétele mlltméfer árszabás szerint Leopold Gyula Hirdetés Osztályában Budapest VII, kér., Erzsébetként! 41. szám. Meghalt a koalíció. Végre valahára igazán meghalt a koalíció. Kisértett ugyan az utolsó napokig a feltámadás szomorú reménye, de hála Istennek, a koliciós politika veszedelmes sárkányfeje végre csakugyan a porba hullt. Hiába kínálkozott fel ismételten a koalíció. Hiába ajánlotta fel magát Andrássy és csendes társai: Wekerle, Kossuth, hogy ők mindent rendbe hoznak az általuk annyiszor lecsepült „hazaáruló“ Tisza István segítsége és együttműködése mellett, — a letört koalíció már Bécsnek sem kellett. Politikai nagyságoknak oly keserves 'megaláztatásban, oly szomorú megszégyenítésben még sohasem volt részük, mint a mi nemzeti hőseinknek. Felfelé az elvtelen- ség és lakájpolitika dacára nem tudtak bizalmat szerezni, lefelé pedig éppen ezek miatt eljátszották a részükre egykor oly fényesen megnyilvánult bizalmat, annyira, hogy az emberek szinte fellélegzenek a „nagy, nemzeti“ kormány elhantolása után. Hiszen nem jöhet utánuk olyan rossz, ami kívánatosabb ne lenne annál a nyomorúságnál, amit ők produkáltak és inauguráltak! S innen magyarázható az a teljes 4fethargia, amelylyel országszerte az ismét vitézi tornára készülő nemzeti hősök ellenzéki szólamait és kirohanásait fogadják; innen az a közöny, az az apáthia, amely Héderváry vállalkozásával szemben eddig megnyilatkozott, de amely ugylátszik a képviselőválasztásoknál a Héderváry kormány malmára fogja a vizet hajtani, lévén a koalíció elleni undor és felháborodás oly nagy, hogy az uj pártalakulás és Héderváry ezek közepette könnyen találnak utat. Hát csak jönne már akár az absolutiz- mus is, de legyen vége a hazugságok uralmának ! Mert a koalíció nem volt ennél <; egyébb. Nem tudott egyebet, mint hazug jelszavakkal takarni elvtelenségét, betömni ag éhes szájakat, törvénybe iktatni perverz hajlamait s deficitbe kergetni az országot. Amire különösen vállalkoztak, hogy az ország függetlenségi eszméje számára megnyerik a koronát, hogy a nemzet és korona viszonyát ismét bensővé, békéssé formálják, attól a koalíció urai erősen távol estek, ők csak a maguk hatalmának lehető megerősítésén, minél hosszabbá tételén fáradoztak. Még meg sem melegedtek jól a hatalom tűzhelyénél, már kezdték levetni a csillogó nemzeti felszerelést és sorba felvették a sárból azokat az eszközöket, amelyeket elődeik kezéből kivertek. A harc a magyar vezényszó követelésével indult meg s egykettőre feladták mindazt amiért küzdöttünk Leszereltek. A küzdelem idején hazafi volt az, aki a létszámemelés ellen dörgött, a leszerelés után megállapították európai nagy politikusok módjára, hogy a létszámemelésre szükség van. A harc idején merényletnek tartották a kvóta felemelését, a leszerelés után emeltek kvótát, csináltak egy szégyenteljes, bennünket teljesen kizsákmányoló kiegyezést s majd megölték az igazán függetlenségi, nemes gondolkodású Justh Gyulát, hogy a kvótaemelés ígért ellenértékére: az önálló bankra merészelte őket emlékeztetni. Megcsinálták a házszabály- revíziót, komédiát csináltak az ígért alkotmánygaranciákból, s miután még képtelen nagy terheket vállaltak a nemzet nyakába, oly rendszert vezettek be az országba, hogy hosszú évekig fogjuk ezt sinyleni. Az ipart és kereskedelmet üldözték, ellenben megcsinálták a deres-törvényt, amely a jobbágyságot akarja visszaállítani. A társadalomba a gyűlölködés és felekezetiség mételyét vitték bele s ezzel a nemzeti egység erejét tették tönkre. A kultúrából kür- tották a liberalizmust s helyébe plántálták a reakciót; nyakunkra hozták a Francia- országból kikergetett szerzetrendeket, s milliókat adtak nekik az állam pénzéből. Egységes magyar nemzeti államról szónokoltak s Horvátországgal szemben mégis lealázó szerepre vállalkoztak, amellett szerb, szláv, oláh soha előbb nem észlelt arroganciát tanúsított az állam eszme ellen . . . Folytassuk ? Részletezzük ? Teljesen fölösleges. Az esztendők szomorú tanulságai átmentek a nemzeti köztudatba. Három esztendő alatt feldúlták az országot alaposan. Végül önmagukat is. Mikor a hazugságok épülete összeomlott, egymásnak estek és egymást marcangolták, mint éhes vadállatok. S most lebuknak a hatalom magaslatáról, megtépett zászlókkal, megalázóban, megszégyenülten, tekintély és bizalom nélkül s hátrahagyva a politikai züllöttségnek oly jelenségeit, amelyek ijesztő perspektívát nyitnak a jövőbe . . . Ha a nemzet ennyire csalódott vezéreiben, vájjon kik azok, akik hivatottak diadalra vinni az igazi magyar, demokratikus, nemzeti politikát? A közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság folyó havi ülését február 8-án tartotta meg gróf Sztáray Gábor főispán, később Lőrinczy Jenő alispán elnöklete alatt. Az ülésen előadott havi jelentésekből kiemelhetjük I a következőket: Az alispán jelentése szerint f. év január havában a csendőrség 242 esetben teljesített nyomozást, részint bűnügyekben, részint pedig vétségek és kihágások eseteiben, mindannyiszor eredményesen. A feljelentett egyének száma 331 volt. Tüzeset előfordult Németvágás, Őrdarma, Csap, Pálóc és Szerednye községekben. A tűz által okozott ösz- szes kár 5914 korona, melyből 1700 korona biztosítás utján megtérül. Január havában a vármegye területén hat külföldi telepedett le, és pedig 3 a bereznai 3 a szobránci járásban. A járási főszolga- birák járásaik több községében tartottak tiszti napokat, a mikor is a panaszokat meghallgatták s azokat a lehetőség szerint még a helyszínén orvosolták. Az elmúlt hónapban 330 útlevél iránti kérvény nyujtatott be az alispáni hivatalhoz. Az alispáni jelenlés kapcsán szóba jött, hogy a felvidéken egyes gör. kath. felekezetek iskolákat építenek a nélkül, hogy ehez a főszolgabirótól építési engedélyt nyernének. Azután az építési hozzájárulás behajtását a hívektől az uj végreha.- tási novella figyelmen kivül hagyása mellett foga1- natositják, még az utolsó párnára is végrehajtást vezetve. A közig, bizottság ezek megakadályozása, továbbá az építkezéseknél a szabályzat respektálása végett erélyesen intézkedett. Ugyancsak az alispáni jelentéssel összefűzve Thuránszky Tivadar szóba hozza, hogy a Rad- vánc-utcai végétől a sorompóig tenger sár borítja az utat. Ungvár város tanácsa felhivatott, az úttestnek azonnali helyreállítását eszközölni. A Radváncutca végén vasúti kocsik tolatása fenakasztja a közlekedés gyors lebonyolítását. Az államvasutak jelentésére a kereskedelmi miniszter közli, hogy intézkedett, időközönkint a tolatást 10 percenkint felfüggeszteni. A bizottság ebben nem látja a bajt orvosolva ; ellenben újra felír a miniszterhez, hogy a torlódást csak úgy lehet lesz megszüntetni, ha olyan utat nyittat Bolotina felé, amely a daróci útra visszakanyarodjék. Hosszas vita fejlődött ki a szerednyei rám. kath. hitközségnek a főszolgabíró által jóváhagyott azon határozata felett, melylyel kötelezte a híveket is, de még az ottani izraelita lakosokat is, akiknek gyermekei az apácák által vezetett iskolában nyernek oktatást, hogy a néh. Bugyis András által alapított apáca zárdaiskola tetőzetének 700 kor. helyreállítási költségét viseljék. Az ügyet, amely felebbezés folytán került a közig, bizottság elé, Bánóczy Béla főjegyző kimerítően referálta s javaslatba hozta a főszolgabiró határozatának megsemmisítését, mivel az apáca zárda-iskola alapítványa néh. Bugyis András ungvári volt apát-főes- peresnek, aki alapítványul szerednyei és Valkajai szőlőbirtokait, továbbá 30,000 koronát hagyott. E szerint mint alapítványi birtok fentartásához szükséges költségek viselésére, a szerednyei rk. hitközségi tagok nem kötelezhetők. Benkő József: az alapítványt a hitközség 1896-ban hitközségi jellegűnek fogadta el, úgy amilyen természetű a Bugyis- féle pálóci alapítvány; e szerint a főszolgabiró helyesen határozott. Az a kijelentése a felebbe- zésnek, hogy a hitközség a fiúiskolát fenntartja, valótlan, mivel ezt a fiúiskolát a templom pénztára tartja fen, a tanítót is ebből fizeti. Bradács Gyula: az ügynél az a hiba, hogy nem lett annak idején alapitó oklevél kiállítva. A hitközség kötelezettségének megállapitását fogadja el. Dr. Sebő Sándor, ennél a kérdésnél az alapitó oklevél hiánya szolgálhat elbírálás alapjául. Ennélfogva nem lévén kölcsönösen megállapítva a kötelezettség, annálLapunk mai szama N oldal.
