Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-02-12 / 7. szám
2- oldal. 1910. 7. fogva a hitközségi tagokat a költség viselésére sem lehet kötelezni. Miután a zárda alapítványi vagyon, jogilag a hitközség tagjait fizetésre kötelezni nem lehet. A méltányosság a mellett szólana ugyan, de ezt a jogi akadályok miatt alkalmazni nem lehet. Kende Peter: Jogszokás, ami már nem egyszer nyert sanctiót, hogy a hitközségi egyháztanács a felügyelete alatt álló vagyon fentartásá- nak költségei viselésére a hitközség tagjait kötelezheti. Hisz ez volt az alapitó intenciója. A hitközség elfogadta az alapítványt, tehát nemcsak a haszon élvezéséhez van joga, de a terheket is viselni tartozik. A főszolgabiro tehát helyesen intézkedett. Fehér Manó az egyháztanács álláspontját tartja helyesnek. Thuránszky Tivadar az előadó javaslatát teszi magáévá. Lőrinczy alispán : a gyakorlat és a jogszokás a mellett van, hogy az egyháztanács határozatai a hitközség tagjaira kötelezők. Pálócon is felmerült ilyen ellentmondás, mégis az egyháztanácsnak álláspontja érvényesült. Példa Ungvár is, ahol az egyháztanács tetemes költséggel terhelte meg a hitközség tagjait, senki sem mondott ellent. A főszolgabíró határozatainak jóváhagyása mellett van. Hegyi György szerint az egyháztanács határozata nem indokolt jelen jeset- ben. Hidasi Sándor tanfelügyelőnek tudomása van arról, hogy néh. Bugyis alapitó és a hitközség között egyességnek nyoma van. Inditványozza a tárgyiratokat ezzel felszerelni s addig az ügyet napirendről levenni. A bizottság az indítványt magáévá tette. A vármegyei tiszti főorvos jelentése szerint január havában a közegészségügyi állapot általán véve kedvezőtlen volt. A tífusz es kanyaró esetek száma még mindig jelentékeny s bár nagy kiterjedésű járvánnyá sehol sem fajult, a fertőzött községek száma elég nagy, szerencse, hogy a betegségek lefolyása enyhének mondható. Újabban a vörheny esetek száma Ungvár városában is emelkedésben van. Hevenyfertőző megbetegedések előfordultak : roncsoló toroklob 4 községben 5 esettel, vörheny 3 községben 43 esettel, kanyaró 10 községben 92 esettel, hasi hagymáz 11 községben 52 esettel, vérhas 1 községben 4 esettel, hökhurut 1 községben 4 esettel. Ezen betegségek következtében elhalt 24 egyén. A vármegye területén január havában született 557, meghalt 330 egyén. Orvosrendőri hullaszemle 4 esetben volt. Egészségügyrendőri szempontból vizsgáltattak: iskolák 26, gyógyszertárak 1, korcsmák 32, élelmiszer 46, vágószékek 27, gyárak és műhelyek 5 esetben. A törvényhatósági állatorvos jelentése szerint az állategészségügy január havában kedvező volt s fertőző állati megbetegedés a vármegye egész területén nem fordult elő. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint: a vallás- és közoktatási miniszter Bucsina Mihály révhelyi g. kath. tanítót folyó évi február 1-től nyugdíjazta. Fenczik János, Hrunka Sándor, Kovács András, Teszor Endre elaggott tanítóknak és Imej Jánosné tanítói özvegynek 200—200 K. nyugdijpótló segélyt engedélyezett. A kir. államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint az elmúlt hónapban közlekedési akadály sehol sem fordult elő. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint: Egyenes adóban befolyt január havában 29596 K. Maradt hátralék január végén 646064 K. A múlt évihez viszonyítva az eredmény 1884 koronával kedvezőtlenebb. Haddijban befolyt 209 K, maradt hátrálék 39318 K. Bélyeg és jogilletékben befolyt 18887 K 45 f. Fogyasztási és italadóban befolyt 63253 K. 09 f. Dohányjövedékben befolyt 57789 K 50 fillér. A havi jelentések után előterjesztetett az uj pénzügyminiszternek a közigazgatási bizottsághoz intézett leirata, melyben tudatja, hogy a pénzügyminisztérium vezetését átvette és kéri a közigazgatási bizottság tagjait, hogy őt hivatalos működésében odaadó készséggel támogassák. A közig, bizottság a leiratot tudomásul vette. A Winkler-féle házépítés. Amikor a múlt évben a Winkler-féle házépítés folyamatban volt, Szabó György és Kovalcsik József feljelentést tettek az építési vállalkozó ellen, hogy a falak méreteit nem úgy építi, hogy azok hordképesek legyenek, hogy Singer építési vállalkozó nem olyan szakértő, aki emeletes - ház építkezésének vezetésére jogosult, hogy az építkezés szakértői ellenőrzés nélkül foganatosittatik. Az alispánhoz beadott panaszukban a városi tanácsot kötelesség mulasztással is terhelték. Az alispán a panasz folytán széles körű vizsgálatot indított meg, az államépitészeti hivatalnak, de sőt az ipari főfelügyelőnek közrevonásával. A vizsgálat folyamán a panaszlók is felhiva lettek, hogy állításaikat bizonyítsák, ők azonban bizonyítani nem tudtak. Az eljárás befejezte után az alispán a panaszt elutasította, Szabó Györgyöt és Kovalcsik Józsefet 90 kor. szakértői dij megfizetésére kötelezte; egyben miután a városi hatóság is a panasz beadványban megrágalmazva lett, elrendelte hogy az iratok a Btkv 270. §-a alapján a kir. ügyészhez áttétessenek, hogy a panaszosok ellen rágalmazás miatt a bűnvádi eljárást megindítsa. Szabó és Kovalcsik felebbezése folytán került az ügy a közigazgatási bizottság elé, amely az alispánnak véghatározatát indokaiból helybenhagyta. Ezen határozat jogerős. A szikviz kezelése. Szenes Ábris szikvízgyártó összeütközésbe jött a szikvizadó bérlőkkel, akik azt követelték Szenestől, hogy a szikvizet a bérlők által egyoldalúan kitűzött időben palackozza ; holott Szenes, aki idejében bejelentette amikor vizet szándékszik palackozni, azt követelte, hogy a szabályzatban kitűzött órák bármelyikén gyárthasson szikvizet. A közig, bizottság közbevetett felebbezés folytán Szenes álláspontjának adott helyt. Farsangi mulatságok. — A Vöröskereszt-egylet kabaréja. A rövid ideig tartó farsangnak legsikerültebb mulatságát a Vöröskereszt-egylet rendezte, mely ügyesen összeállított kabaré műsorával sok kedves derűs órát szerzett a nagy számban egybegyült előkelő közönségnek. A kitünően sikerült kabarén ott láttuk városunk színe javát. — Megjelent az estélyen Firczák Gyula püspök, Brozsek- Károly dandárparancsnok és Lőrinczy Jenő alispán. A kabaré első száma Zala Józs^tné szavalata volt. A kiváló és jeles szavalónő ezúttal Erdős Renének és Farkas Imrének két igen hangulatos költeményét adta elő, még pedig oly szép rutinnal, mely sok — szavaiénál a legtöbb esetben hiányzani szokott s igazán sajnáljuk, hogy oly kevésszer van alkalmunk a jeles szavalóművesznő előadásában gyönyörködni. A műsor második száma igen bájos kis egy felvonásos vígjáték volt. „Egy pohár vizu, Rogernek ez az ügyesen felépített kis színdarabját jeles műkedvelőink oly ügyesen és megkapóan adták elő, melyről csak a legteljesebb elismeréssel számolhatunk be műkedvelőink javára. A fiatal özvegy báróné szerepét Rónay , Margit elragadóan bájosan és kedvesen alakította s ezzel az ő többi sikereit megint egy újabb sikerrel koronázta be. — Bartakovics Berta a ko- morna szerepében olyan édes volt, mintegy cukor baba. Játékába egészen beélte magát, s igy teljesen rászolgált a legteljesebb elismerésre. — Fekés- házy Zoltán Szadai Béla ügyvéd szerepét gavallé- rosan játszotta meg, melyet más előadással s ilyen korrekt alakítás nélkül, mint az övé volt el sem tudnánk képzelni. Roskovics Emánuel a tiszti szolga szerepét ügyesen kihasználta és rászolgált méltókép a közönség elismerő tapsaira. A harmadik számban Kása Ellának „Bál után“ c. monológjában gyönyörködtünk. Ez a bájos fiatal leányka fellépése és bátor előadása elegendő volt, hogy meggyőzzön mindenkit arról, hogy egy igen tehetséges műkedvelővel állunk szembe. A közönség szűnni nem akaró" tapsai szintén ez állításunk mellett nyilatkozott. — Ezután megint egy ügyes kis színdarab volt a kabaré 3. száma. A „ Tavasz“ c. egyfelvonásos vígjáték. A szereplők az ügyes kis (direkte kabaré) színdarabot kitűnő előadásban nagy sikerrel adták elő. Zachar Ilonka Helén szerepében üde és friss játékot produkált, amit e bájos fiatal leányka meglepően ügyesen adott elő s amit mi e szép siker jegyében dicsérettel kiemelni tartozunk. Székely Jucika a szigorú nevelőnőt alakította megkapóan ügyesen. Egy ilyen kedves és fiatal nevelőnőt s hozzá aki olyan behizelgően tudta hálátlan szerepét megjátszani, szívesen látunk mindig a műkedvelők színpadán. Az önkéntes szerepét Reviczky Ede természetes humorral igen jól játszta m<^ Szenvedés. Ne gondoljad sohasem Hogy szeretni tudnálak, Múló álom az álmom csak, Mely valóra nem válhat. Rózsás hajnalban ha felébredek Hallom hangodat, mintha azt mondanád: Szeretlek, szeretlek egyetlen kincsem, Oh, engedd hogy bágyadt ajkam ajkadhoz . [érjen! Nem, nem lehet, hisz láthatod Hogy mennyire szenvedek; Szenvedek, mint árva gerle az ágon, Mely siratja párját e széles nagyvilágon. A sir. Ha majd a sötét sírban nyugszom, Hol nem bánt s nem fáj semmi, Akkor a tiéd vagyok örökre — Csak a tiéd, tiszta hófehérbe. Rózsa, liliom, nárcisz viruljon síromon, Mert ez az egyetlen kedves virágom; Felé hajolsz, csókot hintesz rája S ölelő karokkal, ráborulsz a hantra. Most a tiéd vagyok, a tiéd Vagyok, egyetlen virágom, Testemmel, telkemmel, szivemmel: Halotton, márványhidegen. Ráday Jancsika. A színészek társadalmi állása. — Első közlemény; — A színészi állás egykor nem tartozott a tiszteltebbek közé. Miért ? Előítélet miatt! Eleitől fogva és mindenütt voltak, sajnos, úgy vallási mint társadalmi páriák. Nem kell Indiába mennünk példák után. Tekintsünk a zsidók föltartóztathatlanul előrehaladó érvényesülésére s a ma már minden társadalmi joggal felruházott színészekre, kik még a múlt század elején is a megvetettek közé tartoztak. Ez értekezés főfeladata: a még uralgó előítélet okainak forrását fölkutatni és azt minden változatában követni a jelenkorig. Sokan állítják, hogy a színészi állás ellen táplált előítélet csak a kereszténység első korszakában nyilvánult először, mire nézve bizonyság gyanánt szolgálhat az, hogy a papság a legrégibb kortól 1825-ig hevesen küzdött a színházak látogatása ellen, azonban az ó-kori irók följegyzései után arról győződtünk meg, hogy a kereszténység előtt már gyökeret vert emez előítélet, mely máig sem oszolhatott el teljesen. Vessünk egy tekintetet ama népekre, melyeknek története még messzebb visszavihető mint a görögöké. A sínaiak és indusoknál, de különösen az utóbbiaknál már oly színműveket láttunk, melyek alakilag magas fokú fejlettséget árulnak el. Színműveiknek, melyeket nagyobbára hitregékből kölcsönöztek, a legnemesebb indokok szolgálnak alapi'!. Mig a sinai, drámai műveiben csak a napi eseményeket tárgyalta s a színészt csak a mindennapi, megvetett szemfényvesztők közé sorozta, addig a színész az indusoknál — hol az mindig az egyházi rendhez tartozott — a legnagyobb kitüntetésben részesült, mit méltán meg is érdemelt, mert a képzettségnek jelentékeny foka volt ahoz szükséges, hogy oly műveket mint a „Kalidasa“ vagy „Sakuutala“ vagy a félig lyrai félig drámai Gita Govínda, már a kihalt Sanskrit nyelven hatással előadhasson. Ha már az indus színészt, ama kaszt, melyhez tartozott, megóvta minden folttól, még az is emelte őt, hogy a színi előadás az egyházi szertartások közé tartozott. Aeschylos- és Sophokles korában a görögök szintén tiszteletben tartották szinészeiket, mivel a szinmű a vallási szertartásoknak szintén lényeges v alkatrészét képezte és a szinház az állam pártfogása, oltalma alatt állt. Tudjuk, hogy azok az irók, kik saját műveik eljátszásától nem vonakodtak, e miatt t olgári becsületükből mitsem veszítettek. Fentebb emlitett nagy költők elseje, a hellen nemzetiségnek önérzetét emelte, vallásos érzületét ébresztette s a közönséges hajlamokon felülemelkedő erkölcsiségre keltett ösztönt, szilárd, erélyes jellemeket nagyszerű világnézlettel rajzolva, mig Sophokles a perikiesi korszak finom míveltségü népét nagyságának ecsetelése által ragadta el. Euripidessel már hanyatlani kezd a művészet. Euripides számos tagból álló személyzetet vett igénybe s az erkölcsök korában már oly mérvben kezdtek elfajulni, hogy a színészek becse polgártársaik előtt szemlátomást alább szállt; el annyira, hogy Isokrates már 436 évvel Kr. e. a hypokritákat az emberek legeszélytelenebb osztályához tartozóknak nyilvánította. XT aa. gr -sr a, ri Közlöny
