Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-22 / 4. szám
2. oldal. "CT n g v a r i DESZ ö z 1 ön 7 1910. 4. özv. Telendy Antalnét, hogy megbízottjául helybeli lakost jelentsen be. (Azóta ez a kérdés egy közig, bírósági döntvénynyel a megbízott javára tisztázva lett.) A polgármester végrehajtás végett bemutatja az uj épületeknek 10 éves pótadó mentességét tár- gyazó, a törvh. biz. által jóváhagyott szabályrendeletet. Tudomásul vétetett. A vágóhíd jégvermének megtöltésére árverés tartatott. Ez alkalommal az eddigi 383 K. vállalati összeg helyett 890 K.-nás ajánlat lett téve. Ezen horribilis ajánlattal szemben a közgyűlés a jéggel megtöltést házilag teljesitendőnek mondotta ki. Ezután felolvastatott a pénzügyi bizottság véleménye a 14.000 kor. államsegélyből a fizetés emeléseket illető javaslatra. E szerint jutna az államsegélyből Fincicky polgármesternek 110 K. lakbértöbbiet. Berzeviczy István rendőrkapitánynak 100 K. lakbértöbblet. Fekésházy Miklós főlegyzőnek magasabb fizetési osztályba sorozással 580 K. Dr. Mocsáry Miklós tanácsosnak 200 K., Reviczky Károly, Markovszky Sándor, tanácsosoknak egyenkint 900 K. Gulácsy Ignác pénztárosnak, Szaáger Bertalan számvevőnek egyenkint 900 K. Mérő Vilmos adóhivatali főnöknek lakbérpótlék 230 K. Magasabb osztályba sorozással Podluzsányi Ottó ellenőrnek 360 K., Monori Miksa árvaszeki jegyzőnek 360 K. Hamuth igtatónak 300 K. Csics h. gyakornoknak 200 K. összesen 6940- K. A rendőrség fejlesztése címén Landa Károly rendőrbiztosnak 200 K. A rendőr közegeknek havonkint 10 K. az 1909 évben a havi szolgálati időhöz képest. A maradvány a Hajnal-utca csatornázására fordttandó. Jankovics Ákos volt irodavezető és Formágyi volt segédkönyvelő, akik a múlt évben már lemondtak. kérik a szolgálati hónapokra eső járandóságukat a 14.000 koronából kifizetni. A pénzügyi bizottság kérelmüknek elutasítását javasolja, mivel állásukról lemondásukkal minden igényükről le- mondottaknak tekintendők. Podluzsányi Ottó ellenőr kéri a X-ik fizetési osztályba sorozását. A közgyűlés a kérelmet teljesíthetőnek nem találta. Darvas Adóit állatorvos kéri fizetését a X. osztályba sorozással megállapítani, mely esetben magán orvosi gyakorlatával felhagy. Kérelme nem teljesittetett. A rendőrségi iktatókiadói állás betöltetlen. A közgyűlés ezen állásnak pályázat és választás utján betöltését elhatározza. Ezek után többek felszólalása következett. Mihalkovich József örül, hogy a 14.000 kor. felosztásának kérdésében a mai közgyűlés határozni fog. így vége szakad a napok óta folyó személyes versengéseknek, ami a városi tisztviselők, hivatalos munkájuk nyugodt teljesítését zavarta. Bár a pénzügyi bizottságnak a rangosztályozást magában foglaló javaslatában a belügyminiszteri rendelkezéstől némi eltéréseket lát, mindazonáltal a pénzügyi biz. javaslata ellen kifogást nem emel, mivel a belügyminiszter által a rendezett tanácsú városok tisztviselőire megállapított osztályozásban némi igazságtalanságot lát. Épp ezért figyelmébe ajánlja a tanácsnak, hogy felterjesztésében az alsóbb osztályozásba utalt egyes tisztviselőknek, ettől eltérőleg a magasabb fizetési osztályba történt sorozásukat, kellőleg okadatolja, a kérdésben forgó tisztviselőknek felelősséggel járó nagy munkakörüket hangsúlyozva. Úgy véli, hogy az osztályozásnál irányadóul kijelölt törvényjavaslat, mielőtt a képviselőház elé kerülne, módosítva is lesz s e tekintetben a rendezett tanácsú városok polgármesterei egyesületének erélyes állásfoglalásától kedvező eredményt vár. A belügyminiszter rendeletében kötelezi a várost, hogy 1910 év folyamán a tisztviselők fizetését a viszonyoknak megfelelően szervezési uj szabályrendelettel állapítsa meg. Ennek a feladatnak teljesítése folyamán kívánja, hogy az ósdi rendszer elvetésével végre úgy szervezzük a városi adminisztrációt, hogy a munkakör megállapítása mellett a tisztviselőket jobb fizetéssel lássuk el ugyan, de őket arra szorítsuk, hogy a hivatalban egész tudásukat és munkakedvüket, továbbá kötelességérzetüket érvényesítsék, amit sajnos, ma kevésbbé tapasztalunk. A városházát nagy csapat tisztviselő, feles számú gyakornok, dijnok, tartja elfoglalva. Pedig kevesebb munkaerővel, azonban helyes ügybeosztással s a kötelesség teljesítésének szigorúbb ellenőrzésével jobban lehetne a közszolgálatot vezetni a mai állapotnál, amiről el lehet mondani, hogy a sok bába között elvész a város. Nem egyébnek, mint ötletszerűségnek találja, hogy a pénzügyi bizottság „rendőrség fejlesztés címén“ a 14.000 koronából rendőrbiztost, rendőröket jutalmaz. Ez nem felel meg a belügyminiszter intenciójának. Véleménye szerint rendőrségünket azzal fejlesztenénk, ha pl. két detektív állás szerveztetnék, továbbá rendőroktató alkalmaztatnék. Amit tehát a tanács és a pénzügyi bizottság a rendőrség fejlesztése címén a 14.000 K. felosztása tervébe beállítottak, kérdés, nem fogja-e a belügyminisztérium referensét meglepni s talán lenéző mosolyra kelteni, hogy egy város képviselőtestülete a miniszter intencióját úgy fogja fel, hogy a 14000 koronából a rendőr közegeket díjazza, holott rendeletében világosan hangsúlyozva van, hogy a fizetési osztályba nem sorozott alkalmazottak díjazása csakis a házipénztár terhére eshet. Mint már nem egyszer szóba hozta, rendőrségünk működésében nem látja azt a bizonyos intenzivitást, amit a közönség joggal megkövetel, tudva, hogy rendőrségünk évente átlag 34000 K. költségbe kerül. Épp ezért szóló a felosztás tervezetének némely részében olyan visszá- ságokat lát amiket, hogy a belügyminiszter magáévá tesz e, e tekintetben kételyei vannak. Dr. Bródy Lajos: a rendőr személyzet fizetésének emelésében látja annak a biztosítékát, hogy azok kötelességeiket buzgóbban teljesítsék. Gaar Iván: A jelenleg alkalmazásban lévő rendőrök szolgálatának eredménye olyan, hogy fizetésemelést éppen nem igényelhetnek. Kifogásolja, hogy a rendőrkapitányhoz egy rendőr van beosztva, aki nála magán szolgálatokat végez. A rendőrkapitány újabban is a város költségén utazott Miskolcra a kerületi szinügyi bizottság ülésére. Blanár Ödön, Dr. Szabó József, Dr. Had- zsega Bazil az Írnokok és a rendőrök fizetésemelése mellett foglalnak állást. Dr. Sajó Elek tisztiügyész felvilágosit, hogy az írnokok mint ilyenek a fizetési osztályzatba felvéve nincsenek, így ezúttal fizetésüket pótolni nem lehet. A készülő szervezési uj szabályrendeletben ezek felöl is gondoskodás fog történni. Dr. Ország tisztiorvos Berzeviczy rendőrkapitány ellen, aki az ülésre meg nem jelenhetett, Gaar által használt kifakadásokat visszautasítja. Tudtával Berzeviczy saját költségén jelent meg Miskolcon, Gaar Iván : Előtte szólónak utóbbi kijelentésére megjegyzi, hogy a rendőrkapitány útiköltsége a színházi alapból lett utalványozva. Fincicky polgármester: Ez igaz. Ő utalványozott 50 K költséget. Utóvégre a tisztviselő ha közügyben kell megjelenni, csak nem utazhat a saját költségén. Lipták József : Hangsúlyozza, hogy az Írnokok a viszonyoknak meg nem felelő csekély fizetést élveznek. Ezek fizetését tehát javítani kell. A polgármester megnyugtatja a felszólalót, hogy e tekintetben gondoskodás fog történni. Gulácsy pénztáros köszönetét fejezi ki a képviselőtestületnek a tisztviselői kar nevében a fizetésemelésért. Ezután felolvastatott Berzeviczy rendőrkapitány által készített az a memorandum, ami a tisztviselők fizetése osztályozásának javítását tár- gyazza. A belügyminiszterhez fog felterjesztetni. Ezután a pénzügyi bizottság javaslata határozat erőre emeltetett. A kitűzött többi ügyek a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatába lesznek felvéve. A tanítók érdekei. „A néptanítók ujesztendeje“ címen irt cikket Halász Lajos az „Ungvári Közlöny“ f. évi 2-ik számában. Cikkében érinti mind azon reformokat, melyektől a népoktatás ügyének és a tanítóság erkölcsi és anyagi helyzetének javulását várja. A múlt.* Irta: Pogány Béla. A sötét fenyves mögött eltűnt az utolsó napsugár s az égen csak egy piros folt jelezte a nap lenyugtát. A folt is lassan halványabb lett, mig végre beleolvadt a sötétülő égbe. Unalmas szürkeség borult a tájra. Hideg, leheletszerű szellő osont végig a völgy fölött. Mintha az álomra készülő anyaföld utolsó sóhaja lett volna, amely gyöngéden csókolta az elhervadt virágokat és szelíden simogatta az elsárgult lombokat. Misztikus suttogás hallatszott a fák között. A szellő incselkedve játszott a levelekkel, amelyek nesztelenül, keringve hullottak a földre. A kertre nyíló ablakot egy szőke asszony nyitotta ki, hogy friss levegőt bocsásson a szobába. Néhány percig mozdulatlanul állt az ablakban. Keble erősen hullámzott. Mohón szívta magába a hűvös őszi est tiszta levegőjét. Azután leült egy székre és arany fürtü fejét kezére támasztva, gondolat nélkül nézett a leszálló alkonyba. A szobába alig észrevehetőn, mint valami ügyes tolvaj, belopódzott a sötétség, a bútorok lassan homályba borultak. Az asztal, a székek és a pamlag körvonalai összeolvadtak a szürke ho- málylyal. Egyszerre zenehangok zavarták meg a csendes, szomorú estét. A szomszédban valaki Chopin * Mutatvány szerzőnek most megjelent „Rögös utakon“ című novellakötetéből. — Megrendelhető Besztercebányán a szerzőnél. A kötet ára 3 korona. dalokat játszott. Lágyan, mint a szellő suttogása, hullámzottak a csendes akkordok s hosszan, édesen rezegtek végig a völgy fölött. Mintha valaki a haldokló természetet siratta volna és uj életet akart volna önteni a hervadó, pusztuló falevelekbe, a lekonyuló, szinehagyott fűszálakba és mindenbe, amiből távozni készült az élet. Mintha evvel a bus zenével valaki még egyszer föl akarta volna rázni aléltságából a teremtés nagy munkájában kifáradt természetet, amelyen ott látszott a halál hideg, dermesztő csókjának nyoma. A szőke asszony közömbösen hallgatta a zenét. Merev tekintettel, kissé sötéten nézett a távolba. Sápadt arcán valami bus vonás látszott, aminőt csak a folytonos lelki szenvedés, az örökösen vérző szív képes egy arcra rögzíteni. Szemébe valami különös tűz lobogott. Örökös, lelket ölő, édes vágy valami elérhetetlen vagy elveszett boldogság után sugárzott nagy szőke szeméből. Egy mélyen szenvedő mártír benyomását tette a szép szőke asszony, aki arra volt kárhoztatva, hogy örökké szenvedjen. A zene megszűnt, de csak néhány pillanatra. Az ismeretlen abbahagyta a Chopin dalokat s a következő percben egy keringőt kezdett játszani. A hangok szilajabban, vigabban szálltak tova a néma völgy fölött. Az asszony megrezzent. A keringő ismerős áriája mint egy varázsütésre szeme elé tárta a múltat; a napsugaras, derűs múltat, amikor még ő is boldog volt. Az édes emlékek újjá ébredtek lelkében s ragyogó, aranyos felhőbe burkolva eléje tárul az elmúlt élet, amelyben csak öröm és boldogság jutott neki osztályrészül. A keringő ütemes hangjai kiragadták lelkét a jelen egyhangú, unalmas szürkeségből s magukkal ragadták az elmúlt időbe, amelyben csak öröm és boldogság jutott neki osztályrészül. A keringő ütemes hangjai kiragadták lelkét a jelen egyhangú, unalmas szürkeségtől s magukkal ragadták az elmúlt időbe, amikor az életet még rózsásnak, oly nagyon, de nagyon szépnek találta. Lelke a képzelet csillogó ködébe burkolva, a visszaemlékezés arany szárnyain visszaszállt egy ismert, de félig már elfeledett világba, ahol örök boldogság és soha el nem múló édes megnyugvás tanyáz. Szállt, szállt a szőke asszony lelke vissza a boldogság honába, ahol szeretni tanult és azután nagyon, de nagyon tudott szeretni. Maga előtt látta a vakítóan kivilágított báltermet. Amikor belépett, a cigány éppen ezt a keringőt játszotta. Az andalító, vért bizsergető zene mellett, a selyem ruhák titokzatos suhogása s a piciny cipőknek a tükörsima parketen való csúszása mellett, a boldogságtól kipirult arccal, ragyogó szemű leányok lejtettek végig a termen, gyöngéden érintve kezükkel táncosuk vállát. Ez volt az első bálja. Szeme káprázott az erős fénytől s a parfüm bóditó illata kissé elkábitotta. Egyszerre három rendező sietett elébe. Elragadták, mint a mit sem sejtő ártatlan fiatal galambot, amely a napfény után vágyakozva, kirepül fészkéből s nem sejti, hogy a magasban élesszemü vércse kering, mely csakhamar lecsap. Aztán elmerül a kacagó, zajongó világba, amely elfeledve a múltat s nem törődve a jövővel, csupán a jelennek élt, amelynek oly sok gyönyörködtető
