Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-04 / 5. szám
kulturális élet előnyére bebizonyította. Egy, még csak a rnesre távolban lebegő eszményképért a jeleni feláldozni. sehogy sem lehet helyes politika. Azonban nagyon tévednek, a kik azt hiszik, mondják és Írják, hogy a kötelező doktoiátus elejtésével a hazai jogászkar tudományos színvonala aláhb fog szállani, mert a kontemplált államvizsgálat mindenesetre szigorúbb lesz és igy több garancziát is fog nyújtani, mint, a mai doktorátus, mely egy helyre kouczentrált tömeges voltánál fogva csakis problematikus értékkel bírhatott. Az uj jogi államvizsgálat három részletben lesz leteendő u. m. 1) szóbeli vizsgálat: a) magyar magánjog (kapcsolatban az. osztrák jognak és az egyházi jognak a m. magánjogba vágó 1 észével), b) m. váltó és kereskedelmi jog, c) m. büntetőjog (csupán anyagi része); 2) írásbeli vizsgálat zárt helyen 3 kérdésből; 3) szóbeli vizsgálat : a) magyar közjog, b) közigazgatási és pénzügyi jog, c) egyházi jog (mint az egyházak alkotmányainak és közigazgatásának joga), d) eljárási jog (polgári és bűnvádi, valamint a peren- kivüli eljárás). Ezen három vizsgálat letételéről a jelölt oklevelet kap, mely a mostani tudori oklevelet, pótolni fogja. A szóbeli vizsgálatok dija 25—25 frt, az írásbelié 20 frt lesz. ‘ E reformnak megfelelőleg a leczkerend is meg fog változtatni. Annak idején pedig a mostani gyakorlati államvizsgálatok is egységes államvizsgálattá fognak átalakíttatni. Nehány szó a ,,Gyermekbarát-Egylet“ tevékeny ségéről. A „Gyb.-E.“ az általa felkarolt szegény iskolás- gyermekek felruházása érdekében az elmúlt éven át is mindent elkövetett, hogy az eredmény a várakozásnak s hozzá fűzött reményeknek megfeleljen. S hogy menynyire elérte czélját, hogy mennyire megfelelt a hozzá fűzött várakozásnak, azt az a tény mutatja legjobban, hogy e télen már idáig közel 200 gyermeket ruházott föl. Egy telén pedig kétszáz gyer- met, ennyi gyermeket a meghűléstől, megbetegedéstől megóvni, ennyi gyermeknek lehetővé tenni az iskola rendes látogatását, valóban oly siker, mely előtt lehetetlen méltó elismerésünket ki nem tejeznünk. S a m i a „Gyb.-E“ munkásságának értékét s az elért eredményeknek becsét emeli, ez azon elfogulatlan eljárásban rejlik, melylyel a legszebb erény, a jótékonyság gyakorlásában magát a különböző jellegű iskolák sokféle felekezetű tanulóinak segélyezésénél egyedül az igaz szegénység szempontjából vezéreltette. S már azon 144 gyermek közt is, kiket egy hónappal előbb a rk. karácsonykor s az utána következő napokon felruházott, képviselve volt városunk minden vallásfelekezete. Azóta is a szt. írás szavaival ólve, úgyszólván folyton gyakorolta a felruházás irgalmas cselekddetét, s ma már nincs városunkban sem leányiskola, r. kath. elemi iskolát kivéve, melynek jobb módú szülőktől származó tanulói segélyre nem szorultak, fiúiskola sem, hová az egylet jótékonysága be nem hatolt volna. Legközelebb az orth. izr. iskola szegény tanulói lettek általa felruházva. Ezen iskolában "is, hol pedig a derék izr. nőegylet az idén is oly bőkezűen osztotta segélyét, 19-eu voltak még olyanok, a kik a felruházásra egészben vagy részben voltak utalva, ezeket aztán a „Gyb.-E“ minden szükségessel ellátta. Ki lett osztva közöttük 8 pár csizma, 7 nadrág és 7 téli felső, 45 frt értékben. Ezt megelőzőleg pedig a gör kath. karácsony alkalmából a képezdei gyakorló s a ceholnyai gör. kath. iskola szegény tanulóiról emlékezett meg az egylet s úgy az előbbi mint az utóbbi helyen 20 tanulót látott el a legszükségesebbekkel. Ezen utóbb említett segélyezésével aztán egész évi működésére telte rá a koronát, mert ezzel végre sikerült elérnie azt is, hogy városunk összes szegény tanulóinak ruhahiányán e télre nézve felekezeti különbség nélkül már segítve lett. Most pedig azt hisszük, nem lesz érdektelen, ha a „Gyb.-Egylet“ által elért eredményt számokban foglalva össez, tárjuk fel olvasóink előtt. E szerint e télen felruházott gyermekek száma 179. Ebből a 420 növendéket számláló áll. iskolára esik 112, a Mária- liázi leányiskolára 10, a Gizellaházi leányiskolára 13, a ezeholnyai gör. kath. iskolára 7, a képezdei gyakorlóiskolára 9, a ref. iskolára 9 s az orth. izr. iskolára 19. A felruházott növendékekből 60 r. kath., 48 g. kath., 54 izr., 15 ref., 2 gör. keleti. A felruházott gyermekek közt ki lett osztva 32 téli felső, 47 nadrág, 51 pár csizma, 36 leányaiba, 11 kendő, 6 bu- gyogó és 7 szoknya. A kiadások jóval meghaladják a 300 irtot. S ezzel befejeztük közlésünket, kívánva ; hogy sok ily egyletet adjon Isten a szegény gyerme- mekek gyámolitására, mint a minő a mi „Gyb. Egyesületiünk, s akkor hiszszük, el lesz érve végre az, hogy az oktatás áldásaiban a földhöz ragadt szegény nép gyermekei is, nem csak nálunk, de máshol is részesülhetnek majd. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Czukorgyáraink és a szőllőtermelés. Szerencsés gazdasági-politikai ötlete támadt a magyar kormánynak, midőn hazai már meglevő czukorgyárain- kat pártfogásába vette s a jövendőben keletkezőknek oly határozott előnyeket biztositott, hogy azok megalakulásuk esetében proszperálhassanak. A magyar kormányt e kedvezmények osztásában kettes ezéi vezérelte: az egyik kétségkívül az, hogy a ezukoripar hazánkban ,— mint a hol lélesülóoének főbb kellékei megvannak — meghonosodjék, illetve jövedelmező, számot tevő iparággá fejlődjék; a második pedig az, hogy különösen a tiloséra-pusztított vidékek tetemes jövedelmi forrástól elesett s mind inkább elszegényedő lakosainak a ezukor-gyártással párhuzamban haladó ezu- kor-répatermelés és gyári rnuuka által tijahb jövedelmi s kereseti forrást biztosítson. Lássuk most mennyiben váltak be a kormánynak ez iparághoz fűzött reményei. Ha az éjszakkeleti felföld azon vidékeit, hol a szőlőtermelés még ez előtt i — 2 évvel is a lakosság legfőbb, sőt kizárólagos jövedelmi és keresettérrását képezte beutazzuk, bizony, igen elszomorító kép tárul szemeink elé. A hol egykoron a magyar borok legkeresetebb és legjobb miuősóge termett, s hol szüret után évente százakra menő bel- és külföldi borkereskedő fordult meg, hogy szükségletét fedezze, ott már csak meddő szőlőtőkéket találunk, melyeken annyi sem terem, a mely egy- egy család házi szükségletére elegeudő. Az amerikai szőlőveszőkkel tett kísérletek nem váltak be, másrészt meg a szőlőtermelő nem várhat három évig, mig az uj vesszők — föltéve, már, hogy életképességüket meg is tartanák — jövedelmet hajtanak, de még mert újabb költséges befektetésekre elegendő tőkével nem rendelkezik ; de az újabb kísérletezést már félbe is hagyta. A fii - loxera által kipuszlitott helyek már is elszegényedő lakosságának tehát valamely utón módon segítségére kell lennünk, hacsak azt nem akarjuk, hogy a vidóuek lakói tömegesen kivándoroljanak. Oly kérdéssel állunk tehát szemben, melynek megoldása egyenesen az államérdekekkel azonosítható. A szerencsi és hatvani ezukorgyárak létesítése megoldotta e kérdést. A íill'oxera pusztított helyekeu ma már mindenütt ezukorrópat termesztenek s tényleg elég szép eredmónyuyel. A rópatermelós azonban csak úgy válhatik jól jövedelmező mezőgazdasági ággá, ha annak állandóan magas ára mellett a szállítási költségek a távolsághoz viszonyítva nem nagyok, vagyis ha a termelő és fogyasztó hely közelsége a szállítási árakat a minimumra redukálja. A mi a ezukorrépa árát illeti, hát az bizony nálunk eddigeió nem elóg kecsegtető, hogy a termelésre mezőgazdáink tömegesebben vállalkoztak volna, sőt alig hogy a termelési költséget megadta, mert a rópatermelós állandósítására nagyobb befektetések, jobb trágyázás! és mivelós szükségesek. Mig pl. Usabországban a répa Ara 1 frt 50-— 1 frt 6U, addig ez nálunk 70 — 80 kr között variál. Á komáromi mezőgazdassági egyesület belátván, hogy az árak ily állandóan alacsony volta a termelési ág intenzivebb mivelósót csak gátolja : megtette az első lépést az áremelkedés létesítésére. Eelszólitotta hazai ösz- szes mezőgazdasági egyesületeinket, hogy ez irányban hatáskörükhöz képest a kellő intézkedéseket megtegyék. A foganatosítandó intézkedések mibenlétét még nem ismerjük, de valószínűnek tartjuk, hogy e téren közelebb tényleg javulás fog beállani. A mi a szállítási dijakat illeti, a felvidék e tekintetben eléggé szerencsés helyzetben van. A szállítási költségek e vidéken a szerencsi és hatvani gyárat» közelségénél fogva nem nagyok, és éppen e közelség eredményezte azt, hogy a felvidék jelenleg a répalermelóst nagyban űzi. Múlt ószszel pl. a felvidékeit oly uagy ró- pameuuyiség halmozódott ősze, hogy az államvasutak az óriás meuuyisóg továbbítására az ugyanakkor beállt nagymérvű gabonaszállitás következtében elegendő számú kocsit előteremteni nem birt. Csupán négy hó alatt 16.500 waggon 1.650,000 mm. répa lett a szerencsi és hatvani ezukorgyárakba továbbítva. A szőllőtermelésért tehát tényleg kárpótlást nyert e vidék a rópaterraelósben. Ha másrészt, tekintetbe vesszük, hogy ezukorgyárak, kivált a szerencsi, moly nagy tökével alapítva, felszerelésében és berendezésében európai hírre vergődött, oly nagy munkaerőt igéuyel, hogy a nappali munkásokat éjjeliek váltják fel, úgy miadenesetre be kell ismernünk, hogy a kormánynak a ezukorgyárakhoz fűzött abbeli reménye, hogy a borjövedoletn elesése más jövedelmező keresetforrással\ pótoltassák, tényleg bevált, mert a ezukorgyárak uemcsak hogy egy nevezetesebb gazdasági ág intenzivebb és okszerűbb mivelósót tették lehetővé, hanem a gyárakban alkalmazott niunkásnépnetc is kenyérkeresetet biztosítottak. A rópatermelós és ezukorgyártás azonban oly közeli szerves kölcsönhatásban állanak egymással, hogy a rópatermelós jövedelmezőségét emelni a ezukorgyárakra való tekintet nélkül szappanbuborék volna. Első sorban tehát arról kell gondoskodnunk, hogy cznkorgyáraiuk megizmosadjuuak, szolid alapon nyugodjanak, s hogy mindenesetre annyit és oly minőségben produkáljanak, hegy úgy a ezukorár, mint a mennyiség és minőség tekintetében versenytárs nélkül álljanak. Csak ha ezen körülmények beállanak, hogy t. i. czukorgyáraink életre valóságukat az évvégi zárlat alkalmával kitüntetett arányos nyereség által bebizonyítják; akkor lesz a tulaj- donkópeni czeí elérve. Az állami támogatás, gyámkodás, kedvezmény bon való részesítés még nein elegendő arra nézve, hogy e gyárak nemcsak működésben maradjanak, hanem jövedelmezzenek is; arra a gyárosoknak maguknak kell törekedni, hogy az egymás közötti kölcsönös érdekek kiegyenlítessenek, s hogy egyik vagy másik a versenyben el ne bukjék. Magyarország évi ezttkor- fogyaszlása ugyan sokkal nagyobb, semhogy hazai czukorgyáraink, tekintve a külföldi kivitelt is, gyártmányaiknak piaczot no találnának, mindazonáltal a verseny elől kitérni akarván s a kölcsönös támogatás és jó egyetértés fentartására törekedvén: Ausztria összes nevezetesebb ezókorgyárainak újabban alakult karteljónek mintájára elhatározták ezukorgyárosaink, hogy egymással versenyre kelni nem fognak, sőt ellenkezőleg, Budapest központi állomással az ország 6 nevezetesebb városában (Kassa, Kanizsa, Szatmár, Debreczen, slb) ügynökségeket szerveztek, melyek az ország összps czukormegrendelé- seit átveszik, azokat a budapesti központi ügynökségekhez juttatják, ez pedig a megrendelést azon gyárnak adja át, melynek épen készlete vau. Czukorgyárosaink ezen kölcsönös megegyezése lényegesen hozzá fog járulni ezukoriparunk további kifejlődéséhez és erősödéséhez, a ini nagyobb mérvű répa- termelést fog maga után vonni Mezőgazdáink pedig bő jövedelmi forrást fognak ezen újabb mezőgazdasági ágban találni, mely ezen felül az időjárás szeszélyeinek sincs annyira kitéve mint a szol lő. Cs—d. Újdonságok. * Személyi Iiirek. Drohobeczky Gyula körösi gür. kath. püspök, f. hó 1 éu az esti vonattal Budapestről Ungvárra érkezett, hol most már huzamosabb ideig marad. — 8 z i b e r Ede kassai tankerületi főigazgató f. hó 2-án az esti vonattal Kassáról Ungvárra érkezett. — Nehrebecky Györgyné, az országos vörös-gefeszt-egyesület ungvári fiókjának elnöke, mint részvéttel értesülünk — betegen fekszik. * Elismerés. A magyar neveléstudomány művelése és népszerűsítése végett újjáalakult „magyar pae- dagogiai társaság“ az 1892. évi január 5-én tartott alakuló gyűlésén vármegyénkből Ember Jánost választotta rendes tagjává. Jelentőséget ad e választásnak az a körülmény, hogy a rendes tagok száma 100-nál nagyobb nem lehet. Az alakuló gyűlésen választott tagok : Alexander Bernát, Badics Ferencz, Bokor József, Beöthy Zsolt, Berecz Antal, Böngórfi János, Csengeni János, Dömötör Géza, De Gerand o Antonina. Dezső Lajos, Ember János, Elischer József, Erődi Bála, Eötvös K. Lajos, Erdődi János, Ferenczy József, Fi- náczy Ernő, Felmóry Lajos, Geőcze Sarolta, Gyer- gyánffy István, György Aladár, Gyulai Béla, Gáspár János, Henrich Gusztáv, Hofer Károly, Hermann Ottó, Jancsó Benedek, Kármán Mór, Károly Gy. Hugó, Kerékgyártó Elek, Kiss Áron, Kuncz Elek, Komáromy Lajos, Lubrich Ágo<t, Lengyel Rándor, Lakits Venbel, Lederer Ábrahám, Medveczky Frigyes, Malnay Mihály, Nagy László, Névy László, Nétafalussv Kornél, Öreg János, Pauer Imre Pores Sándor, Peterffy Sándor, Popovics István, Regéczy József, Riedl Frigyes, Radó Vilmos, Sebesztha Károly, Spitkó Lajos, Sebestyén Győla, Sebestyén Gyulánó Stetina Ilona, Szarvas Gábor, Szuppán Vilmos! Thuránszky Irén, Trajtler Károly, Tóth József, Thewrewk Emil, Vajdafi Gusztáv, Villányi Szaniszló, Verédy Károly, Volf György, Voll- mann Elina, Zajzon Dénes, Zzengeri Samu. * Eljegyzés. Ilnieky Mihály, munkácsi kir. al- járásniró f. hó 2-án eljegyezte Popovics Eugénia kis- aszonyt, Popovics Miklós, ungvári kir. járásbiró leányát. Mint kérő Drohobeczky Gyula körösi püspök szerepelt, a gyűrű megáldását Firczák Gyula, munkácsi püspök eszközölte. Az uj párnak boldogságot kívánunk. * A n.-bereznai képviselő-választáshoz. Illetékes helyről vettük az értesülést, hogy Fejér Ernáiméi, ungvári székesegyházi kanonok képviselőjelöltségének komoly alapja volt. Aznk a táviratok, melyek a n. bereznaiak és a kanonok ttr közt váltattak, legjobban igazolják, hogy mit akart a bereznai választó- kerület egv tekintélyes része, mely küldöttséget is mmieszett Fejérhez, hogy a jelöltséget elfogadja, ki azonban az idő rövidsége miatt erre nem mutatott hajlandóságot. Megválasztása különben igen valószínű lett volna, mivel az ellenpárt nem nagy „mozgósítást“ csinált. * Nyilvános és hálás köszönetét mond az ungvári ipar- és kereskedelmi banknak az önkéntes tűzoltóság azért, hogy ez évben is mint m i n d ég a tűzoltóságot 30 frt segélyben rés/.esitetni kegyeskedett. A parancs n o k s á g. * Az ungvári kir. kath. fögymnasiuiu önképző D.iyka-köre f. hó 14-én Deák-emlékünnepet, április hó utóján pedig nagyobb szabású matinét roiulez, melyen — mint értesülünk — Ploténvi Nándor, ungvári lakos, a világhírű hegedűművész is közre J fog működni. Ez ünnepélyekre vonatkozólag bővebb értesítést közlünk, ha az ünnepélyek előrajza már meg lesz állapítva. * Az ungvári helyőrség tisztikara által múlt hó 30-án a „Panonia“ dísztermében rendezett álar- ezos estély jól sikerült. Az első négyest 26 pár tán- czolta. Az Antosch Antal vezetése alatt álló kitűnő katonai zenekar és a tisztek nagyfokú előzékenysége nagyban hozzájárultak a jókedv élesztőséhez. A mulatságnak a reggel vetett véget. * Időjárásunk enyhe lett, a hőmérséklet alá- ' szállván, hóolvadás következett be, mit Ungvár lakói nem igen éreznek meg, mivel asphalt járóiról a hó idejekorán el lett takarítva. Nem gázolunk már a sárban, mint ennek előtte. * Kritikus napok. Falb szerint az idén első rendű kritikus napok lesznek február 28-án, márczius 28-án (ez lesz a legveszedelmesebb, mert ekkor áll a hold legközelebb a földhöz), ápril 26-án, május 26-án, szeptember 6-án, október 6-án, november 4-én és de- czember 4-én. 1892-ben általában gyakori lesz a barometer minimuma, a depresszió, forgószelek és nedves csapadékokkal. Télen zivatarok, nyáron havazások, sőt hózivatarok. Koratavaszszal ógiháboruk, kora őszszel havazások. Betörése egy vízgőzökkel szaturált déli légáramlatnak, melylyel egy éjszaki áramlat vál
