Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-25 / 8. szám
I ngvár. 1892. február 25. 8. sím. Tizennegyedik évfolyam. / MegjelenikJsjjtörtöMn. sv s Előfizetési ára: s s Kgész évre i frt. s s Félévre Z „ s ^ Negyedévre 1 „ s 5 Egyes szám 10 kr. s i ki előfizetési s hirdetményi i $ dijak a kiadóhoz iüldendóí. > VEGYES TARTLMU HETILAP. Szerkesztő és kiadóhivatal: Nagy-utcza, 36. sz. A lap szellemi részét illető küldeméyek a szerkesztőhöz, iuté zendők. ^yiltléri czikkérí 5 kr. fizetendő minden sző után. Felelős szerkesztő és kiadó-tulaj»nos: JOYANOVITS JÁNOS. $ Valutánk rendezése. i. Minden időknek meg van a maga problémája, melyeknek létrehozásával vajúdik, korunk a valutarendezés terhét hordja magában. A valutarendezés mint egyik legeminensebb közgazdasági és nemzetközi fontosságú kérdés, sokszor szolgáltat anyagot magán körökben is viták tárgyául, de e viták rendszerint csak azt szokták bizonyítani, hogy a vitatott kérdésben nagy a tájékozatlanság. —• Több alkalommal hallottam már tudományosan mi veit egyének szájából e kérdéssel kapcsolatosan oly elveket és tanokat hirdetni, a melyek nemcsak a tényleges viszonyokkal merőben ellenkeznek, de egyenesen a kérdésnek nem — vagy csak hézagos — ismerésére vallanak, úgy gondoltam tehát, hogy általános érdekű is, hasznos is lehetne a kérdésnek rövid megvilágítása, annyival is inkább, mert a kérdés csakugyan actualis érdtkességü s a mellett sok ferde felfogásnak adna helyesebb irányt. Eltekintve azon kérdésektől, a melyek a valuturendezéssel egyidejűleg, sőt azt megelőzőleg megoldandók, mint: a forgalomban lévő államjegyek beváltása s illetve fedezése, — az osztrák állam 80-milliós banktartozásának rendezése, — az uj jegykibocsájtó-bank szervezése, s megállapítása azon viszonynak, melyben ez jövőre az államhoz állana stb. — nálunk a valii farendezés kettcTs feladatból áll, t. i.a tulajdon - képeni valutarendezósből és az ezüst pénzlábról az arany pénzlábra való átmenetei módozatainak megállapításából. A tulajdonképení valutarendezés lényege abból all, bogy a forgalomban csak oly papírpénz (hiteljegy) létezzék, a mely a bank pinczói- ben és tározójában kellő fedezettel bírván, ép oly értékben forogjon közkézen, mint a mily érez érték képviselőiül a forgalomba kerültek. — A hol — mint csak nem rég még nálunk is volt — a forgalomban lévő papírpénz kevesebbet érőül fogadtatik el, mint a mennyi érezérték egyenértéke gyanánt a forgalomba került, ott előáll az agio. — Az agio tehát nem egyéb, mint a törvényes vert pénz és a forgalomban lévő papírpénz közötti árkülönbözet. Ily árkülönbség — agio — nem keletkezhetik, ha a forgalomban lévő papírpénz, az azt kibo- csájtó banknál kellő mérvű és alakú fedezettel bir, s csak a valóságos csere közvetítő eszközbeli szükségnek és hiteligényeknek megfelelő mérvben bocsájtatott ki (bankjegy, hiteljegy), mert egyrészt ily értékmérő, osereközvetitő eszközre a pénz- és áruforgalomban szükség van, s a papiros alkalmasabb is mindennapi használatra a súlyos és nagy tömegű vertpénznél; másrészt a közönség bizalmát helyezi a bankba, tudván azt, hogy a papírpénzét a bank kész is, képes is bármely órán törvényes vertpénzre felcserélni. Megtörtént azonban nálunk is, meg más államoknál is, hogy könnyelmű gazdálkodás az állam jövedelmeivel, avagy pedig költséges háborúk, nem egyszer elhibázott és szerencsétlen kereskedelmies vámpolitika, az állam háztartásában pénzügyi zavarokat idéztek elő, a szükségletet nem fedezték az állam rendes bevételi forrásai, — megbillent az egyensúly, megrendült az állam- hitel, s miután ily körülmények között rendes és tisztességes kölcsönt kapni még államnak is sokszor lehetetlen, nem marad más hátra mint kény- szer-kölcsön alkalmazásával fedezni a hiányt. A sok mindenféle fajtájú kényszer-kölcsönnek egyik módja az állami papirpénzjegyek kibocsájtása. Már ebből is kitűnik, hogy az állami papírpénz nem csereközvetitő eszközbeli szükségnek és hiteligényeknek kielégítéséül ke; forgalomba, hanem úgy, hogy az állam külöözó czimekeni tartozását, mint a hadseregzsoldját, élelmezését, ruházatát, állami alkalmasban lévők javadalmazását stb. ily állami jpirpénzben fizeti. — Az állami papírpénznek czfedezete nincs, elfogadni mindenki köteleetik (kényszer-forgalom), viszont az államirányábani tartozásait mindenki ily állami papiiénzzel róvhatja le. — Az ily kényszer-forgalm állami papírpénz a forgalomban rendesen bmyos disagióval bir, azaz kevesebbet ér a fölényes vertpénznél, s a disagio (a vertpénzre vonatkoztatva: agio) annál nagyobb, mennél ívesebb a bizalom és kisebb a remény, hogyz állam e kényszer-forgalmú jegyeket be fogj váltani, más szóval a kényszer-kölcsönt vissifizetni; viszont annál kisebb a disagio, mentőljikább kezdenek az állam fináncziai rendbe jönni, s a kényszer-kölcsön visszafizetésének esélyei növekedni. — Az állam mint adós iránti tizalomnak fokozódása vagy hanyatlása megfelfo hullámzást okoz a kényszerforgalmu papirjgyek árában, mely hullámzás különösen politiltilag zavaros időkben igen tetemes lehet, — Ilenkor senki sem tudhatja, hogy az a 1Ü0 fr a mit ma kézhez vett, nem fog-e holnapig értétntk 3 negyedére, felére vagy még kevesebbre öszezsugorodni, - lehet képzelni, hogy ily körülnyek között, nehézkessé válik a forgiom, pang hí kereskedés, elvész a vállalkozási kedv. — KBzámithatlanok az ily állapotnak közgazdaságba; káros következményei, s csak természetesnek kel találni, ha monarchiánk is rendezni akarje valutáját, azaz megszűntetni a forgalomban évű papírpénz és a törvényes vertpénz közötti a’különbséget. De hát van-e nálunk ily értelemben jelenleg agio ? — Nincs ! — Mert a mi egy forintos bankónk jelenleg ép mnyit ér, mint törvényes vertpénzünk , az ezist egy forintos, a mi a most keresztülviendő valutarendezést igen tetemesen egyszerűsíti s megkönnyíti, a nélkül, hogy feleslegessé tenné. — Vizsgáljuk csak meg a forgalomban lévő bank- és államjegyek természetét s azonnal szemünkbe fog ötleni, hogy annak egy részére van ugyan, olyan a milyen — tehát nem egészen kifogástalan — banksze- rü fedezet (bankjegyek), a másik része pedig tisztán mint kényszerforgalmu állampapirpénz került forgalomba. — Véletlennek műve — a a most már hosszú idők óta tartó béke áldásának tekinthető, hogy az állam háztartásában a rég megzavart egyensúly helyreállott, az állam hitelképességébe vetett hit megszilárdult, — s egyszer csak azt látjuk, hogy úgy bank mint állam-, jegyeinket, bel- és külföldön egyaránt, teljes névórtékben adják-veszik. — Ámde ne feledjük, hogy bankjegy fedezet tekintetében egyedül csak a nemes fém az, a mi teljes és állandó biztosítékot nyújt, — a bizalom, mely papírpénzünket ma teljes értékűnek elfogadja, oly ingatag alap, a melyre egy nemzet gazdaságának alapjait lerakni nem szabad. — Jöhet áldástalan háború alakjában egy oly zord zivatar, mely a bizalom melegétől fakadt szép virágot megdermeszti, államháztartásunk egyensu- lyát megzavarja, előáll ismét az agio, s valutánk igazi rendezésének most oly közel lenni látszó reményétől, anyagi, nemzeti és kulturális fejlődésünk kimondhatatlanul nagy kárára ismét messze eshetünk. Szilárd alapokra kell tehát fektetni s állandósítani valutánkat, hogy vértezve legyünk esetleg bekövetkezhető politikai válságoknak a polgárok zsebéig és erszényéig kiható romboló hatása ellen, ezt pedig elérhetjük, ha első sorban a kibocsájtandó bankjegyeknek kellő mérvű nemes fém fedezetét a bank pinezéibe lefektetjük, — ha másodsorban intézkedünk az iránt, hogy a bankjegyek csak a hiteligények mérvében és ezek kielégítéséül kerüljenek a forgalomba. — Ez utóbbi intézkedés önmagától megteremti a bankjegyek további és teljes fedezetét a bank tárczáiba kerülő rövid lejáratú kölcsönkötelez- vények alakjában. R. H. A városi képviseletből. Ungvár város képviselete e hó 23-án F i u c i c k y Mihály polgármester elnöklete alatt ülést tartott. A tárgysorozat a polgármesternek 1891. évi jelentésével vette kezdetét. A jelentés kinyomatott és szétoszlatott. Ebből sok érdekes adat jutott nyilvánosságra, a miről a nagy közönség eddigelé nem szerezhetett tudomást. Igen dicséretes és helyén való munkát végzett tehát a polgármester, midőn nemcsak a várni igazgatásról nyújtott kimerítő képet, hanem a vám vagyoni és pénzügyi állapotát is lelkiismeretesen összeállított számadásokkal tüntette fel. Valóban megérdemelte a képviselet elismerését, a minek Markos György indítványára a közgyűlés kifejezést adott s az elismerés jegyzőkönyvbe is iktattatott. A képviselet tagjai sorában változás állott be. Tasnády Dezső eltávozása folytán helyére Hevesi Mihály póttag lep be a képviselők sorába, Li.pcsey és Guitmanu virilis képviselők helyére pedig Kaminszky Géza és Kesztenbaum Jónás póttagok hivatnak be. Végre Lend- vai Ignác mint választott képviselő lemond a virilis tagságról. Ennek helyére özv. Herei Mérné képviselője hivatik be. A szobránez-hanusfalvai vasút épitésóbez Ungvár városa is anyagi támogatást szavazott meg annak idején. Ennek fedezetéül a közmuuka- váltság bevételeinek hányadát jelölte ki. A belügyminister azonban őzt jóvá nem hagyta, mivel a közmunka bevétel csak rendeltetési céljára fordítható. Nem ellenzi azonban, hogy e ciinen pótadó vettessék ki. A képviselet azonban hivatkozva a pótadó címén az adósoknak már ed í g is nagy mérvű inegterheltetésére, ezen ügyet ez idő szerint a napiiendről levenni határozta. A gymuásium építéséhez szükséges telek megvételéről tesz jelentést a polgármester. A vételi ügylet lebonyolittatott s igy most a vételár fedezetéről kell gondoskodni. A 25.200 frt ^-ada terheli a várost, erre a pesti kereskedelmi banktól foga Kölcsön vétetni 5’/2% évi és 50 évig terjedő törlesztésre. A közig, bizottság három óvoda szervezését rendelte el, miután 281 óvó- köteles gyermek nem jár az óvodába. Ezen tárgy élénk vitát idézett elő ; felszólalt Iíeisman Bertalan, a ki rámutatott a város helyzetére s arra, hogy viszonyaink meg nem engedhetik az óvodák azonnali ópitósét és felállítását; a Mocsáry Géza és Neh- rebeczky György felszólalása után ezen ügy tanulmányozás és jelentéstétel végett az iskolaszéknek adatott ki. A város 1890. évi zárszámadásai, valamint a 01 ezer forint kölcsön számadásait a vármegye felülvizsgálván, a számadástótellel kötelezetteknek a felmentvényt megadta. Nagy vita kerekedett! a tűzoltói szabályrendelet felett. Ebben ki van mondva, hogy minden 25 évet betöltött városi lakos 6 évig szolgálni köteles. A Kötelező szolgálat ellen többen felszólaltak, de a mikor Mocsáry Géza kijelentette, hogy a kötelező szolgálat illetve a megváltás tervének elejtése esetén mintegy 750 frtot kellesz a budgetbe felvenni, lekötötte a felbevült kedélyeket s az eredeti tervezet, valamint a javaslat többi §-ai elfogadtattak. Végre a helypénz-szerződés fogadtatott el némely módosításokkal. Lapunk mai számához félív melléklet van csatolva.
