Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-28 / 4. szám
hanem életunt: a társadalom korcsszlilöttei. Vagy talán oly hamar megöregedtek, hogy a nőkben az emberiség fölösleges nemét találják ? Úgy látszik. Menjünk csak el valamelyik budapesti bálba, (kivéve a jurista bált) kik tánczolnak ott? Első éves kadétok, egész gyermekek még, egy-két fiatalnak megmaradt hadnagy, a czivil életből egy-egy uracs, kiknek arezukat félénken környezi az ifjúság üde pirossága; s kik vonulnak vissza a dohányfüsttől te-! litett békés ivóba ? A fiatalság. — Legfeljebb csupa „unalomból“ végig csoszog feszesen egy négyest fe- leségéval, vagy ha még nincs, valamelyik szép tán- czosnével. A „fiatalság“ elnevezése alatt olyan frakkba bujtatott, lomhán mozgó bábokat értek, kik húsz éven ! felül vannak. (Remélem, e sorok nem fognak egy „ártatlan“ 17-éves világfi kezébe akadni)! E benyomások összhangja különböző, s képzelhető, mily hatással vannak a női nemre nézve. A mai fiatal öreg urak, kik lovagias udvariasággal adják át a tért az öreg fiatal uraknak, néha napján mégis a bájos, megszáiu- lálbatlan szépségekkel is elraknak egy tánezot. Távol legyen tőlem, ha ezek közé azokat a jámbor, komor filisztereket sorolnám, kik az igazi udvariasságot kihaltnak nyilvánítják, s‘képzelt sirjok fölött — mert mindig meghalni szeretnének, — végnélküli phillippikákat szórnak a jelenkor ellen. Ellenkezőleg! Jól tudjuk, hogy a régi, valódi lovagiasság halhatatlan mint a szerelem, mig szép, nemes hölgyek vannak, s hogy lángoló „költői tehetségek“ örökké lesznek, habár különböző alakban és formában, de azt se tagadhatjuk, hogy Amor ő fensége most ritkábban üt hadiszállást a báltermekben, pajkosságának nyilait nem szórja oly sűrűén. Midőn Hamupipőke megjelent a bálteremben, ragyogó szépségével félénken lépdelve hozzá közeledett a király fia, megfogá kezét, s szakadatlanul vele tán- czolt. Nemde bájos 17 éves olvasónőm, ez egészen rendén volt? Voltak idők, nem is olyan régen, midőn a nagyapa a nagymamával, s a fiatalság sorba vitte a hölgyeket tánezra, ős úgy könyörögtek egy-egy fordulatért. Akkorában nem láttunk férfit a füstös szobákban, udvarlót, ki a bort, vagy a szivart többre becsülte volna tánczosnőjénél. Itégente a tánezok is mások voltak; a palotás, körmagyar, az igazi csárdás, lengyelke még a szobrokat is hevesebb mozgásba hozták volna. Ma ezek közül egyik se járja : csak a csárdás, de ez is milyen szánandó ficzamodott lábrugda- lódzásokkai. Most polka, keringő járják, s ezeket se látjuk, hogy „járnák“. Ne gondolják bájos hölgyeim, hogy az estélyeket és bálokat a rideg valóságukban talán túlozva mutatom be, de önökön lenne a sor, az önök kezébe van letéve a vigalmak sorsa, és jótékony reformokkal javíthatnák azok komor és nyomott hangulatát. Az első reform volna p. o. az egész estén át egy és ugyanazon tánczossal valamennyi tánezra magát engagerozui. Ily módon a tánezosnő — legfeljebb — tánezosának engedélyével tár.czolhatna másik tánczossal egy „ex- ratour“-t, ez által biztosítaná magát az bánt, hogy esetleg ülve ne maraujon. Nincs kizárva, l.ogy udvar ne képződjék körülötte, hol kedélyesen és szellemesen csevegve, játszva tűnnének el a mostanság oly unalmas szünórák. Mivel a folytonos keringés közben nem tudjuk, kivel tánczolunk, s midőn a tánezos tánezosnőjét fáradtan helyére vezeti, igen czélszerü a pillanatnyi szünet alatt az esetleg megszakított társalgást folytatni. Ez újítás főleg „bakfliskh“-oknak ajánlható, kik fülig elpirult arczcza) egyik tánezos karjából a másikéba repülnek, továbbá olv fiatal hölgyeknek, kik ritkán fordulnak meg a báltermekben, s kik oly helyzetbe jutnak, hogy értelmes tánexosok forgolódnak körülöttük. Nemet- Angol-és Francziaorságban, sőt Amerikában régóta dívik e szokás. Lehetséges volna, hogy ha e reform nálunk is létesül, a féuyes, csillogó ruháktól ragyogó báltermekben, az eltikkadt, hosszúra nyúlt avezok helyett vidáman mosolygó ajkak fényesen ragyogó szemek fogadják az érkezőt. A mai fiatal leányok gyakran mondják, hogy e „tréfát“ legfeljebb két télen gyakorolhatják, holott nem ez a ezéi, hanem, hogy a visszavonult s mellőzött fiatal hölgyek zajos és élénk élvezetek mellett szórakozást és örömet leljenek. Nézetem szerint a női szépségek nézőtere hasonlít a művészi fogalmak szerint alkotott színpadhoz : nehezen nélkülözzük. A fiatal hölgyek imádói is a helyett, hogy fogynának, szaporodni fognak, s Elza Margit és Miczi a báltermek állandó vendégei lesznek. Ősz szakállú apáinknak igazuk lehet, ha azt állítják, hogy régente a vén redoute termeiben vigabb, féktelenebb élet uralkodott, mint most, s ha a százados kövek beszélni tudnának, csodás történeteket regélnének, melyek mint az „Ezer egy éj“ meséi csengnének füleinkben. De lássuk csak nekünk, modern nemzedéknek mit vetnek szemünkre. Hogy a valódi élvezet, jókedv elveszett, hiányzik nálunk, a mai nemzedék öregebb az emberiség történeténél, koponyájában több az ész, mint kellene ős a lábukban, kevés higany van, stb. s ezek mind komoly szemrehányások. És a vádak igazak, mert a mai nők oly pompát fejtenek ki, ha bálban megjelennek, mely csakugyan a férfiak tönkrejutását czélozza. Már a régi időben kárhoztatták a fényűzést, szószékről, könyvekben, szóval és írásban, de Éva leányai még se hajtottak a szóra, sőt korunkban a fényűzés vágya oly lábra kapott, mely páratlanul áll a maga nemében. Mellőzött, csúnya és idős hölgyek piperészkedési mániában szenvednek, s kíméletlen gúnynyal illetik a férfiak „figyelmetlenségét.“ Szerencsétlen férjek lemondó sóhaja, melyek az asszonyi fényűzés miatt törnek elő keblükből, talán oly régiek mint a szerelem és házasság. Ki tudja? Ádám nem lobbantotta-e szemére szép hitvesének „fényűzését“, s nem hivatkozott-e elődjére, kinek toilletje bizonyára olcsóbb és egyszerűbb volt Éváénál? Sajnálatraméltó logika! Iveresi sétek fel az első divatkönyvet, s lapozzatok ben re, j okvetlen rájöttök, hogy a régi divat ugyan olyan költséges, helytelen és hóbortos volt, mint manapság. I &zt hiszitek, hogy a sokat gúnyolt turuür, az emeletes kalapok, a nehéz brocatok, vagy a pompás, j suhogó selvdnruhák, melyek az erényes szivek játékát rejt ék el,“ az örökösen döymögő vőlegények vagy férjek tározóit nem dézsmáltak meg talán? Oh igen, de nem ai nyila mint most. Jóllehet, a divat akkoriban nem került oly rengeteg összegbe, mint ma, midőn „olcsót és rosszat“ veszünk „drága“ pénzen, de mégse követhetnék őseink szokásait, mert ölte- zetiiiik sziliét és formáját néha változtatnunk kell. Ostoroztak, védi ük magunkat és hölgyeinket is, de mindazonáltal minden oldalról fenyegető arezokat vélünk látni. Itt a régi gárda egyik ősz bajnoka szórja villámait felénk, ott egy szégyenlős kisasszony nyafogó hangon esküszik bosszút ellenünk, és emitt egy szalmaözvegy „bájos“ fuvola hangján rágalmazónak nevez, noha keresztlevele e század első felében lett kiállítva. Egyszóval jobbra.-balra telekiabálják fülünket, s unisono lovagiatlannak ismernek. Lehetséges, hogy a mai kor gyermekei közül akad egy „hős“ ki lándzsát tör ellenem. De hogy e harcából épen kerüljek, ki elősorolom bűneinket, önmagunkat okolom némely hibákért. Először: a vitézségéről hires Hunyadi Jánosok, erejéről nevezetes Toldi Miklósok — sajnos — ma nincsenek. Másodszor: a majmot utánozzuk némely tekintetben, főleg a divatban, —előpéldányok : a gi- gerlik. Ha Ádám apánk élne és egy gigerlivel találkoznék, nem hiszem, hogy az orángutángok közé ne sorolná. Ezek után : mea culpa, de mégse Ítélhetnek el egészen, mert ha azt irtuk volna, hogy a középkorban élő nőkultusz ma már elenyészett volna, azaz a szerelem már nem volna olyan, mint régente, akkor pálezát törhetnének fejünk fölött. Szigfrid egyik napon majd elolvadt a nagy szerelemtől Krimhildája előtt, hogy másnap izmos öklének súlyát éreztesse vele, egy király pedig nejét dobogó szivéhez szoritá, s csókjaival halmozta el, később ped g ostorcsapásokkol illette. Nos kedves hölgyeim, ma nincs ilyen szerelem. Ma nem akadnak már oly epedő szerelmesek, kik a keresztet vallókra véve az ígéret földére zarándokoljanak, vagy olyan férjek, kik nejöket csupa szerelemből megcsonkítsák, hála az égnek, a világ annyira nem korcsult még el, 1 sőt mostanság a férjek lesznek megcsonkítva — szarvakkal. Ezzel szerencsés vagy szerencsétlen ügyvédi szereplésemet befejeztem, s ha Karneval herczeg akaratunk ellenére szerelmessé tenne minket, biztosíthatom türelmes olvasóimat és bájos hölgyeimet, hogyha tanácsomat követik, nekem is ünnepélyesen megbocsátanak. Most pedig vig farsangot kívánok! H I 1 t BET FC 8 K re. 5227—91. tk. III. Árverési Mellém kivonat. Az ungvári kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy id. Babjak János és neje Bodnár Julia végrehajtatónak ifj. Babjak János sztajnyáni lakos végrehajtást szenvedő elleni birtokközösség megszüntetése iránti végrehajtási ügyében a beregszászi kir. törvényszék (a szobránczi kir. járásbíróság) területén levő Sztrajnyán községben fekvő a sztraj- nyáni 29. sz. tjkvben B. 6. 7. 8. sorsz. alatti, id. Babják Jánosné szül. Bodnár Julia és ifj. Babják János nevén álló birtokra az ezennel 177 írtban megállapított becsárban és a sztraj- nyáni 162. sz. tjkvben A. I. B. 4, 5. 6. sorszám alatt id. Ejabják Jánosné sz. Jlodnár Julia, Babják János és ifj. Bánják János nevén álló birtokra az árverést 1216 írtban ezennel jneg- állapitott kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megje'ölt ingatlan az 1892. évi már- czius hó 18-ik napján délelőtti 10 órakor Sztrajnyán község biróházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át, vagyis az I. csoportra 18 frt, a II. csoportra 122 irtot készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett, árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 8333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 1. §-ában kijelölt ovadékkópes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Ungvári 1891. deczember 15 napján. Eladó ház A szénatéren (Brenner J. vendéglőjével szemben) levő ház örök áron, jutányosán eladó. Bővebb felvilágosítást ad a tulajdonosnő Özv. Szopó Jánosné. HIRDETÉSEK jutányos áron felvétetnek a lap kiadóhivatalában, Ifjabb FÉSŰS JÓZSEF könyvnyomdájában U Sí « v A rott. Az ungvári Kir. jbiróság, mint M hatóság.-Nyomatott Ungvári, ifj. .Fésűs József Fernyvuyomdájában 1892. | Melyik lapra fizessünk elő? fi Gazdag tartalmánál, nagy terjedelménél fogva a legolcsóbb magyar lap az éf | - "v i:ii:i íri'■";!*■**% f H a mely az uj évvel immár 26-ik évfolyamába lépett. Ez a magyar olvasó közönség lapja. Hiteles forrásokból származó éEt©8ml鮩i®©&: gyorsasága, alapossága és H sokasága, rovatainak változatossága, kitűnősége, a különböző olvasmányok gazdag W tárháza tették az ,,Egyetértés“-t népszerűvé. Az e>g«z&ggyfiiltég.í Iia?gyalá8©k® 1? léi a legrészletesebb s e mellett tárgyilagos hű tudósítást egyedül az „Egyetértés“ %% §7 közöl, (jrazdaságrii S8V&Í& elismert régi tekintélynek örvend; a magyar fee tes? síi &©ÜÍ> 8 gazda közönség* nein szorul többé idegen nyelvű lapra, mert az í> p „Egyetértés“ k©f©8k©d©Iat 8 t®ié>8Ítá8&i@®l. bőségével s a la- § P posságával ma már nem versenyezhet más lap. A k©E©®k©<tÍ>e az !fas@S 8 a jnezÖgazÁLa megtalálja mindazt az „Egyetértésiben, a mire szüksége van. Vál- tozatosan szerkesztett tárczájában, a®®yi E©gé®f ©IváBSftémyÉ ffc4„ mi®* P ©gy lap §einB Két három regényt közöl egyszerre, úgy, hogy egy év alatt 30—40 jg® kötetnyi regényt, részint eredetit, részint a külföldi legjelesebb termékeket jó magyar- u* p ságu fordításba« kapnak az „Egyetértés“ olvasói. A ki olvasni valót keres és a p világ ietyfeeásál gye®8ft® és Mt©i©#©a aka® éstaemluit fizessen gp elő az „Egyetértés“-re, melynek előfizetési ára egy hóra 1 frt 80 ki\, ‘,4 évre 5 fi t p e^,s egy évre 20 frt. Az előfizetési pénzek az „Egyetértés“ kiadóhivatalába küldendők. ^ P Mutatvány számot a kiadóhivatal kívánatra egy hétig ingyen és bérmentve küld. p W ví ■ 5 A.
