Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-04 / 5. szám
Ungvár, 1892. február 4. 5. szám. Tizennegyedik évfolyam. s Megjelenik csütörtökön. $ s Előfizetési ára: s s Egész évre 4 frt. \ s Félévre 2 „ \ 5 Negyedévre 1 „ \ í; Egyes szám 10 kr. s í Az előfizetési s birdetményi $ i díjak a kiaűólioz Küldendőlf. 5 { Szerkesztő és kiadóhivatal: ^ \ Nagy-ntcza, 36. sz. s s A lap szellemi részét > s illető küldeméyek a !; s szerkesztőhöz, inté 1 s zendők. s Nyílttéri lilikért 5 kr. ; üzeteMö minden sző ntán. ' Felelős szerkesztő cs kiadó-tulajdonos: JOYANOVITS JÁXOS. Ipariskoláink meddősége. A magyar törvényhozás és a magyar kormány az 1884-ik évben alkotott ipartörvény revisiójában megvetette alapját az ipariskoláknak és ezáltal uj lendületet kívánt adni iparügyünk fejlődésének, tökéletesedésének, miként Francziaerszág, Belgium, Würtemberg, Bajorország, Oseliország leginkább ipariskoláiknak köszönhetik azt, hogy iparuk a kifejlettség oly magas fokán áll: úgy jogos volt a reményünk, hogy nálunk is a kormánynak ezen intézkedése által az ipar uj lendületet fog nyerni. Az eddig elért eredmény azonban nem felel meg a várakozásnak. Ennek okát főleg abban a körülményben kell keresnünk, hogy az ipartársulatok, a melyek itt-ott alakultak, annál kevésbé egyes iparosok, a kik tehetnék, nem mutatnak oly érdekeltséget az iparoktatás iránt, mint a minőt várni lehetett. És ez természetes is; ugyanis benne fekszik az ember természetében, hogy csak oly dolgok iránt viseltetik érdekkel, a melyek közelebbről érintik. És különösen áll ez az iparosokról, a kik mostoha helyzetűknél fogva túlnyomólag az anyagi haszonnal járó. dolgok, iránt érdeklődnek. Legnagyobb részük ugyanis csak úgy hajlandó áldozatokat hozni tanonczaik és munkásaik kiképzése körül, ha áldozatukért ellenértéket is kapnak, ha látják az abból eredő előnyöket; ennélfogva minden iparos csak úgy képezi ki tanonczait, a mint azokra szüksége van és csak annyira oktatja segédmunkásait, a mennyire azoknak erejét felhasználhatja. Azzal, hogy tanonczaik tudnak-e írni, olvasni, számolni, hogy mennyit sajátítottak el maguknak az általános ismeretekből, hogy tudnak-e könyvelni, ismerik-e a bevásárlandó anyagot, a bevásárlási forrásokat, csak annyiban törődnek, a mennyiben ők is hasznát vehetik ezeknek. Pedig senki sem tagadhatja s ők legjobban tudják, hogy mindezekre minden munkásnak szüksége van, ki önálló iparos akar lenni s mint ilyen boldogulni. Igaz, az iparos a gyakorlat embere ; de mint minden téren, úgy itt is, a gyakorlatot megszerzi az iparos a műhelyben, az elméletet az iskolában kell elsajátítania. Az alsófokú ipariskola nem fog ugyan művészeket képezni, hanem igenis módot nyújt arra, hogy minden tanoncz sajátítsa el magának azon általános ismereteket, a melyekre mint embernek szüksége van, valamint oly ismereteket is, a melyeknek iparága és üzlete önálló vezetése és folytatása körül hasznát veheti. S e tekintetben kívánatos és szükséges lenne, bogy a népoktatási törvény minden tekintetben végre legyen hajtva. Mert, ha ez volna végrehajtva,, nem fordulhatna elő azon igen gyakori eset, hogy az ipar terére lépő tanonczok sem írni, sem olvasni, sem számolni nem tudnak. Már pedig ha a tanonczok nem bírják az ismeretek leguélkülözhetetlenebb elemeit, hasztalanul fogjuk őket oly tárgyak tanulására szorítani, a melyek megértésére amazok szüksé gesek. Ennek természetes következménye azután az, hogy az ipariskolák egyszerű ismétlő iskolákká sülycdnek le és működésűk az iparra nézve meddő marad. Ellenben ha a tanonczok már bírnák amaz elemeket, midőn az ipar terére lépnek, nem kellene írás, olvasás, számolás, egy kis rajz tanítására szorítkozni, hanem, a mi tulajdonképen az iparokt atás czélja: oktatni lehetne oly tárgyakat, a melyeknek elsajátítása minden önálló iparosnak többé-kevésbé érdekében fekszik. Oktatni lehetne a rajzon kívül üzleti és gazdasági könyvvitelt, elemi nemzetgazdasngtánt, a természettan és vegytan elemi részeit, árúismét stb. Mindezek okvetlenül szükségesek oly iparosnak, a ki a kor haladásával lépést akar tartani. Ismernie kell feldolgozandó anyagának tulajdonságait, jóságát; ismernie kell azoknak termelési módját és helyét; tudnia kell, hol szerezheti be anyagát mennél jutányosabban s mennél jobb minőségben ; ismereteinek üzlete minden ágát fel kel ölelniük ; otthonosnak kell lennie nemcsak iparága hazai < lőrehaladásának, hanem a külföld e tekintetber felmutatott, vívmányainak és újításainak ismeretében is. Ezen ismereteket betetőzi azútán a rajz gyakorlása és tudása ; ez fejleszti az iparosban a szépség érzékét; előmozdítja és megeleveníti a többi tantárgyakat; rajzolási ügyesség birtokában megszűnik az iparos egyszerű gép lenni és képessé teszi a mesterembert arra, hogy izléstel- jesebb müveket állítson elő s ezáltal mesterségét több jövedelmezősséggel űzhesse. Igaz, az ipariskolának ezen jótéteményei nem lesznek azonnal érezhetőkké, azonban bőven fognak kárpótoltatni iparosaink a jövőben ama haszon által, a melyet tanonczaik kiképzése üzletökre majd hozni fog. Itt is a pillanatnyi előnyöket fel kell áldozni a jövőre biztos kilátásba helyezett eredménydus siker okvetlen bekövetkezésének ! Itt is appellálnnnk kell iparosaink józan gondoikozásmódjára és értelmiségére, a mely eltekintve közvetlen* egyéni érdekektől, csekély áldozattól vissza nem riadva, egyedül a magasabb czél polczára emelkedik és onnan Ítél meg hazánk iparának a felvirágoztatására czélzó minden nemes törekvést. Ha az iparosok ezen szellemtől áthatva, többet törődnének az iparoktatással, ha ezt minden tőlük kitelő módon elősegítenék, ellenőriznék, úgy a társadalom is nagyobb érdekkel viseltetnék ügyök iránt, s akkor azok az erők is, a kik hivatva vannak az iparoktatást vezetni, nagyobb ügybuzgósággal, több körültekintéssel látnának a munkához. Mert hiába, az a gyermek, a kit saját anyja nem gondoz, az el van veszve! Sz. L. A tűzifa ügye. Azon méltatlan eljárás, melyet a főerdőhivatal Ungvár város közönsége irányában követni jónak gondolt, még a mi jámbor, türelmes és hiszékeny közönségünket is kihozta sodrából Az általános elkeseredés egy kérvényben nyilvánult már eddig is, melyet számos aláírással ellátva a belügyminiszterhez, tehát illetéktelen helyre küldtek ugyan fel; azonban ez is figyelemre méltó lépés volt, amennyiben jelzi a kormány feje előtt az itteni állapotok nyomorüságát, a közvagyon kezelőinek lelketlenségét és a kitörni készülő elégületlensóget. Az említett kérvény igy szól : Nagyméltóságu m. kir. Belügyminister urnák Budapesten! Minthogy Ungmegyóben a privát erdőségek any- nyira ki vannak irtva, hogy abból a fogyasztó közönség szükségletét nem fedezheti, — így mi iparosok és földművelő osztály kénytelenek vagyunk faszükségletűnket a „Zugótelepről“ illetve a kincstártól 8 írtért s vitelbérrel együtt 9 frt 40 krért egy öl fát, — mely nedves, — korhadt és teljesen hasznavehetetlen — beszerezni. Tekintve, hogy a magas kincstár a Zugó telepről Reisman Herman, kis-várdai lakosnak az I. oszt. bükktűzifát 4 frt 60 krért adja ölenként, — ennél fogva alólirottak — alázattal kérjük Nagyméltóságu Belügyminister vírat, — miszerint méltóztatnék az iparos és földmives osztályának és Ungvár város közönségének ezen fát szintén oly árban adatni, mint az Reisman Hermannak adatik. Ezen kérelmünket Nagyméltóságodnak annál is inkább Jogosítva vagyunk felterjeszteni, minthogy a képviselőházban határozhatott, hogy az iparos és földművelő osztály saját házi és ipari czélokra fordítandó anyag vételénél kedvezményben részesülend. Ugyanez áll a fenyő zsindelyre nézve, mert Reismau Herman a kincstártól 1000 drb. zsindelyt 5 frt 20 krért a Zúgótelepi raktárba szállítva kapja, — mig ellenben az iparos és földművelő osztály ugyanezen zsindelyt Reisman Hermantól 7 frt 20 krért kénytelenek venni, — holott a kincstári hivatalnokok, kik a Zugótelepen télen a fát, ugyancsak nyáron a zsindelyt, szintén oly ár- mellett, mint az Reisman Hermannak adatik, szolgáltathatnák ki az iparos és földművelő osztálynak. Tekintve, hogy a Reisman Hermannal kötött és 1892. év január 1-én lejárt tűzifa és zsindelyre vonatkozó szerződés űjabbi három évre lett meghossza- bitva, — ebből tehát az következik, hogy a m. kincstár a nélkül, hogy ez által valami vesztessége vagy kára volna, ezen kedvezményt az iparos és földművelő osztálynak szintén megadhatja. Alázatos kévésünk ismétlése mellett maradunk Nagyméltóságoduak — kérelmünk mielőbbi elintézését kérve: legalázatosabb szolgái: (aláírások.) Az uj jogi államvizsgálat. M. évi decz. 9—16. napjain folyt le Budapesten gr. Csáky Albin vallás- éz közoktatási m. kir. miniszter elnöklete alatt amaz ankét, mely a kötelező jogtudorság behozatala következtében felszínre jutott bajok orvoslása fölött tanácskozott. Megnyitó beszédében hangsúlyozta a miniszter, hogy mielőtt ebben az ügyben végleg határozna, meg akarta tudni a jogi szakoktatás ügyében ismert korifeusok véleményét, meg azt aki rja, hogy az általa kontemp- lált reform ne ismét ideiglenes kisegítő intézkedés, hanem a jogi képesítés kérdésének végleges megoldása legyen. Az anketten képviselve voltak a budapesti és kolozsvári m. le. t. egyetemnek, a nagyváradi és a j pozsonyi kir., az egri érseki, az eperjesi, a deb- Ireczeni és a kecskeméti jogakadómiák, a belügyi és | igazságügyi miniszterek, az ügyvédi kamara, a kúria és a budapesti kir. tábla, magából a közoktatási minisztérium kebeléből ott voltak még dr. Berzeviczy Albert államtitkár, Leővey Sándor osztálytanácsos, dr. Boncz Ödön mint előadó és legifj. Szász Károly mint jegyző. A tanácsközmány tárgyát egy 15 pontból álló »vázlat* képezte, mely a közoktatási és igazságügyi miniszterek között történt megállapodás elveit foglalja magában. Legélénkebb volt, a hogy előre látni lehetett, a „Vázlat“ első pontja körüli vita, t. i. a kötelező doktorátus elejtése tárgyában. A túlnyomó többség a kötelező doktorátus elejtése mellett nyilatkozott. Ezentúl tehát (természetesen csak a reform életbeléptetésétől fogva), a jogtanári pályára lépők kivételével, senki sem lesz köteles előzetesen a jogtudori fokot megszerezni, hanem csak az fogja megszerezni, a ki ambieziouálja, mert a gyakorlati pályákra, u. m. az ügyvédi, bírói és közigazgatási szakokra lépni szándékozó egyénektől csak az uj egységes elméleti jogi vizsgálat letétele fog megkívántától. Evvel a csak 1878. óta fenállott kötelező doktorátus minden káros következményeivel együtt meg fog szűnni. Nem lesz többé különbség az ügyvéd és a biró qualitikácziója között, a mi valóságos nou-sens volt.; meg fog szünui a bifurcatio, mely csak a gyakorlati jogászok elméleti képzettségének egyoldalúságára vezetett; a képesítő elméleti államvizsgálat a vidéki akadémiák székhelyén is lehető lesz, úgy hogy a vidéki fiatalság nem fog többé mesterségesen a fővárosba teleltetni ; végre maga a doktorátus ismét viszsza fogja nyerni régi nimbuszát mert, miután nem lesz többé kötelező, csak az igazi tudósoknak fogja az egyetem miut tudományos fokot adományozni. Hogy milyen fontos ezen reform a vidéki jogakadémiákra nézve, az első perezre szembeötlő. Hazánk nem rendelkezik annyi pénzzel, bogy, a mint kívánatos volna, a vidéki jogakadómiák helyébe még 3—4 egyetemet állíthatnánk, arra azonban a vidéki jogakadómiák igenis alkalmasak, hogy anyagi viszonyaink javultával fokozatosan kisebb egyetemekké fejlesztessenek. csakhogy nem szabad őket addig, | mig ez az óhajtva várt javulás bekövetkeznék, csirá- jjukban megölni az által, hogy az egyetemekkel való verseny reájuk nézve lehetetlenné tétetik, mint a hogy e zt a kötelező doktorátus fényesen, de a nem vidéki
