Ungvári Közlöny, 1891. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1891-10-15 / 42. szám
Kereskedőink s iparosaink felvilágosítás céljából most már rendszerint a kamarákhoz fordulnak ; s viszont a kamarák is most már gyakrabban keresik az alkalmat, hogy kereskedőink és iparosainkkal érintkezhessenek. Az iparkamarákra újabban egy nagyon fontos szerep vár. És pedig a gyakorlati iparoktatás terén. Az országos ipartanács egyik közelebbi üléséből tudjuk, hogy e tárgyban a kereskedelemügyi miniszter nagyérdekü kijelentéseket tett, melyek szerint az összes kereskedelmi és iparkamarák felhivatnának, hogy jelöljék ki azokat a gyakorlati célú ipariskolákat, melyeknek létesítése a kamarai kerület helyi viszonyai szempontjából legszükségesebbek. A kijelölendő ipariskolák közül egyet a kamara volna köteles létesíteni s a kormány támogatásával fentartani. Ily iskolák felett a felügyeletet első sorban a kamarák gyakorolnák. Ha most e felügyeleti jogból kiindulva elképzeljük a következményeket, igy egyebek között például csak azt, hogy a szakminiszter által adományozandó ösztöndíjak elnyerése körül és a külfödre küldéseknél mily befolyással fog birni, csak örvendenünk lehet a fölött, hogy iparkamaráink hatásköre ily jelentékeny mérvű gyarapodást nyer. Örvendenünk kell főleg azért, mert közve tlen tapasztalat alapján nyujtatván az ösztöndíj, 'eltehető, hogy csakis a jobb tanulók részesednének támogatásban s csakis a tanfolyamok sikeres bevégzését tanúsító legkitűnőbb tanulók küldetnének ki külföldre, hogy tanulmányaikat tökéletesbitve, tapasztalataikat annak idején a hazai ipar föllendülésének célzata mellett értékesítsék. S midőn iparkamaráink egy-két óv alatt 40—50 ilyen uj ipari szakiskola fölött gyakorolnák a felügyeleti jogot, szinte elképzelhet- lennek tartjuk azt, hogy ez által működésükben is ne hatványoztassék azon tetterő és nemes ambitió, mely kamaráinkat eddigelé is jellegezte. Nem szabad felednünk azt sem, hogy a millenniumi kiállítás sorsa eldőlt s hogy ezredéves ünnepünknek legkimagaslóbb jelensége azon nagyszabású nemzeti kiállítás lesz, melynek rendezési munkálatain, noha négy esztendőnk van, de mégis folytonosan kell dolgoznunk, hogy méltóképpen mutathassuk be a világnak összes gazdasági és művelődési haladásunkat. És e nagy munkában szintén jelentékeny szerep vár iparkamaráinkra. Ezeknek lelkesítésétől, buzdításától függném csekély részben a kiállítás sikere. De hogy sikerrel lelkesítsen és buzdítson, arra szükséges, hogy az eszközök elegendő mérvben álljanak rendelkezésére. Egy ilyen eszköz a népszerűség is, mely hogy most működési terük is szélesebbé válik, csak fokozódhatik, s éppen kapóra jön arra nézve, hogy a millenniumi kiállítással szemben teljesítendő feladataikat könnyebben oldhassák meg. A népszerűséget felhasználva az iparkamaráknak most már minden alkalmat meg kell ragadniok, hogy működésük eredménydus legyen. Nem tartjuk ma már elegendőnek azt, hogy jelentéseit s üléseinek jegyzőkönyveit egyszerűen csak szétküldi. Ezekből a kereskedő- és iparosvilágnak csak igen kis része vesz tudomást. Fő az, hogy felhívásai s értesitvényei mennél szélesebb mérvű elterjedést nyerjenek. E végből első sorban is az agitátiót az illető kerületbeli vidéki lapokban kell megindítania. S nem csak az emporiális lapokban, de mindenütt a kamara területén belül, a hol csak számbavehető lap jelenik meg. Kétséget nem szenved, hogy a vidék spe- ciíiikus iparosérdekeit az illető vidék közlönye csak ismeri s igy az iparkamarák értesítéseit a vidéki orgánum használhatja fel éppen olyan alakban, aminőben azt felhasználni kívánatosnak és szükségesnek mutatkozik. Ily értesítéseknek akár egész terjedelmükben, akár kivonatilag, szívesen helyet enged a vidéki sajtó, már csak azért is, mert azon vidék iparos-érdekeinek szolgálni kíván és óhajt. S ha iparkamaráink itt is minden vonalon megkezdik működésűket, biztosíthatjuk, hogy az ösvények mindegyike csak a néprzerüsóg útját fogja egyengetni. MEDOR. Bező község pusztulása. Bező község, néhány ház kivételével teljesen leégett. Nem Írjuk le azon óriási nyomort, melynek a tél küszöbén mindenüktől megfosztott lakosok ki vannak téve, — hanem e helyett közöljük az alispán által kibocsátott kérelem teljes szövegét azon hozzáadással, hogy lapunk szerkesztősége is elfogadja s nyugtázza a nyomor enyhítésére szánt filléreket. *** 6324. k. i. szám. Ungvármegye alispánjától. Kérelem hazánk nemes szivü összes lakosságához! Bező, Ungvármegye legnagyobb községe semmivé lett! Folyó hó 11-én, vagyis vasárnap déli fél 1 órakor támadt tűzvész egy óra alatt teljesen elhamvasztá. A falu felső részén gyuladt ki s a felkerekedett szól szórta szikrák a község szalma házfedeleit minden oldalon majdnem egyszerre lángba boriták. Alig maradt meg a végeken egy pár ház, 150- nél több földig leégett, s vagy kótszeranuyi gazdasági épület, telve a már betakarított összes termény- s életneművel. A kár 300,000 írtnál több. Menteni nem lehetett. Egy pár értéktelen bútordarab, itt-ott egy-két vánkos az egész, mit kiragadhattak ; a szó legigazabb értelmében mindenük odaveszett a rajtok lévő pár ruhadarabon kívül, mely a sikertelen mentési kísérlet közben szintúgy rongy- gyá vált. E földön futóvá lett munkás nép érdekében hazánk összes lakosságához intézem kérelmem. Hatóságok, testületek, intézetek s a mindén szépet és jót istápoló sajtó támogassák kérésem, segítsünk a tél küszöbén kenyér, ruházat, vetőmag s fedél nélkül levő 1600-nál több szerencsétlenen. Apák, anyák! hozzátok szólok : egy sereg félmeztelen s éhező gyermek és csecsemő kenyér és meleg ruháért esd — juttassatok a feleslegesből részükre. Mezőgazdák ! az Ég áldásából egy maréknyi csak; „sok kevés — sokra gyűl“ s elöljáróitok szívesen elfogadják, gyüjtendik s továbbítják hozzám a kanálnyi csöppet is . . . Tudom s érzem, hogy édes hazánk jóságos népe nem kéreti magát, ha sürgős segélynyújtás szükségéről van szó, s ezért az üszkös romok között, kebleiken melengetett didergő kisdedeikkel tévelygő szülé^- kótsógb8esósig szánalmas helyzetét s az éhező gyár- meksereg jajveszékelését részletesebben nem ecsetelem, ős csak annyit jegyzek meg még, hogy már a holnapi betevő falat kenyeret is közpénzen kellett beszereznünk: „bis dat, qui cito dat.“ Ungvárt, 1891. évi október hó 12-ón. Kende Péter, alispán. Újdonságok. * Baleset a vaspályán. Megdöbbentő szerencsétlenség történt f. hó 10-ón d. u. 3—4 óra közt a m. kir. államvasutak „Fónyes-Litke“ (Szabolcs m,) állomása mellett. Szembratovies Szauiszló, vasúti kalauz amint a 3,414. sz. vonat F-Litkóről —Tuzsér felé elindult, szolgálat teljesítése céljából a vonat utolsó előtti kocsijáról a vonat túlsó oldalára akarván jutni, nem a kocsin keresztül, ment melynek hágcsóján állott, hanem az utolsó s utolsóelőtti kocsik közti ütközőire lépett és oly szerencsétlenül siklott meg, hogy legazonnal a robogó kocsi alá került, mely darabokra szagatta. Amint a vonat beérkezett Tuzsérra, az állomás főnök kérdezte a vonatkísérő személyzettől, hogy hol van Szembratovies? azt felelték, hogy a vonattal jött az utolsó kocsin ; erre a főnök felmutatta a táviratot, mely Fényes Litkéről meghozta a szerencsétlenség hírét. Mint értesülünk az elóktelenitett holttest, gyékénnyel letakarva,mintegy 26 órán át feküdt a vasúti töltésen, bár a f.- litkei plébános kérelmezett az iránt, hogy adják át a holtat, hogy lakásán kiterittesse. Tudjuk, hogy a helyszíni vizsgálat szempontjából, a hullának a pályatesten kellett maradnia addig, mig a vizsgálat meg tartatik; de már csak még se kellett volöa 26 óráig ott hagyni a jobb sorsot közelegni törekszik hozzá, e mozgásnak másodpercenként millimeternyi intensitivitásával. A futása következtében létrejött repulsió értelmében, e mozgásnak első másodpercében 3 millimeternyi intensivitással eltávolodni törekszik ellenkező irányban. E kettős sollicitátió folytán teljes egyensúly jő létre, melynek segélyével e csillagzatok a Naphoz sem közeledni, sem tőle eltávolodni nem tudnak. Ez az az egyensúly, mely a Földet és valamennyi világot feutartja a térben. Most már, barátom, remélem, teljesen megérted ezt az eszményi szervezetet. Sem a Föld, sem a lakott világok milliárdjának egyikét sem tartja fenn valamely anyagi erő. Az égi testek némiképpen egy eszmén nyugosznak. És szilárdabbak ezen a láthatatlan erőn, mint lennének azokon a vas- vagy aczéltámasztókokon, melyek által a régiek vélték megmagyarázni az Universum stabilitását. (Vége.) (Részletek a „Szabadságharez emlékeinek“ kiállításából). Sok jelenet marad megerősítve nem csak írásban, de képben is a dicső napokból. Megannyi emlék, melyeket a kegyelet hiven őriz. A nagy érdekű kiállításon, mely a szabadság- harcz emlékeit összegyűjtve, móltő zarándokhelye úgy a főváros hazafias népének, mint a fővárosban megforduló minden vidékinek, kiváló helyet foglalnak el a csataképek. Számos egykorú festmény, domborművű kép, metszetés, rajz örökíti meg a szabadságharez csatajeleneteit. Történelmi érdekű emléktárgyak ezek mind. Megelevenednek szemünk előtt a bevezető har- ezok, melyeket vórkeresztségben még nem részesült honvédeink vivtak a ráczokkal. 1848. julius 11-én kapták a szerbek az első leczkót Versecznél, hol vad futásban kerestek menedéket. E csataképhez sorakozik a rácz Kniczanin tábornok és seregének úgy domborművű, mint színezett képe, melyek a római sáncoknál állást foglalt pártütők táborát ábrázolják nagy hűséggel. Meg van örökítve az 1849. junius 7-iki csata isj a római sáuczoknál, mely egyike volt a legvéresebbeknek. Az 1848. decz. 30-án vívott moóri csata több j részletét ábrázolják kőnyomatú s színes rajzok. A reánk végzetes kimenetelű csatát Perczel Mór tábornok 5720 ember és 24 ágyúval vivta J e 11 a- sich 16000 ember és 52 ágyúja ellen. Azonfelül az ellenség készületlenül lepte meg a magyar sereget. „Moórnál is hősiesen harczoltak a mieink“ — mondá a napokban a kiállításon Klapka tábornok — csakhogy kevesen voltak.“ Egész éorozata a képekne tünteti fel S c h 1 i k osztrák tábornok téli hadjáratának részleteit. A verpeléti, tarczali stb. ütközetek sokszorosan még vannak örökítve, persze német forrásból. Agy látszik Schlick valódi reklamgenerális volt, ki nem késett az utóvilág számára külömböző harczi postarákban hátrahagyni arezmását, mert az bízonzos, hogy az ő alakja hűen van mindenütt fényképezve. Az erdélyi oláhok kegyetlenkedését Szeiemlei rajza után a magyar emigránsok által kiadott s a zalatnai vérfürdőt ábrázoló képe tükrözi vissza. 1848. október 24-én mészároltak le az oláhok 640 zalatnai menekülő lakost. Ez igen ritka kép, miután a német kormány minden példányt megsemmisített, melyet csak megkaparj thatott. Bem erdélyi hadjárata sem marad megőrökitle- nül. Győzedelmes vonulása közben Kolozsvár felé megtámadhatván, a támadást viszszaveri s eközben esik el Gesemb osztrák alezredes, mely jelenet képben látható. Az 1849. márcz. 2-án vívott m e d g y e s i ütközet, Nagyszeben ostroma és bevétele Bem által, szép rajzok. Megragadó szépségű pompás kivitelű olajnyomat „Bem a piskii hidon“. Itt vívták honvédeink a leghősiesebb kitartással küzdelmüket 1849. feb. 1-jón. Reggel 8-órakor kezdődött a csata, melyben P n c b- ner vezérlete alatt 11.000 osztrák katona 40 ágyúval harczolt Bem 7.700 embere és 28 ágyú ellen. Délutáni 4 órakor már futásnak kezdtek eredni honvédeink, de Bem szava, ki megállásra hívja őket a Sztrigy felett elvonuló hídnál s ki felkiált: ha e hid elveszett, Erdély is elveszett“, újra támadásra veze őket. És mire beállott az alkony, a császáriak teljesen vissza verettek. Az 1849. február 5-ón vivőit branyiszkői ütközet a szabadságharez egyik legfényesebb fegyverténye s gyönyörűen van vissza is adva. Görgei maga Írja: „Branyiszkőt megrohanni, akkor annyit tett, mint a bikát szarván ragadni.“ De seregére nézve a branyiszkői harezot a „lenni és nem lenni“ kérdésének tartá, mert mögötte is ellenség állt, előtte pedig Schlick egy megedzett és bátor hadsereg ólén. A feladat hősiesen lön megoldva, G u y o n ezredes vezérlő alatt a turóczi és zólyomi zászlóaljak vakmerő elszántsággal verték ki állásaikból az ellenséget. Egykorú festmény örökíti e fényes harczi jelenetet. Nagy mérvű, szép festmény, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn a vörössapkások Szolnoknál ha- lálmegvetéssel rohannak a gyilkos ágyútüzbe és szuronyrohammal foglalják el az osztrák ágyukat. A tápió-bicskei, kápolnai stb. csaták részletei szintén láthatók. Gyönyörű kép a szolnoki ütközet rajza, melyet Szereinley képe után a magyar emigránsok adtak ki. A Komárom vára körül vívott harezok s a vár ostroma is számos képben van bemutatva. Budavár ostromát és bevételét szintén számos képben látjuk, nagyon sikerült olajfestmény és nagy kőnyomata hű kép ábrázolják Budavár bevételét Henczi- osztrák tábornok megsebesülése is fel van tüntetve. Rajzban látható a győri csata is, melyben az ifjú császár-királyunk is rósztvett. Az orosz hadsereg felvonulását, táborzásukat is örökítik rajzok. Egész coport kép adja vissza a világosi fegyverletétel szomorú jeleneteit. íme, mennyi sok megtekintésre méltó drága emlék, melyek vissza varázsolják szemünk elé elmúlt idők nagy eseményeit. E szűk tárcza keretében csak futólagos, szűk vonásokban sorolhattam fel egyes kikapott részleteket ; az e nemben is szerfelett gazdag, rendkívül érdekes kiállítás megtekintése elégítheti csak ki a tudni vágyót és érdeklődőt. 1 Sarlcady Elemér.
