Ungvári Közlöny, 1890. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-09 / 2. szám
Ungvár, 1890. január 9. 2. izáin. Tizenkettedik évfolyam. Előfizetési ára: Félévre ..............................2 frt. Negyedévre ....................1 » Egy példány ára 10 kr. Kapható a kiadóirodában, Szenczer Henrik és Feuerlieht R. tőzsdéjében. Az előfizetési és hirdetményi dijakat a kiadóiroda veszi fel, * »*ak vidékről is ide küldendők. UNGVÁRI KÖZLÖNY. MEGJELENIK CSÜTÖKTÖKÖN. Szerkesztőség : nagy-utca 36. (a görögtempíomnál). Kiadó-iroda : Pollaesek M. könyvnyomdájában. Hirdetményekért a 30 kr. bélyegilletéken felül 3 kr. Nyilttéri ozikkért 5 kr. fizetendő minden szó után I Előfizetési felhívás az „Ungvári Közlöny66 1890- (tizenkettedik) évi folyamára Lapunk jelen számával a f. évi folyam megkezdődvén, mély tisztelettel kérjük t. olvasóinkat az előfizetés mielőbbi megújítására, hogy a lap további szétküldésében fennakadás ne álljon be. lillőfizetési ár : Egész évre -— — — - - — 4 irt. Félévre - — - — 2 frt. Negyedévre — — — — — - i frt. Az »UNGVÁRI KÖZLÖNY» kiadóhivatala. A városok. A városoknak feltétlen befolyásuk van a nyelv terjesztésére és a nyelv fentartására. Államok, nemzetek buktak meg; de nyelvük néha városaikban tovább ólt. Sőt tovább folytatták az állam hódító szerepét, beolvasztva a hódítók nyelvét. A görög nyelv akkor hódította meg Rómát, midőn a görög államok rendre a római világbirodalom alkatrészei lettek. A latin nyelv nem temetkezett a római birodalom omladókai alá. Átalakult, idegen elemeket vett fél magába, de ezeredóv múltával is megtartotta főjellemvonásait és szókincsének legnagyobb részét: az olasz, francia, spanyol, portugál, oláh nyelvekben. A Xl-ik században megalakult francia nyelv közel 5000 gyökszavából 3800 volt latin eredetű, míg germán csak 420. A történelem fennebb említett tanulságából egészen világos, hogy a nagyobb kultúra mindig győzedelmeskedett a barbárság felett. A népvándorlás nyers tömegei sziikségkóp beolvadtak, mihelyt, a római czivilizáczió köreit átlépték. Vandalok, góthok, hunnok, avarok sziikségkóp vagy átalakultak vagy megsemmisültek azon kérlelhetetlen törvény, a polgáriasodás törvényének hatása alatt, mely csak a czivilizáczióra képes népeknek ád létjogosultságot. Ehhez nem szükséges város-rendszer. Hunok és avarok eltűntek a föld színéről anélkül, hogy hatalmas városok belolvasztó erejét éreztek volna. De midőn nem teljesen műveletlen, félvad népek léptek fel hódítók gyanánt, s nyelvüket mégis elvesztették, ennek okát már nem pusztán a magasabb czivili- záczióban, de egyenesen a városokban kell és csak ott lehet megtalálni. E tekintetben érdekes adatokat tartalmaz Rómának, s különösen a frankok és a normánok hóditó fellépte. A leghatalmasabb beolvasztó eszközt a városok képezték. A római állambölcsesség teljes tudatával birt ezek úgy politikai, mint grammatikai hatásának. Azért alapított városokat, szemben a meghódítottak városaival. A politikai hatóságokat ezekből áttette a római és latin nyelvű városokba. S a pazarlásnak és finom ravaszságnak nincs ahhoz fogható példája, mint szoktatta a városi élethez Róma távoli pro- vincziáinak lakosait is. Színházak, czirkuszok, gőzfürdők, népünnepek, monumentális építkezések, mind a római uralom és nyelv megkedvelésére voltak számítva. A városi élet föléje kerekedett a vidékinek, a városok nyelve a vidék nyelvének. így történt, hogy Grallújhan a 4-ik században a latinizálás műve már be volt fejezve. Az irodalmi latin meghódította a nép felső, a közlatin nyelv a nép alsó rétegeit. A társadalom felső rétegeiben az iskola, a nép közt a katonák latin nyelve lett otthonos. így ludott beolvasztani Róma. Nálunk is felette fontos szerepet játszottak a városok. Nálunk a középkorban csak a magyar és a német tudóit várost alkotni, a többi nemzetiség nem. Ez volt oka, hogy nyelvünket el nem vesztettük. De mert valódi városaink nem voltak s ezekben kizárólag domináltunk, a nemzetiségeket sem tudtuk beolvasztani. Nyíltan azonban megszereztük a beolvasztási képesség legfontosabb feltételét. Ha a magyarság a városokban kisebb mértékben volna képviselve, mint a vidéken, vagy ha a megosztás csak egyenlő volna is, kevés reményünk lehetne, a városok — tehát az ország — megmagyarositásíra. De az ellenkező eset ~orog fenn. Nemcsak a szlávokat és románokat haladjuk túl óriási viszonylagos számaránynyal, hanem, a leginkább városlakó németséget is. T Mig az csak 5°j0, a magyarság 19°j0 többletet mutat a városokban, a vidékhez képest. Ez azt jelenti, hogy a magyarság eílenálhatlauul meg fogja hódítani a városokat. Mi ebből a tanulság ? Hogy fejleszteni kell a. városokat társadalmi, de főleg közigazgatási- és gondozási téren. —----------- F. Sz. Ungvárt, január 8. _.ft liter. A/ italmérési adó7 és illeték, a pálinka- és bor árának felemelését vonta íüaga után, s újév óta a fogyasztó közönség máris érzi ennék súlyát. Drágább a bor és a pálinka. Ha az állam megkívánja a magáét, ha a termelő és a korcsmáros értékesítik az italt, — hát bizony a fogyasztó közönség is joggal megkívánja: hogy a »liter» igazi liter legyen. Mely kívánság azonban vajmi ritkán nyert odúig teljesülési. De különösen a termelők, a kik saját termésű boraikat árulják, minduntalan összeütközésbe jöttek a törvény azon intézkedésével : hogy a folyadék törvényes mértékű edényekben szolgáltatható ki. Hát telhívjuk a t. ez. termelő és korcsmáros urakat, hogy ne resteljék az igaz mértéket használni és forgalomba hozni. Ezt kívánja a becsületesség. A fogyasztók pedig jól teszik; ha az amolyan 8. decit tartalmazó »literes» üvegben kapják az italt, hogy meglátogatják a rendőrkapitányt, s bemutatják néki e varázsüveget. Mivel utóvégr; senki sem bízza a termelők és korcsmárosok "örrara . nogy ók legyenek apostolai az iszákosság meggátlásának, s ezt oly téren fejtsék ki, hogy két decivel kevesebb italt szolgáltassanak annak a részére, a kinek az egész liter ital már ártalmára lenne, nyolc decit pedig a szervezete még eltűr. A tűzifának lálaa-nauv szerepe van a háztartásban s a kTWt yhóVSla palotáig minden házban a tűzhely képezi a központot, ha tudniillik a lobogó lánggal égő fa enyhévé teszi a szoba levegőjét. A mire különben az erdő- hivalal által legújabban kiszolgáltatott tűzifa sehogy sem alkalmas. Nedves, tehát csak úgy sisterékelve ég. Csak nem akar a főerdőhivatal e tekintetben concurrálni a domonyai és neviczkei parasztokkal, a kik a városi közönség részére télen naponta friss vágású fát hoznak a piacra, s a hasábok dús nedvesség tartalmát azzal maszkírozzák, hogy egy héten át a padra helyezik el azokat, hol a kifüstölés után olyan kinézést nyernek a fahasábok, mintha legalább is hónapokon át száradtak volna a napon. ------——— Kanapé kérdést isymer eddig a világ; nem is gondoltuk, Rogy c s i b‘ u k kérdés is merül föl, s hogy ez megzavarja a vármegyét. Laptársunk az »Ung» elszólta magát a múltkor a nélkül azonban, hogy czélozni akart volna valakire ; mert hisz olyan hagyományos szár, melyhez a tányér alakú nyílt pipa derékszög alatt illesz- tetik, s a gazdagok annak tisztítására külön szolgát (csibukcsi) tartanak, nemcsak tisztelt főjegyzőnk birtokában van, de az árvaszék is rendelkezik effélével. Ez az igazság. Különben gyújtsunk békepipára. A savanyuvizi választó kerület ismét választani fog egy bizottsági Tagot. A müTtköri pótválasztást megreklamálták, mire a megválasztott lemondott. Már pedig minden józan gondolkozása ember belátja, hogy a város h. polgármesterének joggal van helye a megyei bizottságban. Ezt azonban némelyek belátni nem akarják. Igaz, hogy a választás szabad, megválasztathatja magát akárki; de a közügyekben is vannak bizonyos illem kérdések, a melyeknek illik is eleget tenni. A város h. polgármesterének pedig helye van a bizottságban. Ha már meg is választatott, bele kellett nyugodni, s nem reklamálni a választási eljárást. Utóvégre a legközelebbi általános választások alkalmával nem egy választás ejtetett meg, mely ellen alaki hibák miatt felszólamlással lehetett volna élni, — s nem egy olyan választatott meg, a ki a törvény értelmében általában nem lett volna megválasztható; továbbá az a fennen hangoztatott »alkotmányos érzület» ki is szorított egyeseket, hogy meg ne választassanak bizottsági tagokká. Mégis senkinek sem jutott eszébe reklamálni. A savanyuvizi választásnál történteket, nagyban és egészben tehát helytelenítenünk kell, s e tekintetben nem kapac.itálhat bennünket holmi szemforgatós okoskodás. „Éden“-szinház Budapesten. Akár mily mértékben fejlődjék Budapest — rohamosan vagy lassan — be kell következni annak, hogy egy fényes nagyszabású téli mulatató helye legyen. Ez a mulató hely lehet cosmopolíta jellegű, lehet magyaros jellegű : az üzleti tekintetből mind egyforma tekintet alá fog esni. Sikerülni fog mindenképen, meri a inai korszellemben benne él ennek a csirája. De ami az üzletnek mindegy, az tán nekünk magyarul gondolkozóknak még sem egészen mindegy, s most, a mikor a negyedik színházat elhamvasztotta a tűz, semmi kétségünk nem támadhat az iránt, hogy egy negyedik színház fog sikerülni, még pedig nem egyszerű, hanem terjedelmes alakban. Az idő olyan vajúdónak látszik, hogy talán ikreket várhatunk egy nagy orpheum és egy német Vaudeville- szinház alakjában. Hogy milyen jövő várhat rájuk Magyarország metropolisában, annak én se jó, se rossz prófétája lenni nem akarok, mert a mint már mondtam, a korszellemben benne él a csirája. Ennek az ikertestvér ideának a megvalósulása nekünk csak annyit fog ártani, mint a mennyit az általam tervbe vett »Éden»-színház eszméjének megvalósulása amannak árthat, ennyi az egész, a miért én az »Éden»- szinház eszméjét kipattantottam Magyarország közönsége és a közvélemény elé ; ha elejtetik az eszme, valószínű, hogy a másik kettő megvalósul, de ha felkaroltatik, megvalósítom az »Éden»-színházat úgy, hogy ki lesz kerekítve Budapesten a szinházkérdés kerek 50 esztendőre. Az »Éden»-színház eszméjét illetékes helyeken nagyjából már megismertettem, ezúttal annak Üzletszerű oldalát van szerencsém rnegvilágitni addig is az alábbiakban, mig az eszme egy lépéssel előbbre fog haladni. E színháznak üzleti része biztos alapra fektethető akkor, ha nagyszabású alkotásánál fogva minden színházi vállalat fölé fog emelkedni. Nem úgy értendő ez, hogy fényben és pombában uszszék ott minden, hanem úgy, hogy az alapjában véve mint vállalat olyan legyen,, hogy se magánosok se más vállalkozók könnyű szerrel annak concurrentiát ne csinálhassanak. Nagy tőkebefektetés nélkül ez el nem érhető, nagy tőke nélkül azt a vállalatot megkezdeni hiában való fáradság volna. Az általam ezélzott »Éden»-színház eszméje ott kezdődik, a hol a vállalat megfelel a nagyszerűségnek. Egy bizonyos határon túl lehet azt fokozni, hogy nagyszerűbb legyen ; de ha csak egy kis foka látszanék a kisszerüségnek, akkor el kell ejteni az eszmét végképpen, mint nem életrevalót. Az »Éden»-színház consortiumának anyagi ereje fogja megmérni azt, ha váljon hol kezdődik a vállalat nagyszerűsége. Kiinduláskor ezt kell irányadóul venni, különben ha nagy tőkére szükség nem volna, e vállalaton egy magános ember vehetné a kezébe. E vállalat tőkéjének kérdése két lényeges kérdésen fog megfordulni. Ha elsőrangú helyen fog fölállittatni, vagy ha másodrendű helyen log elhelyeztetni, mindkét helyen megfelelhet az a nagyszerűségnek avval a különbözettél, hogy a milyen arányban fog emelkedni az elsőrendű helyen való építési költségek több kiadása, ép oly mértékben fog emelkedni az épület üzleti értéke. így viszont csökkenni fog ennek anyagi értéke üzleti szempontokból, ha a vállalat másodrangu helyen fogja elhelyezni az «Éden»-színházat. Ez azonban nem áll útjában annak, hogy az elsőrendű helyen, nemkülönben a másodrendű helyen az »Éden»-színház nagyszerűségéből veszítsen, vagy hogy az azért egyformán nagyszerű lehessen mindkét helyen. Az »Éden»-színház üzleti czélokkal összekötött vállalat lesz, a mely a befektetett tőke arányában részvényeseinek kielégítő hasznot fog hajtani, s e mellett a vállalat üzlete körülkarolja az »Éden»-színházat, azt a színházat, a mely a vállalat üzleti forrásaihoz hódítja a közönséget. Itt felmerül az a kérdés, hogy mi módon ? Ezt azonban nem tartom most szükségesnek föltárni. A ki külföldön járt, az megtalálhatta minden ország fővárosában a színházi üzletekkel, s a hol csak ilyenek vannak, a legsilányabb orpheumoktól és tingeltangelektől kezdve mind prosperálnak. Prosperálnak olyan mértékben, mint a milyen mértékben a tőkebefektetéstől várni lehet. Menjünk bárhová, azt fogjuk találni, hogy az üzleti czéllal egybekötött ilyen vállalatok naponta nagyobb tért hódítanak elhibázhatlanul; s ez az okú, hogy mielőtt nálunk Budapesten ezen biztosra vett vállalatot mások létesítenék, nekem, ha egyebet nem is, de legalább is kísérletet kell tennem egy ilyennek létesítésére. Különben egy évi mulasztás elég lesz rá, hogy idegen pénzzel, idegen emberek, idegen ízléssel, idegenszerü eszközökkel létesítik ezt a vállalatot, a mely vállalat elhibázhatlanul sikerülni fog. Az idegenek megpróbálkoznak egy Vaudeville szin-
