Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-01 / 35. szám
56. évfolyam. Ungvár, 1918. szeptember 1. 35. szám. ■-X OFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr< . 12 K. | Negyedévre . . 3 K. Félévre.... 6 K. | Amerikát)?'. Egész évre 14 korona 60 fillér. Iliig vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 18 K. || Félévre ...........9 K. Negyedévre ...» 4 К 50 f. Ny ittér soronként 90 fillér. .........; HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik miit- - den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám, | syd.wrke^ta.- |j Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. hova a szerkesztőséget érdeklő levelek kílldendfik j| HÄNOCZY BÉLA. DEÁK GYULA. || = KIADÓHIVATALI THI.BFONSZAM II. == Tarlózások. A vármegyék kikerekitése. Egy hete éppen, hogy nyilvánosságra került a kormánynak azon törekvése, hogy még ez óv őszén letárgyal- tatja és törvénnyé emelteti a vármegyék kikere- kitósóre vonatkozó javaslatát, mely szerint a jelenlegi 63 vármegye 48-ra olvadna le. Az erre vonatkozó hirlapi közlések, melyek feltétlenül autentikus adatokat tartalmaznak, csakis nagy általánosságban ismertetik a nagy reformtervezetet, de hogy egyes vármegyék — köztük a mi vármegyénk is — mily változáson fog keresztül menni, erre nézve adatokkal még nein bírunk- Feltételezzük azonban, hogy törvény- hatóságunknak már hosszú évekkel ezelőtt előterjesztett azon kérelme, hogy a Zemplén megye szinnai járásához tartozó és a Hoinouna és Nagyberezna közt lehuzódó vízválasztónak a Nagyberezna felé hajló részén és igy Nagyberez- nához ténylegesen közelebb fekvő községek végre ide fognak csatoltatni vármegyónkhez; mindamellett helyén levőnek találnék, ha a vármegye törvényhatósági bizottságának legközelebbi közgyűlésén ez ügyet felelevenítenék, s újabb felterjesztéssel hívnák fel a kormány figyelmét azokra a fura állapotokra, melyek különösen Ugaron, Nagy- és Kisgereblyésen, Utczás, Görbeszög, Harczos, Ujszék stbbi községekben azon okból állanak fenn, mert közigazgatásilag és törvónykezósileg nem a hozzájuk néhány kilométernyire fekvő Nagybereznához, hanem a napi járóföldet tevő Szinnához tartoznak. * Megint tűz volt a Csendes-utcán, és megint az ungvárvidóki körjegyző házát gyújtották fel. Éz megint nem volt viz. És pedig két okból nem volt. Az egyik, hogy a vizemelóshez erőt adó villanytelep üzemen kivül állott a tűz idején, a másik, hogy a Fehér Hajó vizeinelő gépe, honnót pedig a Rákóczi-, Firczák-, és Káptalanutcák lakóit vizzel ellátó Rákóczi-utcai kút is nyeri a hajtóerőt, — már ismét több mint három hete hasznavehetetlen állapotban van, és megint nincs senki, aki a közönség érdekeit is szolgálva, a kút helyreállításáról gondoskodnék. * Az aszfaltjárdáknak sürgős helyreállítását helyezte kilátásba a polgármester a még július hó elején tartott közgyűlésen.. Azóta már elértük ismét az r-es hónapokat, — de a polgármester kijelentése még mindig csak Ígéret, — aszfalt nélkül. Igazán érthetetlen dolog, hogy a várossal szerződéses viszonyban levő vállalkozók mindegyike úgy csűrheti csavarhatja kötelezettségének miként való teljesítését, ahogy jól esik, — de emellett a városnak minden velük szemben vállalt kötelezettséget a legpontosabban kell teljesíteni. Pompás állapot lesz megint a küszöbön levő ősz és tél folyamán, ha a megcipőtlenedett közönség az aszfaltjárók gödrössége miatt állandóan tócsákban lesz kénytelen járni-kelni: ebben a nagy kultúrájú városban. < * A központi szeszfőzdéről is essék szó! A múlt év folyamán rendeletet kapott az ungvári m. kir. állami faiskola kertésze, hogy építtesse fel a telep helyén egy m. kir. állami szilvafeldolgozó telep helyiségeit, s rendezze he a szeszfőzdét. Megbízást kapott tehát oly egyén egy nagyobb- szabásu szeszfőzde felépítésére és berendezésére, melyhez annyi szakértelemmel sem hirt, mint a hajdú a harangöntéshez. És most ottvagyunk, hogy az igazán tűi bő szilvatermés idején pusztul a vagyon, a fák alatt rothad a sok szilva és egyéb I gyümölcs, mert egyrészt a telepen még mindig nem kezdődött meg a főzés, másrészt, mert a szeszfőzde teljesítő képessége egyáltalán nincs arányban a feldolgozandó anyaggal, s igy a szilva beszállítása iránt sem intézkedhetik. Látva ezt a gazdálkodást, a nemzet és az állam vagyonának ezt az igazán nem gazdaságos kezelését, önkéntelen merül fel a kérdés: miért bízza az állam a szeszfőzde kezelését oly egyénre, aki nem a gyümölcs-kiíőzáüre, de a gyümölcs-termelésre bir minősítéssel és szakértelemmel. * Nincs hús, sem zsir. Bármerre tekintünk, bárhová forduljon a közönség, nem tud egy fél kilogramm sertéshúshoz, avagy egy deka ^sírhoz jutni. Az ungváriakat eddig még ugy-ahogy kielégíteni tudott hentesek és hentesasszonyok ma nem tudnak sertést vágni, mert — úgy mondják — a vágást nekik 2000 K-ig terjedhető pénzbírság és 6 heti elzárás terhe alatt a főállatorvos ur betiltotta, mondván, hogy a 85 kilogrammon felüli sertések rekvirálva vannak, 35 kilogrammon alulit pedig nem szabad vágni. Mi a legnagyobb tiszteletben tartunk minden felsőbb rendelkezést, de egyet mégis kifogásolni vagyunk kénytelenek, azt ugyanis, hogy a megszorító rendelkezések végrehajtásával egyidejűleg nem gondoskodnak a hatóságok arról, hogy az élet fenntartásához szükséges minimális adagok egyben a közönségnek ki is szolgáltassanak. Mert mindent rekvirálni, és a közönséget koplalni hagyni, mégsem egészséges élelmezési politika, és ilyen körülmények között teljesen felesleges a sertéshús és sertéstermékek árának maximálása is. Károly király gyermeknyaraltatási Megérkeztek az osztrák gyermekek Ungvárra. ' — aug. 28. (Kiküldött munkatársunktól.) Hosszas vajúdás és előkészítés után f. hó 28-án este fél 8 órakor végre megérkeztek Ungvárra is az osztrák gyerekek, akik a Károly király gyermeknyaraltatási akció, révén igy egy kis jobb élelmezéshez jutottak. Összesen 120 gyermekre volt jelentkező, azonban csak 107 érkezett meg és ezek egy része sem került a jelentkezőkhöz, miután a megérkezés után a legnagyobb rendetlenségben valósággal szétkapkodták osztrák vendégeinket. A megérkezésről alábbi tudósításunkban számolunk be : Csapon. Deák Gyula és Schulmann Adolf iskolai igazgatókkal, valamint egy kis csapat zöld karszalla- gos ungvári cserkészfiukkal utaztunk apró éhező vendégeink elé. Megérkezve Csapra, kis cserkészeink pár pillanat alatt kinyomozták azt a három Ш.-ad osztályú waggont, amelyben a gyermekek vezetőikkel vártak az ungvári továbbításra, és nyomban megindult a legmelegebb barátkozás közöttük. A gyermeklélek szeretete tán tényleg' a leginterna cionálisabb a világon . . . De irányunkban is nyomban megnyilvánult a gyermekbizalom. Egy kis’ simogatás, néhány barátságos szó és már úgy vesznek körül bennünket, mintha csak legközelebbi hozzátartozóik volnánk. Különösen a kis leányok voltak kedvesen behízelgők. A szállítmányt, — meiy összesen 800 gyermekből állott, — Csapról irányították a különböző közeli vidékre. (Itt „loptak el“ 13-at az ungvári szállítmányból a túljelentkezés miatt; egy része Csapon is maradt) Az ungvári szállítmányt Kiss Józsof, munkácsi állami gyermekmenhelyi gondnok vezette egy telepfelügyelönő kíséretében, mig osztrák részről Metzner Lőrinc polg. isk. tanító, Hesse Adolf néptanító, Schiffner Mária, Dämmer Franciska és Kucshe '(Allersdorf) tanítónők kísérték a gyerekeket. A gyermekszállitmány legnagyobb része Zwickau város és környékéről, kisebbik része pedig Reichenberg-röl való. Természetesen többnyire szegényebb emberek, munkások és kisebb iparosok gyermekei, akiknek kenyórkeresőjük katonai szolgálatot teljesít. Koruk 14 évtől lefelé váltakozik és a leányok nagy része néhány polgárit is végzett. De a fiuk közül .nem egy büszkén dicsekszik: — Ich bin schon aus der Schul’! . . . (Már künn vagyok az iskolából!) Nemzetiségük osztrák-német, vallásra nézve pedig kivétel nélkül római katholikusok. Összesen 4 hétig maradnak itt. A vonaton. A terjedelmes csapi állomásról minden esti vonat kifut, az utolsó természetesen itt is az ungvári . . . Végre indulunk. A gyermekek jókedvüek, nevetgélnek és a fárasztó ut ellenére is egyetlen megbetegedés sem tordult elő. Pedig ütjük nem lehetett a legkényelmesebb; egy kis szöszke váltig mutogatja, hogy a padok alatt meg a podgyász-tartón is aludtak, —' és nagyokat (kacag hozzá . .. Az érintkezés mindinkább intimebbó válik, minél jobban közeledünk Ungvárhoz. Kíváncsian fürkészik az ablakból, hol lesz uj „otthonijuk. Általában igen bátor viselkedósüek. Itt említem meg, hogy a „vendéglátók“ élelmesebbik része egész Csapig elójök utazott, hogy a „szebbeket“ lefoglalják. Hiába, a szépség itt is előny, pedig egyforma szánandók ezek. A „lefoglaltak“ roppant büszkék Itelendő- ségükre s mire Ungvárra érkezünk, már 10—2U „protezsáltam“ van, akik tőlem várják elhelyezésüket; protekcióra azonban nem volt szükség, — valósággal szétkapkodták őket. Diskurzus a kenyérről . . . A legaktuálisabb témára, az étkezésre terelem a szót. — Aztán volt-e elég kenyér odahaza ? Mint a megzavart hangyaboly, oly mozgásba jön az egész kocsi lakója. Bontogatják apró hátizsákjukat, honnót előkerül egy ici-pici kenyér és nyújtogatják felém. — Tetszik látui, ennek a negyedrészét kapjuk egy hétre. f Mintha csak betanult főpróbán lettek volna, úgy hatott az egész jelenet. Pedig magától jött. „ Egy aranyos kis szöszke ül szembe velem. Ö örömmel jött el hazulról, mert egy nónje már négy hete nyaral Erdélyben és csupa jót ir, télire is visszamegy, sőt — meséli — ő neki is megengedte a mamája, ha jó helyre talál és kellene, az egész háború tartamára is itt maradhat. .. Hétfőn délben ültek vonatra, csupa újdonság amit látnak és igy a honvágynak még nyoma sincs. Erről is esik szó. — Szívesen elengedétt-e anyuka benneteket ? Egy kicsit elkomorodnak — Ja . . . Egy kis fiúcska mondja: — Die Mutter hat geweint. (Anyuka sirt.) De robog be már a vonat az állomásra. Izgalom és nagy pakkolózás. Már hallatszik a katonazene hangja. — Ungvár! / A fogadás „organizációja“. Maga a fogadás a szervezetlenség szédítő magasságát érte el, — holott a tervek szerint egészen jó volt összeállítva — papiroson . . . Egy kháosz, amelyből csuda, hogy agyonnyomott holttestek nem kerültek ki. Legnagyobb reszt az ezrekre menő közönség fókezhetetlen viselkedése volt az oka, de hibás volt a rendezőség is, — mert például kordonnak vagy valami célszerű beosztásnak még nyomát sem láttuk. Pedig volt rendőr is, meg katona is Teljesen érzett az a szervezetlenség, amely a városháza tájékáról árad Igaz, hogy a nagyfokú érdeklődés, enyhítő körülményként — a túlzott magyar vendégszeretet bélyegét viselte magán. Mindenki azt hitte, hogy „lekésik a gyerekről . ..“ Rekedtre ordítva magunkat, végre sikerült kicsi vendégeinket épségben a harmadosztályú váróterembe juttatni, ahol gazdagon teritett asztal várta a jövevényeket. Friss, jó tejes-kávé, zsemlye, kalács és alma.; nem is kérették magukat sokáig, de mohón nekiestek az ételnek. Délre csak levest kaptak! (Az uzsonához Grünwald bozosi birtokos mai uám» 4 oldal,
