Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-01 / 35. szám
2 (35. szám.) 1918. szeptember 1. tejet, zsemlyét és almát, Bradács Gyula almát, Kain marhakereskedő pedig tejet adományozott. Az ízléses terítést dr. Zoltán éleim, főhadnagy és munkatársai végezték.) „Gyereket akarok \a Eközben a közönség valóságos ököl-offenzi- vát indított a nagynehezen elzárt váróterem-bejáratok ellen. Életveszedelmes tülekedés. Egy idősebb nénikének magyarázom, hagyják legalább előbb meguzsonnázni a kicsinyeket. De ő nem tágít. Magából kikelve mindenkit túlsivit : — Én nem megyek, én gyereket akarok. ..! Hogy sikerült-e a néninek „szerezni“, — azt már nem tudom, mert ezután csődöt mondott minden hatósági intézkedés, felbomlott minden rend és a közönség betódult a terembe. Valósággal kapkodták a gyerekeket, ami nem egyszer derűs jelenetre is adott okot. Berzeviczy polgármester is tehetetlenül járt-kelt a teremben; sajnáljuk, hogy nem hallottuk tőle azt a bizonyos német beszédet, ami bizonyára be volt tanulva ... A „gyermekvásár“ aztán csakhamar véget ért. A legkapósabbak a kislányok voltak, a fiukból sajnos 9 záradékul még meg is maradt. • Kik fogadtak gyermeket? A régi példa újból bevált: — a hirtelen meggazdagodottak nem túlságosan stréberkedtek ez alkalommal sem, ellenben annál nagyobb részt vett ki a kevésbé tehetős közép-osztály, sőt a még annál is szegényebbek. Egy közismert dúsgazdag ungvári volt kereskedő és gyáros megtiltotta kocsisának, hogy gyerekeket még csak be is vigyen a városba — (— mert ő „cseh“ gyereket nem fogad! — holott ez is tévedés, — ezek mind csehországi németek 1) s ugyanakkor egy XI. fiz. osztályban lévő irodatiszt egész családjával megkörnyékez,4 hogy az ég szerelmére, valahogy protezsáljak ki nekik egy ' kis lánykát. És boldogan >111015;! Általában a kocsik körül is óriási bajok voltak és ennek nem éppen a „kocsisok“ voltak az okai — mint egy laptársunk szeretné levezetni — hanem sok esetben maguk a tulajdonosok. Az akcióról magáról lehet vitatkozni, de ha már itt vannak ezek az apróságok, akkor mindennel tartozunk ennek az ártatlan gyermekié- leknek! Az első kártya. Természetesen .sok jelentkezőnek a nagy zavarban nem is jutott vendég, mert valószínűleg mások „hazacsenték“. Ellenben a szállítmány osztrák vezetője fél- kilenckor ott maradt a terem közepén, sem ellátása, sem lakása, azt sem tudva, mihez kezdjen. A 9 megmaradt fiúval aztán a szemináriumban helyeztük el. (A gyermekeknek gyalog kellett megtenni a hosszú utat.) Koromsötétben értünk a vár komor falai alá, — mert a villanytársulat is mintha csak tüntetőleg nem világított volna ez estén! — (Nem is szólva, hogy a váróteremben is félhomályu petroleum lámpák mellett botorkáltunk.) Itt Nehrebeczky vicerektor fogadta vendégszeretettel a jövevényeket, akik a hófehér ágy láttára csakhamar vetkőzóshez fogtak. Egy 10—12 éves fiúcska azonban még elő vesz egy sereg megcímzett levelezőlapot és az egyik megírásához fog. — Mit fogsz hazairni ? — Es ist so schön gewesen! (Olyan szép volt!) mondja szinte könnyezve. Hisz nekik minden izgató újdonság. Másnap természetesen egyik-másiknál már jelentkezett a honvágy. Azért ajánlanánk a rendezőségnek, hogy a kicsinyeket hetenként valamennyit egy közös helyen hozzák össze, (— mondjuk a Széchenyi- ligetben), hogy egy kicsit kibeszélhessék magukat. Olyan, olyan szép az ártatlan gyermek . . . Mindent megérdemel! Pós Alajos. Ruhaosztási akció. — Äz I. és II. osztályú ruhák.^ — A Néprnházati Bizottság legutóbbi ruhaosztása, amely szerint az első osztályú ruhák legnagyobb részben hivatalfőnököknek jutott, a társadalom különböző rétegeiben, különösen a tisztviselők közt élénk visszatetszést és elégedetlenséget szült, amelynek helyi lapjaink — köztük az Ung is — kifejezést is adott. Illetékes helyről nyert felvilágosítás folytán multi tudósításunkat az igazságnak megfelelően kiegészítjük azzal, hogy a kiosztó bizottság a múlt alkalommal nemcsak a kifogásolt 18 első- osztályú ruhát, hanem 46 másod és 27 harmadrendű ruhát, azonkívül a női tisztviselők részére 44 ruhára való és 44 blúzra való anyagot, végül a tisztviselők női családtagjai részére 61 blúzra való anyagot osztott ki. A bizottság működése nehéz. Az igények leszállítása ebben a nehéz időben nem szégyen, sőt hazafias kötelesség, azért a bizottság arra kéri a tisztviselői kart, hogy azok, akiknek állásuknál fogva nem föltétlenül szükséges a legszebb ruhában járni, jelentsék be hivatal- főnökeiknek, miszerint elfogadnak II. oszt. ruhát is. Ezzel megkönnyítik a bizottság helyzetét is, meg azután hamarább hozzájuthatnak ruhához. UNG Jegyzetek a hétről. (ZJngi nyaralás ... — Oltárteritőből gyermek-ingek.) # Odakünn kopog már az első őszi eső s a sárga levelek kezdik tarkítani a dúsan zöld lombokat. Máskor ilyenkor kezdtünk hazaszállingózni a nyaralásból, most csak ,.hadiék“-nak tellett; azok is lesoványodva érkeznek vissza. Node úgy kell nekik, mit mászkálnak „zum trucc“ ebben a drága időben. ... Valami hasznunk azonban mégis csak volt e szörnyű abnormis időkből. Igen sok ember csak most jött rá, hogy vannak ebben az érdekes összetételű Ungországban is igen gyönyörű helyek. Hiszen azelőtt még a vadasba is valósággal bottal,kellett kikergetni az embereket. Őszintén szólya, magam is csak az idén néztem körül úgy alaposabban. Az Uzsok és környékének ma már történelmi nevezetességű szépségéről, a Rúna havas impozáns méreteiről és a felvidék egyébb csudaszép természeti gyönyöreiről nem is szólva, nem gyönyörű e a remetevasgyári tengerszem is, sőt maga Szobránc fürdő sem mondható utolsónak. Avagy sétálni az ungcsertészi Kandó-kastély halastava partján, az évszázados fák alatt, melyek alatt valaha a haza bölcsese, Deák Ferenc cserélte ki gondolatait id. Andrássy Gyulával. Aztán lejebb-lejebb, egy jó halpaprikás vacsora a Tisza partján ma már szinte ábrándszerüen szép. Ilyen kirándulásokat a mindenáron mentői távolabb nyaralni,akarók azelőtt csak ajkbigyesztve vettek tudomásul; — ma már egy elsőrendű szórakozás. A háború hát közelebb hozta Ungvárt is — Ungmegyéhez. ;_ Aztán a pukkadásra szánt abbáziai, svájci meg ostendei (most ugyan nem tanácsos) levelező-lapokat fel lehet adni kis vidéki posta-hivatalokban is. A pecsétnyomó festék ma már oly komisz, hogy a helyiség nevét úgy sem lehet elolvasni. . . ' Aztán meg egész határozottan egész szép ez az Ungország is ! Hátha néha a jövőben is „itthon“ nyaralnánk? * Tűz volt egy közeli faluban éjnek idején és az egyik szegény családra oly rohamosan égett rá a ház, hogy a nagyszámú gyermeksereg jóformán még ing nélkül is kénytelen volt menekülni a lángtengerből. Szabó Zoltán főszolgabíró barátom másnap igy találta a gyermeksereget a megszenesedett ház romjain ülve. Több mint félig meztelenül ; az egész faluban pedig egy szál fehérnemű nem sok, de annyit sem lehetett felhajtani. Hiába, a falu népe is rongyolódik. A főszolgabíró tehát elment a református paphoz és elkérte az Qgyik oltárteritőt, amelyről az Úrvacsoráját szokták osztani. És az oltárteritőből fehérneműt szíhatott a kicsi meztelen gyermekeknek. Jellemző háborús adat lészen ez is. S vájjon haragudhatik-e érte az Ur!? Maholnap mindnyájan másból fogunk sza- batni fehérneműt, mint amiből valaha hordtunk . .. Hisz a nyári divat mennyi zsákruhát, alsó- Szoknya-cipőt’ s mennyi egyéb fából való vaskarika-divatot produkált. Elsők azonban mégis legyenek a gyermekek ! De mi iesz, ha elfogynak az oltárteritők is... ip. a) HÍREK. Tájékoztató. A jogvédő iroda hivatalos órái kedden és szombaton d. e 11—12. (Nagyhid-uíca 8). л Táraaakör (Kaszinó) könyvtára nyitva kedden d. n. (>■—7-ig л Népkönyvtár (a Kossulh-téri áll. iskolában) nyitva van minden vasárnap délelőtt 10—12 óráig. A vármegyei múzeum zárva van. A magyarországi munkások rokkant- és ryugdij egyletébe minden hónap 1 ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig vau befizetés és behatás az Ipartestiilet helyiségében. Bál után. Irta Eszláry Annus. Elváltunk. Ezzel: Mindörökre ! Magát elnyeli a város, Engem az erdő völgyes öble. Ne írjon. . • Nevemet se kérdje Maga legyen nekem Talány v S magának én örök Miért ?-je. , , Elváltunk. Ezzel: Mindörökre! S elvisszük egy csárdás hevét — Napfénynek, majd az élet-őszre. . . „Fiam, ha tanulsz — hivatalnoknak adlak.“ Eddig a gyerekszobáknak az volta mumusa, ha a gyerek nem tanult, rossz bizonyitványt~hozott, hogy azzal feriyegette meg a szülő, a rest diákot; „Fiam, ha nem tanulsz, inasnak adlak“ ; de a háború falatt nagyot fordult a világ sora; ma már nem is utolsó dolog iparosnak, kereskedőnek lenni. A békében sem volt utolsó dolog, de ez a pálya volt az, ahöl sokat kellett lótni- futni, fáradni és keveset urizálni, pedig a magyar természet ez utóbbit , szerette. Minden magyar ember egy született ur volt, egy tejjel-mézzel folyó kanaánban nem is lehetett másképp, de a háború- elvitte a tejet éfe a mézet és elvitt mindent, ami addig csaknem sült galambként a szájunkba röpült . . . A háborúban a szellemi munka értéke nagyon megcsappant s ezzel szemben a testi munka értéke aránytalanul megnövekedett. Ma egy napszámos többet keres, mint a hajdanta „ur“-nak titulált hivatalnok, de a háború igaztalanságában nemcsak ez a fordított szerep a sérelmes, mert hiszen a testi munkás keresete csak. egyenes arányban növekedett a forgalmi értékek árainak a sülyedésével, hanem ott van a hiba, - hogy a hivatal-' nők fizetésének az emelkedése az általános áremelkedések koncertjében lemaradt. Ma hivatalnoknak lenni martirium és minden fixfizetésü ember exisztencális harca küzdelmes kálváriajárás, egy vérnélküli harc, ahol a „hősi“ halottak száma egyre szaporodik, ahol a szív, a lélek az idegek lassan sorvadnak, ahol az elbukás siralmasabb mint a harctéren, ahol a dicsőség, kitüntetés és hősi legendák minden velejárója terem, mig a hivatalnok vérnélküli .harcában nem terem semmi, csak a dicstelen elpusztulás, gyomorbaj, idegbaj, tüdővész s a nyomukban járó elmegyógyintézet és szanatórium, vagy pedig menekülés az élet után, ki a bürök elátkozott levegőjéből —- a szabadba, uj életpálya felé, ahol a munkát a mai pénz értéke szerint becsülik és fizetik meg, Ez nem akar egy hatásos riportnak a frázisa lenni, ez a tönk szélére jutott középosztály lelke mélyében szunnyadó érzések halvány tükörképe, ami előbb-utóbb kitör és az állami élet adminisztrációjában a legnagyobb zavarokat fogja előidézni. A mindenkori ' kormányok -egy-egy hangosabb feljajdulás után, amit tisztviselők lomha és szervezetlen mikrokizmosa néha hallat — igyekszenek segíteni a bajon, de csak úgy, mint a javasasszonyok, akik a belső bajt is kívülről gyógyítják, pedig a tisztviselőtársadalom egész benső életeben van megtámadva, itt nem lehet láz- és fájdalomcsillapítókkal brillírozni, itt gyökeres operáció kell, ami nagy áldozatokkal jár, de a beteget talpraállítja. Háborús közéletünk romlottsága pedig hangos szóval kiált egy egészséges, tetterős és intakt adminisztráció után, ami nélkül nincs zavartalan állami élet, ami nélkül a front mögötti küzdelem és kitartás veszélyben forog. s Ha a kormány erős kézzel és radikálisan nem segít a tisztviselőin, úgy azok menekülnek a hivatalnoki pályáról, de nemcsak az ott levők menekülnek, hanem a jövő generáció sem keresi fel a tisztviselői pályát, amire kiáltó figyelmeztetés a gyermekszobák háborúban termett és ijesztgető szállóigéje: „Fiam, ha nem tanulsz — hivatalnoknak adlak ..." (— jós.) — Kitüntetett hősök. All. honvéd gyalogezredben arany vitezségi érmet kapott Melynik Mihály tizedes, 1. oszt. ezüst vitezségi érmet Bi- csánszky Mihály hadapródjelölt, bronz vitezségi érmet Fazekas János népfelkelő, Kovács Samu őrvezető, Sipos Gyula tizedes, Petrieska András honvéd, Biró Sándor, Gservenyák Gyula, Lackó Ferenc, Csapja József, Juszkó János, Zvonár László, Bartha Antal és Zeke János népfelkelők, Szőke János honvéd, Fori Bálint népfelkelő, Tri- ger Gyula III. oszt. fegyvermester, . koronás vas érdemkeresztet a vitezségi érem szalagján Kovács Mór népf. őrmester; a vas érdemkeresztet a vi- tózsógi érem szalagján Dávidovics Ignác népfelkelő. — Népfelkelő századosok A király kinevezte Hámos Aladár, Jófejű Ferenc, Andok Antal, Fritsche Artur és Mür.zger Gyula népf. főhadnagyokat a 11. népfelkelő parancsnokság nyilvántartásában népf. századosokká. — Uj népfelkelő főhadnagy. A király kinevezte Földes Ervin, népf. hadnagyot a 11. népf. parancsnokság nyilvántartásában népf. főhadnaggyá. — Uj hadnagyok. A király kinevezte Friedmann Lajos, Csépke Andor, Csillag József, Bischitz Henrik és Schwarcz István 11. honvédgyalogez- redbeli zászlósokat hadnagyokká; — báró Frag- stein András és Rév&y Pál 11. honv. gy.-e.-beliV. tart. zászlósokat tart. hadnagyokká ; — Bakó Sándor 11. honv. gy-e.-beli népf. tisztjelöltét all., Töke Dénes 11. honv. gy. e.-beli tisztjelöltei a 24 , Knrpinccz Titusz 11. honvéd gy.-e.-beli tisztjelöltét a 11., Szócska Rezső cs. és kir. 65. gy.»e.-beli tisztjelöltét a 11. népf. parancsnokság nyilvántartásában népfelkelő hadnagyokká. — A miniszter köszöneté. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter dr. Rein Artur cs. és kir. főtörzsorvosnak, aki az ungvári siketnéma-intézet szegénysorsu növendékei javára 300 К-t adományozott, köszönetét nyilvánította. — Esküvő. Dr. Sükösd Béla bányamérnök és Ligethy Sára hó 31-én esküdtek örök hűséget egymásnak a budai kath. plébánia-templomban. Perlstein Selma és kelenföldi Kelenffy Károly augusztusfhó 25-én házasságokötöttek.
