Ung, 1918. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-18 / 33. szám
56. évfolyam. Dngvár, 1918. augusztus 18. 33. szám. i OFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr . 12 K. i Negyedévre . . 3 K. Félévre.... 6 K. | Amerikát)? I gész évre 14 korona 60 fillér. Unjf vármegye Hivatalon (.apjával egy Ilit ti gész évié . . 18 К. II Félévre ...........9 K. Negyedévre . ... 4 К 50 f.-------- Ny Ittér soronként 90 fillér. ------HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal Székely és Ilié 8 könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre lizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- --------- den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Razzia, után. Irta H. Kiss Géza. Dobogó szívvel állok meg előtted kedves közönségem! Harsonákat szeretnék megfejni, hogy zengjék szerte világgá a Szurmay nevét; hogy harsogják országról-országra, idökről-időkre Szúr may emlékezetét. De nem kell harsona! A kürt-rivalgásnál zengőbbek a tettek. Hallomást vett róluk igy is a fél világ. Hallásukra büszkén lélekzett fel három ország népe, hallásukra zokogva öltözött gyászba jónóhány százezer orosz anya, mátka. Pedig már úgy volt, hogy mindennek vége. ügy volt, hogy elveszünk. Ősmagyarok utján jön az ősellenség. És elseper mindent. A kárpáti tájat, amerre Rákóczi zászlói kibomlottak, ellepi a muszka. A várat, amelyben nagy Bercsényi Miklós siratta a kurucok sorsát, Ungvár városával orosz kézre adják. Az uzsolu bástya nem oltalom többé. Nyitva áll az ország vésznek, pusztulásnak . . . Ellenségnél ellenségesebb koponyákban megszületett az istenkisértő gondolat: Be kell engedi az ellenséget a Tisza vizéig s a magyar föld lelke megremegett belé. Hajdanta végveszély idején véres kardot hordoztatok szét a király az országban, — mi is hordozhattuk a vérző szivünket: Magyarok Istene irgalmazz meg nókünk. S a megtartó Istqn irgalmas volt hozzánk. Egy honvéd tábornok lobogó szivében akkorára szította fel a 'lelkesedést, hogy a végzet átka visszarettent tőle. Felülről a Beszkidek felől még mindég ereszkedett lefelé a menekülők földönfutó hada, de már leszorult az országúiról, hogy haladást engedjen a szárnyra kelt honvédségnek. A férfi ruthének mentek vissza velők sáncot ásni, ágyukat vontatni. ' Nagy Magyarország visszafojtott lélekzettel leste: mit művel egy ember? Sietve jött rá a feletet, hogy: csodákat! Magyar honvédtábornok magyar honvédekkel csak csodát művelhet! 1915. ápr. 4-től végigszárnyalt Középeurópán a cse- remkai és csorbadombi diadalok hire. Aztán jött Uzsok. Diadal-diadalra. És a mi reszketve féltett Hazánk, hála Istennek, hála Szurmaynak és a magyar honvédeknek — meg volt mentve. Megmentője ma vezérezredes, honvédelmi miniszter, báró és „Uzsoki“ Szurmay. Büszkesége nemzetének, büszkesége mindnyájunknak és százszor büszkeségünk nekünk ungiaknak. Mert Szurmay a miénk ! Mert azok a győzelmek lehettek világraszólók, azok előtt a hőstettek előtt elismeréssel hajolhat mog a külföld, s mert lehet Szurmay a legdicsőbb miniszter, — az ő igazi szerepe ebben a világrengósben mégis csak az volt, hogy Uzsokot visszavegye, hogy a mi földünket megoltalmazza. Itt harcolta meg nagy harcát s itt lett azzá ami. Mi tudjuk legjobban: mije ö Hazánknak, mi érezzük legmélyebben: mit köszönhet neki ez az ország. És minekünk kell küzdeni érte legjobban, hogy Uzsokon állítsuk fel emlékét a mi Szurmaynknak. Ez emlékmű alapzatának első kövét letenni a célja mai estélyünknek. Ez pedig amennyire magasztos kötelességünk, éppen annyira szivünket dobogtató, boldog büszkeségünk!-f~ Az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület köz gyűlése. Figyelmeztetjük a Gazdasági Egyesület tagjait és az érdeklődő közönséget, hogy az Egyesület a már közölt meghívó szerint f. hó 19-én d. e. 11 órakor a vármegyeháza nagytermében tartja közgyűlését. * Elmondta szerző az aug. 15-iki Szurmay-estélyen Szob- ráncfllrdőn. Szerk. A szomszédos városok után tegnap Ungvárra került a sor és a határrend- , őrség vezetése alatt itt is lezajlott egy olyan megbotránkoztató külsőségekben bővelkedő razzia, amelyre sokáig fogunk mindannyian visszaemlékezni. Ungvári Közlöny, 19H. aug. 2. A felvidéki téboly címen Írnak a fővárosi lapok arról a hajszáról, amely az ország északkeleti részén és nálunk is lezajlott. l'ngvári Közlöny! 1918. aug II. Ezek után a kijelentések után lássunk szemelvényeket a fővárosi lapokból. I. Razzia tiz vármegyében. Liberális politika, ащз1.у óvja az emberi szabadságokat és az elválasztó, ellenséges motívumokat kiküszöbölni igyekszik, ilyen politika csak akkor valóságos élet és néili puszta irodalom, ha valóban az okokat szünteti meg és nem a tünetekkel vesződik meddőén Liberális politika nem idézgeti az antiszemitizmus rémét és nem küzd ezzel az árnyékellenséggel, mint holmi tragikusan doktriner dón Quixotte, hanem odavág, ahol az árnyékvető test van és ledönti azt, hogy többé ne foghassa el a világosságot. Magyarországon megrendült a kereskedelem hitele, ,és tisztesség, mint egy békéből maradt úri ruha, úgy kopik le róla foszlányokban. ■ A magyar kereskedelem tisztességét kell megmenteni a liberális politikusnak, mert csak egy erkölcsi újjászületés szüntetheti meg azt a veszedelmes általánosítást, amely az uzsorások és kufávok gyűlölt falkájába a kereskedőt általában kezdi betudni. Mi a magyar kereskedők jóhire és jövője okából sürgettünk eljárást a galíciai üzérek ellen. Wekerle szigorú razziát rendelt el tiz felsőmagyarországi megyében, s már több száz galíciai utazik kifelé ebrudon az országból. A magyar liberalizmus érdekében kívánjuk, hogy minden megyéből az utolsó piszkát is söpörjék ki ennek a fajtának, s tiltakozunk ellene, hogy az ő ki pusztításukat zsidókérdésnek próbálják” beállítani. Senki becsületes magyar zsidó ember nem érez közösséget velük, s nagyon rósz szolgálatot tesznek azok a fogadatlan prókátorok, akik mindig a zsidóság nevében védik ezt a hadat. Sem kulturális, sem erkölcsi, sem faji szolidaritás nem fűzhet magyar embert hozzájuk és a galíciai bűnt, akik a felekezeti immunitás köpenyével takargatják, azok azt a szörnyű félreértést keltik, hogy a zsidóság valami nemzetközi maffiát, valami fekete, misztikus és egyben rabló szövetséget jelent, s ezzel nemzetvédelemnek igazolják azt a reakciót, amely a galíciaiakkal látszatra szolidáris zsidóság ellen támad. Semmi emberi közösséget sem érezhetünk ezekkel az üzérekkel. Vadabbak, vérengzőbbek, idegenebbek a botokudoknál s ki kellene verni őket, ha protestánsok lennének is és a magyar zsidóság nevében kell kiverni őket, éppen azért, mert zsidók. Deh Hírlap, 1918. aug. 13. II. Razzia az üzérekre egész Felső- Magyarországon. A sok szigorú rendelet dacára is tehetetlen lóvén az áruüzórekkel szemben, a kormány végre erélyes eszközök alkalmazását látta elérkezettnek és a múlt héten egész Felső-Magyarországon nagyszabású razziát tartatott a határreudőrséggel. Az alkalmatlan idegenek ellen irányult a razzia, kimondottan a galíciai menekültek ellen, akik, miután a budapesti rendőrség a fővárosban, a mennyire ez lehetséges volt, véget vetett munkájuknak, a felsőmagyarországi városokban tele pedtek le és az utóbbi időben talán egyébbel sem foglalkoztak, mint boreladásokkal. Sikerült is a bor árát alig egy óv alatt 7 koronáról 28 koronára felhajtani, sőt most, a midőn a legitim bor- kereskedők érdekei azt kívánják, hogy a bor ára csökkenjen, hogy az uj borhoz olcsóbban jussanak hozzá, az üzérek még mindig srófolják az árakat és ott tartunk, hogy a szamorodni és egyéb nemesebb borfajok literjéért már 30 koronát is követelnek. A hazatérni nem szándékozó galíciai álmák ez az üzérkedése arra birta a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnököt, hogy egész Felső-Magyar ország területén razziát rendeztessen az árdrágítók ellen. Ezt a nagyszabású razziát, amely tizenkét vidéki nagy városon végigvonult, kedden fejezték be. Az eredmény: egész sereg kitiltás, az ország területéről való kényszerű eltávolítás, sok katona- szökevény elfogatása, egymillió koronánál nagyobb értékű elrejtett áru előteremtése és minthogy a razziába bevonták a pónzügyigazgatósá- got is: a nyombani megadóztatás az üzérek kávé- házaiban egymillió és kétszázezer korona adót teremtett az államnak. Miskolctól Mezőlaborcig. Hét vármegyére rendelte el Wekerle Sándor belügyminiszter a razziát. Miskolcon kezdték és Mezőlaborcon végezték. Mialatt pedig városról- városra jártak, az üzérkedő galíciaiak ijedten kaptak vonatokra és futottak haza Galíciába. Most egy ideig talán mentes marad látogatásuktól az ország. A bizottság székhelye Sátoraljaújhely volt. Julius 28 án kezdték a razziát és augusztus 6-án végezték. Jártak Sáto”aljaujhelyen, Miskolcon, Érmihályfalván, Beregszászon, Ungvári, Munkácson, Bodrogkereszturon, Szerencsen, Tokajon, Nyíregyházán, Szatniár-Nómetin, Bánfán, Homon- nán,; Kisvárdán, Mátészalkán, Nagymihályon és Mezőlaborcon. Mindenütt hatalmas ijedelmet keltett a bizottság megjelenése. Karhatalommal dolgoztak, meglepetésszerűen csaptak le az egyes vidéki kávéházakban működő üzérekre, csendőrökkel vették körül őket és addig senki sem szabadulhatott, mig kétségtelenül nem igazolta magát. A szigorú eljárás természetesen sok ártatlan embert is érintett, de a razzia mégis elérte célját. Ez a razzia azonban, amely különösen Sátoraljaújhelyre terjedt ki fokozottabb figyelemmel, nem tévesztendő össze azzal a csendőrök által végzett razziával, amikor a sátoraljaújhelyi zsinagógát körülfogták és a templomból távozó híveket egyébként igazoltatták. A sátoraljaújhelyi borbörze. Legnagyob volt a riadalom Sátoraljaújhelyen. Ez a város a nrnlt héten még tele volt galíciaiakkal, akik kizárólag borral spekuláltak — minta nélkül. Itt a Központi-kávéháziján valóságos borbörzét alakítottak. Nem szójáték ez, hanem ténylegesen működő börze, amelynek általánosan respektált ügyrendje és szabályzata volt. Igaz hogy békéltető bizottság elnevezés alatt működött a borbörze, jogtanácsosokkal, elnökkel, titkárral rendelkezett, a valóságban azonban nem volt egyéb, mint játék az ország népének rovására a borral. A Központi-kávéházat ebéd után, éppen amikor feketekávéztak a vendégek, fogta körül a határrendörsóg a sátoraljaújhelyi hatóságok által rendelkezésre bocsátott karhatalommal. A ribillió óriási volt. Billiárdasztalok alá éppen úgy kerültek a vendégekből, mint a kassza asztala alá, az éléskamrából két ügyvédet halásztak ki, ablakokon át akartak elmenekülni az emberek, de a rendőrök lefogták őket és a bizottság elé állították, amely még a helyszínén kezdte meg a sta- táriális adóztatási eljárást. Százhatvan üzért találtak a kávéházban. Újhelyi lakos alig néhány volt köztük és mint illetékes helyen hangsúlyé zák, csaknem kizáróan Galíciából elmenekült ei berek ütötték fel sátorfájukat a kávéházban. Siré rivás, jaj-veszékeléstől volt hangos a kávéhí mindenki talált valami jogcímet a hirtelenóbi szükségessé lett távozásra, de senki sem mozdulhatott. Milliós üzletek — százezeres adók. Az üzérkedésre vonatkozó bizonyítékok, motozás révén szedték el az emberektől. Millió üzletekről szóló kötlovelek kerültek elő a kaftánokból, rengeteg pénzt szedtek elő a zsíros ruhák béléseiből és alig egy óva alatt két milliónál is nagyobb összegű késipénz látott паруilágot a meglepett üzéreknél. Ez volt a forgótőke, amelylyel dolgoztak és ami soha adóbevallás tárgyát nem képezte. Mindenkit megkérdeztek, milyen arányú üzletkötéseket tett és e vallomás után a pénzügyi titkárok kivetették a szabályszerű adót. Megadóztatták az üzéreket, akik e polgári kötelezettség alól ügyesen kivonták magukat eddig, a harmadik osztályú kereseti adóval, a megfelelő városi és Ьлрплк шк! Hx&mm 4 oldat, Szurmay a miénk !* Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.----— KIAIIAHIV ATATI TRIPPMVWÍM ti --Л—i: ■ Felelős szerkesztő : Segéds/.erk enztő : i BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. 1 Szerkesztőség: Kazi nczy-u tea l-ső szám, hova a szerkesztőségei érdeklő levelek küldendők
