Ung, 1918. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-27 / 4. szám
и N G 2 (4. szám.) Nagyszabású képkiállitás a Vörös-Kereszt Egyesület javára. Az Ungvári Vörös-Kereszt albizottságának legutóbbi gyűlésén felmerült az az eszme, — miként már az Úng említette is, — hogy a Vörös-Kereszt Egyesület jövedelmének gyarapítására hires művészek festményeiből nagyobb szabású képkiálli- tást és képvásárt rendezzen. A Vörös Kereszt, — bárha most nem régen volt városunkban képkiállitás — az eszmét ma gáóvá tette és annak kivitelére eddig a kővetkezőket tette, illetve a következőkben állapodott meg: Mindenekelőtt felkérte Papp Antal munkács- egyházmegyei püspököt, a művészetek és a jó- tókonycélok lelkes pártfogójába védnöki tisztség elfogadására, valamint fölszólították a nagybányai festőkolónia néhány hires tagját a kiállításhoz szükséges művészi anyagnak a kiállítás céljára való átengedésére. Papp Antal püspök a védnöki tisztet készséggel elfogadta, mig a festőkolónia tagjai közül a jelenleg Ungváron katonáskodó Némethy Miklóson kívül a következők Ígérték meg, illetve indították útnak legszebb és legújabb alkotásaikat: Torma János, Börtsök István, Jakab, Kádár Géza és Mikola János. Némethy Miklós, ez a vérbeli, rendkívül erős művész, egymaga harmincnál több képet fog kiállítani. A kiállítás helye a Korona nagyterme lesz, melynek ingyenes átengedését a tulajdonos már meg is Ígérte. A kiállítás kb. 2—3 hétig fog tartani és eltérően minden eddigi kiállítástól, igen érdekes lefolyásúnak ígérkezik. Nemcsak a megnyitás lesz ünnepélyes, de a kiállítás ideje alatt többször is lesz alkalma a festőművészet iránt érdeklődő helybeli és vidéki közönségnek a festészettel összefüggő témákról szebbnél-szebb előadásokat hallani. A kiállítási terem előtt lévő Hallban egyes előre bejelentett alkalmakkor teát szervíroznak, sőt koncertek is vannak tervbe véve. Az egész kiállítás barátságos iskolája akar lenni a festészet megismerésének és kedves alkalma a jótékonyságnak. Egyszeri belépésre 1 K, mindenkori belépésre 10 К belépő-dijat állapit meg a kiállítást rendező Vörös-Kereszt Egyesület, melynek a belépő-dijak tiszta jövedelmét fogják képezni. A képek árából befolyó ősz szegnek 10%-a a művészek szívességéből szintén a Vörös-Kereszt jövedelmét fogja képezni. A megnyitáson Bánó József képzőintézeti rajztanár mutatja be a kiállító művészeket és művészetüket. A kiállítás mindenképen érdekesnek Ígérkezik és remélni lehet, hogy a művészetet máskor is megértő és pártoló ungmegyei társadalom most is annak bizonyul, sőt talán a Vörös-Kereszt ügyével való összeforradása és a legközvetlenebb jótékonycél még nagyobb érdeklődésre indítja lelkesedni tudó közönségünket. A mező- és kerti gazdálkodás 4 szárnyas munkásai. Lassan beletörődünk abba az árdrágításnál már szállóigévé vált megokolásba, hogy „nincsen munkaerő, nincsen munkás“ és mintha a körülmények is igazolni látszanának ezen már megszokott kijelentést, nem minden, de sok esetben el is kell fogadnunk. — Tudjuk ugyanis, hogy a mező- és kert-gazdálkodás legszorgalmasabb, de azért igénytelen munkásai a madarak, még pedig az éneklők fajtájából, melyeket nyáron a sűrűbb lombozat miatt kevésbbó, de az itt telelőket annál szembetűnően megfigyelhetünk s amelyek hová tovább, mindinkább ritkulnak és fogynak. Vegyük őket csak sorban: a nagy, kék, őszapó vagy molnár-cinege, melyek hajdanában egész csapatokban — hisz ők is társas lények, — kertről kertre szálltak és minden fát, bokrot, de még a ház táját, fészert és egyebet szorgosan átkutattak; a nemes és hegyi, másképen bükkpintyőke, melyek télen a földet — onnan szemeti pinty is a neve — fürkészik és tisztogatják; az utón, útfélen szedegető sármányok; a rózsás kenderikék és zsezsék, a zöld csízek, a legszínesebb madaraink a tengelicék, melyek hajdanában egész rajokban szálltak mezsgyéről-mezsgyére, nem említve a csöndes komoly pirókot, és a fürge fekete rigót, kertjeink téli díszét és erdeink nyári dalosát, hová lettek, hová tűntek, vagy talán ők is drágábban adják a munkát és csak magasabb bér mellett hajlandók munkába állani? Ez ugyan nem áll, de mert számuk valóban megfogyott, ez sajnos jelenség, melynek okát kutatni s az állapoton, ha ugyan lehet, változtatni kell. Általában ismeretes, hogy a madarak száma elsősorban a kedvező költéstől függ; a táplálék hiánya, kedvezőtlen időjárás sokszor kényszeríti őket, hogy más vidékre látogassanak el (nem a vonulókat értem), de ez a körülmény vidékünkön rájok nézve nem égető; fogás, pusztítás s más efféle csökkentheti ugyan számukat, sőt egyes fajokat sokszor ki is irthat; városunk környékén azonban ezt ezidén nem tapasztaltam, sőt utóbbi az élelmiszerek (kendermag stb) magas áránál fogva az előző évekhez viszonyítva tetemesen csökkent. Nem lehet tehát más oka, mint kedvezőtlen költés. De nincs is másképen. Az alant költőket a macska, róka; a magasan költőket a mókus, szajkó, szarka, varjú, nyest. görény és más ragadozók pusztítják. Irtó hadjáratukat háboritlanul végezhetik, mert nem akadályozza, nem bántja senki. Az ifjú vadászok hajdanában rajtuk gyakorolták lövészügyességüket, de nekik manap már golyós puska kell s már nagyobb vadra törnek. Nincs más hátra, minthogy az erdő és mezőhatóságok e ragadozók pusztítására magasabb lő- dijakat tűzzenek ki s tekintettel a lőszerdrágaságra. elegendő lőszerrel lássák el az altiszti személyzetet, a háztulajdonosok pedig akadályozzák meg, ne hogy az elhatalmaskodó verebek fészkeikből kizavarják a védtelen fecskéket, mert az még sem járja, hogy e város csupa verebet és varjut hizlaljon (nem lehetetlen, sőt félő, hogy ezeket is requirálni fogják!) más munkás madarak kárára. Mert ingyenólő s könnyen — de munka nélkül — megélni akaró proletár van elég. A napokban kincstári vadászaton vettem részt, terítékre került egy hurkolt róka és a hajtők eleven nyulat hoztak a hurokból. Munkára nincs ember, de vadorzó van bőven! Ä VARMEGYE. § Vám-malmok. A vármegye alispánja a terményátvételi eljárás kezdetekor az őröltető felek gabonájából levonandó vámmalmok vámdiját a közélelmezési miniszter által maximumként előirt 10%-ban állapította meg. A közélelmezési miniszter félreértés elkerüléséért legutóbb elrendelte, hogy a vámmalmok a vámdijat nem jogosultak a tisztított, koptatott gabonából, hanem a vámot tisztítás és koptatás előtt kötelesek levonni, tehát akkor és úgy, amint az őröltető fél a gabonát a malomba hozza. A malomtulajdonos a 10°/o vám- dijon kívül az őröltető féllel szemben további levonást nem eszközölhet, tehát nem tarthat igényt kezelési, szitálási, őrlési stb. díjra. A megengedett porlási százalék is mindenkor maximumnak tekintendő és úgy értelmezendő, hogy amennyiben a gabona feldolgozása alatt előállott anyagvesztes- ség tényleg kevesebb a megengedett porlási százaléknál, akkor as őröltető félnek is kevesebb számítandó fel. A megtakarítás, a koptatási hulladék ' (ocsu, konkoly), sőt a szélkamara hulladék (polyva) is az őröltető fél tulajdonát képezi. Eszerint minden méteimázsa behozott gabona után I0°/o-os vám és 2 °/o-os poriás esetében lisztben, korpában és rostaaljában az őröltető félnek legalább 88 kg. őrlemény összmennyiséget köteles a málomtulajdonos kiszolgáltatni. § A só árának maximálás;:. A vármegye alispánja Ungvár város területére a só kicsiben való eladási árát 32 f-röl 34 f re, az aiaksó vagy kősó kicsiben való árát 28-ról 32-re, s utóbbinak nagyban eladási árát 25 f-ről 28 fillérre maximálta. A só ára a járásokban szintén megállapítást fog nyerni, amennyiben ott a szállítási költségek nagyobbak s igy az Ungvár város területére megállapított árak a járásokra nem vonatkozhatnak. § Állatbörök cserzésének engedélyezése. A kereskedelmi miniszter felhatalmazta a vármegye alispánját, hogy junius hó végéig terjedöleg 40 drb. marha vagy borjú bőrnek gazdásági célokra való felhasználásához a eserzési engedélyt megadhassa. A kérvényben, mely az alispánhoz nyújtandó be, községi bizonyítvánnyal igazolandó, hogy a kérelmező, a minden ragályos betegség nélkül elhullott állatnak állandóan tulajdonosa volt s hogy mely helyen és milyen nevű tímárnál óhajtja azt kicsereztetni. VÁROSI ÜGYEK Felhívás a kőbányák tulajdonosúhoz. Ungvár r. t. város tanácsa felhívja az Ungvár város területén levő összes kőbányák tulajdonosait, hogy f. évi január hó 31-éig tegyenek arra nézve ajánlatot,; hajlandók-e és mily áron kőbányájukat a városnak örök áron eladni? Az ajánlatokban kiteendő a kőbánya helye és csatolandó annak telekkönyvi és hrsz. számát feltüntető telekkönyvi kivonat, kataszteri birtokiv és kitüntetendő annak területe. Az ajánlatok 1 koronás bélyeggel látandók el és Ungvár város tanácsához címezve zárt borítékban a polgármesterhez adandók be. — Hadbavonult tanulók tanfolyama a főgimnáziumban. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1918. január 2-án kelt 7. ein. sz. rendeletével az 1899. és az előző években született s katonai szolgálatra bevonult rendes és magántanulók részére 1918. április 1-től április 28-ig külön a VII. és külön a VIII. osztályban tanfolyamot rendelt el, hogy az illető tanulók tanulmányaik nézőpontjából évet ne veszítsenek. Ezúton hívom fei tehát föntebb jelzett tanulóinkat, hogy e célból 1918. március 30-án irodámban jelentkezzenek ; sőt írásban már előbb a harctérről is, vagy ahol éppen vannak, jelentkezhetnek. Kérem a tisztelt szülőket és rokonokat, hogy minderről a hozzájuk tartozó tanulóinkat jó eleve értesíteni szíveskedjenek. Románecz Mihály főgimnáziumi igazgató. 1918. január 27. HÍREK. Tájékoztató. Jaa ЯТ. Saftbudliceális előadás d. u. 5 órakor az áll. p«lg. fiúiskolában. *9, Szabadiieeáli* előadás d. », S órakor az áll. p«]g. finickolában. Vebr. a. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ftlolvasó- ölese d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében.. 9. Garamszeghy Sándor előadása d. u. 4 és este 7 órakor a színházban. Már», a—3 A Vöróe-Kerewt Egyesület vidám ««léje a saia- házban. A vármegyei múzeum zárva van. A jogvédő iroda hivatalos órái kedden és szombaton d. p. 11—12. (Járásbíróság, emelet, 1. ajtó.) 1 TArnaskör (fTanxinó) könyvtára nyitva kedden d. u. tí —7-ig a Népkönyvtár (a KossuLh-téri áll. iskolában) nyitva van minden vasárnap délelőtt 10—12 óráig. A ningyaroi ezági munkások rokkant- és ъ. у ugdij-ng у leiébe minden hónap l-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt !0—12-lg van befizetés és beiratáe az Ipartestület helyi- séqében. A ICereekeedelmi Cavuok könyvtára nyitva van vasárnap d. e 11 — 12. óráig. r Édes anyám. Irta Antal Miklós. I. Fölnézek az égre, lenézek a tájra, A folyó vizére, erdő csalitjára, Harmatcsepptől ittas reszkető virágra, Viharüldözéstől recsegő faágra, Tarka virágoktól hímes rét földjére, Aranypillangókról zümmögő kis méhre, Festők és szobrászok ezer remekére . .. S mindezen átragyog édes anyám képe. . . II. Rám borúi az alkony .. . csillagtalan éj lett, Meleg napvilágnak sötétség vet véget. Messzi száll, hej, messzi! — valami úgy hajtja — Álmodozó lelkem ezer gondolatja. Könyves kicsi szobám tartson vissza engem, Avagy hűs pataknál nyugalmam keressem; Holdtalan, szomorú, kisérteti tájon, Ahol csak céltalan vándorutam járom, — Táncoló csólnakon, folyamok sodrában, Barlangoknak mélyén, bányák tárnájában, Vadak nyomát járva erdők sűrűjében, Elhagyatott utcák éjjeli csendjében, Álmatlan éjszakák meghitt magányában, Megsokasúlt vágyak sorvasztó kínjában,... Világosság környez széles e világon ... Hiszen mindenütt csak szemeidet látom. Romok alatt. A huszti rom felett mozdulatlan felhők ültek egymás hátán. Nem akarta szárnyra kapni őket valami lendülő szélhullám. Csak gyűltek egymásra, mint a betelő végzet, valami kárhozott fő felett. Napsütésben úgy pihent a vár a hegy hátán, mint egy fejedelmi korona kék-bársony ékszervánkoson. Most félelmes-ko- moran magaslott túl a város feletti fényködön, mint óriás ravatali gyertyatartó, reménytelenül nyújtva karjait a fekete égre virrasztó világosságért. A menny' gyászkárpitja süketen süppedt lejjebb-lejjebb rajta. Csak olyankor lebbent meg koromszin szárnya, ha egy mozdony szikrazápora meggyujtotta félpercre maga körül a feketeséget. Mentek-mentek a hadak hosszú vonatjai, mérföldek távolságát gomolyitva tengelyökre, siettek Olaszorszáa felé, költöző lúdaknak világítva meg a délreszáltó Vitték a friss vért a háború leviáthanjának. Álm reményeken, sziveken gázoltak keresztül. $tót má életen is. A huszti pályatesten fiatal vasutas legény met várta az ég gyászának kettészakadását. A holdat látni, amelyben tegnap együtt gyönyörködött a kedvesével. Az őszi rózsájában szeretett volna gyönyörködni, mely ott álmodta tovább a tegnapi álmot kebelére tűzve. Fehérnek látszott a jelzőlámpa piros fényében is. Fehérnek és üdének, mint aki adta. Egy pillanat múlva pedig vérző pirosnak. Hiába fenyegette a mozdony rekedt püffögéssel, — nem hallotta. Nem hallotta, amint keresztül zakatolt a háta megett a váltón, — kedvese suttogásával volt tele a lelke. Átálmodta magát a tegnapba s át a halálba. A vonat ment tovább, vérrel kene- kedett kerékkel tiporva át édes szülék, drága menyasz- szony, ragaszkodó testvérek szivén. Vitte tovább a sarcot a halálnak, megtörve, kifosztva hagyva mögötte az életet. —Te pedig ifjú pap, öltsed fel palástodat, menj, vigasztalj szülőt, testvért, szakadtszivü menyasszonyt. Siess, hirdesd az örökéletet, mert ebből a létből már nincs meg semmi. Álmok, remények, boldogság, minden, minden ott maradt a romok alatt... — Hkg. — — Polgári hadiérdemkereszt. A király a háborúval kapcsolatban teljesített buzgó és különösen hasznos szolgálatai elismeréséül gróf Széchényi László, az Országos Gyermekvédő Liga kormányzó elnökének az I. oszt. polgári hadi- érdemkéresztet adományozta. — Uj fóesperes. A király a vallás- és köz- okt. miniszter előterjesztésére Karczub Géza ung vár-ceholnyai lelkészt a munkácsf egyházmegyében a káptalanon kivüli ungmegyei főeepereeeégre kinevezte.
