Ung, 1917. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
Ungvár, 1917. szeptember 2 35 szám 55. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre.........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lápjává! együtt: Rgész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ■ as-1. •■■■■ Nyilttór soronként 80 fillér. ■ ■ HIKLjcTeScK ES ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- ===== den csütörtökön. — TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. = KI ADÓHIVATALI TBLBFONSZAM 11. ===== ■r betűk használatáról is lemondott és Julián naptárát ; is eldobta magától. Ezeket csak azért tette, hogy// Oroszországtól ezzel is távolabb álljon. Ezt vagy tudta a cikkíró ur, vagy nem tudta. Ha tudta, hogyan merészelte cikkét megírni, ha pedig nem tudta, akkor miért kontár- kodik ily főben járó ügyekben ? De azt is kérdem tőle, tudja-e azt is, hogy papságunk családjával együtt a szép és zengzetes magyar nyelvet ép úgy beszéli, mint ő, ha ugyan még nem jobban. — És hogy népünk rohamosan halad gyermekeivel együtt annak elsajátítása felé — Es tanítóinkat, a junior papságot vagyis papnövendékeinket ismeri-e a cikkíró ur, akikben oly magyar érzés él- és akik a népet szintén irányítják vagy irányítani fogják. Nagyon kérem jöjjön el egyszer körükbe Ungvárra, a papnevelő intézetbe s egy tanítói gyűlésre, hogy személyesen meggyőződjék áb rándjai helytelenségéről. Ezek után kérve kérem a nagyközönséget, hogy bennünket ne a cikkíró ur észjárása szerint móltóztassék elbírálni, hanem érdemeink szerint. E soraimat azon szavakkal zárom be. amelyeket a naptáregyesités alkalmából 1916. óv julius 16-án a vármegyei törvényhatóságunk közgyűlésén volt szerencsém elmondani: „Egy alkalommal isteni Megváltómhoz, Krisztus Jézushoz sok embertömeg járult. Amint ő ezeket meglátta, e szent szavakra fakadt: „Szánom e népet.“ Az ő isteni szivébe behatolva, én is ezt mondom: Szánom jó ártatlan és nemes szivü népemet. Sok drága kincset, gyöngyöt rejt ő szivében és nemes lelkében. Ezt értékesíteni a magyíy haza és a társadalom van hivatva. Épp ezért kérem és esdem drága népemre, amelyből én is származom és a mire mindig büszke vagyok, mindnyájuk szivbeli szeretetét és pártfogását. Ruhája, külső öltözéke e népnek daróc és durva, szive azonban nemes, fennkölt érzelmű, dacára annak, hogy a kultúrában eddig elmaradt, amiért majd egykoron Isten szent színe előtt amint magyar államunk, úgy mind nyáján számot fogunk tartozni adni; Isten szent irgalma legyen majd akkor velünk. A többiben kívánom és imázom, hogy Isten szent áldása folytán virágozzék és növekedjék szent Hazánk minden szép, jó és nemesben és áldott kebelén szegény hazaszerető nemes lelkű népem is emelkedjék a boldogság honába!“ Honorálja ezentúl magyar anyanemzetünk e népet azzal, hogy őt a nemzetiségi elnevezésből kapcsolja ki, tekintse a haza iránti hűségben önmagával egynek és ne ruthénnak, hanem ruthén ajkú magyarnak ismerje Igaz, hogy még teljesen magyarul nem beszól, de hazafias érzésénél fogva arra századokon át érdemessé tette magát. Ungvár lakosságának lisztellátása. A gordiusi csomó megoldatott. M. hó 3I-én megjött az Országos Közélelmezési Hivatal elnökének rendelete, mely megengedi ugyan, hogy a városi közönség lisztszükségletének biztosítására a város határán kivül álló területen termett gabona is vásároltassák, de hozzá teszi, hogy az csak a város vezetősége által eszközölhető a Hadi Tér móny R. T.-tól való vásárlás utján. E rendelet alapján a város polgármestere a következő hirdetményt bocsátotta ki: Az Országos Közélelmezési Hivatal Elnöke arra való tekintettel, hogy a 2192/917. M. E sz. rendelet által megállapított 12 kgr. fejkvóta igény- vételétől Ungvár r. t. város lakossága el ne zárassák, 7708/917. számú és f. évi augusztus hó 24-én kelt rendeletével megengedte, hogy Ungvár r. t. város lakosságának lisztellátására más, a város határán kivül álló terület gabonája is vásárol tassék, azon kikötéssel azonban, hogy a vásárlás csak a Hadi Termény Részvénytársaságtól a Hivatal Elnöke által megállapított módozatok mellett történhetik. Minthogy Ungvár városa ezen engedéllyel élni kíván, azaz a liszttel el nem látott lakosság részére a megfelelő lisztmennyiséget szerződésileg biztosítani óhajtja, ennélfogva felhivom mindazokat, akik a város területén való gabonavásárlásra igazolványt nyertek, de amelynek alapján vásárlást eszközölniök nem sikerült, hogy ez igazolványokat legkésőbb í. hó 6-ig hozzám annál is Vallás és nemzetiség. Irta: Matyaczkó Tivadar. Ezen cim alatt a Budapesti Hírlapban aug. 25-éről keltezetten vezércikk jelent meg Darkó Jenő tollából. Lényegileg ez van benne Írva: „Nemzetiségi problémáinkat megszoktuk egyoldalúig csak fa; és a nyelv szempontjából nézni s gyakran csodálkozunk azon, hogy egyik nemzetiség miért mutat föl szivósabb ellentállásí a magyar állameszmével szemben, mint a másik, amely ugyan azon fajhoz tartozik. Miért megbízhatóbb a tót a ruthénnól, vagy a horvát a szerbnél, holott fajuk és nyelvük szerint oly közel állanak egymáshoz? A feleletet rögtön megkapjuk, ha meggondoljuk, hogy a tót és a horvát mint római katolikusok közelebb állanak hozzánk, mint a görög katolikus rutének vagy éppen a görögkeleti szerbek és oláhok. Természetes, hogy egy, a Magyarország zömétől távolabb álló vallás nem csökkentheti a Magyarország és a nemzetiség közt különben is meglevő űrt, csak növelheti. Különösen, ha az a vallás önmagában véve is nemzetiségű jellegű. Ezt a rendkívül erős fegyvert, melyet a mi oláhjaink, szerbjeink és ruthénjeink a különben is szerfölött alkalmazkodó természetű ortodox eredetű vallásban bírnak, e nemzetiségeink egyházi szervezete még inkább élesítette, a helyett, hogy tompította volna.“ E szavak értelme szerint tehát mi is, a hazai ruthén ajkú görögkatholikus magyarok is a Juri- gák, Klofácok szlovákjaival, valamint a görögkeleti szerbekkel és oláhokkal egy kalap alá vagyunk sorozva és nem vagyunk római katho- likusok, vagyis hitünk latin szertartási! testvéreinkkel nem egy. Hanem ellenkezőleg, hitben egyek vagyunk Nagyoroszországgal. És épp ezért vagyunk nemzetiségi szempontból megbízhatatlanok és a magyar hazára nézve veszélyesek. Nehogy a nagyközönség továbbra is téves, bűnös vagy éppen tudatlan meggyőződésben legyen felölünk, mint Darkó Jenő ur, a kővetkezőket jelentem ki: Hazai ruthénjeink, vagyis jobban mondva: I ruthén ajkú magyarjaink hit, és fegyelem dolI gában teljesen egyek a latin szertartásu római katolikusokkal. Állami és egyházi megnevezésük is: görög szertartásu római katholikusok. Mi is latin szertartásu testvéreinkkel együtt a római pápa főnöksége alá tartozunk és hazánkban az esztergomi hercegprímás metropolitánk. Egyházunknak, hierarchiánknak is egy és azonos a szervezete a latin szertartásunkéval. És minderre 1915. évben éppen maga bíboros hercegprímásunk Csernoch János Oeminentiája figyelmeztette a nagyközönséget egy, a Szt. István Társulatban tartott beszédje alkalmával, amely a lapokban is megjelent. Ezeket tudnia kellett volna Darkó Jenő urnák is és akkor nem sértett volna meg bennünket oly sebzöen és le nem rántotta volna kíméletlen kézzel és oly kíméletlenül azon dicskoronát, a melyet egykoron II. Rákóczi Ferenc fejedelem helyezett népünk homlokára, amikor azt „Gens fidelissima“ elnevezéssel ajándékozta meg s a melyre magát méltónak a mai napig fényesen igazolta. Ha ennek ellenkezőjét a cikkíró ur, akár mily tárgyilagos tünetek előhozásával megcáfolja, akkor mélyen meghajlok előtte. De teljesen meg vagyok győződve, hogy arra nem lesz ereje, bár máskép mennyire is óhajtaná azt. A külsőleg nyomorultnak látszó legutolsó ruthén ajkú görög katholikus magyarnak is biztosan van annyi hazafias érzése, mint neki és magyar hazánk üdvéért, állami szent egységünk örökké való fennmaradásáért buzgóbb szivvel és szentebb érzelemmel imádkozik szegény otthonában, mint ő. Amije van, azt nyújtja hazájának, aranyszínű hűségét, amely mindenekfölött a legdrágább értékkel bir. Kérdem én a nemes lelkű és gyöngéd érzelmű cikkiró úrtól: nemcsak lehet, szabad, de okos dolog e egy oly népet meggondolatlanul nemzetiségi öntudattal vádolni és őt a Jurigák, Klofácokkal, á görögkeleti szerbekkel és oláhokkal egy kalap alá vonni, amely népnek, mint éppen a ruthénnek nevezett magyarnak összes iskolái már régen magyar tannyelvnek, még pedig azokat önként, spontán akaratból nyilvánította és tette azokká. És hozzá még a közel múltban a ciril inkább szolgáltassák vissza, mert különben a be nem szolgáltatott vásárlási igazolványban feltüntetett mennyiség erejéig ellátottaknak fognak tekintetni, s a lisztszüksóglet megállapításánál számításon kivül fognak hagyatni Felhivom továbbá 'azokat a termelőket, akiknek lisztszükségletét saját termésük nem fedezi, továbbá azokat a vásárlási igazolványtulajdonosokat, akik évi szükségletüket vásárlás utján csak részben tudták biztosítani, s hogy fent kitűzött határidőig a még hiányzó mennyiséget szintén bejelenteni el ne mulasszák. Tájékozásul közlöm, hogy a szükségletként jelentkező gabonamennyiség három havi részletének megfelelő lisztkészletet a Hadi Termény fogja a város rendelkezésére bocsátani, s ugyancsak ő fogja a további egy-egy havi készletet szintén lisztben oly módon szállítani, hogy a lakosság részére mindenkor legalább két havi lisztkészlet fog rendelkezésre állani, s hogy a készlet és a kiosztandó liszt az eddig megállapított fejenkénti és ».havonkénti 7 kgr. lisztmennyisóget tekintélyesen meg fogja haladni. A liszt kiszolgáltatás természetszerűleg továbbra is a megfelelő lisztjegyek alapján történik, azonban az eddigi hetenkinti kiszolgáltatási időszak helyett hosszabb időtartamra fogom a lisztjegyek kiadását elrendelni. Ungvár, 1917. szeptember 1. Berzeviczy István, polgármester. A tizenegyes honvédek. \ Harctér, 1917. augusztus 24. A különböző napi- és heti lapok hasábjain a háború kitörése óta egész sereg olyan cikk jelent meg, melyek valamely ezreddel vagy annak a háborús tetteivel foglalkoztak. — Ezideig nem igen akadtam olyan cikkre, mely a 11-es honvédekkel foglalkozott volna úgy, hogy a felületes szemlélő könnyen juthatott azon meggyőződésre, hogy talán a tizenegyesekről nincs mit írni* Nem célom, hogy e pár sorral felfedezzem az ungi közönség részére a tizenegyeseket. Ha az egész ország nem is, mi ungiak jól tudjuk, hogy mennyit és mit köszönhetünk az ungi, beregi és szabolcsi honvédeinknek. Tudjuk, hogy ott voltak a háború kitörése óta mindenütt, ahol legnagyobb volt a szükség, a halált semmibe nem vevő bátorságra és legdrágább kincsünknek, az életünknek feláldozására. Mindenütt, hol megjelentek, csak újabb dicsőséget szereztek a honvéd névnek. Tomasov.Nysco, Rudnik, Lirnanowa, Tarnov, Valnikov, Breszt- Litovszk stb. stb. csak egyes állomásai azon dicsőséges útnak, melyet lionvédeink a háború kitörése óta megtettek. — Csupa olyan név, mely örökké hirdetni fogja a tizenegyes honvédek vitézségét és dicsőségét. Utjuknak egyik legszebb részét képezte a román hadjárat, amelyben — mint hadosztályparancsnokunk mondotta — a tizenegyesek arany betűkkel írták be nevüket a történelembe. A támadó hadjáratok során épen olyan jól megállotta a helyét az ezred, mint a védelemben. Büszkén mondhatjuk, ahol tizenegyes támadott, ott csak előre lehetett menni, ahol tizenegyes védett, ott áttörés ki volt zárva. A 4-ik éve tartó harcokban bizony sok bajtársunk maradt el örökre tőlünk, kik életüket áldozták fel hazánk teljességéért. Hátramaradt Özvegyeikről és árváikról az állami támogatáson kivül az ezrednek máris szép összeget számláló övegy- és árva-alapja gondoskodik, mely alap az az ezred jelenlegi parancsnokának buzgósága folytán napról-napra nő. Most a román harctéren, a boldog béke idején csak messziről látott, magas hegyek tetején állanak a tizenegyesek, védve minden ellenséges betörés ellen azt a földet, melynek az ellenségtől való megtisztításában nekik oly nagy szerep jutott. És néha, midőn a csendet csak egy-egy puskalövés zavarja, alkonyaikor felzendülnek az * Pedig többször irtunk a hős 11-esekről. A f. évben négy cikk jelent meg róluk : A 11-es honvédek dicsőséges harcai Erdélyben (t'ebr. 11), Magyaros (ápr. 22.), Honvédroham, honvédzászló (máj 13-), A tizenegyes honvédek meglátogatása (jul. 8.) Szerk. liApunk mai Hxáms 4 oldal.
