Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
1917-02-04 / 5. szám
2 (5. szám.) 1917, február 4. valónk. Legjobb véreink elhullottak, a többi rokkant vagy legközelebb az is azzá lesz, sorkatona, honvéd, nópfölkelő már mind hadba vonult; ki véd meg annyi ellenségtől, akik ordasok módjára marják és tépik édes hazánkat, országunkat, vagyonúnkat, mindenünket. Ezért nincs és nem is lehet ellenmondás, egyenetlenség, nézeteltérés, huza-vona, itt csak adni, tenni s menteni keli, a mit lehet. Mert ami van, az vajmi kevés. Bizunk a hazafias társadalomban, a vármegyében és az államban, melyeknek ez sürgős teendője, hogy az ige mielőbb testté lesz. Mint előre bocsátottam, valami csekély ez irányban megvan már, azonban ez sem nem elég, sem nem jó. Az ifjú nemzedéknek épnek, egészségesnek, tetterősnek és főkóp erkölcsösnek kell lennie. A mit látunk az, ami megmaradt, egészség dolgában még hagyján volna, de erkölcse rossz annyira, hogy mielőtt a nemzet hasznát venné, elpusztul. A tapasztalás ugyanis azt bizonyítja, hogy az iskola a nevelésre nem elegendő, s ami jót a gyermek ott bevesz, azt elrontja a rossz otthon. Sem jó példát, sem fegyelmet, sem munkásságot, sem mértékletességet, jó szót, vallásosságot, más erényt meg pláne nem lát, sem hall otthon, ott burjánzik fel mint a dudva, amely még a jót is kiöli. A gyermeknek tehát mindenek előtt rendes otthonának kell lennie, ahol jó egészség mellett jó erkölcsre s munkásságra szoktatják s a rossz hajtásokat lenyesegetik. Szinte nem tudom elképzelni azt az iskolát, amelybe ezek az úgy kívül, mint belül mosatlan gyerekek járnak! Csakis igy remélhető, hogy a sok rossz szokás és bűn, mint a kertek fosztogatása, kerítések és falak rongálása és beronditása, a lopássá fajult betlehemjárás, az újévi és ünnepi kilincselés s az igy szerzett fillérek elivása vagy elkártyázása, ablak beverés, utcai trágár beszédek és jelenetek s más ehhez hasonló cselekedetek megszűnnek s helyökbe hasznos foglalkozás, munkálkodás a ház körül, kerti és szőllőmunkálalok, hernyó-szedés, gyümölcs-tenyésztés, virág- és faültetés, gyomlá- lás, baromfi-, galamb-, házinyul-tenyésztés vagy kézi munka lép, vagyis a henyélést hasznos munkálkodás, művelődés és vagyonosodás váltja fel. Mert csakis jó és ép gyermekből lesz jóravaló, becsületes férfi, a minőkre a hazának szüksége van. Igaz, hogy még csak a kezdet kezdetén vagyunk, de a jó és igaz tettet és Isten is szereti és megáldja. Mn. Ä román állam vagyona. A román állami vagyon tőkeértékét, — amelyet, mert hiszen az ország nagy része el van foglalva, legalább ideiglenesen a mi hatóságainknak kell kezelniük, — az osztrák kereskedelmi múzeumnak Romániáról kiadott kitűnő publikációja szerint 2'32 milliárd leire becsühetjük. Hogy e tőkeértékkel P72 milliárd lei államadósság áll szemben, avval ebben az összefüggésben nem kell törődnünk. Az állami vagyont földbirtokok, halászatok, só- és egyéb bányák, petróleummezők, ipari, és hajózási vállalatok és elsősorban a vasutak alkotják. A birtokokhoz tartoznak az állami erdőségek 1* *06 millió hektár terjedelemben, amelyek jelenleg csak 8 millió leit hoznak évenként, de észszerű kezelésben rögtön legaláb 25 millió leit hoznának. Földjeit az állam 9 millió leiért adta bérbe, értéküket 200 millió leire becsülik. A legértékesebb uradalmak Braila, Jigalia és Vatra Monastirei Slobozia (mindkettő a jalomitai kerületben). A mi a halászatot illeti, az a román belvi— János, — mondom katonai nyelvezeten, — mi a menykőnek köszönöd meg te a hűséget? Mán ez csak elég természetes dolog az ilyen jó házastársak között . . . János köhécsel. — Jó ... jó ... tekintetes hadapród úr, de én borsodmegyei fiú vagyok s amit ón diktálok, annak mégis csak van valamelyes értelmezető is. Tetszik tudni a némber . . . És a piros lapot igy kellett megírnom: Kedves Anyukom! Nagyon köszönöm a 10 éven át hozzám való hűségedet, — ha töheted, cselekedet ezt ezután is... * Jókedvű a magyar baka akkor is, amikor ezer halál közé indul. Vonat áll az állomáson. Katona-vonat, vala hol a negyedik vágányon. A gyulai honvédek egy gépfegyver-osztaga megy valamelyik frontra. A legények kint ülnek a waggon-ajtóban, a „selmeci“ a szájukban és méregetik az ungi hegyeket. Az öreg baka ilyenkor jelentőségteljesen kiböki: — Na, lassacskán mán kezdődik . . . Pipálgatnak és nózegelődnek. A perronon tipikus bécsi néniké tipeg. Megkérdi tőlem: — Bitte, sind das die Honvéd’s? — Ja, — s most már úgy nézi őket, mintha túlvilági lények lennének A vonat mentén ballag a bakter a lámpással. Nem állja meg szó nélkül, de felkiált a pipázókhoz. — Aztán erre gyüsztök vissza, fiuk? — Erre, — aszondja a káplár ur, — mán aki visszagyün .,. U N G zekben — Dobrudzsa kivételével — állami monopóliumot képez. A legfontosabb halászterületek a bratesi kerület (Galac mellett), továbbá a braiiu és a gyurgyevói területek, meg Szulina és Tulcsa a Duna deltájában. A halászat napi hozadékit mindennapos piaci árveréseken értékesítették a románok. Az állam igy évi 4 millió lei bevételt ért el, amiből azonban az üzemköltségeket le kell vonni. A targul ocnai, ocnela marii és szianci sóbányák, amelyekben legnagyobbrészt fegyencek dolgoznak, évi 10 milliót hoznak. A sót leginkább Egyiptomba viszik ki. Az állami barnaszónbányák és kőbányák 6000 leit hoznak. Az állami petróleummezőknek, különösen a Moreni mellettieknek, nagy jövőt jósolnak; 300 millió leire becsülik értéküket, évi termelésük az 1911/12-i statisztika szerint évi 2-8 millió métermázsa, az össztermelés 17-76%-át érte el. Állami kézen vannak még dohány-, gyufa- és kártyagyárak, a tüzó sági arzenál és még egynéhány katonai intézet, az államnyomda és a turnszeverini hajógyár is. A 3550 kilométer hosszú román vasuti hálózat teljesen az állam birtokában van; a vasutak majdnem mindenütt rendesnyomtávuak. Csak egynéhány kevésbé fontos helyiérdekű vasút keskenynyomtávu, a Jasszitól az' orosz határig (Ungheniig) vezető 21 kilométeres vasút pedig szólesnyomtávu. A lemberg—csernovici vasút román szakaszait is már régen államosították, a megváltási összeg 3 86 millió franknyi annuitásának 1916. októberében esedékes utolsó félévi részletét természetesen nem fizették meg. A román államvasutak az 1913/14-i statisztika szerint 115 millió frank évi összbevétel mellett 34’43 millió frank üzemfelesleget értek el, ami az 1060 millió franknyi befektetett tőkének alig 0'3°/o-os kamatozást jelenti. A román állam tengerhajójáratokat (keleti és nyugati vonalat) is tart fenn 3 gőzössel, valamint folyóhajózási szolgálatot is. Galacban és Brailában nagy állami dokkok és raktár-telepek vannak, amelyek 1911 ben 800.000 lei üzemfelesleget értek el. Bukarestben az államvasutak két nagy raktárházat tartanak fenn. Az ungvári felső kereskedelmi iskoláról. A városi felsőkereskedelmi iskola felügyelőbizottsága az uj intézetet a szomszéd vármegyékkel is megismertetni óhajtja, azért az alábbi értesítést küldi a környékbejLvármegyék közigazgatási hivatalaihoz. középh* iskoláihoz és hírlapjaihoz. Hisszük, hogy ?£íz:f>gyi S. Aladár kitűnő igazgatása alatt áiió intézet csakhamar egyike iesz a legkeresettebb iskoláknak. A bizottság értesítése a következőket mondja: Ungmegye székhelye, ez a rohamosan fejlődő felvidéki város, egész iskolavárossá nőtte ki magát. Egyetemet vagy jogakadémiát kivéve, úgyszólván minden iskolafaj képviselve van benne. 1915-ben állította fel a város tanácsa legújabb iskoláját, a városi felső kereskedelmi iskolát, amelynek a jövő iskolaévben nyílik meg az érettségi vizsgálattal végződő felső osztálya. Ennél szerencsésebb gondolatot nem is vált hatott volna valóvá a városi tanács. Finom gazdasági érzéke sugalta, hogy a nagy háború lezajlása után a városok fejlesztése csakis a közgazda- sági mérkőzés, a kereskedelem, ipar- és vállalkozás rohamos fejlesztése jegyében indulhat meg. Erre pedig a polgárokat nevelni keli. És ezt a — Hát aztán mikor gyüsztök vissza ? — Hej öreg, rég állomásfőnök leszel te mán akkor! * így évődik a magyar baka, — akkor is, amikor ezer veszély közé kerül. Folytathatnám ezt a végtelenségig, — hisz mennyi sok mindenben nyilvánult meg e háború alatt az ember, — de most veszem észre, hogy háborús jellemrajzokat Ígértem önöknek s ini, adtam — pillanat-felvételeket. Az embereket, — ezt a csudaszép alkotást — különben csak apróságaiban lehet megfigyelni, miként a parányi magból lesz a sudár fenyő. Nagy dolgok is kicsiségeiben nyilvánulnak meg. Ez a téma pedig még túlságosan friss is ahhoz, hogy mélyen szántsunk benne . . . Majd később, kialakulva, lezárva, évek múlva, . . . amikor a feltúrt földeken újra reng’ni fog a buza- kalász ... Mert jellemeket tényleg gyönyörűeket produkált ez a háború; akik kiállották, valóban tüz- próbás karakterek lesznek, akik pedig elbuktak, azt hiszem azelőtt sem lehettek nagy értékek. Hogy volt és van, sok nem szép és csúnya dolog is ? .. . De mennyi! . . . Esztétikus szempontból azonban ezt legjobb — észre nem venni ... És különben is, az élet talán mindig ilyen volt és lesz: — hol jajgatunk, hol meg kacagunk ! . . . célt szolgálja a felső kereskedelmi iskola is első sorban, ha tantermeiben az oktatás csakugyan a minden tekintetben gyakorlatias irányt követi. E tekintetben is szerencsés keze volt a városi tanácsnak, amidőn — áldozatokat nem kiméivé — oly tanfórfiut nyert meg az iskola vezetésére, aki előzőleg az ország legjobb hirü és a gyakorlatiasságáról is elsőrendűnek elismert pozsonyi felső kereskedelmi iskolát vezette több éven át, és aki ugyanily irányt követő fiatal és ambiciózus tanerőket gyűjt maga köré. Az iskola iránt máris nagy az érdeklődés az egész környéken. És ez nem is csoda. Mert hiszen eltekintve attól, hogy ez az iskolafaj egyenesen az életnek neveli az ifjúságot, annak az életnek, amely az országnak gazdagságot, fejlődést, hatalmat van hivatva előkészíteni. Ezenkívül ez az egyedüli olyan iskolafaj, amely az ifjakat egy évvel hamarább juttaíja egyrészt érettségi bizonyítványhoz, mint bármely más középiskola, de másrészt korán érett növendékeit nemcsak hogy rögtön — 17 éves korukban — keresőképesekké teszi, hanem oly rohamos előmenetelt és oly fényes jövedelmet is tesz számukra lehetővé, amilyent kevés más pálya nyújt. Amellett maga Ungvár városa is mindennel rendelkezik, ami a diákélethez általában és a kereskedelmi kiképzéshez különösen is szükséges. Békés időkben egyike az ország legolcsóbb és mégis majdnem nagyvárosi kényelmet nyújtó városainak. A tanulók ellátása aránylag igen kevés áldozatba kerül. Ennek érdekében különben a városi tanács éppen most foglalkozik egy diák- mensa alapításának a tervével is, amely nemcsak a felső kereskedelmi iskola, hanem a főreáliskola és esetleg az áll. polgári fiúiskola szegényebb sorsú tanulóinak lesz hivatva olcsó ellátást nyújtani. A város bámulatosan fejlett kereskedelme, ipara és vállalkozásai pedig egyenesen élő szemléltető eszközeiül kínálkoznak a kereskedelmi szakoktatásnak. A város mintaszerű erkölcsi élete is csak megnyugtató lehet a kiképzés céljából gyermekeiket ide küldő szülőknek. De nemcsak a fiuknak, hanem a leányoknak kereskedelmi kiképzéséről is gondoskodott a város tanácsa. Felső kereskedelmi iskolájával kapcsolatosan ugyanis női kereskedelmi szaktanfolyamot is tart fenn, amely már most sem tudja befogadni mindazokat a növendékeket, akik csak úgy megrohanják minden iskolaév elején. Ezt is különben továbbfejleszteni óhajtja a városi tanács oly irányban, hogy mihelyt lehet, női felső kereskedelmi iskolává ópiti ki. A kicsi megverte a nagy medvét, Érdekes dokumentuma a két és fél esztendeje harcban álló magyar katona lelkének s fölfogásának az alábbi levél, melyet egyik tudósítónk juttatott hozzánk : Északi harctér, 1917. jan. 10. .......Ruhám van elég, még békében sem volt annyi, amikor K. n voltunk. Most egyelőre nincs semmire oly nagy szükségem. Csak arra volna szükségem, amire nektek. Kérded, hogy vagyok-e olyan, mint amikor otthon voltam, ^n már nem emlékszem vissza, de azt hiszem, vagyok, még pedig öregebb, mert az idő halad és mi pedig még mindig csak küzdünk a háború nehézségeivel, még mindig vannak olyan urak az ellenségnél, akik még mindig nem tudták megérteni saját népeik béke-kiáltásait. De ha azok az urak a mostani téli éjszakán őrszemet állanának, krumplilevél-vacsorával, úgy akkor nem ugrálnának annyira, de persze Londonban, Párisban, Szt.-Póterváron a meleg palotában a pezsgősüveg mellett, ahol nincs makszimálva semmi, ott aztán könnyű nekik elvetni a mi békeajánlatunkat. Én azt mondom, hogy vak az, aki a szitán át nem lát. Lehet ugyan, hogy átlátnának ők, de röstellík a dolgot, hogy a kicsi megverte a nagy medvét...“ VÁROSI ÜGYEK. Rendőrségi államsegély. A m. kir. belügyminiszter a városok fejlesztéséről szóló 1912. évi LVIII-ik t. c. 1. §-a értelmében az első sorban a városi rendőrségek fejlesztésére szolgáló segély- összegből az 1917. évre ez alkalommal három millió koronának a szétosztását határozta el, mig a negyedik millió koronának a szétosztását későbbre tartotta fenn. A belügyminiszter kijelentése szerint ezen elhatározásából sem a negyedik millió korona rendőrségi államsegély felosztási arányát, sem az egész rendőrségi segély felhasználási módját illetőleg a jövőre nézve következtetést vonni nem lehet. A rendőrség fejlesztésére ezen három millió K-ból Ungvár r. t. város részére 18,000 K-t utalványoztak ki. Ebzárlat. Ungvár város rendőrkapitánya az 1916. november 6-án elrendelő ebzárlatot, tekintettel arra, hogy az ebzárlat elrendelése időpontjában garázdálkodott kutyák a vizsgálat szerint tényleg veszetteknek bizonyultak, február 5-ig meghosszabitotta.