Ung, 1917. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
1917-02-04 / 5. szám
55. évfolyam. Fogvár, 1917. február 4 5 * *r6m. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttór soronként 80 fillér. HIKUfcltSfcK to tLUrlZtItotl\ úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése elmére küldendők. A nyllttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- • den csütörtökön. .. •: -TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: Kiadőhivatali Székely és Illés könyvkereskedése. DEÁK GYULA. kiadóhivatali tblefonszAm n. = Álhirek és rémhírek. A modern háború a katonai, gazdasági és politikai hirek terjesztését illetőleg bizonyos óvatosságra kényszerít. Olyan részletek, amelyek a laikus számára egészen mellékeseknek és figyelmet sem érdemlőknek látszanak, a telefon és távíró korszakában nagyon fontos felvilágosításokat nyújthatnak az ellenségnek. Azok a gazdasági korlátozások, amelyeket a háború folyamán népünknek el kellett szenvednie, ugyebár még nem jelentettek éhínséget, hanem csak intézkedéseket egy esetleges éhinség ellen. Ellenfeleink a körülmények kényszere folytán ezeket az eleinte sokat csúfolt rendszabályainkat már régen utánozták. Mégis, minden ilyen hírből, bármennyire megcsonkítva, vagy elferdítve jut is el hozzájuk, uj reményt merítenek arra nézve, hogy a közép ponti hatalmakat valamikor csak ki fogják tudni éhezte tni. Ha tehát már az igaz hírekkel szemben is óvatosság van helyén, mert az ellenséges sajtó elferdíti és félremagyarázza őket, fokozott óvatosság szükséges az áihirekkel szemben. Tulajdonképpen senki sem tudja, hogy keletkezik az áihir. A kávéházban, az utcán vagy mulatóhelyen egyszerre csak felrepül és kísérteties gyorsasággal elterjed városszerte. És ugyanolyan gyorsan eljut a hadtápterületre és a lövószárkokba, a tisztekhez és a legénységhez is. Kijut a semleges országokba és onnan ellenségeinkhez, akiknek sajtója kapva kap rajtuk és „autentikus“ hirek formájában természetesen szívesen közli őket. Mindenki hallotta ezeket a hiresztelóseket, de senki sem tudja, honnan származnak. Az emberek talán tudják, hogy nem igaz, amit hallottak és — mégis tovább adják. Mennél valószínűtlenebb a hír, annál gyorsabban terjed. Mennél otrombább, amit mond, annál inkább hiszik. Ez ugyan emberi dolog, de nagyon károsítja érdekeinket a háborúban. Az ellenséges sajtó igen nagy része ól azokból a híresztelésekből, amelyeket minálunk valamely kávéházi politikus szántszándékkal, vagy szándék nélkül, mint „megbízható forrásból“ származó eredeti információkat indított világkörut- jukra. Amit idehaza tényekkel könnyűszerrel megcáfolhatunk, azt odaát az ellenségnél vígan hiszik tovább az emberek, mert hiszen London, Páris, Pótervár és Róma sajtója megkapja ugyan a hazug hirt, de őrizkedik attól, hogy azokat a tényeket is közölje, amelyek a hazug hirt megcáfolnák. Az ilyen híresztelések idehaza is nyugtalanságot keltenek. Majdnem mindig hazugok is, mert az igaz híreket nem is kell ilyenformán terjeszteni, hiszen illetékes helyről úgyis megtudjuk őket A túlzott győzelmi hir éppoly káros, mint az ellenkezője: mindakettő fölösleges csalódást okoz. Gazdasági álhirek épp úgy nyugtalaníthatnak, mint katonaiak, mert végeredményben hamis nézeteket és felfogásokat terjesztenek el mindaket- ten. A háborút már régóta nemcsak katonai, hanem gazdasági téren is viseljük. A hamis hirek megzavarják aa otthonmaradtak lelkét és, mivel majdnem mindig kijutnak a frontra is, megzavarják a lövészárok lakóit is. Ebből igen nagy kár származik. A hamis híreket néha akaratlanul eresztik világgá, de, majdnem ugyanoly gyakran, szánt- szándékkal is. Vannak emberek, akiknek érdekük, hogy hamis hirek kerüljenek forgalomba; ezek az emberek nagyon jól tudják azt is, hogy a hazug és nyugtalanító hirek gyorsabban terjednek és könnyebben talál. hitelre, mint az igazak. Aki ilyen hiiesztelesí». ebarjedéséhez hozzájárul, tudva vagy öntudafAuf^.^ogat iíycr ossz- hiszemü szándékokat. Itt valóban csak a közönség- maga segíthet. Hamis hirek szándékos ős tudatos terjesztését háborús időben a büntető törvény torolja meg. De a hamis hirek öntudatlan terjesztése ellen csak a közönség feltámadt felelősségérzete vódekez- hetik hathatósan. — A világítás. Tájékoztatás és félreértések elkerülése végett közli a rendőrség, hogy a bérházak folyosói és a lépcsőházak világítás tekintetében korlátozás alá nem esnek és így a szükséghez képest ezentúl is szabadon megvilágithatók. Háborús világ. 19 millió. Egy zürichi távirat arról ad hirt, hogy a világháború szociális hatásait tanulmányozó társaság számításai szerint ez a szédületes szám szemléltetné eddig a világháború ernberáldozatait. Kerek számban: 4l/a millió halott, 3V* millió rokkant, 11 Vb millió sebesült. Hogy meddig fog még emelkedni ez a világtörténelmi szám, az immár ellenségeinktől függ; de annyit már most megállapíthatunk hogy ekkora vérveszteség még alig érte az emberiséget ilyen, aránylag rövid idő alatt s hogy ezen veszteségek pótlása a hadviselő államokban csak évekre kiterjedő ős tervszerű népesedési politikával fog sikerülni. A 18 évesek szemléje. A rendőrség értesítése szerint az 1899. évi születésű nópfölkelő kötelesek közül az ungvári illetőségűek szemléje február 7-ón, az idegen ille- tőségüekó pedig február 8-án lesz. 4 gyermekvédelem kérdéséhez. A mai úgy szellemileg, mint anyagilag nyomott hangulatban, midőn nemcsak a jelenben nincs öröm, hanem a jövőben is vajmi kevés a remény: szív- és lélekemelő azon nemes kezdeményezés, mely az Ung legközelebb múlt száma vezércikkében a gyermekvédelem cim alatt látott napvilágot. A társadalom hálával tartozhaíik azon két férfiúnak, kik az érdeklődő és lelkesedni tudó honfiak tekintetét a sivár köznapiasságból a nemzeti erő fentartására s ezzel egyben a haza és a nemzet jövő létének biztosítására irányították. A gyermekvédelem érdekében tett indítványuk meg- okolása oly megrázó és megkapó, hogy annak elfogadása és felkarolása minden igaz hazafi részéről kétségen kivül áll, sőt már akadt is egy harmadik nemesen érző és áldozni tudó egyházi férfiú, aki szó helyett legazonnal a tett mezejére lépett s az indítvány foganatosítása, azaz a gyer- mekmenhely alapjára ezer koronás téglát tett le követendő például azoknak, kiket a nemzet és a haza jövő sorsa érdekel. Ezen igazán nemzeti épület emeléséhez pedig kiki a maga ereje és tehetsége szerint járuljon hozzá még pedig azonnal, mert nincs vesztegetni Háborús jeliemrajzok.* Irta Pós Alajos. II. ügy volt, hogy másnap indulunk. Az utolsó éjszakán négyen aludtunk együtt egy közigazgatási tanfolyam internátusában. Egyik hadnagy barátunk, — mellesleg a veszprémi püspöknek közeli rokona, kiváló fiskális és a háború előtt pár héttel hatalmas vagyon szakadt reá, — egész éjjel nem hagyott aludni bennünket, de folyton ostromolt a kérdéssel: — Szeretnétek, ha most egy milliót nyernétek ? . . . — Szeretné a fene, — volt általában, — ebben a pillanatban — a közvélemény válasza, kivéve Kirnbauer Rezső barátunkat, — mozgósításkor már igen elrendezett viszonyok közt élő vasmegyei jegyző, akit még önkéntes korunkban fiatal kora és bohókás kedélye miatt az egész ezredben csak „pubiu-nak hívtunk, — kardoskodott, hogy ő bizony — szeretné . . . Másnap, — abban a hangulatban — sem hagyott békét a milliókkal; sőt állítólag bizonyos sorsjegyek után járkált és félre hiva — jelentőségteljesen súgta meg nekem : — Hát tudod, ha bevág a szerencse, — úgyis Ungvár felé jövünk vissza Moszkvából, — 'hát olyant csinálunk ott, hogy olyat még az egész vármegye se látott . . . Meglásd, találkozunk ott! Szegény pubival tényleg találkoztam Ungvá- ron. A jómúltkoriban künn jártam a barakkórház * Felolvasta szerző a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak f. évi január 6-án tartott felolvasó-illésén. temetőjében s nem messze a nagykereszttől egy egyszerű fakeresztre rá vagyon Írva: RUDOLF KIRNBAUER KADETT. Szomorú találkozás. Vigyünk neki virágot... * Az egyszerű asszony odaadó szeleteiének nemes példáját éltem át a zólyomi hegyektől — Ungvárig. 1915. áprilisában jöttem haza Zólyom megyéből mint szabadságolt, — amikor, — mint önök is még igen élénken emlékezhetnek, — ez a város tele volt katonasággal. Indulásomnak valahogy neszét vette egy egyszerű falusi menyecske, — a Marianka — és nagy alázatos instanciával állít be hozzám : — Nagyon kérném a nagyságos urat, ha engem is eltetszene vinni Ungvárra. Tetszik tudni, az uram, — mondja pironkodva, — a Jankó három héttel ezelőtt irt valami — betűzi a piros lapot — Szobráncról, — mert hát azon át mentek a muszka felé — és azt Írja, hogy közel van oda Ungvár. Hát gondoltam, van 140 forint megspórolt pénzem, — ha nem elég, eiadom még a tehenet is, — de ha addig élek is, de ón meglátogatom a Jankót . . . — Csak még soh’se utaztam vonaton, csak Besztercére, hát tessék az utón egy kis útbaigazítást adni, hogy milyen vagonyba szálljak, — mert különben soh’se találok el. — Lelkem Marianka, — magyarázom a menyecskének — ki tudja, Jankó azóta már merre jár . . . Aztán Ungban még hadműveletek folynak, több ember van ott sokkal, mint a maguk falujában! Kár a költségért, úgy sem találja meg, akit keres. Aztán oda sem engedik. Ls'-.pim.k mai miuru: 6 oldal. ne az asszonjr csaK KaruosKoaou, nogy így, meg úgy, meg amúgy, — de d megtalálja. Bár előre sajnáltam, dehát elhoztam magammal. Egész éjjel sütött-főzött s akkora batyuval állított be a kis garami állomásra, hogy egy erős férfinek is szédületes teher lett volna. Soh’sem láttam olyan fanatikus hitet, mint amilyen biztos tudattal jött ez az asszony, hogy ő bizony ezer és ezer ember közt is, — ha mindjárt a fronton is, de ő megtalálja az urát . . . Későn este érkeztünk Ungvárra; Marinka másnap már 6 órakor jelentkezett nálam, hogy mutassam meg neki az utat, merre kell Szob- ráncra menni. Megmutatjuk. S ahogy megyünk itt a jó öreg megyeháza előtt, a Marinka — szörnyen elvisitja magát. Itt fönn a dombon pedig megáll egy tüzórfogat, — mert Jankó tüzér volt az Istenadta, — a bakról leugrik egy harcsa bajuszu tüzér — s mire magamhoz tértem, — egymás nyakán voltak . . . Jankó véletlenül épp ez órában tiszteket hozott be Ungvárra. Itt künn, a megyeházi szomorú akácok közt ölelték meg egymást . . . Marinkának igaza volt. Megtalálta az urát... * A kórház folyosóján találkozom János huszárral. Nagyon szépen megkér, Írnék haza levelet az asszonynak, mert neki pólyában van a keze, meg különben se nagyon ért a betűvetés mesterségéhez. Hanem — aszondja, — ón csak Írjam, ő majd diktálja. És kezdi emigyen: Kedves Anyukom ! Nagyon köszönöm .-sk-JáL éven át hozzám való hűségedet! . . .
