Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)
1916-10-22 / 43. szám
2 (43. szám.) U N G 1916. október 22. Az erdélyi menekültekért. Jönnek a menekültek. — Nagy adományok. — Újabb segélyezések. A héten, amikor Erdély bércei közül a hős honvédek és a német nemzet derék katonái már utat mutattak az áruló ellenségnek, a házitüz- helyeikből kiűzött székely testvéreik egyre érkeznek Ungvárra. Szívesen látjuk városunkban és készséggel támogatjuk őket. Az érkezőkből többen a barakkórházban kaptak alkalmazást, mint ápolónők. Az Ungvár városi segélyező-bizottság minden szegény menekülőnek ad egyszersmindenkori segítséget ruhára és egyéb beszerzésre, azon felül azoknak, akiknek nincs olyan foglalkozásuk, hogy abból teljesen fenntarthatnák magukat, havi ellátást is biztosit. A közönséghez fordulunk kérő szavunkkal, hogy adományait ne vonja meg a szerencsétlenektől. Az az örvendetes tény, hogy Erdélyt megtisztítottuk az ellenségtől, nem változtat a segélyezés ügyében, mert hiszen a menekülők azonnal nem térhetnek vissza szükebb hazájukba. A segélyező-bizottságra még nagy feladatok várnak. Kérjük azokat, akik az alispántól, mint a segélyező-bizottság elnökétől gyüjtőivet kaptak, a begyült pénzt és az ivet egyszerre, sürgősen küldjék a bizottság pénztárosához, Rozgonyi Józsefhez, aki az adományokat lapunkban nyugtázza. — Az Ung is elfogad adományokat és nyugtázza. A legutóbbi napokban a következő menekültek érkeztek Ungvárra: Döme Géza kéményseprő-segéd (Hidvég, Háromszék) nejével, özv. Lakatos Jánosné (Maros- Vásárhely), Mózes Vilma (Maroshéviz), özv. Nátya Mihálynó (Maroshéviz), Mózes Helén (Maroshéviz), Bardocz Mariska (Csiklázárfalva), Kilos Teréz pénztárnoknő (Brassó), Mueth Mariska (Brassó), Veszt Györgyné 4 éves leányával (Segesvár), Nagy Karolina (Borgóbeszterce), Bietz Jozefa divat árusnő (Szászsebes), Bordó Sarolta divatárusnŐ (Szászsebes), Bartos Józsa (Medgyes), id. Kovács Dénesné (Székelyudvarhely), ifj- Kovács Dénesné (Székelyudvarhely) négy gyermekével, Mátéli Eszter (Szókelyudvarhely), Kovács Mária (Csik- mindszent), Szabó József szabó (Székelyudvarhely) és neje, valamint 13 éves lánya, Fazekas Ferenc szabóinas (Székelyudvarhely), özv. Kovács Lajosné (Sepsiszentgyörgy). * A sególyző bizottsághoz nagy számban érkeztek az adományok. Rozgonyi József pénztáros az alábbi adományokat nyugtázza: Fialkovszki József (Nagyberezna) . . . 97 K 80 f Pénzügyigazgatóság (Ungvár) ...........................26 K — f Ungvári Keresk. és Iparbank (Ungvár) . 45 K — f Kakasi járásbiró (perből kifolyólag) ... 10 K — f Unghosszumezői biró ......................................30 K 08 f Balázs János botfalvai biró gyűjtése . . 90 K 94 f Schulman Jakab (polgármester utján) . . 20 K — f Agyagipari szakiskola, hadikölcsön kötvény 135 K — f Güntzler Henrik (Vereskereszt utján) . . 20 K — f Németh Béla polg. isk. igazgató gyűjtése . 18 K 87 f Erdőhivatal ...........................................................83 K — f R. kath. iskola ................................................44 K 88 f Zimmerman Simon (polgármester utján) . 5 K — f Ungvári Közlöny.................................................96 K 75. f Ungvári Villamosművek ...%.. 100 K — f Rácz József ref lelkész (Rőcse) gyűjtése . 192 K 36 f Vajáni ref. egyház ...........................................50 K — f Bátfai ref. egyház gyűjtése ..................... 323 K 40 f Reőthy Simon (Uzsok)......................................20 K — f Baka Sándor bezői körjegyző ..................... 14 K 80 f Bezői biró .................................................... 15 K — f Ungtarnóci elöljáróság gyűjtése 96 K 90 f Reőthy Simon g. kath. lelkész „ 64 K — f Záhonyi körjegyző „ 257 K 36 f Csapi r. kath. egyház * 15 K — f Szakai István ev. ref. lelkész „ 82 K 50 f Geőczi ev. ref. lelkész» „ 150 K 58 f Császlóc község „ 37 K 58 f Horlyó község _ „ 29 K 06 f Csomár Béla ref. lelkész (Ásvány) „ 52 K 97 f Unglovasdi biró „ 66 K 60 f Postahivatal (Ungvár) „ 65 K — f Ungvári m. kir. határszéli rendőrök „ 60 K — f „ „ „ - » 4 K — f Pálóci körjegyző „ 65 K 70 f Pokol Bálint győröcskei biró „ 39 K 58 f Felsőhalasi körjegyző „ 269 K 88 f Szigetiné és Könyves (Sólymos) „ 135 K 75 f Nagygejőci biró „ 109 K 78 f Vájná község' bírája „ 24 K 92 f Tanfelügyelőség, Ungvár „ 66 K 80 f Napholz Jenő kir. erdőfelügyelő „ 20 K — f Tárczy Albert homoki biró „ . 75 K 70 f Felhő Gyula r. kath lelkész (Ubrezs) . . 66 K 28 f Állami főreáliskola igazgatósága .... 43 K 56 f Katholikus Kör ..............................................219 K 10 f Kossuth-téri elemi iskola.................................37 K 45 f Kisráti ref. egyház ...........................................52 K 20 f Összesen: 3647 K 13 f A múlt heti kimutatás: 3513 K 25 f Összes gyűjtés: 7160 K 38 f * Az Ungvár városi segélyező-bizottság a héten, f. hó 16., 17. és 20-án ülést tartott, amelyeken a bizottság kiküldött tagjai referáltak a meglátogatott menekültek vagyoni állapotáról. A bizottság megszavazott 1720 K segélyt, az alispán pedig egy menekült «tanitónő segélyezésére 120 K-t utalt ki a bizottság pénztárából. Összesen 3590 K segély ment ki a pénztárból Több menekültnek segélyezése ügyében f. hó 23-án határoz a bizottság. Csak egy virágszálat! A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület Ungmegyei Fiókja régi, évente ismétlődő, poetikus halottak-napi gyűjtő mozgalmát a magyar kir. belügyminisztérium 99110/1916. VI. A. számú engedélye alapján „Csak egy virágszálat /“ jelige alatt az idén is megfogja tartani nov. 1-én és 2-án. Evégből a következő felhívást bocsátotta ki: Csak egy virágszálat! Felhívás a jó szivekhez! Virágokkal ékeskedik nemsokára a temető. Kegyeletes szivek viszik el kedveseik sírjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek szállanak az elköltözött felé, akinek sírjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az ég Urától. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdőbetegeknek. A halott nevében, akinek sirja koszorúval ékeskedik majd, csak egy virágszálat kór a halál pitvarában levők élete megmentésére. A békés idők tüdőbetegeinek szomorú seregéhez a háborús szenvedések következtében megbetegedett hős katonáink uj serege sorakozik. Lázas arccal, összeroskadtan, megható menetben marsolnak a halál felé. Rossz tüdeje sípolása, mellük feltörő köhögése dobolja a marsot, mintha fekete posztóval bevont gyászdobok peregnének. Szent, hazafias kötelesség adakozni a tüdőbeteg katonáink javára. Morituri vos salutans. A haldoklók szólítanak. Legyen a sírok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb; égjen egy méccsel a sírokon kevesebb és annak árából ki fog gyűlni egy pislogó élet. Esdve kór az Egyesület minden jó szivet, váltsa meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, beteg hős katonáink javára, özvegyeknek, árváknak, ügyefogyottaknak köny- nyei felszáritására. Aki ezt megteszi, akinek szivében az irga- galom érzete felfakad, annak halottja tudni fog arról. Ungvár, 1916. okt hó. Honleányi üdvözlettel a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület nevében : Özv. Nehrebeczky Györgyné. Ne világítsunk! Halottaink, a mi drága véreink bizonyára nem veszik rósz néven, hogy mi is azok közé sorakozunk, akik a gyertyák ezreit — mint a róluk való megemlékezés jelét — nem kívánjuk ez évben sem sirhantjaikra helyezni. Ha elnémult ajkaik szóra nyílhatnának, ha porladó szívük újra dobogni kezdene, bizonyára Ők is szívesen fogadnák az okot, amiért a temetőkből a gyertyák mellőzését kérjük azon az egy napon is, mely az ő emléküknek van szentelve. Hisz nem a halott szülő, gyermek, testvér, hitves és rokonról való kegyeletes megemlékezést akarjuk mi ezzel meggátolni vagy kisebbíteni, — hanem éppen ellenkezőleg, nekik is tetsző dolgot akarunk cselekedni: sok sok mezítelen élő gyermeket akarunk felruházni az igy megtakarított pénzből, nehogy idő előtt halottakká legyenek azok. Koszorúink, könnyeink, fájó érzéseink megmaradnak halottainknak, s a változás csak annyi, hogy a gyertyák lángja helyett iskolásgyermekek szemei fognak örömtől fónyleni; — holt lángok helyett élő fény fogja körülragyogni az őket, a szeretteinket rejtő sirdombokat. Ezért arra kérjük lelkészeinket, hogy november hó 1-én gyűjtsenek a templomokban, — arra' kérjük jó szívű hölgyeinket, hogy e napon gyűjtsenek a temetők bejáratánál sokat, minél többet, — közönségünket pedig arra kérjük, hogy a szeretteik, a halottaik sirhantjára e napon elhelyezni óhajtott gyertyák árát adja az utolsó fillérig oda, — s az igy összegyűlt összeget pedig fordítsuk a mezítelen iskolás" gyermekek felruházására. Legyen e nap gyűjtése kizárólag azokó, akik a megnehezült viszonyok között másként nem tudnak a testüket megvédő melegebb ruhához, lábaikat a fagytól megvédő lábbelihez jutni Fordítsuk a november 1-i gyűjtést kizárólag a Gyermekbarát-Egyesület céljaira. Ha igy cselekszünk, mindenképpen Istennek tetsző dolgot cselekszünk: megmentjük a gyermekeket, s hálára késztetjük őket halottaink iránt! r—n. A VÁRMEGYE. § Közgyűlés. A törvényhatósági bizottság nov. 6-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyik fő tárgya az 1917. évi közúti költségvetés. — Az állandó választmány. 4-ón ülésezik. HÍREK. Tájékoztató. Okt. SS. Hangverseny a hadisir-alapra. S9. Gyűjtés az utcán a hadisir-alapra. Nov. 4. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ünnepies ülése d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. Nov. 6. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor. a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden d. u. tí—7 óráig. a Népkönyvtár nyitva van minden vasárnap délután ‘/,3—4 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és zyugdij-egyle- tébe minden hónap 1-só és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestüiet helyiségében. „Bercsényibben... Irta Gasperlk Gyula. „Bercsényibben muzsikálnak, hej de régi nóta; Sose húzott olyan szépen a prímás vonója: Bús arcokon a feledés, könny perdül le halkan, Elmúlt idők szép emléke fölzokog a dalban . . . „Bercsényibben muzsikálnak, hej be szép a nóta; Lágy ritmusba dobban a szív, de sok bánat rója. Tükörsima asztaloknál tisztek ülnek búsan, Boldog idők szép emléke egyre sír a húrban . . . „Bercsényibben muzsikálnak bánatosan, egyre; De sok szőke urifiu elköltözött messze . . . Nem jönnek már soha többé fényes kávéházba — — Valahol bús, árva madár száll egy keresztfára... (Ungvár, Bercsényi-kávéház.) Erdély felé .. . Kisütött a nap — s Rapsonné, Kadicsavára, Zete- laka ormait gyászban üdvözölte . . . A gyergyói rengetegeket, a gyimesi havasi gyopár koszoruzta bérceket, a hargitai szakadékokat valami különös hang száguldja be, mely után meg-megrázkódik a a föld ... a gyergyói pásztor ijedten menekül le nyájával : tüzet okád az ég! . . . Az emberek sápadt arccal, égő szemekkel járnak- kelnek a vadvirágos rétekkel, égbenyuló hegyekkel szegélyezett falvakban : valami történt az őserdők mélyén... És mikor elül a zaj . . . mintha sóhajok kelnének, szállnának végigcsókolva a vadvirágok tarka kelyhét . . . a hegyi-csermely kristály hab-bodrait: valaki sóhajtozik a gyergyói rengetegben . . . Kisütött a nap — s valami más fénye van, valami szomorú, rezgő kisugározása ömlik le a véges erdélyi határra, melyet megszentségtelenitettek orgyilkosok léptei... Gyilkos pokol üvölt fel egyszerre: hadak kelnek fel, seregek támadnak . . . fehér lovakon száguldanak a kacagányos vitézek — s pokolra küldik a bocskorosok orgyilkosok hadát . . . Kik voltak azok ? Látom . . . láttam: Csaba vezér jött le hadával a tejuton, Árpád dörögte szózatát az ásító vadonban . . . Kisütött a nap — s örömmel üdvözölte Erdély szabad bérceit — megtisztított határát . . . . . . Épp dél volt, mikor fölébredtem . . . Valahol a gyergyói rengetegek ásitó vadonjában egy sápadtarcu, csapzott hajú szellem jár szomorúan sóhajtozva — s csermelyek habjai azt suttogják róla, hogy valamikor költő volt — s Petőfinek hívták . . . Vonal. Szüret. Irta Pilllch Nándor. Volt idő minden bizonnyal, amikor kedvre és derűre hangolódott a lélek, ha a „hegy leve“ piros forrásban — ami kiapadhatatlannak látszott szinte — csurgott elő a nyikorgó prés alól, mig odafönt a hegyen kacagó szemű asszonyok és liliomarcu leányok dalolva szedték a muskotályt, csaszlát és versenyezve, hízelkedve szólit- gatták a puttonyost, ha a kiadós Izabella-tőkékhez értek. Volt idő bizonnyal, amikor fiatal emberek és sudár- növésü, eladóvá serdült leányok szedték meg a venyigék kincsét ( ... be sok is maradt utánuk a „ mezgerélő“ asszonyoknak! . . .) és este vérszinü rakéták suhantak fel a csillagokig, bámulatosan fényes és csillogó, színes üveglabdákat hajítva szerte az éjszaka fekete térítőjén. Oh, az esték különösképen elragadóan szépek voltak. — A szomszéd hegyről átsuhanó röppentyűk mint egy szerelmes szív boldog sóhajtásai futottak fel a mennyboltozat legmagasabb pontjáig, és ott összetörve valami kegyetlen hatalom rideg erején, darabokra törötten, szegényen, reményevesztett és siket sötétségben zuhantak alá. Kéz a kézben rakéták futását nézni, egymás szemében egy hosszú jövendő boldogságát keresni, oh, de milyen szép volt! Az Isten legszebb pavilonjának, a csillagos mennyországnak boltozata alatt olyan boldog álmokat tudtunk álmodni, aminőket az angyalok szent Karácsony éjjelén se látnak, aminőket halandó emberi szivek csudálatosán naiv és hiszékeny, a szent és elérhetetlen Boldogság után esedező vágyakozásukban még szertepatta- nás nélkül el bírnak képzelni — igy remények utolsó lobbanásának idején, október havában., Az öregek a nagy asztalnál már a vacsoíához készülődnek. Tányércsörgés, poharak szorgalmas kocintga- tásai és a politikának mindenkor való rettenetes lecsepü- lése karakterizálták itt a helyzetet. . — Mit nekem Bánffy! ? — kiabál valaki édes tudatlansággal, de aztán hirtelen önmaga előtt is meghátrál
