Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)

1916-07-30 / 31. szám

54. évfolyam.

Ungvár, 1916. julius 30.

31 szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K.

Félévre

........4 K. Egyes szám 10 fillér

Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér.

Útig vármegye Hivatalos Lapjával együtt:

Egész évre . . 14 K. || Félévre

..........7 K.

Negyedévre .... 3 K 50 f.

Nyilttér soronként 80 fillér.

HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK

úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők.

A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők

Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- == den csütörtökön. =====

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám,

hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők

Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő:

BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

=== KIADÓHIVATALI TELEFONSZAM ÍL ......=

Fegyelmezetlenség.

(gj.) Két frontban küzdünk ellenségeink ellen. Az egyik front fegyveresen torlódik az ellenséges áradatok ellen, vérét, egészségét, álmát és kényelmét áldozza a közös nagy célokért. A másik front háttal fordul a fegyveres rajvonalaknak, befelé néz és könyörtelen szigorúsággal őrködik, hogy a külső front semmiben ne szűkölködjék, a belső területeken pedig normális, visszaéléstől mentes élet váljék lehetővé.

Külső frontunk rettenetes önfeláldozó munkájára könnyes szemekkel, hálás szívvel tekintünk. Belső frontunk azonban nem mutatja azt a komoly érettséget és fegyelmet, melyet e nagy idők megkövetelnek.

A nagy Németország más példát mutat. A tegnapi „Est“-ben olvastuk, hogy Berlinben e héten minden egyes lakosra hét napra mindössze egy tojás jutott és a helyzet a jövö héten annyiban változik, hogy másfél tojás jut egy emberre egy hétre.

Ezt az újságok nyugodtan, természetes bátorsággal és feltűnés nélkül közük. Elgondolkozhatunk rajta, hogy a világháború központjában álló nagy nemzet belső frontja milyen erős, ha ilyen könnyedén és szinte jó kedvvel vallja be, hogy szívesen nélkülöz egyenlően és fegyelmezetten, mert a külső frontnak nem szabad nélkülöznie.

Szomszédságunkban van Wien (és még az Akadémia ellenére sem Bécs). Két hústalan, — a legszigorúbban hústalan — és egy zsirtalan napja van. A wieni nép az első zsirtalan napon nem jajgatott, hanem ős wieni kedéllyel körtilbumli- zott a városban és vidáman tanulmányozta a vendéglők ajtajára függesztett étlapokat.

A mi lapjainkban mit olvashattunk e héten a belső frontról? Olvashattuk, hogy Nagy-Váradon augusztus havában hosszú liszta közli a hadviselés érdekei elleni büntettek és megvesztegetések folytán folyamatba teendő gyorsított bűnvádi eljárásokat.

Különös dolog, hogy ilyen nemű bűncselekményekről a Berliner Tageblattnak nincs mit beszámolnia, nálunk pedig vidéki városok eddig tisztelt tekintélyes emberei egymásután a fegyhá- zak hüsébe indulnak nyaralni.

Mi jajgatunk, siránkozunk a megélhetés nehézségéről, közben kedélyesen kritizáljuk a had- vezetőséget, mert minden nadrágos embere a belső frontnak úgy érzi, hogy többet ért a hadvezetéshez, mint a tábornokok. Már szinte lenézik azt az embert, aki nem osztozik pesszimizmusukban. Szellemi fegyelmezetlenség ez, de nem nagyobb anyagi fegyelmezetlenségünknél.

Kassán meg tudta csinálni néhány tanfórfiu, hogy szervezetten ellenőrzi a piacokat, sorompókat, vidékről betorkoló utakat és gátat vet az élelmiszerek drágításának és megakadályozza azt, hogy az árut behozó falusiakat a város határában formálisan megtámadják, egymásra licitálva árujukat félig erőszakkal elkaparitsák és igya kevésbé szemfülesek már semmit se vehessenek. Nálunk Ungvárott is vannak tanfórfiak, de ilyen tevékenységre nem vállalkoznak.

Fegyelmezetlenség van minden vonalon. Már azt sem tudjuk, van-e maximális ár, vagy felfüggeszti-e a hatóság az ár maximálását. A hatósági élelmiszerkereskedést hiába keressük, a hatóság rendszer nélkül folyik be a kereskedők tevékenységébe. Van cukorrendelet és nincs cukor, pedig ahogy a kereskedő kaphat cukrot, úgy a hatóság még könnyebben kaphatna. Mégis cukrot csak protekciós ember kaphat, mert a kereskedő végre is vevője részére tart cukrot és nem adhat évi vevőjének rovására bárkinek cukrot. A vidéki nép elkeseredetten dühöng a cukorhiány miatt és magam hallottam tanácskozásokat, hogy majd ők sem hoznak be viszont élelmiszereket.

Nincs dohányunk, szivarunk és cigarettánk. Miért nincs? A katonaságnak kell, mondhatná a beregszászi központ. Szeretném estefelé a beregszászi illetékes urat egy trafik elé állítani és megmutatni, hogyan könyörögnek a szegény katonák egy kis olcsó dohányért, cigarettáért.

Miért tolong a nép a lisztkereskedések előtt ? Miért tülekednek az asszonyok kézzel-lábbal az elsőségért? A németek ilyen esetekben számot adnak a lisztért jövőknek, egy ember a hatósági boltban kikiáltja a sorra kerülő számot és a szám tulajdonosa tolongás nélkül megkapja lisztjét.

Valljuk meg, az összes hadviselő államok közt mi élünk, — ha drágán és szegényen is, — de mégis a legjobban. Nekünk jó a kenyerünk, nincs cukorjegyünk, vajjegyünk, tojásjegyünk, zsirje- gyiink, mégis nálunk legzavartabb a közélelmezés.

Van ezeknek a bajoknak orvosságuk is: a szervezés és fegyelem. A közélelmezós szervezése céljából egy iparosokból, kereskedőkből és agilis polgárokból * alakítandó bizottságra van szükség, melyet a városi tanácsnak kell vezetnie. Véleményező, tanácsadó és végrehajtó szerv lesz az a tágaskörü bizottság, a tanács minden esetben esetben meghallgatná a tapasztalt és szakértő tagokat és ezekkel egyetértve bocsátaná ki rendeletéit.

Ez azonban még mindig nem elég. A tanácsnak könyörtelenül kell bizottsága segítségével és közreműködésével a rendeleteket végre is hajtania és a legsúlyosabb büntetések azonnali végrehajtásával ránevelni a polgárságot, hogy a rendeletek nem arra valók, hogy azokkal egyáltalán ne törődjék.

A szervezés és fegyelmezés háborúját igazán megvívhatnák azok, kiknek élete és testi épsége a belső fronton biztonságban van.

Háborús világ.

A menekülök.

A mai viszonyok között könnyen megtörténhetik, hogy a harctérrel szomszédos osztrák tartományok lakosainak egy része, ha mindjárt a legkisebbik is, ok nélkül megijed s aggodalmak hatása alatt faluját sietve elhagyja, hogy biztosabbnak látszó tájak felé húzódjék. Tekintettel erre az eshetőségre, a belügyminiszter és az osztrák kormány között eleve megegyezés jött létre, amely azt foglalja magában, hogy a Magyarországba érkező osztrák honosok itt ideiglenesen sem települhetnek le. Ha tehát azok közül egyik vagy másik mégis ide téved, azt nyomban el kell expe- diálni és pedig egyenesen Úngarisch-Hradischba, ahol minden tekintetben gondoskodnak róluk. Ily körülmények között arról sem lehet szó, hogy az idejövök segélyben részesülhessenek. De még azok sem húzhatják meg magukat nálunk, akik pénzt hoznak magukkal és akik a hatóságok támogatására egyáltalán nem szorulnak. A belügyminiszternek ez a rendelete már megérkezett a a vidéki törvényhatóságok fejeihez és minden intézkedés megtörtént a tekintetben, hogy a kormányintézkedésnek szigorúan érvényt szerezzenek.

Felkeresik és megjelölik a Kárpátokban a német hösök sírjait.

A kassai katonai parancsnokság kebelében néhány hete Langendoríí porosz királyi kapitány vezetésével német katonai bizottság működik, amelyet a porosz hadügyminisztérium küldött Kassára a kárpáti harcokban elesett német hősök ismeretlen sírjainak felkeresése, megjelölése és fentartása végett. Langendoríí kapitány a napokban igen meleg hangú kérvényt intézett az ungvári megyóspüspökhöz, amelyben arra kérte, hogy a kerületébe tartozó papságot a munkában való segódkezésre hívja fel.

Kérvényében elmondta még, hogy a német csapatok a magyar katonákkal szoros és igen kellemes fegyverbarátságban éltek és az elesett német hősök és övéik iránt való köteles hálát és kegyeletet akarja leróni akkor, amikor a Kárpátokban, Magyarország védelmében elesett német hősök jeltelen, ismeretlen sírjait felkutatja és megjelöli. Papp Antal megyéspüspök válasziratában a bizottságot legmesszebbmenő segítségéről biztosította, egyúttal közölte, hogy utasította az esperesek utján a lelkészeket a sírok felkutatására. Amint értesítik lapunkat, már eddig is több német hős katona sírjáról küldtek kimutatást a a lelkészek jelentései alapján.

— A beregszászi kir. ügyészség uj vezetője. Reinichovszky Rezső távozásával a beregszászi kir. ügyészség vezetőjévé Borsos József kir. ügyészt, eddigi helyettest rendelték ki, aki a hivatalt e hó hó 25-dikón vette át; állandó helyettese Masika Miklós, a rangban legidősebb kir. ügyész.

Panaszok orvoslásául.

— A tisztviselők lisztügyének megoldása. —

Elénk emlékezetünkben van még a lefolyt esztendő, melynek sokszor előforduló liszthiányai akárhányszor éhínség elé állították a lakosságot.

Panasz panaszra halmozódott. Jelentek meg komoly és szatirikus felszólalások, elkeseredett kifakadások, gyanúsítások és egyebek, de az illetékes tényezők, akik között a sokszor előforduló liszthiány okozóját most nincs módunkban megállapítani, egyetlen egyszer sem mentek odáig, hogy a város közönségét — megnyugtatásul — bizonyos fokig informálták volna az akadályokról!

Történtek hibák, nagy hibák, de miután már hetek múlva az uj élelmezési év küszöbére lépünk, hagyjuk a múltat. Nézzük most a jövőt és igyekezzünk meghatározni azon teendőinket, amelyeket követnünk kell a magunk és családunk kenyérszükségletének biztosítása végett.

Rájöttünk, hogy a város nem lehet tt mindig abban a helyzetben, hogy minket liszttel kiszolgálhasson. Á Haditermény Részvénytársaságtól sem várhatunk semmi jót. Működése már-már az önkónyeskedós jellegével bir. így tehát a magunk erejére és jogaira vagyunk utalva.

A termény és liszt beszerzésére vonatkozólag városunkat nagyjából három részre lehet felosztani. Elsők azok, akik mint termelők készletüket a sajátjukból biztosítják, vagy vidéki összeköttetésük révén biztosíthatják. Második része a városnak az a szegény lakosság, amely föltétlenül a város gondoskodására szorul és esetről- esetre kiverekedi magának a mindennapi kenyérre valót.

A harmadik rósz a tisztviselők csoportja, melynek nincs módjában kiverekedni a kenyérre valót, a város sem nyújtja módját annak, hogy verekedés és tolakodás nélkül jusson hozzá csekélyke lisztadagjaihoz; de meg legtöbbje abban a helyzetben sincsen, hogy vásárlási igazolványával a meghatározott tiz, tizenkét métermázsa búzamennyiséget, mint előre beszerzendő évi készletet egyszerre megvásárolja.

Itt azonban nemcsak a pénzkérdés játszik nagy szerepet a tisztviselők részéről, hanem az is, hogy a megvásárolt terményt nem tudják hol elhelyezni. Azután meg őrléssel, szállítással, és egyéb teendőkkel járó kellemetlenségek, melyeket a tisztviselőknek el kell viselni, sokszor hivatali működésűknek elhanyagolása és elmulasztása árán, sehogy sem alkalmas arra, hogy a tisztviselők terményt vásároljanak.

Keresgetnek tehát megoldási módot. Ezzel kapcsolatban aztán sokféle terv merült fel, melyek mind többé-kevésbé fogyatékosak és nem életrevalók. Nekünk azonban módunkban volt utána járni egy igen kényelmes és a tisztviselőkre nézve pénzügyileg is igen üdvös megoldásnak, mely — véleményünk szerint — a jövő évben teljesen véget vetne a múltban előforduló nélkülözéseinknek.

Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy a helybeli „Hegyvidéki Hitelszövetkezetek Áruraktára“,

vagy röviden „Szövetkezeti bolt“ cimü intézmény igazgatósága hajlandó volna a tisztviselőkkel tárgyalásba bocsájtkozni oly értelemben, hogy az igazgatóság a neki átadott bevásárlási igazolványok alapján mindenki számára bevásárolná a szükséges búzamennyiséget a saját költségén, azt raktáraiban megőrizné és negyedévenként mindenki számára a ráeső búzamennyiségnek megfelelő lisztmennyiséget a terménybevásárlás idejében megállapított maximális áron rendelkezésére bocsátaná. (Esetleg házhoz is szállítva azt.)

Amennyiben tehát a fent nevezeti szövetkezet hajlandónak mutatkozik ennek az üzletnek lebonyolítására, az a tisztviselőkre nézve mindenesetre üdvös és kényelmes lesz s most már csak arról lesz szó, hogy a tisztviselők a tömörülésre módot és alkalmat találjanak.

Erre nézve pedig — véleményünk szerint — legalkalmasabb volna az állami tisztviselők ung- megyei köre elnökségének az előtérbe lépése.

Éppen azért kérjük Zachár Jakab főerdöta- nácsost, mint az állami tisztviselők ungmegyei körének elnökét, hogy vállalja a tárgyalások vezetését és a részletkérdések megbeszélése végett a választmányt összehívni szíveskedjék.

Azt hisszük, hogy a tisztviselők élelmezésének ügye indítványunk nyomán végleges megoldást

,0« nremi- Rácz ML

Lapunk mai száma 4 oldal,