Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-04 / 23. szám
54. évfolyam. Ungvár, 1916. junius 4 23. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. | Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. | Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt:, Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ■ Nyilttér soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- den csütörtökön. ===== TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ÄZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. T Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. KIADÓHIVATALI TELEFONSZAM 11. ■■ A jövő „Ungvárija! A május hó 31-ón megtartott törvényhatósági közgyűlésnek lelkes egyhangúsággal hozott azon határozata, hogy a belügyminiszterhez Radvánc egész politikai határának, valamint Gerény község Ungvárral összeépült részeinek Ungvár városához való csatolását és ily értelemben a belügyminisztériumhoz pártoló felterjesztés küldését mondotta ki: hatalmas lökést adott annak a fejlődési folyamatnak, amely Ungvár városában, mint természetes és szükségszerű következménye a viszonyoknak, egyelőre szükebb keretben megindult. Ungvár fejlődése fontos és nagy érdeke a vármegyének és a város közönségének. Hiszen egyetlen emporuma a vármegyének, hol annak nagyközönsége szellemi és közgazdasági érdekeinek kielégítését keresi. Mentői hatalmasabb és bővebb a forrás, honnan a vármegye összlakossága meríthet, annál* előnyösebb helyzetbe jut a nagyközönség. Az összecsatolást fontos közrendészeti és közigazgatási érdekek követelték már régen. A békeidők azonban alkalmasabb talajt nyújtottak az apró helyi érdekek érvényesülésére és annak a különben tiszteletreméltó érzésnek a fölülkerekedésére, amely Radvánc és Gerény községet a kisközségi önkormányzati élet folytatásának fentar- tására ösztönözte. A háborús évek azonban fényesen igazolták, hogy szinte kötelességmulasztás számba menne, ha a várossal szoros kapcsolatban álló azon lakott részek, amelyeknek lakossága immár Ungvár fórumán ól, azonnal és a legsürgősebben össze nem csatoltatnának. A vasúti állomás és annak tartozékai, a barakkváros, a Radvánc és IJngvár közötti kis hézagot kitöltő s most épülő vasút, annak felépülő indóháza, raktárai, az ott fejlődő forgalom és üzleti élet, mely Ungvárból és de fakto Ungváron ól, mind nem tartozhatik Radvánchoz vagy Görényhez, jobban mondva egy élénken lüktető városi élet és forgalom egy kisközség szerény keretű hatáskörébe nem szorítható. Az Ungvárhoz csatolandó Radvánc község azon része, mely még nem kapcsolódott be teljesen Ungvár város forgalmába, az összecsatolással egyszerre nagyot lendül. Feltétlen villanyvilágítást és fokozottabb ellátást nyerend az úti és gazdasági ügyek terén. Az egyetlen erő, amelyet, mint lényeges ellenvetést mérlegelnünk kell, a községek vagyoni és adózási viszonya. Igaz, hogy ezeknek az elfogulatlan tárgyalására sem az egyik, sem a másik fél nem bir esetleg elegendő tárgyilagossággal, éppen azért nagyon helyes, hogy ezen kérdésekben való döntést az 1886. évi XXII. t.-c. kifejezetten a belügyminiszternek tartja fenn. Ebben aztán minden érdekelt megnyugodhatik. De nem is oly nehéz dolgok ezek. Hiszen • Ungvár városának az 1915. évi zárszámadás szerint 4,500.000 K vagyona van. A terheket levonva, három millió a folyton fejlődő években gyarapodó vagyon. Radvánc községnek az 1913. évi zárószámadásai szerint (későbbi zárószámadása még nincsen) 63.175 K vagyona van. Ez a vagyon azonban a kisközségi élet mellett fejlődő, növekedő értéket nem képvisel. Ha a lólekszám szerinti vagyonrószesedést kellene kiszámítani, világos, hogy minden volt radvánci lakosnak megkettőződne a reá eső va- gyonosztaléka az összecsatolás által. Elenyészően csekély a Radvánc vagyona, és jó anyagi helyzetben a község csak azért tudott élni, mert az ungvári fel- és utépitményekkel kőbányáját jól ki tudta használni. Amidőn az építkezések csökkentek, a pótadó nélküli Radvánc már 20% pótadót fizetett és a f. évi pótadó előre vetett árnyéka több mint háromszoros gyarapodást jelent.* Nos, ily helyzetben mégis csak jobb a nagy arányokban fejlődésre hivatott Ungvár városhoz tartozni! Megvagyunk róla győződve, hogy Ungvár város magisztratusa és közönsége szeretettel fogadja és gonddal adminisztrálja majd a becsatolt községek lakosságát, amelynek 50% különben eddig is ungvári lakosnak tartotta és érezte magát. Gerény község törzslakosságát az összekapcsolás egyáltalán nem érinti, mert csupán a régi falutól nagyon távol eső és Ungvárral szorosan össze tartozó részeit veszti el, azt a területet, amelynek lakosságát nem is ösmerte a falu és amelynek hivatalos ügyeit ellátni nem volt képes eddig s az összecsatolással a község csak egy nagy tehertől menekül. A legközelebbi idők képe tehát az, hogy a fejlődés utján elindult Ungvár most rohamosan fog gyarapodni lólekszám arányban és a háború, utáni gazdasági fellendülésben. De nem csupán a a csatolt részek lakosságának számával, hanem még jobban a Gergely-naptár érvényének a g. katolikusokra való kiterjesztésével. Ugyanis Ungváron legalább 1000—1500 idegen iskolás növendék tanul. A népszámlálás idején, lóvén eddig a g. kath. ünnepek miatt január 10—12-ig iskola-szünet, — ez a sok növendék nem található Ungváron, mert a népszámlálások január 1-ső és 10-ike között történtek meg. Ez a kontingens, amely Ungváron lakik állandóan, épp úgy,, mint a várossal szorosan összeépült radvánci és gerónyi részek lakosai, nem gyarapította a város lakosságának számát népszámláláskor. Ez a jövőben megszűnik, a népszámlálás itt találja majd január 1—10-ke között a sok iskolást. Ez maga nagy jelentőségű dolog a városra nézve. Hiszen a nagy városfejlesztési akció, amelyet a kormány 1912-ben megkezdett, az állami hozzájárulások összegét nem a fejlődő élet szükségleteihez, de a lakosság számarányához mérte. A mi élénk forgalmú városunk bizonyára nagyot vesztett azzal, hogy lakosságának száma a valóságnál kevesebb a hivatalos adatok szerint. Bízunk abban és remónyeljük, hogy Ungvár város megérdemelt fellendülésének alapjai ime lerakódnak s már a legelső évtized nagy és előnyös átalakulásokat fog felmutatni. Jótékonycélu hangverseny. Nem mindennapi élvezetet nyújtott a f. hó 1-én, csütörtökön d. u. 5 órakor és este lA9 órakor a színházban tartott hangverseny, melynek klasszikusan szép zeneszámai bámulatba ragadták a közönséget. Már maga a katonai zenekar bekezdője, a Rákóczi Quvertureje, a modern hangszereléstan minden eszközét felhasználó és — kópiáin kívül is — eléggé bő invencióju szerzemény volt, melynek meglepő hanghatásai ingerlőén illeszkedtek bele a Rákóczi-induló változatos tónusu ismétlődéseibe. A szenzáció persze csak akkor következett, mikor Kerékjártó Duci, az élénk szemű, fiatal zseni lépett a lámpák elé. Hóna alatt hegedű, kezeiben vonó és zsebkendő. Egész lényéről beló- nevelt öntudat sugárzott, amelynek felsősóges hatása egyszeribe lenyűgözött minden feltolakodó kritikát. Meghajolt. Álla alá illesztette a kincses szerszámot. Megkörmölte a húrokat, megtapogatta a karcsú nyak ébenfa kulcsait s azzal, mint aki hatalmas artisztikus teljesítményekre készül, még egyszer végig futott tekintete a közönségen; a zongora megpöttyent, pillája lezárult és a következő másodpercben belenyújtózott egész lénye, egész fizikuma; csodálatos idegeinek egész rendszere; édesen és kéjesen . . . belenyujtózott a Corelli La Jolia változataiba... És szólott a hegedű. Majd lágyan jajjongón, majd ércesen vijjogón és mi megzsibbadva néztük csodálatos tökéletességű ujjtechnikáját, bámulattal csodáltuk hatalmas, éles memóriáját, mellyel Haendel Larghettóját, Mozart pikáns Menuette-jót és Schubert nehéz fajsúlyú kompozícióit játszotta végig. Ennyi volt az egész és előttünk állott egy megcsodált ifjú, kinek szeme fényéből látszott, hogy amit mi élveztünk, azt ő ott, most a lámpák előtt mind, mind átélte . . Nagyon jól hatott továbbá (már a masz- kirozást és a rendezést is illetve) C. M. Wóber scenirozott keringője is, valamint Hubay mesternek „A fonóban“ c. magyar tónusu alkotása, melyet a Kerékjártó Duci „idegjáték“-nak mondható produkciója csak emelt. Rengeteg taps és sok szép csokor fogja őt különben is emlékeztetni ungvári vendégszereplésére. A közreműködők közül meg kell emlékeznünk még Farkas Erzsébetről, Knott Sylviáról, valamint Sztankóczy Istvánról és Bulyovszky Ivánról, kiknek szereplése élvezetes voit. Befejező megjegyzésünk csak annyi, hogy a délutáni előadás mérsékeltebb helyárak mellett nagyobb hasznot hozott volna, mert magára a fiatal hegedűművészre sem valami fölemelő hatással voltak az elébe tántogó üres sorok. _rp— Impressziók az utcáról... # (Köztisztasági bizottság . . .) Nem tudjuk bizonyosan, van-e ilyen a sok városi bizottság között, de ha van, (— s mire nincs ott „bizottság“?) hát ennek a bizottságnak a „hivatalos óráit“ okvetlenül meg kellene hosszabbítani a duplájára. Uraim! Városintéző Uraim! Megjött a nyár, sőt az izzasztó, hőrekkenő nyár, de a szemetek és piszkok a város különböző utcáiról nem mentenek el. .. Nem mentenek el s kellő töprengés után már rá is jöttünk, hogy azért nem mentenek el, mert — nem vitték. Rettenetes állapotok vannak még ma is a város számos pontjain. Jöjjenek le egyszer egy langyos este a Varga-utca kellős közepére, — pedig itt van a város központjában, — egy orrfacsaró tanulmányra; sétáljanak végig velem a Dayka-Gábor-utcán, — pedig a város legszebb része; — de jöjjenek velem még számtalan helyre, ahol erővel „egy kis tér vagy sarok akar alakulni“, hát mutatok önöknek annyi szemetet és piszkot, hogy egy Argius istálót lehetne megtölteni vele... Pedig mint fentebb volt szerencsénk említeni, nyár van, ilyenkor pedig könnyen ragály is jöhet és akkor ezek a „terek“ született bacilus- tanyákká válnak. Sőt a legkomolyabb bajok keletkezhetnek belőle, — nem is szólva a dolog esztétikai oldaláról. Mert megnézheti ezeket a helyeket a szépi- tószeti bizottság is. ügy képzeljük, hogy egy r. t. város bizonyára jelölt ki helyeket, ahová minden néven nevezendő szemét fuvarozandó, — hiszen erre való a csÖngety.üs ember is, aki reggelenként felkelt bennünket az ágyból, — sőt úgy képzeljük, hogy ezek a helyek messze vannak a várostól vagy legalább is olyan helyen, ahol a város egy lakóját sem zavarják, — legkevésbé pedig a köz- tisztaságot, hát miért nem visznek oda minden dolgot, ami csak „szemét“ gyűjtőfogalomra hallgat? Hisz ma már oly kedélyesek ezek a „közállapotok“, hogy például a Varga-utcán láttam már disznókat is legelni. . . Aztán úgy az udvarok és kerteken túl levő földrészeket is tessék megtekinteni, — például az Árpádvezór-ut páros számú oldalán, hát el fognak csodálkozni, hol nem talál az ember ebben a városban szemetet! Mire való hát akkora „csengetyüs ember?“. Nagyon komoly dolgok ezek, mert hiszen ma itthon is sokkal jobban kell vigyázni a közegészségügyre, mint bármikor máskor. Ajánljuk ezeket a tűrhetetlen állapotokat, úgy a közegészségügyi, mint a köztisztasági és szépi- tószeti bizottság, valamint ezek összes esetleges albizottságainak különös figyelmébe, de figyelmébe ajánljuk a betöltetlen rendőrkapitánynak, az alkapitánynak, a fogalmazóknak, továbbá az összes őrmestereknek, káplároknak és minden egyes közrendőrnek is, — mert hiszen igy sem egészen bizonyos, vájjon lesz-e eredménye is?... Lapunk mai gxáma 4 oldal.
