Ung, 1916. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-04 / 23. szám
2 (23. szám.) Csak az ember mint „skribler“ megnyugtatja a lelkiismeretót, hogy mégis kötelessógszerüen látja el a mesterségét... Mert már annyian fordultak panasszal hozzánk, hogy tovább nem hallgathattunk. * (A levélgyűjtő kiíakadása . . .) Amikor Ung- vár még tele volt sebesültekkel és betegekkel, — megmozdultak a szivek és többek között , egyes utcasarkokon megjelentek toronyalaku gyűjtő- szekrények, amikbe újságtól kezdve cukorig mindenféle „szeretetadományt“ lehetett beledobálni. Dobált is a közönség szépen és szorgalmasan. De aztán telt, múlt az idő, a betegek ellátása is mindinkább kifogástalanabbul funkcionált, a közönség pedig mindinkább kevesebbet dobált... úgy, hogy lassanként eltünedeztek a szekrények az utcasarkokról. Fönt, a rendőrségi folyosón találkoztam azóta velük. Egyetlen-egy tartja magát konokul, a Lám-féle gyógyszertár sarkán, de abban is, »— mint sajnálattal értesülünk — már hónapok óta nem igen dobálnak egyebet, mint tájékozatlan emberek a teladandó leveleiket . . . A levélgyűjtő, — úgy látszik jószivü fiú — neszét vette a dolognak és ezt a szekrényt is felvette rendes műsorába. Szorgalmasan szedegette ki a leveleket. De a múlt héten megunta a dolgot. Pedig éppen igen gazdag — levélpósta volt benne. Dühbe gurult és kijelentette: — Én tőlem ugyan dobálhatjátok a leveleket, én többet ki nem szedem ebből a szekrényből . . . Ezt a sajnálatos körülményt ezeknek a tájékozatlan és szórakozott embereknek tudomására kell hoznunk. Fogadják meg, hogy ezentúl leveleiket a rendes, piros postaszekrénybe dobálják. Vagy pedig — ha a szeretetadománynak ez a módja már nem funkcionál, — hát talán vigyék el ezt az — utolsó szekrényt is ... * • (Ének a fiakkeresekröl.) .Azért kislány, hogy szeressen, Azért rendőr, hogy rendet teremtsen, Azért házfal, hogy rád szakadjon. Azért fiakker, hogy gorombáskodjon .. .“ Ezt a szép verset ugyan úgy rémlik, mintha már megírták volna, de ha nem, akkor bizonyára én írtam valamelyik ihletett percemben. Mindenesetre van nagyon sok reális életigazság benne, bár a költő fantáziája teljesen szabad... Történt pedig a dolog a következőképen: Köztudomású dolog, hogy Magyarország legtöbb városában, de különösen Ungváron is, — a fiakkereseknek már külön irodalmuk van. Ok ugyanis vagy többet kérnek, vagy nem mennek el, vagy szimplán csak gorombáskódnak, — mi aztán megírjuk, a rendőrség beidézi őket, a rendőrség megbírságolja őket, a rendőrség elengedi őket... ezzel aztán be is van fejezve egy stáció. Két, három hót múlva aztán kezdődik elölről: Mi megírjuk, a rendőrség beidézi őket, a rendőrség ... stb. stb. stb. így forog ez a forgalmi mese már évek óta. Én legalább tiz évről tudok, mert hisz épp a napokban készülök a legnagyobb csendben és titokban, — „magamtól, magamnak“, — ahogy halhatatlan Adynk mondja — tiz éves újságírói jubileumomat megülni. De hogy valami változott volna, — erről alig tudok. Pedig ez a közforgalmi mese sem mehet a végtelenségig, — mert hiszen ezen a földön semmi sem örök. S mégis ismétlődött. Ismétlődött pedig a saját körünkben. Mert képzeljék csak, mi történt épp az Ung igen érdemes segédszerkesztőjével. Este a hajnali vonathoz fiakkert akart fogadni. A fiakkeros pedig erre, — ősi tradícióihoz híven, — oly magas árt követelt, hogy a legmagasabban repülő darvak is elszégyelnók magukat mellette. — De kérem, — mondja a mi kedves szerkesztőnk, aki még egy sarokba hajított targoncát is meg tud sajnálni, — hiszen van erre rendőr- hatósági intézkedés, — hogy önöknek a viteldij az állomásra nappal 2 korona, éjjel pedig 3 korona. — Hát akkor a rendőrség adjon szénát a lovaknak, — harsogja a fiakkeros ezt a százszor elkoptatott frázist, — amit a legutolsó falusi kofától a kereskedelmi akadémiát végzett fűszeresig már annyiszor teljesen indokolatlanul hallottunk. — Nem megyek én a ... s erre következett egy olyan inparlamentáris kifejezés, a miért még Justh Gyula is, házelnök korában rendreutasitotta volna. Hát képzeljék, ilyent mer mondania fiakke- res egy eleven szerkesztőnek. Miután pedig az emberiség igen csekély ezredpercentje szerkesztő, a többi pedig valahogy abból ól, hogy nem szerkesztő, — most tessék hozzáképzelni, mit mondanak a bérkocsisok az emberiség eme válfajának. Mert hogy azoknak sokkal többet mondanak és hogy mit mondanak idegeneknek, azt egész pozi- tive tudom. De az Ung igen érdemes segédszerkesztője nem az az ember, aki azért csakúgy hagyná magát. Meg aztán a körforgalmi mesének is véget kell vetni. Hát ki is jelentette nekem: UNG — Mindent fel fogsz tárni. És a jövő hétre írsz egy nagyon mérges cikket! Hát kérem alássan, itt van a nagyon mérges cikk. Ha pedig ez sem használna, akkor már csak a statárium következhetne. Ha ugyan addig a fiakkeres urak meg nem gondolják á dolgot . . . Addig pedig mérgelődjünk. Ha lehet ugyan ebben a sok szomorúsággal telt világban még mérgelődni is . . . Pósián. Ä VÁRMEGYE. Közgyűlés.- Máj. 31. — A gróf Sztáray Gábor főispán elnöklete alatt tartott vármegyei közgyűlés — tárgysorozatának tartalmasságánál fogva — méltó volt a bizottsági tagok érdeklődésére A terjedelmes alispáni jelentés, Radváncznak Ungvárral való egyesítésének kérdése, a vármegyei székház felavatásának századik évfordulójáról a megemlékezés: mind olyan tárgyak, amelyek figyelemre méltók. A közgyűlés lefolyásáról ezeket jelentjük. A vármegye alispánja évnegyedes jelentésében elsősorban is/ megemlékezett Popovics Miklós, Szabó Lajos, dr. Novák Béla és Thirman Sámuel törv. hat. bizottsági tagok elhalálozásáról. Popovics Miklós és Szabó Lajos mint a törvény- hatóság bpzgó, tevékeny tagjai a vármegyével úgyszólván annyira össze voltak forrva, hogy nélkülök közérdeket érdeklő események meg sem történhettek, dr. Novák Béla igazán váratlan, megdöbbentő halálával pedig egy nagy reményekre jogosító ifjú tagját veszítette el a törvényhatóság. Thirman Sámuel szintén régi tagja volt a bizottságnak, végintézkedésével maradandó emléket szerzett s 65000 koronát hagyományozván különböző jótékony célra, fényes jelét adta jólel- küségónek. A közgyűlés elhatározta, hogy emlékük a legmélyebb részvét kifejezése mellett jegyzőkönyvileg megörökittessók és erről családtagjaik is értesittessenek. Berzeviczy István volt városi rendőrkapitánynak egyhangú lelkesedéssel polgármesterré, — Babjak Bélának számvevővé és Joó Ferencnek számtiszttó történt megválasztását örömmel hozza a törvényhatóság tudomására, — mert ezzel remélhetőleg Ungvár városának egy újabb s a modern élet és kultúra terén is fokozottabb mérvben előhaladó korszakához értünk, melyeknek előmozdítását az újból felfrissülő tetterős uj tisztikarától méltán várja a törvényhatóság. A felvidéken az orosz betörés folytán elpusztult épületek felépítéséhez szükséges fa- és kőanyag már kiszállíttatott. Egyébként a következő segélyek érkeztek be: A Brüxben székelő m. kir. XIX. nópfölkelő őrzászlóaljtól összesen 12900 K, még pedig az Uzsokon építendő 2 lakóházra 1200 K, Uzsok- fürdőn építendő átvonuló szállás költségére 6800 K, Ungvári megépítendő honvéd menhelyre 1800 K, Ungmegyei Honvédfalvára 600 K, Uzsokfürdő megvételére 2000 K, hősök emlékoszlopára 500 K. Az uzsoki óvodára adományoztak: Kőszeghy Józsefné 100 K, Kovács Erzsébet 39 K 50 f és Pékné Bogdán Gizella 10 K-át. A segélyezésekre beküldtek még: Bródy Sándor Budapest 1200 K, nagykaposi járás közönsége 107 K 10 f, az ungvári Gizella- ház növendékei 50 K, Uránia színház 50 K, Laurencsics Ferenc honvéd-alezredes 100 K, Stern Testvérek 100 K, jákóhalmai közs. elöljáróság 120 K, Érsekújvár város közönsége 5000 K, Heves vm. közönsége 200 K, Kiskunfélegyháza közönsége 600 K, ungvári gyermekek szinielő- adásából 496 K, Rothmann Lipót 400 K, Abrud- bánya város 1000 K, dr. Rhein Artur 600 K, Gizella-ház növendékei 525 K, m. kir. 11. honv. gy. ezred 3-ik zászlóalja 1252 K, verespataki j. főszolgabirájának gyűjtése 1650 K, dr. Zinner Samu 10 K, Sólymos község elöljárósága 30 K, Alsókánya község elöljárósága 10 K, Rozgonyi József 500 K, Eger város közönsége 600 K, dr. Russay Gábor Lajos utján egy ismeretlen adakozó 500 K és Fialkovszky József 100 K. A törvényhatóság az adakozóknak hálás köszönetét nyilvánítja. A mezőgazdaság céljaira eddig 288 hadifogoly és 65 drb. ló adatott ki munkára. Tekintettel a munkahiányra s a sürgős kaszáitokra. a törvényhatóság Sallay Géza, Kende Péter és Szilágyi Sándor tagok hozzászólásai után elhatározta, hogy a leleszi fogolytáborparancsnokságtól 500 hadifoglyot táviratilag kór. Az állatállomány sokkal kevesebb °/o-al fogyott, mint azt a háborús viszonyok mellett hinni és remélni lehetett volna. A jelentés tudomásul vétetett. A vármegye jelenlegi szókháza felavatásának 100 éves évfordulója alkalmából felolvastatott Oálócsy Zoltán levóltárnok emlékirata, mely ugyancsak töredékes kivonata azon — a vármegye történetével foglalkozó müvének, mely legközelebb napvilágot lát. A törvényhatóság az érdekes emlékirat elkészítéséért a levóltárnoknak jegyzőkönyvileg dicséretét és elismerését nyilvánította. Előterjesztetett a m. kir. vallás- és közoktatási miniszter leirata, mely szerint a vármegye 1916. junius 4. törvényhatósága által az ungvári kir. kath. főgimnázium tanulói javára 8000 K névértékű magyar koronajáradék-kötvényben tett jubiláris alapítványnak alapítólevelei kormányhatósági jóváhagyással való ellátás előtt még módositandók. Az alapitó levél 5. és 6. pontja módosítást nyert akként, hogy az alapítvány kamatjövedelme évenként nem több, hanem valláskülönbség nélkül egy oly ungmegyei illetőségű tanulónak adatik ki, aki a tantárgyak mindegyikében kiváló s hogy az ösztöndíjat elnyert tanuló annak élvezetében, — ha arra órdemetlennó nem válik, — középiskolai tanulmányai egész ideje alatt meghagyandó s e miatt a gimnázium igazgatója köteles az ösztöndíjat elnyert tanuló bizonyítványának hiteles másolatát minden tanév végén a vármegye alispánjának bemutatni. A Ludovika Akadémiába a törvényhatóság Erényi Lajos ceglédi és Friedrich István soproni lakost bemutatandókul megválasztotta és a honvédelmi minisztériumhoz felirt, hogy ha a gróf Buttler-féle alapítványi helyre e tagok esetleg felvehetők nem volnának, ezúttal kivételesen a honvédelmi miniszter jelöljön ki ezen alapítványi helyekre a többi pályázók közül olyan ifjakat, kik a megállapított feltételeknek megfelelnek. Tárgyaltatott Ungvár város képviselőtestületének kérelme az egész Radvánc községnek és Gerény községnek a vasút mentén elterülő egyes részeinek Ungvár városához leendő csatolása iránt. Minay István ellenző és Berzeviczy Istvánnak az állandó választmány határozatának helybenhagyása mellett történt felszólalása után a törvényhatóság elhatározta, hogy a város kérelmét pártolólag terjeszti fel a minisztériumhoz.1 A bizottság a vármegyei alkalmazottak és a községi kör- és segédjegyzők választmányában egy tagsági hely megüresedóse folytán Horváth Dezső nyug. árvaszéki elnököt beválasztotta. A törvényhatóság dr. Blazsovszky Miklós nagybereznai főszolgabírót kérelmére, állásában eltöltött 10 évi kiváló szorgalmát és szolgálatát figyelembe véve, a VII. fizetési osztályba előlóp- tethetőnek határozta és határozatát jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztette. Tárgyaltatott Miskolc város közönségének a tényleges szolgálatot teljesítő katonák családtagjainak hadisegélyben leendő részesítése és Mosony vármegye közönségének a lisztellátás ügyére vonatkozó átirata, melyek alapján a törvényhatóság hasonló feliratot intézett az illetékes minisztériumokhoz. Elintézést nyert még Zajzon Károly, özv. Cserniczky Sándorné, özv. Kubovich Gáspárnó és özv. Galgóczy Károlyné nyugdíj- és neveltetési járulék ügye, nemkülönben a körjegyzők nyugdij- és terhes átalányairól szóló szabályrendelet módosítása, — továbbá költségvetések és számadások, végül a tárgysorozatba fel sem vett, de időközben beérkezett különböző ügyek, melyeknek igen békés és gyors letárgyalása után a tárgyalás berekesztése előtt a vármegye alispánja, utalva a közgyűléshez tett és már letárgyalt azon jelentésére, mely szériát a keresk. miniszter a vármegyét, miht az ungvár—pzsoki állami közút kavics- szállitási vállalkozóját, a további szállítási kötelezettség alól felmentette, meleg szavakkal emléker- zik meg hivatali elődjének, Kende Péternek, a vármegye hosszú időn át volt kiváló alispánjának a kavicsvállalati alap megteremtése által szerzett különös érdemeiről, mely alap létrehozatala által módot adott a vármegyének arra, hogy az alap évi kamataiból minden kulturális célt anyagilag támogathasson. Kende Péter ez által maradandó emléket állított magának. Az alispánnak általános helyesléssel fogadott indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy Kende Péter érdemeit ez alkalommal is jegyzőkönyvében örökíti meg. Ép déli harangszóra befejezést nyert a törvényhatósági tagok nagy száma által képviselt közgyűlés. § Kinevezés. Gróf Sztáray Gábor főispán Kende Csaba vármegyei fizetéstelen közigazgatási gyakornok, tb. szolgabirót és dr. Deák Andor temesmegyei közigazgatási gyakornok tb. szolgabirót, fizetéses közigazgatási gyakornokká ki- - nevezte. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés.- Máj. 30. — A képviselőtestületnek keddi közgyűlésén elnökölt első Ízben Berzeviczy István, az uj polgármester. És mindjárt megállapíthatjuk, hogy az első elnöklés teljesen sikerült, úgy hogy a napirendre tűzött ügyek — pedig volt vagy 25 - mindegyike elintézést nyert. Igaz, hogy az ülés d. u. 3 órától jóvaf 6 óra utánig tartott, s a vége felé már erősen megcsappant érdeklődés mutatkozott, — de ez egyáltalán nem változtat a tényleges eredményen: a napirendre tűzött összes ügyek elintézésén. Az ülés megnyitása után a polgármester néhány szóval üdvözölte a képviselőtestületet, s ennek folyamata alatt reményének adott kifejezést aziránt, hogy sikerülni fog a város javára szolgáló tárgyalási rendet megteremteni; majd
