Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-11-14 / 46. szám
2 (46. szám.) 1915. november 14. szaktanfolyam is aránylag szép eredménnyel vett részt és pedig jegyeztek: Az intézet igazgatója 2800 K, az intézet fiúosztálya 150 K, az intézet leányosztálya 100 K, Elfer Gabriella növendék 100 K, Herskovits Margit növendék 100 K, Rosenbaum Gizella növendék 100 K, Rothmann Betty növendék 100 K, Ausländer Márton tanuló 200 K, Síchermann Endre tanuló 100 K, Weisz Gábor tanuló 100 K. Összesen 3850 K. Az osztályok nevében összegyűlt összeget a tanulók és növendékek máris felajánlották az intézeti segélyző-egyesületnek, melynek ez utón alapitó tagjaivá váltak. A gyűjtés és jegyzés még tovább folyik és remélhető, hogy a segélyző- egyesület javára ezekből is jut még néhány alapítvány. Csak elismerést érdemelnek tehát az adakozók, kik ily módon két nemes célt szolgálnak egyszerre, mert nemcsak a hadiköltségekhez járulnak hozzá, de szegénysorsu osztálytársaik segélyezését is előmozdítják Jegyzések Iskében. Iske község lakosai közül részint a Nagykaposi Takarékpénztárnál, részint a Nagykaposi postatakarékpénztárnál a ref. lelkész és a közs. biró kezdeményezésére a következők jegyeztek: Sipos T. János 2100 K, özv. Sipos T. Jánosné 1000 K, Sipos T. István 2000 K, Sipos T. Sándor 300 K, id. Tóth János 1000 K, ifj. Tóth János 1000 K, ifj. Popely József 1000 K, id. Kaszo- nyi Jánosné 400 K, Kapócz János 500 K, Iskei ref. egyház 50 K, Vájó János 500 K, fel. Sipos András 600 K, Osutorás Mihály 200 K, Molnár Mihály 100 K, fel. Sipos János 200 K, Grünvald Májer 100 K, Lukács Jánosné 200 K, Gyüre And- rásné 100 K, Almási János 200 K, Klein Pinkász 100 K, Nagy Mihály 100 K, Orosz Póternó 200 K, Spiegel Dávid (Vaján) 1000 K. Összesen 12950 K. Olchváry József pálóci körjegyző gyűjtése mellett a következők jegyeztek: Felföldy Ferenc 1200 K, Pápay István 40Ö K, Sárközy Gyula 1000 K, Eötvös Dániel 400 K, Strausz József 100 K, özv. Koczka Jánosné Mándzák Anna 400 K, Száji Toncsi György 300 K, id. Bubán Andrásné Torma Anna 2000 K, Klein Manó 2000 K, Klein Izidor 500 K, Nyisztor János 200 K, id. Nyisztor Ferenc 200 K, Bácsik Ferenc 100 K, Hu'dák József 200 K, özv. Szalai Istvánná 200 K, Anuska József né Morovszki Erzsébet 400 K, Mata András 100 K, Kovács János 100 K, Glancz M. Jakab 100 K, ifj. Kovács György 100 K, Varga János 100 K, Bar tóffy Lajos 7Ó00 K, id. Bubán András 1000 K, Olcsváry Józsefné 2000 K, özv. Takács Gyuláné 4000 K, Balogh Dániel 3000 K, Diószeghy Boriska 700 K, Galgóczy Mihálynó 800 K,.. Verba János 2000 K, Moskovits Vilmos 100 K. Összesen 30700 K. Ezen kívül az itt jegyzett kölcsönön kívül hadi- kölcsönre fordittatott gróf Hadik Barkóczy Endre által azon 35.000 korona, melyet Pálóc, Magasrév és Feketemezö községekben nevezett gróftól vásárolt földek árának törlesztésére folyó év október havában beszedetett. A második hadiköl- csönre Olchváry 40.350 K-t gyűjtött. Sznistsák Nándor tb. főszolgabíró gyűjtése: Klein Albert (Bező) 1000 K, Scherman József (Ungvár) 3000 K. Kövér Lajos jenkei körjegyző gyűjtése: Ma- jercsik János (Székó) 1000 K, id. Bán, György (Jenke) 1000 K, Szűcs János (Jenke) 2000 K, Ondics János (Székó) 400 K, Szvoboda Ferenc (Jenke) 100 K, Pápay László (Alsónémeti) 100 K, Gazsó Pál (Alsónémeti) 200 K, ifj. Majercsik Já- nosné (Székó) 2350 K. (Folytatjuk). Egyről-másról. Az a vérözön, melyet az emberek gonoszsága egész Európára rázuditott s amely nem mint a bibliai vízözön 40 napig, hanem már egy évnél tovább, egyre fokozódó szenvedéllyel tovább dühöng: mint az árvíz, szennyest és szépet magával sodor és felszínre hoz, vagy betemet, nemcsak gyarlóságainkat, hanem erényeinket is feltárja. A háborús állapot óta városunk is nap-nap után nemcsak gyengeségünk, fogyatkozásunk, határozatlanságunk, sokszor tehetetlenségünk, hanem erős akaratunk, elszántságunk, szívós ellenállásunk és kitartásunk színhelye. Sokat tapasz taltunk és tanultunk önkárunkon,megemberedtünk és annyi válság után, a kétségbeesés, félelem és sokszor már igazán reménytelen helyzet után a város lakossága ma is él, talán erősebb hitben és reményben, mint a háborús állapot kezdete óta valaha. Avagy ki hitte volna a fejvesztett menekülések idejében, hogy ismét visszatérünk és visszatér a normális állapot? Ki nem csüggedt volna el, midőn sebesült hős katonáinkat naponkint százával verte az ápolás hiánya, az éhség és az azzal járó ragály? Szomorú és kétségbeejtő állapot volt ez. De hála az isteni gondviselésnek, a zűrzavaros kapkodást felváltotta a rend és tisztaság, a szükség megnyitotta a segély mindennemű forrásait. A polgárság és a hadvezetőség karöltve megtett mindent a szenvedők és szüköl- ködők enyhítésére, a kórházak száma mintegy varázsütésre nőtt, a polgári rendőrség őrködött a rend felett, az élelmezési bizottság pedig tehetsége szerint ellátta a polgárságot a legszükségesebb élelmicikkekkel, a megyei és városi hatóság pedig minden lehetőt megtett az elharapózott drágaság megakadályozására. S ime, habár drágán élünk, a város oly tiszta, mint talán soha sem volt a békés időben U N G s habár e tekintetben talán sok is történik, még sincs meg minden. Egy város, mely a derék bolgárok távozása után, kizárólag a környékbeli gazdálkodók termelésére van utalva, akik nap-nap után ellepik a 2 városrész piacát, ahol a nap legnagyobb részét töltik, mai napig teljesen nélkülözi a nyilvános illemhelyeket. Szinte meglepett, midőn a zúgói kincstári farakodó mellett épített illemhelyet megláttam. Ha tehát már ott — s ez nagyon helyesen van igy — tudnak illemhelyet felállítani, minél inkább van arra szükség a város középpontjában. Nem csoda azután, hogy a vidéki árusok a város minden mellék-utcáját és zugát beronditják, ami nemcsak a közegészség, hanem a közerkölcs rovására megy. Panaszkodunk a nagy la hiány miatt, ami a rémmagas faárak mellett nem is csoda. De nézzük csak, mennyi tengeri-csutka, dióhéj s más el égethető anyag hever az utcán és kerül a szemétdombra. Bezzeg az alföldön hasznát veszik e célra még a trágyának is, csak mi nem tudjuk, értékesíteni, azután nem csoda, hogy a fa hiányában a szomszéd kerítése adja meg az árát. Fáról lévén szó, eszembe jut a lavágók dolga. Mint mindenki e drága időben, ezek is felemelték a vágás bérét. Ha tisztán csak azon múlnék, kelletlenül bár, de belenyugodnánk, mert amint mondják, drágább a kenyér nekik is. Ez még hagyján, tudunk nélkülözni, még pedig sokat; de az már még sem járja, hogy ezek a hírhedt alakok a „nagy drágaság“ mellett nap-nap esténként részegek, inig más embernek kenyérre sem telik. Ezeket mégis csak kéne valahogy megrend- szabályozni. Ha mindenki nélkülöz, nélkülözzenek ők is valamit. A fuvarosok, különösen pedig a megfizethetetlen bérkocsisok panaszkodnak, hogy rémdrága a széna, meg más takarmány. Ez sem áll. Az elhagyatott katonalövőben jártam és fájdalommal láttam, hogy a jobb időben dísznek ültetett fák ágait haszontalan gyerkőcök hintának használták és letördelték. A szőllőkből lefuvarozott széna nagy része a mesgye-bokrokon fenakadt és ottmaradt, a szőllőkbén lekaszált sarju még rendekben ott rohadt; hát nemtisztelt gazdák és fuvarosok, ez nem gazdálkodás, hanem vétkes pocsékolás. Másutt — még pedig hegyi vidéken — a zöld lombot megszáritják, hogy legyen télire széna-pótléknak és az elhullott szénát még az útról is felszedik, csak nálunk vesszen kárba, hisz akkor a legnagyobb isteni áldás sem elegendő efféle nemgazdáknak, hanem tékozlóknak. Épugy vagyunk az élelemmel. Nem tudunk lemondani a húsevésről, de honnan vegyék a mészárosok és hentesek, ha nincs. így van ez a nagyja és aprajánál egyaránt, sőt a köznép még követelőbb, mint az ^értelmiség. Álljon itt egy példa mutatónak. Egy elemi iskolába járó lelenc vagy árva leány elhagyja helyét, pedig szállásadója gyermektelen házaspár, amely mindennel ellátja, szóval jó dolga van. Arra a kérdésre, miért hagyja el helyét, egyszerűen azt feleli: gyomrom nem tűri reggelire a rántott levest. Ehhez azután nem kell kommentár! A szükség sok jóra tanítja az embert. Megtörtént, hogy a katonai kórház vezetősége megkereste a tanintézetek elöljáróságát, szedessék a vadgesztenye magját a növendékekkel. Nagyon helyes, csakhogy elkésett vele, mert a lelencek már akkor leverték a szép termést és elhajigálták. Ennek dacára sikerült valamit megmenteni. De az intézetek maguktól is tehetnének valamit. Gyümölcs-termésünk alig volt, mert megette a hernyó ; a hernyóból sok lepke és ebből még több pete lett. A másod-hernyóktól megrágott levelek az ágak végén már nyáron is láthatók voltak, ezek most mint mindannyi petefészek mind a fán maradnak, mert a hernyók finom szövetével odavannak kötve. Ha le nem szedjük, jövőre nemcsak a termés, de még a fák is elpusztúlnak. Ezek szedését kell a növendékek lelkére kötni, ha szeretik a gyümölcsöt, tegyenek valamit a megmentésére ők is. M A VÁRMEGYE. Dicséret az árvaszékről. A Vármegye c. lap nov. 6-iki száma Írja az alábbiakat: Odaadó tevékenységet fejtett ki a háború folyama alatt az Ung vármegyei árvaszék is Horváth Dezső árvaszéki elnök lelkes vezetése alatt. Első intézkedése volt az árvaszéknek az, hogy még 1914. év október folyamán községenként összeiratta az összes hadbavonultakat, azoknak kiskorú családtagjait és hogy a hadbavonultak gyámolitására szoruló családtagjai közvetlen védelmet, tanácsadót nyerjenek, megszervezte a gyámhatósági megbízott intézményt. A gyámhatósági megbízottat a községben intelligens egyének közül nevezték ki, rendszerint a lelkészt és tanítót, de sok községben maguk az értelmes gazdák közül is hazafias készséggel vállalták e tisztet. Jelenleg Ung vármegye területén 185 gyám- hatósági megbízott gondozza, ellenőrzi és jó tanácscsal ellátja a hadbavonultak kiskorú gyermekeit, illetve gyámjait. Az intézmény Ungban kitünően bevált. A hadbavonultak gyámolitásra szoruló kiskorú gyermekeit az árvaszék a legintenzivebb felügyelet alatt tartotta és róluk minden tekintetben gondoskodott. Különös gondozásban részesülnek a hadi árvák, akikhez Ungmegyében nemcsak a harctéren elesett vagy elhalt hősök gyermekei tartoznak, hanem az orosz betörés folytán elhalt polgári egyének árvái is Ezek között vannak oly árvák, akiknek szülei a fenyvesvölgyi harcok idején tűntek el, vagy ellenséges golyók áldozatai lettek. Legnagyobb gondot okozzák árvaszékeinknek azok a gyámolitásra szoruló kiskorúak, akiknek atyjuk tényleges katonai szolgálatot teljesítő hadbavonult, mert ezek állami segélyt nem kapnak. Az ungmegyei árvaszék ezek segélyezése céljából társadalmi gyűjtés utján egy külön segélyalapot létesített, melyhez a vármegye maga 2000 koronát adományozott a gyámi tartalékalapból, újabban pedig a közeledő téli időszakra újabb gyűjtést indítanak s egyben rendeletileg állapította meg az árvaszék az igy létesített segélyalapból való segélyezés módját. Az árvaszók most azzal az ötlettel foglalkozik, hogy a gyámpénztári hadikölcsönjegyzósnél elért árfolyamkülömbözet és névértók közötti tőkenyereségből táplálja tovább ezt a humánus célú alapját s ehhez a belügyminiszter engedélyét is kieszközli. § A közigazgatási bizottság ülése. Ung vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 9-én tartotta meg Lőrinezy Jenő alispán elnöklete mellett havi ülését. Az alispáni jelentés szerint a köz- igazgatási és közbiztonsági állapotok kielégítők, a kolera járvány megszűnt, a hasi hagymáz és hólyagos himlő-megbetegedések járványszerü jelleget nem öltöttek. Feltűnő jelenség a születések számának csökkennóse, mely szomorú körülmény a háborús állapotokban leli közismert magyarázatát. A kir. tanfelügyelő bejelenti, hogy az esküt tett állami tanítók közül 35, a községi iskolai tanítók közül 1, a r. kath. tanítók közül 10, a g. kath. tanítók közül 39, a ref. tanítók közül 8 tanító vonult be katonai szolgálat teljesítésére. Az elnöklő alispán javaslatára a közigazgatási bizottság a háború során hősi halált halt Kurilyák László eszterági, Sztaroszta István oroszmocsári g. kath. és Sudai György pálóci r. kath. tanító emlékét jegyzőkönyvében megörökíti. Az állatorvos jelenti, hogy a veszettség ellen tett intézkedések hatásosabbá tételére az uj ebtartási szabályrendelet életbeléptetési munkálatainak mielőbbi befejezésére van szükség; a közigazgatási bizottság ilyen irányban intézkedik. Folyó ügyek elinté zése után a közigazgatási bizottság ülése véget ért. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. — Nov. 10. — Ez évi harmadik rendes közgyűlését az elmúlt szerdán tartotta a képviselőtestület, amikor is az elnöklő polgármester bejelentette Sternlieht Dávid virilista tag elhunytát, majd felolvastatta dr. Reisman Arnold h. ügyvezető-orvos negyedéves jelentését, melyből megtudtuk, hogy az elmúlt nyár folyamán Ungváron 28 koleraeset fordult elő 15 halálozással, s öt egyén bacillushordónak lett megállapítva. Az elnöki bejelentések után Gaar Iván interpellált a kö\ezetvámügyben. Interpellációjának első részében a radvánci-uti sorompónak áthelyezését és a vasútról jövők megadóztatását tette szóvá, második részében pedig arról kórt felvilágosítást, hogy igaz-e, mikép a kövezetvámi engedélyokirat szerint hivatalos kiküldetésükben vámmentesen közlekedhető hivatalos egyének megtagadják a kövezetvám fizetését oly esetekben, midőn nem hivatalos kiküldetésben, hanem bevásárlás, eladás, vagy más magánügyben érintik fogatjaikkal a sorompókat, s ha igaz ez, mily intézkedéseket tett a tanács, hogy a város jogainak érvény szereztessék? — Á tett kérdésekre a legközelebbi közgyűlésen fognak választ adni. Törvényhatósági bizottsági határozatok kihirdetése után a virilisták jövő évi névjegyzékének összeállítására Popovícs Miklós elnöklete alatt Tirman Samu és Volosin Ágoston küldettek ki. Bekény Aladár és társainak indítványa került ezután sorra. A szeptember hó 15-ikén tartott képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyvének azon részéből, illetve abból a határozatból, mely Kor- láth Endre tanácsos munkakörének megosztására vonatkozik, kimaradt Blanár Ödön felszólalása, mely elismeréssel adózik Korláth élelmezési működésének, s mely elismeréshez Bekény Aladár is hozzájárult, ezért annak utólagos felvételét indítványozták. Ezen indítványát Bekény Aladár írásban külön és utólag meg is indokolta, s ezt az ő távolléteben fel is olvasták. Gaar jlván az ezt követő felszólalásában rámutatott arra, hogy ezen indítvány megtevósóre semmi szükség sem volt, mert a szeptemberi határozat szövege teljesen fedi a tényleges határozatot. Nem látja egyáltalán indokoltnak, hogy az élelmezési bizottság előadójának hozsánnákat zengjenek, mert állapotunk egyáltalán nem eldorádói. Mi ungváriak ettük ugyanis a legrosszabb háborús kenyeret, piaci áraink éppen a bizottság javaslatára vannak túlmagasan megállapítva, a szerényebb jövedelmű
