Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
53. évfolyam, 35 szám Ungvár, 1915. augusztus 29. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ...........4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung; vármegye Hivatalos Lapjával egyiitt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttór soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- == den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Búcsúztató. Nincs a toliunkon gyászfátyol, — mikor e sorokat Írjuk ! Nem is halottat búcsúztatunk, nem is búcsúztatunk, nem is így ákartuk kezdeni, hanem úgy hogy: Isten hozott! De mégis búcsúznunk kell. A mi régi kedves háziezrediink, a mindnyájunktól kedvelt „hatvanhatosok“ itt hagynak bennünket. Mikor Mezőkövesdre vonultak, a viszontlátás reménye élt bennünk és ime, a remény nem vált valóra. A derék hatvanhatosok Eperjesre kerülnek; az eperjesi „hatvanhetesek" pedig hozzánk jönnek! Tehát ezeknek kell mondanunk kalaplengetve: Isten hozott benneteket! Szervusztok, fiuk! No! És itt van a mi búcsúztatónk jogosultsága. Mert, mig az egyik kezünkkel a távozó felé intünk sok-sok „Istenhozzádot“, addig a másik kezünkkel keblünkre öleljük a szimpatikus érkezőt. Mig a távozókkal sok-sok kedves emlék, soksok meggyökeresedett együttérzés távolodik tőlünk, addig az érkezők a mi talpig magyar barátságunkra számítanak. És jól számítanak. Mert mi nem járunk a siratóba. Sajnáljuk, hogy- itt hagytak derék katonáink, de meg nem siratjuk, mert zokon vennék tőlünk azok, akik most a mieink lesznek és betöltik majd a várost azzal a tudattal, hogy van még a magyarban erő, bátorság, fegyelem. És lesz-e valami csodálatos azon, ha az öreg Ungvár úgy fog nézni az érkezők szemébe, mint az öreg nagymama az unokára? Ugy e hogy semmi. Hisz magyar ezred volt az is, amelyik eltávozott és magyar ezred az is, amelyik idejön. Valamennyien ennek a szomorú, de akaratos hazának világhírű gyermekei, hát mért ne örülnénk nekiek ? Isten veletek hát régi jó cimboráink, kenyeres és brúder pajtásaink! Vigyétek el jó hírünket, szeretetünket uj otthonotokba. Legyetek meggyőződve, hogy kardotok csörgése az eperjesi aszfalton is ungvári melódiákat fog kikopogni addig, amig csak lesz valahol ebben a nagy városban a leeresztett zsaluk mögött egy-egy titkon könnyező szem ! . . . És Isten hozzátok ti érkező barátaink. Kívánjuk, hogy körünkben jól találjatok magatokat. Kívánjuk, hogy hamar feledjétek az otthagyott barátokat mindenestül együtt; és kérünk benneteket, hogy igyekezzetek letörölni azokat a leeresztett zsaluk mögött titkon pergő könnyeket!... Szívből üdvözöljük a tisztikart és melegen köszöntjük a derék legénységet! — rp. — Feldúlt tűzhelyeinkért! Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához szólunk. Mindazokhoz, akiket megkímélt a világháború pusztító forgataga, akik bár megfeszült idegzettel, de mégis távol minden veszedelemtől, dolgozhattak önmaguknak, kedveseiknek. A nagy magyar Alföld, a Dunántúl már be volt vetve, a gyárakban folyt a hasznot hozó munka, az üzletember megkötötte az üzletét, mig a Kárpátokban élethalálharc dúlt, hogy minden élet, minden munka, minden üzlet, minden család, minden otthona a mienk marad-e? A magyar katona és nagy szövetségesünk világraszóló ereje visszavetették az ellenséget. Lengyelországot felszabadítottuk, bent Oroszország szivében kergetjük már az oroszt és a fenyők újra szabad napfényben fürödve állanak a vérlepett szabad Kárpátokon. De a győzelemnek ára is volt! Hőseink temetője lett a Kárpátok hegye-völgye, a kegyelet örök földje, ahová el- ú zarándokol majd az utód, hogy a névtelen sírokra ] letehesse a hála hervadhatatlan koszorúját. Az erő, mely „őseinket felhozá Kárpát szent í; bércére“, meg is tartotta halálmegvető hősiességgel a Kárpátokat és vele Magyarországot: az Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Alföldet, a kincses Erdélyt, a televény Bánátot és gyümölcsös Dunántúlt. Mienk a győzelem: — óh, de milyen lehetett volna a pusztulás, ha a győzelem is ennyibe került. Községek, falvak mentek tönkre százszámra a Kárpátokban, a kis helységek lakóinak nincs lakóhelye, a tűzhely üszkös téglahalom és hamu lett. Gránátok fúrták át az ereszt, ahol máskor a fecske fészkel, tűz égette fel a gerendát, ahol aranyfényben csillogó kukoricasor mesélte eddig, hogy élet, béke, nyugalom volt. A Kárpátok népe egész Magyarországért szenvedett; a Kárpátok falvai azért pusztultak el, hogy Magyarország megmaradjon. Sáros vármegyében 20, Zemplénben 20, Ung vármegyében 5 község és falu pusztult el teljesen, töméntelen ezenkívül a községek és falvak száma, amelyek részben szenvedtek. Több mint 5000 ház semmisült meg. Nincs igavonó állat, nincs marha, nincs baromfi, mindent elhajtott, elpusztított az orosz. A mezőt nem lehet felszántani, a földet bevetni, a gyermeket iskolázni. Siessünk az érettünk szenvedő Kárpátok segítségére. Az állam megtette, amit tehetett, gondoskodott első segítségről, gondoskodott arról is, hogy a feldúlt tűzhelyek felépüljenek. De Magyarországnak, a magyar vármegyéknek, városoknak és társadalomnak nem lehet közömbös, hogy miként épülnek újra a Kárpátok elpusztult falvai. Szegény és elhagyatott volt eddig ez a vidék, kultúrája elmaradt ; a hála érzete, a magyarság szeretető és kegyelete kötelességgé teszi, hogy gondoskodjunk róla, hogy többé ne legyen szegény, elhagyatott és kulturátlan. Újjá, szebbé, jobbá, egészségesebbé, és magyarrá építjük az elpusztult falvakat, hogy gyermekei még az unokákban is arról meséljenek, hogy milyen csodát tett a magyar hála és szeretet. Magyar óvodák és iskolák támadnak a ruthén és tót falvakban és magyar imával fogja megköszönni a föld szegény népe a Kegyelmes Istennek, hogy a magyarság szivét feléje fordította, és hogy őt a magyarság szivére zárta. Mindnyájunk közös, szent munkája az, hogy igy történjék. Ezért alakult meg a Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos Bizottság (Budapest Képviselöház), amely Magyarország gazdasági, technikai és művészi legjobb erőinek bevonásával, a hatalmas magyar sajtó támogatásával akarja célját megoldani. Ezért fordulunk Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához, hogy segítsenek munkánkban, lássanak el termékenyítő gondolatokkal és pénzzel, hogy leróhassuk hálánkat a Kárpátok népe iránt és vigyük egy fokkal előbbre a kultúra utján. A szív szeretetével, a gondolkodás bölcse- sógével lehet ezt elérni. A szeretet és gondolkodás vezet ahhoz, hogy pénz, pénz és pénz szükséges ehhez a munkához. ■ A Kárpátokban elveszett kedveseinek és szivének épít emléket, aki a Kárpátok népét segíti. Ha azok a vármegyék, azok a városok és az a társadalom, amelyet megkímélt, sőt üzlethez juttatott a háború, engedelmeskednek a szív és ész szavának, a Kárpátok elpusztult vidéke szebb, jobb és magyar lesz. Budapest, Képviselőház, 1915. Szent István király napján. A háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos Bizottság. Gróf Khuen-Héderváry Károly v. b. t. t. elnök. Gróf Andrássy Gyula v. b. 1.1. Berzeviczy Albert v. b 1.1. Gróf Apponyi Albert v. b. 1.1. Gróf Zichy Aladár v. b. 1.1 Pékár Gyula • orsz. képv. alelnök. * Múlt számunkban említettük, hogy Stangher Benedek századparancsnok, főhadnagy irta, hogy a m. kir. XIII. népfölkelő őrzászlóalj 3. százada vármegyénk oroszdulta községében egy házat építtet föl. — Jött a másik segítség: Bródy Sándor Budapestről 1200 K-t küldött az alispán kezeihez két ház fölépítésére. — A harmadik segítséget Bács-Bodrog vármegye apatini járásából nyujtKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ........ KIADÓHIVATALI TELEFONSZÄM 11. ják felénk. A járás főszolgabirája ugyanis alispánunkhoz levelet intézett, amelyben jelzi, hogy járásának lakossága egy község felépítéséhez felajánlja segítségét. A derék főszolgabíró levelére és érdeklődésére az alábbi válasz ment: Nagyságos dr. Zsigmond Gyula íőszolgabiió urnák Apát in. Hálás örömmel vettem főszolgabíró Urnák a f. hó 13-án kelt levelét, melyben egy ellenség ‘pusztította községnek az apatini járás hazafias községei által való újjá építését helyezi kilátásba. A főszolgabíró Űr által kért felvilágosításokat a következőkben van szerencsém megadni : Az orosz betörés által Patakófalu (38 ház), Patakujfalu (27 ház), Fenyvesvölgy (23 ház), Uzsok (15 ház), Határhegy (11 ház), Hajasd (11 ház). Erdőludas (7 ház), és Határszög (6 ház) községek károsultak, mely községek mellett a zárjelzett számok az elpusztult házak számát jelentik. A elpusztult községek ujjáépitésére a föld- inivelósügyi m. kir. minister ur és az e célra alakult országos bizottság részéről az építési akció egységesítését célzó mozgalom indult meg, melynek részleteiről azonban mindezideig semminemű hivatalos értesítést nem kaptam, mely mozgalom azonban semmiesetre sem akadályozhatja meg azt, hogy az egyes adakozók adományai az általuk megjelölt célokra és szorosan az általuk megjelölt módozatok mellett használtassanak fel. A magam részéről a leghelyesebb és a leginkább célravezető eljárásnak tartanám, ha az apatini járás községei részéről egy szükebb körű bizottság küldetnék ki a helyszínére, mely bizottság közvetlenül szerezné meg mindazon tudnivalókat, melyek a községek végleges elhatározásánál alapul és irányadókul szolgálhatnának. A bizottság munkájának befejeztével a földmivelés- ügyi m. kir. ministerium és az országos bizottság terveiről és intencióiról is hiteles értesüléseket fogunk minden bizonnyal kapni, úgy, hogy a községek elhatározásuk alkalmával az ügy minden részletéről világos és tiszta képet nyernének. Amidőn értesítem Főszolgabíró Urat, hogy kezdeményezését, valamint az apatini járás községeinek hazafias és nemes emberbaráti érzéstől áthatott szándékát törvényhatósági bizottságunk legközelebbi közgyűlésén is be fogom jelenteni, egyúttal arra kérem, hogy a legszebb célt szolgáló ezen mozgalmat továbbra is felszínen tartani és odahatni szíveskedjék, hogy a járásabeli községek lakosainak szivében lüktető magasztos érzések a felvetett tervet mielőbb követendő például szolgáló üdvös elhatározássá és valósággá érleljék. Főszolgabíró urnák és járása közönségének hazafias mozgalmukért sokat sújtott felvidéki népünk nevében ismételten hálás köszönetét mondok s egyúttal kérem, fogadja kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Ungvárt, 1915. augusztus hó 23. Az alispán helyett: Bánóczy, főjegyző. Somló Sárika. Szülővárosom földrajzi fekvésénél fogva korábban ismertem meg az osztrák császár székvárosát, mint Budapestet, hová már csak mint nagyobb diák kerültem a középiskola magasabb osztályainak elvégzése végett. A gyermeki lélek benyomásait elhalványította bennem a hazafiui szeretet. Budapesten mindent jobban megszerettem, minden, még a régi Nemzeti Szinház kékezüst díszítése is jobban tetszett, mint a bécsiek fényes operaháza. Hát még az előadás! Az első darab, mit a régi nemzetiben láttam, Szigligeti Ede „Csikós“-a volt Blaháné és Tamásival. Repertoir darabja volt az akkor Budapestnek, melyet minden előkelő idegen vendéglátogató küldöttség számára díszelőadásul választottak. Hová tűntek e szép idők, midőn Buda német ajkú közönsége zsúfolásig megtölté vasárna- ponkint a várszínházát, hogy a magyar szinmű- irodalomnak ezen jellegzetes, nemzeti zamatu értékes termékeiben lássa kedvelt Blahánéját? Egy hannoveri szer kovács gyermektelen családjánál voltam egyik iskolatársammal koszton. Lapunk mai száma 4 oldal.
