Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1915-08-29 / 35. szám

2 (35. szám.) U N G 1915. augusztus 29. Gyerekkorában vándorolt Budára, hol német nőt vett el, s igy nyelvünket nem tanulta meg, de a levegő, meg a magyar népszínművek ifjú csalo­gánya, Blahánó, avatták sovin érzelmű magyarrá. Velünk járt az öreg mindig vasárnaponkint a budai várszínházba. Előzőleg elmondtuk neki a darabok meséjét, az előadások alatt pedig kö­zöttünk ülve, jobbról-balról forditgattuk németre Blahánó és Tamási mókáit. így plántálódott belénk a Blahánó-kultusz rajongása, amit mint főiskolások magunkkal vit­tünk a Duna balpartjára is. Ekkor nyílt meg Pesten a népszínművek uj csarnoka, a gyönyörű Népszínház, olcsóbb, diákoknak kedvező jobb helyáraival s a.Nemzeti Színház volt népszinmü- vészeivel. A kicsi budai magot terebélyes fává növelte bennünk az uj hajlók. Minden diák rabja, szerelmese lett Blaháné művészetének s megala­kult közöttünk a Blahánéba szerelmes technikusok klubja. Micsoda plátói igazi diák-szerelem volt! Senki sem volt féltékeny a másikra, ellenkezőleg, nagy buzgalommal toborzottak a tagokat, körül­vettük az I. éves gólyákat, kik csakhamar rendes tagjaivá lettek társaságunknak. Csak az Alföldről jött magyar, s még inkább a Szegeden tanult bács-, torontál- és temesme- gyei sváb fiuk makacskodtak. Engedtünk nekik Vs—Va, majd egész esztendő próbaidőt. Nem használt semmit. A tanév végén is csak azt haj­togatták, mit az első napokban, hogy t. i. el­ismerik Blaháné nagy művészetét, nagy gyönyörű­séggel élvezik énekét, játékát, de nem tudnak szerelmesek lenni belé, mivel képtelenek arra, hogy hűtlenné váljanak középiskolai diák-ideál­jukhoz, az „alíöld csalogányához“. Ok \adnay Vil­mába szerelmesek! A férfiúi állhatatosságnak ilyen sziklavára előtt le kellett tennünk a fegyvert. Belenyugod­tunk a változhatatlanba, s mint kültagokat be­vettük őket is társaságunkba. Mi egy németet, a hannoveri kosztos gaz­dánkat akartuk Blahánó művészetével magyarrá gyúrni s ez is csak félig, csak érzelmeiben sike­rült, mig Vadnay Vilma tömegesen szállította évről évre technikánkra a szegedi, aradi és temesvári reáliskolákat végzett, nyelvben és érzelmekben izzó magyarrá vedlett sváb fiukat. Később alkalmam nyilt Szegeden élvezni Vadnay Vilma hatalmas művészi kvalitását, s iga­zat adtam sváb származású volt ifjú kollegáimnak. Ma meg úgy érzem, mintha 5 X-es fejem kissé megszédült volna. Ha volt fiatal kollegáim ma fognának vallatóra, nem lehetetlen, hogy mint rendes tagot törölnének, és én mint csak kültag ülhetnék már az említett technikusok klubjában. Szerelmes lettem u. is nem Vadnay Vilmába, hanem mint az egy deresfejü meglett emberhez illik, az ő fiatal, szépséges leányába, Somló Sárika művészetébe. Somló Sárika született müvészlólek, akit nem is lehet másként elképzelni. Somló Sándor kiváló színműírónak és neje Vadnay Vilma volt művésznőnek egyetlen gyer­meke biológiailag analysálva is csak iró, vagy művésznő lehet. Kezdetben az apától öröklött tehetség nyil­vánul meg nála. Tollat ragad, verseket és elbe­széléseket ir. Néhány év előtt megjelent egy verskötete, melyből az „Illusió“ cimüt a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak 1911. január 3-án tartott ülésén a szerző jelenlétében Székely Sárika szavalta. A vadász sportnak nagy kedvelője. Ez in­spirálta a „Hallali“ vadásztörténetek című no­vellájának 1914 ben való megírására. Később az édes anyától öröklött nemes tu­lajdonságok tusára kelnek lelkében, letompitják a toll hegyét, és szárnyakká növelik, melyek a képzőművészet körébe ragadják a bájos kis örököst. Pici kezét besározza az agyaggal, finom uj­jaival életre kelti a durva rögöt, s egyik por­trait a másik után gyúrja képekké, nagy lelki gyönyörűségére. Egyszer azonban rá köszöntött a* kritikus nap. El kellett bírálni az agyagszobro­kat, hogy kitűnjék, vájjon nyesegetni, vagy nö­velni érdemes-e a megnőtt szárnyakat ? Nem kiseb művész, mint Zala György nézte meg Somló Sárika művész tehetségének első megnyilatkozásait s kimondotta a kíméletlen szót, hogy „bizony ezek a dolgok egytől egyig mind rosszak, ha azonban én ebben a korban ilyene­ket tudtam volna magamtól készíteni, akkor ma Európa első művészei között emlegetnék a ne­vemet“. A szárnyakat tehát nem lenyesni, hanem szigorú terv'szerint fejleszteni szükséges. így ke­rült Somló Sárika iparművészeti iskolánkba, mely­nek 1 éven át igen szorgalmas rendkívüli tanu­lója volt, ma pedig Udvary Géza festőművész mellett az aktrajzolás és anatómiai mintázás tanár­segéde ott. Mesterei meg lehetnek elégedve tanítványuk­kal. Első sikereit „Himíy“ szobrával és a tudo­mányokat szimbolizáló űagoJy-szobrával éri el úgy itthon, mint Milanóban, azóta pedig rövid időközökben egymásután aratja tehetségének ba­bérjait. A Petőfi-Társ. rendeletére elkészité Bar­tók Lajos, a társ. alelnökének, s majd a Kisfa- ludy-Társ. megbízásából Vajda János neves köl­tőnknek síremlékeit. Mind a két emlék felállítva fővárosunk kerepesi temetőjét díszíti. A Somló-család julius elején városunkba jött nyaralni és pihenni. A családfő úgy pihen, hogy vármegyeházunk remek kertjében egész nap ir s dolgozik, a lánya pedig két újabban meg­rendelt síremlék vázlatát kószitó el agyagipari szakiskolánk helyiségében. Az egyik Ormódy Vilmos 7 éves unokájá­nak, egy korán letört női virágszálnak, a kis Tar- csay-babának kihűlt teteme fölé kerül. A sírem­lék mint művészi alkotás önmagában is megállja helyét. Bátran el lehetne helyezni szópmüvósze- tünk múzeumában; csak a talapzatába kellene vésni a következő címet: „A gyermekvesztes anya iájdalma“. Sima oszlop mellett, csupasz talapzaton fet- reng a fájdalomtól letört édesanya alakja. Semmi egyéb, és mégis mindent megmagyaráz ez a da­rab hideg kő, melybe egy kedves leánygyermek neve van bevésve. A másik vázlat Lindmayer budapesti család sírboltjára készült. Gyászfátyolos nő virágkoszo- rut hoz elhunyt szeretteinek sírboltjára. A milyen egyszerű, olyan fenséges a gondolat! Sírbolt, mely sohasem marad virág nélkül. A visszama­radt gyászolók a zord téli időszakban is virágot hintetnek a néma, sötét sirhalomra, S most szólnom ;kellene még a gondolatok megtestesítéséről. Vázlatokon a részleteket nem szokták kidolgozni. Erről tehát nem lehet be­szélni; ami pedig a testarányok és mozdulatok szabatosságát illeti, azt az iparművészeti iskolá­nak anatómia- és aktrajzolás tanársegéde nem fogja se elrajzolni, sem pedig elfaragni, ha a váz­latok kivitelre kerülnek majd a budapesti mű­teremben. Az említett síremléken kívül, az orsz. hadi síremlék pályázatra is városunkban készíti váz­latát a művésznő, mellette pedig hozzá fogott alispánunk életnagyságu portraitjának mintázásá­hoz, melynek befejezése után elhagyja városun­kat, hogy az uj tanévben folytathassa eddigi ta­nári működését az iparművészeti iskolában. * * * Mire Deák Gyula megőszül, esetleg három emléktábla fogja kerámiánk épületének homlok­zatát disziteni. Kettő arról tesz majd tanúságot, hogy Ved­res Márk és Szamovolszky Ödön neves szobrász­művész földink, ebben az intézetben nyerték első művészi kiképeztetósüket, a harmadik pedig Somló Sarolta művésznőrőlélete„virágjában hirdetni fogja már, hogy zsenge korában, 1915. julius és augusz­tus havában, ebben az épületben dolgozta ki több sikeres munkájának vázlatterveit. Ha azonban Somló Sárika művészi tehetsége az eddigi tempóban fog nőni és gyarapodni, ak­kor emléktábláját Deák Gyula kénytelen lesz meg- őszülése előtt, korábban már lelepleztetni. Áldozár. Döntött a belügyminiszter. — Az élelmiszerárak maximálhatok. — Az élelmiszerek árának maximálása ügyében tett alispáni rendelkezéseket többen azon indok­ból nem akarták teljességében respektálni, mert a maximálás joga nem volt még a belügyminiszter által az alispánra ruházva. Nos, akik azt hitték, hogy e feltevésük elég indok az élelmiszer-uzsora tovább üzésére, most már szintén be kell hogy adják derekukat, — értsd be kell szüntetniük szertelen kapzsiságukat, — mert a m. kir. belügyminiszter 45463/III. 1915. számú és 1915. évi julius hó 25-én1 kelt rendele­tével íelhatalmazta a vármegye alispánját, hogy a törvényhatóság területén mindazon élelmicik­kekre nézve — ideértve a húst és husnemüeket is — amelyekre nézve a közélelmezós zavartalan­ságának biztosítása azt szükségessé és lehetővé teszi, a követelhető legmagasabb árakat állapítsa meg. Ugyané rendeletével kijelenti a belügymi­niszter, hogy nincsen akadálya annak, hogy az ármegállapitás, ha a szükség úgy hozza magával, ne a törvényhatóság egész területére, hanem csak egyes részeire terjesztessék ki. Ez a rendelet hogy megérkezett, valószínű, hogy igen nagyban hozzá fog járulni bizonyos termelők és kereskedők lelketlen kapzsiságának háttérbe szorítására. ívn ii Dci í? í óí ncicjvj itáioíi ó fel­mentje í; IVb fiep cin i/> jo * illet tel fié^üfueíi ^témetíi i m ütétinéGen Sfcécfteniji-t’ér 23. *t?cmv HÍREK. Tájékoztató. a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este ti—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. A Népkönyvtár szünetel. A magyarországi munkások rokkant- és ryugdij-egylé­tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyi­ségében. Városi este. — 1915 nyarán. — Irta : Kiss Géza. Sík utca medrén zajlik a nép-ár, Lámpák fényköre gyűrűzik rajta, Száz hang, szó, dallam, zsong, bong, dong, zsibong, Száz szin foly össze egy hullám-rajba; Hős csukaszürkék, mint büszke szirtek, Fehér lányruhák, mint röpke habok, Zene, kacagás, győzelmi mámor, — Csak ne hullnának már a csillagok! — A törvényhatóságok hódolata. Meg­állapították véglegesen a programját annak a kül­döttségnek, amelyben,, a törvényhatóságok kikiil- döhjai vesznek részt Ő Felsége előtt. A küldöttség szeptember 2-án jelenik meg az uralkodó előtt, hogy a törvényhatóságok hódolatteljes üdvözletét átadja. — Kitüntetett hős. A király az ellenség­gel szemben vitéz és eredményes magatartása elismeréséül Helmer Antal 66. gyalogezredbeli őrnagynak a vaskorona-rend 3. osztályát a hadi- ékitménnyel ajándékozta. — Papp Antal püspök a Felvidéken. Papp Antal munkácsegyházmegyei g. kath. püspök most látogatja a háború által érintett felvidéket. E látogatása közben folyó hó 25-én d. u. 2 órakor Csontosról Havasközre érkezett. Vele utazott Gébé Péter kanonok. Látogatásuk nem volt hivatalos, s igy a szokásos fogadtatások elmaradtak. Havas­közön fíacsinszky Tivadar, a Ferenc József rend­lovagja, g. kath. espereslelkész vendége volt. Ott ebédelt s d. u. 4 órakor ment a főpásztor a temp­lomba, hol pár könyörgést mondott s a szép számmal egybegyült hivőkhez hazafias beszédet intézett. Dicsérte a rulhén népnek a tüzpróbát kiállt jó magyar hazafiságát. Bátorította őket, hogy ért veszteségeiket a magyar kormány meg fogja téríteni. Buzdítva őket, hogy továbbra is jó magyarok legyenek, éltette Őfelségét. Utána Bacsinszkv esperes lelkész a püspököt éltető szokásos imát mondta, melyre a nép szívből éne­kelte, az „Éltesse Ég“ c. éneket. Nagy örömmel nézte meg ezután a főpásztor a két évvel ezelőtt festett templom szép képeit. A templomból kijö­vet beszélgetett a köréje gyűlt hívőkkel. Külön foglalkozott a háborúban szeme világát vesztett Vaskó Bazil katonával, kit 6 éves kisfia vezetett a püspök elé. Érdeklődött viszonyai iránt. Jóság­gal vigasztalta s 10 K-át adott á szerencsétlen katonának. Feltűnt a püspöknek a templom sirkert- jében egy hármas orosz sírkereszt, hol egy el­esett muszka katona van eltemetve. A templom­ból a paróchia felé menet meglátogatta a püspök Mózs Ferenc erdőmérnököt, Szabó János áll. isk. igazgatót, a g. kath. kántornét és Pukán Emil körjegyzőt. Mindenütt 10—15 percig időzött, s ismert jóságával vigasztalta a sok kárt szenvedett családokat. A g. kath. kántorné épp ez időben kapott a postáról oroszfogoly férjétől levelet, mely a könnyebb továbbítás céljából ciril betű­vel volt irvá s az asszony azon busult, hogy ki fogja azt neki elolvasni. Gébé Péter kanonok tette meg e szívességet s a püspök végig hallgatta a levél tartalmát. A főpásztor a g. kath. paróchián hált meg s 26-án reggel 9 órakor ment tovább Patakófalura és Fenyvesvölgyre. Látogatásából f. hó 27-én d. u. tért haza a püspök, akit a központi papság a székesegyházban ünnepélyesen fogadott. — A katonaság köréből. A király tomcsányi Tomcsányi Géza 11. honvéd gyalogezredbeli szá­zadost őrnagygyá, Köröskényi Lajos, a Teréziá- num és Kürthy Jenő, a Ludovika Akadémia első évfolyamát végzett növendékét hadnagyokká ne­vezte ki. — Előléptetés. Dr. Nádor Lajos cs. és kir. főorvost ezredorvossá léptették elő. — Díszoklevél Hidasi Sándornak. Az Ung- megyei Általános Tanitóegyesület múlt évi május hó Í2-én tartott közgyűlésében tiszteletbeli tag­jává választotta Hidasi Sándor kir. tanácsos, tanfel­ügyelőt a tanügy terén kiváló és eredményes mun­kálkodásáért. A megválasztásról szóló díszokleve­let ma viszi egy küldöttség Budapestre. Az ügye­sen kiállított oldevél Borostyánkői Elek dióskai áll. isk. tanító műve. — A felső kereskedelmi iskola felügyelő­bizottsága a f. hó 26-án tartott ülésében elhatá­rozta, hogy az iskolát szept. 4-én d. e. 10 órakor ünnepélyesen megnyitja. A h. tanári állásra Baj­nok József oki. középiskolai tanárt hívta meg a bizottság. Az új tanár képesítése mennyiségtanra és fizikára szól. Az iskolának már eddig is csak­nem 30 növendéke van. A női kereskedelmi szak- tanfolyamra 38 hallgató iratkozott be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom